KEZDŐLAP  |  FÖLDRAJZ  |  TÖRTÉNELEM  |  MŰEMLÉKEK  |  KERÜLETEK  |  TEMPLOMOK  |  SZOBROK  |  HIDAK  |  MÚZEUMOK  |  FÜRDŐK  |  A VÁR

Idő: 01:45

Állomások: 11.

Látnivalók: 13.

Távolság: 6.3 + 4.3 km

Budafoki túránkat a Móricz Zsigmond térről indítjuk, amelyre két lehetőség is kínálkozik: felszállhatunk a 33-as buszra a Karinthy Frigyes úton, vagy a 47-es, 41-es villamosokra a Móricz Zsigmond tér közepén. Mi a 47-es villamost ajánljuk, mivel az közvetlen Budafok központjába juttat el minket, míg a 41-es villamos a központ előtt elkanyarodik Kamaraerdő irányába. Ha a nagytétényi túráról a túra folytatásaként szeretnénk eljutni Budafokra, akkor a 33-as buszra felszállva tehetjük meg a legegyszerűbben.

A 33-as busz menetideje ugyan valamivel rövidebb, mint a 47-es villamosé, de villamossal megnézhetjük a XI. kerület településszerkezetét, míg busszal kihalt ipartelepeken át döcöghetünk.

Budafok 1950-ig önálló település volt, ma Budapest egyik városrésze. Területén egykor középkori falu állt, amely a török időkben elnéptelenedett. A XVII. században, 1698-ban Savoyai Jenő birtoka lett (a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként), Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra. Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai virágzó szőlőkultúrát hoztak létre, amely a filoxéra pusztítása következtében szűnt meg. A szőlőt más gyümölccsel pótolták, amire az ipar, különösen az élelmiszeripar gyorsan átállt.

Az addig Promontor nevet viselő nagyközség 1886-ban kapta a Budafok nevet. A közművek kiépítése a XIX. század végén kezdődött. 1899-ben indult meg a HÉV-közlekedés a mai Szent Gellért tér és Budafok-Háros vasútállomás között. A vonalat később meghosszabbították Nagytétényig, illetve szárnyvonalat avattak Rózsavölgyön át Törökbálintig. 1963-tól a HÉV-ek helyett villamos jár.
Budafok 1926-ban rendezett tanácsú várossá alakult.

A fővároshoz csatolás igénye először 1909-ben merült fel Bárczy István és Harrer Ferenc Nagy-Budapestről szóló tanulmányában. 1950. január 1-jével – több főváros környéki településsel együtt – Budapesthez csatolták. Nagy része az akkor alakított XXII. kerület része lett, Kelenvölgyet pedig a XI. kerület "kapta". 1987-ben Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi oklevelet.

Budafok Városház térre érkezve nézzünk körbe a téren. A tér rendezési tervét Weichinger Károly készítette el a helybéli Szesztay Sándorral együtt az 1900-as évek elején. A terv szerinti, L-alakban széthúzott térforma ugyan megvalósult, de a Duna felöli oldal lezárása azonban nem történt meg. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa, melynek hatáskörét 1937 után a környező településekre is kiterjesztették, három térből álló együttest tervezett ide. Ez a terv nem valósult meg. Budafok a szabad terjeszkedés jegyében rendezetlenül fejlődött. A külső területek szórványosan épültek be, míg sok helyen a belső városmaggal összefüggő területek szabadon maradtak. Az első polgármester, Záborszky Nándor időszakára (1926-1939) még sok egyéb városi intézmény létrehozása esik.

Először a Városházát csodálhatjuk meg. Az épület eredetileg sósborszesz-gyár volt, amelyet jelentős munkával alakítottak át önkormányzati házzá 1928-ban. Terveit Bathó Lajos készítette. Eredetileg ide tervezték elhelyezni a tűzoltóságot, a járásbíróságot, vegyvizsgálati állomást és a fogdát. A városháza két gyárépület kéttornyos összekapcsolásával készült. A külső megformálásban az építész jellegzetes elemeket használt: a terméskő lábazatot, a meredek tetőidomot, az erdélyi ihletésű párkánymegoldást, a nyitott előcsarnok kettős törpeoszlopokkal elválasztott hármas bejárati motívumát, a századfordulón gyakori boglyaíves formájú nyílásokat. Az erkélyek áttört tulipánmotívuma jelentkezik a díszterem falfestésében is.

A Városháza

A tér túloldalán, