KEZDŐLAP  |  FÖLDRAJZ  |  TÖRTÉNELEM  |  MŰEMLÉKEK  |  KERÜLETEK  |  TEMPLOMOK  |  SZOBROK  |  HIDAK  |  MÚZEUMOK  |  FÜRDŐK  |  A VÁR

Idő: 01:15

Állomások: 10.

Látnivalók: 31.

Távolság: 5.7 km

A Kossuth Lajos tér északi szegletében áll az egykori Igazságügyi Palota, mely ma a Néprajzi Múzeumnak ad otthont. A jelenlegi múzeumi épület Hauszmann Alajos tervei alapján 1893-96-ban épült fel Királyi Kúriának. Igazságügyi Palotaként 1949-ig működött. Az épület stílusa az Ybl Miklós utáni eklektika jegyeit mutatja, még részben neoreneszánsz, erőteljes barokk formákkal, amelyek a belső tér látványosan mozgalmas architektújában válnak dominánssá. A főhomlokzat gazdagon tagolt, középrizalitjából timpanonnal lezárt hatoszlopos portikusz lép elő. Az attika tetejét megkoronázó hármas fogaton az Igazság istennőjének szobra áll, jobbjában fáklyával, baljában pálmaággal, e szobor Senyei Károly munkája. Kétoldalt a Törvényt adó és a Törvényt látó ülő szobra Fadrusz János alkotása. A timpanon szoborcsoportja Zala György műve, amely három részből áll: középen az ötalakos Bírósági tárgyalás látható, a sarkokban pedig a Törvényhozás és a Törvénytanítás fekvő férfiallegóriái. A homlokzat többi szobrát Róna József és Donáth Gyula készítette. A főkapun és az előtéren át egy ünnepélyes hangulatú, hatalmas előcsarnokba jutunk, amelyből kétoldalt lépcsők vezetnek az emeletre. A mennyezet allegorikus freskója Justitia diadalát ábrázolja, mely Lotz Károly alkotása. Lotz e művének készítésekor Andrea Pozzónak a római St. Ignazio-templomban levő látszat-architektúrás képét vette alapul. Az épület egyik oldalszárnyában található a Politikatörténeti Intézet.

A múzeumtól jobbra, az Alkotás út túloldalán, vagyis a tér déli szegletében működik a Földművelésügyi Minisztérium. A négy utcára néző, háromemeletes, eklektikus stílusú épületet Bukovics Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték. A Földművelésügyi és Vidékfej-lesztési Minisztérium négyhomlok-zatos, eklektikus stílusú műemlék épülettömb, földszintjén 6-9-6 nyílású, széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi oszlopokkal. Az épület előtt látható Somogyi Árpád Kaszás legény és Agronómus lány című szobra, a jobb oldali parkrészben pedig Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus, földművelésügyi miniszter bronzszobra (Szentgyörgyi István műve, 1932). A minisztérium déli falán van Woronieczki Mieczslaw hercegnek, a szabadságharcban oldalunkon harcoló lengyel lovaslégió ezredesének emléktáblája, akit 1849 októberében e helyen végeztek ki az osztrákok. 1956. október 25-én a kommunisták az épület tetejéről lőtték halomra az Országház előtt összegyűlt tüntető tömegből közel száz embert.

E mészárlásnak állít emléket a Kossuth Lajos tér közepén elhelyezett '56-os emlékmű. Lugossy Mária szobrászművész alkotásán, az 1996-os évfordulóra felavatott, csúcsán megtört fekete márványból készült emlékműnek az oldalán a Kossuth-címer és az 1956 felirat látható. Azóta a forradalom évfordulóinak estéin minden évben ünnepélyes keretek között meggyújtják a lángot, amely november 4-éig lobog.

A tér déli oldalában emelkedik II. Rákóczi Ferenc lovas szobra. Az emlékmű a fejedelem halálának 200. évfordulójára 1937-ben készült Pásztor János (szobrász) és Györgyi Dénes (építész) által. A 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas bronz lovas szobor áll. A Kossuth tér déli végében, arccal észak felé néző szobor talapzatának felirata az évforduló dátumát, 1935-öt jelzi. A jobb oldalon olvasható latin szöveg (Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera) jelentése: Megújulnak a dicsőséges magyar nemzet sebei. Ez Rákóczinak 1704-ben megjelent, a nemzetekhez intézett kiáltványának egy sora. II. Rákóczi Ferenc a nevével fémjelzett szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem. Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. Harca jóllehet nem járt sikerrel, de a magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. A nyolc évnyi küzdelem után törökországi száműzetésben halt meg.

Kossuth Lajos szobra, az '56-os emlékmű és II. Rákóczi Ferenc lovas szobra

Tőle nyugati irányba, az Országház déli csücskében helyezték el József Attila költő szobrát. Marton László szobrász által alkotott, 3,5 méter magas, 3 kőlépcsőn ülő, kalapját kezében tartó József Attila-bronzszobrot 1980-ban állították fel a Duna partján. A szobor mellett ovális, írott, domború bronzbetűkkel a költő A Dunánál című verséből való idézet olvasható: "Mintha szívemből folyt volna tova / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna". József Attila a magyar költészet XX. századi egyik legkiemelkedőbb alakja.

József Attila (1905–1937) huszadik századi magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Költészete forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében: az az új szemléletmód, ahogyan verseiben az »én«-t felépíti, láttatja, összhangban volt Európa és Amerika akkori költészetével. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben. László Zoltán szerint: „Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik".

Nagy Imre mártír politikus szobrát a tér átellenben lévő oldalán, a Vértanúk terén tekinthetjük meg. Az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnök első hazai szobrát 1996-ban avatták fel a Vértanúk terén. Varga Tamás egy könnyű ívű hídra helyezte az életnagyságú bronzalakot, akinek tekintete az Országház felé esik. Nagy Imre magyar politikus, kormányfő, egyetemi tanár, az MTA tagja, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke.

A Kossuth tér nyugati szélén, a Duna partján magasodik az ország legnagyobb épülete, s egyben a világ legszebb parlamentje, az Országház. Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tc. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, s világosan érzékelhető rajta a rajnai gótikus Wien-Fünfhausi templom stílusa.

E templom kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a XIX-XX. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak. A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését. Az építkezés során átlagosan ezer ember dolgozott, 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 méter hosszú, 123 méter széles és 96 méter magas, alapterülete 17745 négyzetméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található. A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat.

HIRDETÉS

Séta a Belvárosban  Séta a pesti Duna-parton  Séta a Nagykörúton  Séta a Vízivárosban  Séta a Gellért-hegyen  Séta a Kiskörúton  Séta az Andrássy úton  Séta a Várban  Séta a Városligetben

Jelenleg nincs ajánlható link!

HIRDETÉS

A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”. A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet a XI. századtól napjainkig. A hozzá kapcsolódó hagyományokkal és jogokkal foglalkozó Szent Korona-tan szerint a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a II. világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona. E korona amennyiben azonos lenne I. István koronájával, úgy 55 magyar király fejét érinthette. Csak három király nem volt megkoronázva: I. Ulászló, János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József, a „kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát. A Magyar Királyság ezer éve alatt a Szent Korona is kalandos történelmet élt meg. Az Árpád-házi királyok idején Székesfehérvárott őrizték, később Visegrádon, utána pedig Pozsony lett a koronázó főváros. A II. Világháború befejeztével a korona az Egyesült Államokba került, ahonnan 1978. január 6-án kerül vissza Magyarországra.
  

A Kossuth teret elhagyva, a Széchenyi rakparton folytatjuk utunkat. Az út mellett halad el a 2-es villamos, amelyről gyönyörű panoráma nyílik Budára és a Királyi Palotára.

500 métert haladva jutunk el a Roosevelt térre. Első látnivalónk itt a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása és a magyar tudomány képviselete. 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, Széchenyi István gróf (1791–1860) birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia – létrehozására. Az általa megalapított szervezetet más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták. A bizottság munkálatai 1827. augusztus 18-án a királyi szentesítést is megnyerték, így 1827-ben az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés ebben a törvénycikkben (a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a társaság megalapítását. Tényleges működését, miután az uralkodó elfogadta az alapszabályokat 1830-ban kezdhette meg. 1860-ban országos gyűjtés indult a székház felépítésére. A tervpályázatot 1861-ben írták ki. A győztes, neoreneszánsz stílusú tervet Friedrich August Stüler nyújtotta be. A kivitelezés 1862 tavaszán kezdődött Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével. A felavatásra 1865. december 11. napján került sor. A homlokzati szobrokat Emil Wolff, az alapítást ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A díszterem freskói Lotz Károly alkotásai. Ligeti Antal tájképei ékesítik a kis üléstermet.

Az Akadémiától jobbra, szemben a Lánchíddal épült a Gresham-palota, mely a magyar szecessziós építészet kiemelkedő épülete. Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek tervei alapján épült 1907-ben, a londoni The Gresham biztosítótársaság budapesti székházaként. Földszintjén egykor a híres Gresham Kávéház működött, e kávéházban tartotta összejöveteleit a Gresham-körnek nevezett művészeti társaság. 1987 óta más Dunaparti épületekkel együtt a Világörökség része. A Gresham palotában jelenleg a Four Seasons Gresham Palace Hotel nevű luxusszálloda működik.

A tér közepének északi végében áll Széchenyi István gróf szobra. A "legnagyobb magyar" emlékműve az általa alapított Akadémia palotája előtt áll. Alkotója Engel József, 1880-ban állították fel. A mellékalakok Széchenyi István sokoldalú hazafiúi tevékenységének jelképei: Minerva a kereskedelem, Neptun a hajózás, Vulcanus az ipar és Ceres a földműves allegóriája. A vörös gránittalapzatot Weber Antal tervezte.

Vele szemben, a tér déli csücskében állították fel Deák Ferenc szobrát. Huszár Adolf alkotása 1887-ben készült el. Ülő helyzetben ábrázolja a "haza bölcsét", az első felelős magyar kormány igazságügy-miniszterét, akinek vezető szerepe volt az 1867. évi kiegyezés előkészítésében is. A magas szienit-talapzatot négy allegorikus mellékalak, illetve csoport veszi körül. Elől Justitia (az igazság istennője) áll, balról a Népnevelés és a Nemzeti haladás, jobbról a Kiegyezés, a hátsó oldalon pedig a Honszeretet szobra látható.

A tér dél-keleti végében van az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, mely 1909-ben épült Quittner Zsigmond tervei alapján. Az épület a második világháború után lett a Belügyminisztérium központja. A Belügyminisztérium mai helyén, a Roosevelt tér sarkán állt a Diana fürdő épülete. A pesti Duna-partnak ezen a szakaszán ekkor még hajók rakodtak, ezért is nevezték Rakpiacnak, Kirakodó térnek. A XIX. század első harmadában a teret Hild József épületei vették körül. Az eredetileg Duna-fürdőnek, majd később az itt álló szoborról Diana fürdőnek elnevezett épület 1822-ben épült Pfeffer Ignác számára. A földszinten fürdő, a felső szinten lakások voltak (itt lakott Széchenyi István 1827-32 között). A mai épület falán emléktábla hirdeti, hogy gróf Széchenyi István az épület elődjében lakott.

A Roosevelt tér közepén csatlakozik Pesthez a Széchenyi Lánchíd, mely Budapest első állandó hídja. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta. A Lánchíd volt az első állandó híd Pest és Buda között, egyben a teljes magyarországi Duna-szakaszon is. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849-ben avatták fel. Tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Clark Ádám volt. Utóbbiról nevezték el az Alagút és a Lánchíd közötti teret (Clark Ádám tér). A hídfők oroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette. A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió forintot tett ki, ebből a híd 4,4 millióba került. A II. világháború végén a német hadsereg a hidat felrobbantotta. Az újjáépített hidat első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 20-án nyitották ismét meg. Legutóbb 1986–1988-ban újították fel. A pillérek boltívein lévő régi szocialista címereket az eredeti Kossuth-címerekre 1996-ban alakították vissza. A nyári hónapok hétvégéin és bizonyos ünnepi alkalmakkor lezárják a járműforgalom elől, átadva a hidat a gyalogosforgalomnak.

A tér déli csücskével szemben, az Eötvös téren állították fel Eötvös József báró (1813–1871) szobrát, aki a XIX. századi magyar történelem egyik kiemelkedő tudású politikusa, államférfija, költője és írója volt. Az emlékmű mauthauseni gránitból készült, négy és fél méter magas talapzatát nem kisebb építész, mint Ybl Miklós tervezte, a kivitelezést Kauser Jakab végezte. A talapzat előlapján mindössze ennyi olvasható: Báró / Eötvös József. A hátoldalon felvésett Emelte a nemzet / 1879 szöveg arra utalt, hogy az emlékmű közada-kozásból készült.

A tér Duna-part felöli szélén kezdődik a híres Dunakorzó. A klasszicista pesti Duna-partot már a múlt század második felében is nagy szállodák szegélyezték. Ide építették a Carlton, a Bristol, a Hungária és a Ritz szállodákat, s mindegyikük pont olyan magas volt, mint az egyetlen, a második világháború után is megmaradt épület, a Thonet-ház a Vigadó tér sarkán. Ezek előtt a szállodák előtt alakult ki az új sétatér, a Korzó.

E szállodasoron kilenc kávéház működött, melyek mindegyike a Dunára nézett, s teraszaik teljesen egymásba értek. Tavasztól őszig ide jártak sétálni a legkülönbözőbb társadalmi rétegű emberek, és egyáltalán nem csak a környékről. Pest kisváros korából maradt meg ez a szokás, ide kijönni, s az ismerősökkel szót váltani. Három korzója volt Budapestnek, de ez volt a legfontosabb és a legnépesebb. Esténként különösen szép és világvárosias volt a sok kivilágított kávéház. Majd mindegyikben szólt a zene, az ország legjobb cigány- illetve jazz-zenészei játszottak itt. A kivilágított teraszoktól tisztes távolságban, már a homályban üldögéltek megilletődötten azok, akik a külvárosokból zarándokoltak ide zenét hallgatni, de akiknek kávéházra nem tellett. Most, hogy újra kiépült a szállodasor, a korzó kezd feltámadni. Elsősorban turisták sétálnak erre, de mintha lassanként visszaszoknának a budapestiek is, elsősorban az idősebbek. Újra elkészítették a "Buchwald-székek" másait is, de már nem kell 20 fillért fizetni a leülésért a bortáskás "Buchwald-néninek".

A Kiskirálylány szobor eredeti (50cmes) kisplasztikája 1972-ben készült. A művészt legidősebb lánya -az akkor 5 éves Évike'- ihlette meg, aki gyakran játszott királylányjelmezben, hosszú újságpapírkoronával a fején a Tabánban. Ez a kép indította a művészt e kis szobor megalkotására (az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona). E szobor nagyobb méretben 1990-ben került a Dunakorzóra, és másodpéldánya Tapolcára a művész szülővárosába. Ugyanezen szobor másolata áll még Japánban is, a Tokyo Metropolitan Art Space nevű kulturális központ koncertterme előtti csarnokban.

A Pesti alsó rakparton sétálva jutunk el a Vígadó térre (az Eötvös tértől mindössze 250 méterre). A tér a Budára vezető egykori hajóhíd pesti hídfője volt. A tér korábbi nevei voltak: az 1840-es évektől Duna tér, illetve Dunaparti sétatér a hajóhídnál, Donau Zeile, Untere Donau Zeile (Alsó Duna sor). Az 1870-es években Redoutenplatz, 1873-tól Vigarda tér, 1879-től Vigadó tér, 1946-tól Molotov tér, 1957-től újra Vigadó tér a neve. Itt állt a Pollack Mihály által 1813-ban, klasszicista stílusban tervezett Redoute, melyet 1849-ben rommá lőttek Hentzi ágyúi. Helyette épült fel romantikus stílusban, Feszl Frigyes tervei alapján a Pesti Vigadó 1859 és 1865 között. Szintén a téren állt az 1932 végén lebontott Hangli kioszk, a budapestiek kedvelt találkozóhelye. A térről nyílik a Mahart Vigadó téri állomása.

A Pesti Vígadó keleti elemekkel vegyített romantikus épülete nagy feltűnést keltett, s egyhamar az akkori főváros egyik legfontosabb kulturális, művelődési intézményévé vált. Ünnepi bál keretében avatták fel 1865 januárjában. Belsejét Lotz Károly és Than Mór balladisztikus témákat feldolgozó freskói díszítik. A szobrok többségét Alexy Károly szobrászművész készítette. Liszt Ferenc 1865-ben itt mutatta be a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát.

A XIX. században bálokat, ünnepi fogadásokat, köszöntőket rendeztek, és számos komolyzenei előadás helyszíne volt. A fővárosban megforduló neves személyiségek sorra felléptek a Pesti Vigadó hangversenytermében. Többek közt: Johannes Brahms, Camille Saint-Saens, Claude Debussy, vezényelt Bruno Walter és Herbert von Karajan valamint Emil Sauer, Vladimir Horowitz és Arthur Rubinstein szólisták is megfordultak itt. A II. világháborúban az épületegyüttes súlyos sérüléseket szenvedett, sokáig vitatott volt hogy sor kerül-e az újjáépítésére, de végül az 1970-es években megkezdődött a felújítás. Az újjáépült Pesti Vigadót 1980-ban adták át, és jelenleg is az ország egyik legszebb művelődési központja. 2009-ben újították fel ismét. A hangversenyterem – mely a korábbinál valamelyest kisebb terű és javított akusztikájú – a főváros egyetlen középkategóriás koncertterme. A reprezentatív kiképzésű hangversenyterem 700 üléses; a kamaraterem 220 személy befogadására képes, színházi előadásoknak, kamarakoncerteknek, kulturális rendezvényeknek biztosítja a helyszínt. A magyar kortárs képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye a Vigadó Galéria. Az épület különböző konferenciáknak, banketteknek, fogadásoknak is helyszíne.

A Vígadó teret elhagyva jutunk el a Március 15. térre, ahol Petőfi Sándor szobra áll. Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Az 1882-ben felállított bronzszobor a Nemzeti dal szavalása közben ábrázolja a költőt. Eredetileg Izsó Miklós kapott megbízást elkészítésére, ő azonban 1875-ben meghalt, s a művész vázlatainak felhasználásával Huszár Adolf fejezte be. A szobor felállítására alakult bizottság elnök lelke Reményi Ede hegedűművész volt, aki hangversenyei jövedelmének jelentős részét is erre fordította. A gránittalapzatot Ybl Miklós tervezte.

A szobor előtti tér minden év március 15-én, a magyar szabadság emlékünnepén a fővárosi ifjúság gyülekezőhelye. Itt rendezték 1942. március 15-én a második világháborúban való részvétel ellen tiltakozó legnagyobb tüntetést, melynek emlékét a tér 1-es számú házának falán márványtábla örökíti meg.

A szobor mellett áll a Magyar ortodox templom. E templomot a XVIII. század folyamán Pesten megtelepedett görög és macedón kereskedőcsaládok megbízásából építette Jung József 1791-1801 között. Homlokzatát 1872-1873 folyamán Ybl Miklós tervei alapján átalakították, ekkor készültek szépívű toronysisakjai is. Déli tornya a 2. világháborúban pusztult el. Falpillérekkel osztott főhomlokzatán a klasszicizmusba hajló copf stílus eleganciája érvényesül. A kertre nyíló déli oldalbejárat melletti falon a templomot egykor körülvevő temető XVIII. és XIX. századi sírköveit helyezték el.

A téren láthatjuk a Belvárosi plébániatemplomot, mely Pest egyik legrégibb épülete. E templomon végigkísérhetjük fővárosunk építészetének stílusváltozásait. Első formájában a Contra Aquincum falaira, annak köveiből épült a XI. században. Az erőd délkeleti sarokbástyáját a szentély végénél rejti a föld. A Szent Gellért-legenda szerint a Vata-féle pogánylázadáskor meggyilkolt Gellért püspököt ide temették 1046-ban. A későbbi, XII. század végére kialakított román stílusú bazilikából csak egy ívsoros párkány maradt fenn a déli torony belsejében. A hagyomány szerint e templomban tartották a gyermek Árpád-házi Szent Erzsébet eljegyzését a férjéül kiválasztott Thüringiai Lajossal. A XIV. század végén Zsigmond király támogatásával épült ki a templom mai méretére, körüljárós csarnokszentéllyel és a mellékhajókhoz csatlakozó kápolnasorral. Mátyás király korában késő gótikus építészeti részletekkel gazdagították. Ekkor készült a díszes déli és északi oldalbejárat és az oratórium emelete. A reneszánsz művészetet két igen szép pasztofórium (szentségtartó fülke) képviseli a XVI. század elejéről. A törökök mecsetté alakították át a templomot, amelynek emléke a mihrabfülke. A visszafoglaláskor megrongálódott, majd leégett épületet 1725-1740 között, barokk stílusban állították helyre, Paur János György irányításával. A késő barokk toronysisakok 1795-ből valók.

A templom előtti téren található a római kori erőd, Contra Aquincum romjai, a pannóniai limes egyik fontos állomása. A II. század elején épült, majd a III. század végén alapjaitól átépítették. Az erődítmény romjaira az első Erzsébet híd építésekor, 1898-ban bukkantak, további részleteit pedig az 1930-as években tárták fel. 1971-ben süllyesztett térszintű szabadtéri múzeumot létesítettek, melyben az ellenerőd északi falát láthatjuk egy patkó alakú tornyával. A fal folytatását és a másik tornyot vörös színnel jelezték a betontalapzaton.

A régi Erzsébet híd 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) után. Nevét az időközben Genfben merénylet áldozatául esett Erzsébet királynéról kapta. A híd a maga idejében műszaki szenzációt keltett, mivel egyetlen, 290 méter hosszú nyílással ívelt át a Dunán, vagyis függőhíd. Architektúráját Nagy Virgil tervezte. A láncszerkezetű híd szecessziós díszítést kapott. A híd rendszere merevített lánchíd, amelynél a híd egész önsúlyát a láncok hordták. Az Erzsébet hidat 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a Pestet kiürítő német haderő. Nem tudni pontosan miért, de a négyből csak a budai hídfő déli lánckamrájában robbant fel a töltet. Az elszakadó déli lánc így nem tartotta tovább az útpálya súlyát, ami dél felé csavarodva rántotta magával a budai oldalon álló pilont a Dunába. Érdekesség, hogy az északi lánc ugyan megsérült és összeroncsolódott, viszont nem szakadt el. Pesten a hídfő állva maradt, és egészen az új híd építésének kezdetéig emlékeztetett a háború eme pusztítására. Helyreállítására a budapesti Duna-hidak közül utolsóként került sor.

Sok vitát szült, hogy érdemes-e helyreállítani a régi hidat a régi helyen, vagy esetleg egy teljesen új hidat építsenek más vonalvezetéssel. Végül Sávoly Pál modern külsejű, de az eredeti pilléreket hasznosító terve alapján, 1961 és 1964 között történt meg az újjáépítés. Sávolyék az új Erzsébet híd tervezése előtt az 1929-ben épült, majd 1951-ben újjáépült kölni Mülheim-hidat tanulmányozták a helyszínen, és a méretezési elvekről konzultáltak annak építőivel. Végül 1964. november 21-én adták át a forgalomnak.

A 6300 tonnás acélhíd 29 darab, egyenként 90 tonnás hídtagból áll, ezt a terhet alig több, mint ezertonnányi kábel tartja. A kábeleket Svájcból importálták. Az új híd közel tíz méterrel lett szélesebb a réginél, ugyanis a járdákat a függesztőkábeleken kívülre helyezték. A villamosok dinamikus hatása miatt azonban a híd lemezei elkezdtek repedezni, főleg emiatt szüntették meg a villamosforgalmat rajta a 2-es metró elkészülte után. A vágányokat 1975-ben távolították el véglegesen. Az Erzsébet híd 23 évig volt a világ legnagyobb nyílású lánchídja, 1903 és 1926 között.

Az Erzsébet híd alatt elhaladva, a Március 15-e teret elhagyva folytatjuk utunkat déli irányba a Fővám tér felé, melyet 650 méter megtétele után érünk el.

A 10 perces séta közben csodálhatjuk meg a budai oldalon magasodó Gellért-hegy sziklás magaslatát. Látványa párját ritkítja a világban.

A Fővám tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere. Innen átjuthatunk a budai Gellért térre és a Gellért-hegyre, valamint a Kiskörút vonalát követve, átkarolhatjuk és bejárhatjuk a történelmi várost, Pestet is. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben az áruval megrakott uszályok föld alatti csatornákon egyenesen a Központi Vásárcsarnok piactere alá úsztak be, mely csarnok Budapest legnagyobb és legszebb, valamint leghíresebb vásárcsarnoka. A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, Budapest első polgármesterének nevéhez fűződik. Miután Kamermayer 1896-ban – betegségére hivatkozva – nyugdíjazását kérte, az épület átadásán már egyszerű polgárként vett részt. Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben, a szomszédos Közgazdasági Egyetemmel együtt. A magyarországi historizmus téglaépítészetének az egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. Az idők folyamán erősen tönkrement, 1994-re azonban felújították, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját. A Vásárcsarnok Budapest egyik legjobban látogatott helye, a turisták egyik elsődleges célpontja.

Mellette, a Duna felé látjuk a Közgazdaságtudományi Egyetem épületét, mai nevén a Budapest Corvinus Egyetemet. A neoreneszánsz épületet Ybl Miklós tervei alapján építették és 1874. május 1-jén adták át. A (korábbi nevén) Fővámpalota egészen a második világháborúig fontos vámházként funkcionált. A mellette található és szintén az Egyetem részét képező 1890-ben átadott Sóház a főépületet kiszolgáló irodáknak adott otthont. A háború utolsó évében az épület igen súlyos sérüléseket szenvedett. Erős falazata és a Ferenc József híd melletti elhelyezkedése miatt mind a német, mind pedig a szovjet katonák fontos támpontnak használták. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket telepítettek. A háború utáni újjáépítés szinte reménytelennek látszott, volt olyan vélemény is, hogy belekezdeni sem érdemes, ám 1948-ban eldőlt, hogy az épület fog otthont adni az akkor önállóvá vált Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemnek.

Az Egyetem az 1950/51. tanévben vehette birtokba új központi épületét. Ezt követően létesült 1952-ben a pinceszinten található egyetemi menza. 1953-ban lifteket szereltek be, 1957-ben a földszinten laboratóriumot, 1963-ban pedig számítóközpontot. Utóbbit 1970-ben Makk Károly tervei szerint alakították át. A főépület legújabb rekonstrukciójára a rendszerváltáskor, 1989-90 között került sor: jelentős mértékben korszerűsítették az épületet, sokat visszaállítottak az eredeti architektúrából. A díszudvar térhatása visszakapta eredeti formáját, kibontották az elfalazott öntöttvas oszlopokat, a homlokzatot megtisztították, a tetőteret pedig beépítették.

Mivel a mai Fővám tér és a Kiskörút az egykori pesti városfal mentén halad, így egy kis kitérővel megnézhetjük, milyen is volt Pest város védelmi fala évszázadokkal ezelőtt, mielőtt beépítették volna. A fal maradványait a körút mentén lévő bal oldali házak udvarain lehet megtekinteni. Címek szerint: Királyi Pál utca 13/b, Múzeum körút 9., 19., 21., 23-25., 27., 29., 31-33. Mivel a házakban laknak és ezek nem nyilvánosak, így csöngetés útján juthatunk be az épületekbe.

Déli irányban haladva pár perc séta után érjük el az egykori Közraktárakat, amelyeket évtizedekig tartó elhanyagoltság után 2010-ben adtak át ismét, felújítva és átépítve.

A Közraktárakat elhagyva jutunk el a Nehru-partra, majd onnan a Boráros térre, mely Budapest egyik kulcsfontosságú közlekedési csomópontja. E tér közvetlen a Petőfi híd lábánál fekszik. Rajta fut keresztül a Nagykörút, s ide érkezik be minden fontosabb délpesti buszjárat is, valamint a csepeli és erzsébeti HÉV-ek is. Főbb villamosjáratai, a nagykörúti 4-es és 6-os, valamint a pesti Duna-parton haladó 2-es villamosok megállóin keresztül könnyen elérhetjük Budapest főbb közlekedési útvonalait.

A Petőfi híd (eredetileg Horthy Miklós híd) tervezése Álgyay Hubert Pál nevéhez fűződik. 1933–37 között építették, és a nagykörút déli szakaszainak villamos- és gépjárműforgalmát vezeti át a Duna felett. 1937. szeptember 12-én adták át a közönségnek. A II. világháborúban 1945. január 14-én felrobbantották. 1950–52 között építették újjá, és 1952. november 22-én nyitották meg a forgalom előtt. Ekkor kapta Petőfi Sándor magyar költő nevét. Hossza 378 m, feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m. A közelmúltban 1966-ban, 1968-1970 között, majd 1979-1980-ban, aztán a Lágymányosi híd átadása után 1996-ban újították fel. Érdekesség: a villamospályája alatt (a hídpálya alatt) egy kézzel hajtható szerelőkocsi lóg le. Erről a kocsiról lehet ellenőrizni a híd teljes hosszában a villamosvágányok leerősítő csavarjainak az állapotát. A szerelőkocsiba csak a két hídfőnél lehet beszállni.

A Boráros teret elhagyva a Duna-parti sétányon folytatjuk utunkat. Hozzávetőleg 950 méter megtétele után jutunk el Budapest egyik legfiatalabb városközpontjába, ahol számos látványosságot, valamint kulturális épületegyüttest csodálhatunk meg.

A Bajor Gizi parkban építették fel több évtizedes hányattatás után a Nemzeti Színház végleges épületét. Jelenlegi helyén 2001 decemberében nyitotta meg kapuit, s az első előadást 2002. március 15-én tartották meg. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai.

A Nemzeti Színház tervezése hosszú időt ölelt fel. Már a XVIII-XIX. század fordulóján tekintélyes gondolkodók tartották fontosnak, hogy az ügy mellett hangjukat hallassák. A Nemzeti Színház míg eljutott jelenlegi formájáig, hatszor költözött hat épületbe. A jelenlegi

Miután a Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színházat lebontották, az 1964-es pályázat a Városliget szélén, a Felvonulási téren jelölte ki az új Nemzeti helyét. Az 1965-ös építészeti pályázaton nem adtak ki első díjat. A két megosztott második díjat Hofer Miklós, valamint Jan Boguslawski és Bogdan Gniewiewski pályázatai nyerték el. Ezt követően Hofer Miklós vezetésével két évtizeden keresztül húzódott az épület tervezése a Középület-tervező Vállalaton belül. Végül 1985-ben kiadták az építési engedélyt. Az építkezés azonban nem jutott messzebbre néhány fa kivágásánál. 1988-ban új helyszín-kijelölő pályázatot írtak ki, ahol az Engels (a mai Erzsébet) tér bizonyult a nyertes helyszínnek. 1997-ben Bán Ferenc nyerte meg az építészeti tervpályázatot. Az 1998-ban indult építkezést azonban az új kormány a munkagödör kiemelésének stádiumában leállította. 1999-ben Schwajda György miniszteri biztos pályáztatás nélkül Siklós Máriát bízta meg az új dunaparti helyszínen a tervezéssel. Az építésztársadalom felháborodását követően mégis tervpályázatot írtak ki, amit Vadász György nyert meg, ő azonban nem volt hajlandó Siklós Mária tervének a csinosítására. Így végül a színházat az építésznő tervei alapján fejezték be. Az épületet rekordidő alatt, mindössze 15 hónap alatt építették fel. Siklós Máriát az épület tervezésért Mádl Ferenc köztársasági elnök kitüntette, a Magyar Építész Kamara etikai vétség miatt elmarasztalta.

Közvetlenül a Nemzeti Színház mellett található a 2005-ben átadott Művészetek Palotája. A Közép-Európában is egyedülálló létesítmény megteremtőit az a gondolat vezette, hogy a magyar fővárosban, az UNESCO Világörökség-listáján is szereplő Duna-part részeként megszülető Millenniumi Városközpontban álljon Európa új kulturális fellegvára. A cél ambiciózus, ám eléréséhez a Művészetek Palotájában minden meg is található: grandiózus terek, a legkorszerűbb színházi, akusztikai és múzeumi technológia, és mindenekelőtt az az egyedülálló összetettség, amely a legkülönfélébb művészeti ágakat együtt, egy helyen vonultatja fel. A Művészetek Palotája elnyerte az építészeti, illetve ingatlanfejlesztési Oscar-díjként számon tartott „FIABCI Prix d'Excellence 2006” kitüntetést az úgynevezett „specialized” kategóriában, amelyben a nagyközönségnek termékeket és szolgáltatásokat kínáló épületeket – oktatási és közművelődési intézményeket, könyvtárakat, repülőtereket stb. – díjazzák.

A budapesti Közvágóhíd a Művészetek Palotájával szemben, a Soroksári út túlsó felén található. Építése és üzembe helyezése a XIX. század második felének legrangosabb eseménye volt. Kamermayer Károly polgármester kezdeményezésére a főváros korának egyik legnagyobb vállalkozásába fogott. 1865-ben a Pest városi tanács több száz magánvágóhíd és mészárszék működését szüntette be. Ennek elsősorban közegészségügyi oka volt, hiszen a megnövekedett város belterületén az állatok terelése, tartása, a fel nem használható belső részek tárolása lassan tűrhetetlen állapotokat idézett elő, járványokat és betegségeket terjesztett. A közgyűlés 1868-ban elhatározta, hogy a közvágóhidat saját kezelésében fogja megépíteni a Soroksári úti szántóföldeken. Az élelmiszeripari telep dél-pesti koncentrálódásának az is oka volt, hogy az Alföldről szállított termények itt könnyen elérhették a várost. A vágóhíd tervezésére tervpályázatot írtak ki, a győztes Julius Hennicke porosz építész lett. A vágóhíd tizennégy hektáros területen helyezkedik el. Monumentális, úgynevezett birodalmi stílusban épült, félkörben záródó nagy falnyílásokkal és szimmetrikus épületegyüttes tengelyében elhelyezett, magasan kiemelkedő víztoronnyal, amely vártoronyszerű, vaskos tömegével és a tetőzete alatt körbefutó törpegalériájával nemcsak a leghangsúlyosabb, de építészetileg is a leghatásosabb eleme a vágóhíd eklektikus épületeinek. Az épületet 1872. július 27.-én avatták fel nagy díszünnepség keretében.

A Lágymányosi híd közvetlenül a Déli vasúti híd mellett található. A megépítésére az Expo'96 néven megrendezendő világkiállítás kapcsán került volna sor. Szükség volt rá, hogy tehermentesítse Budapest addigi legdélebbi közúti hídját, a Petőfi hidat, valamint össze kellett kötnie az akkor kiépített Hungária körgyűrű déli szektorát a Könyves Kálmán körutat a Dél-Budai oldal fejlődő területeivel. 1992-ben kezdték el építeni, és 1995 októberében adták át a forgalomnak. Ez Budapest dunai közúti hídjai közül az első, amelyik nem egy személyről, hanem földrajzi elhelyezkedéséről kapta elnevezését. Budai hídfője mellett jött létre az InfoPark 1996-ban, továbbá az ELTE és BME új közös kampusza. A lágymányosi egyetemi és informatikai negyed többi modern épületét a híd átadása utáni években építették fel.

Duna-parti sétánk ezennel véget ért
A 2-es villamossal visszajuthatunk a Belvárosba, vagy az 1-es villamossal a Hungária körúton megkerülhetjük Budapest városmagját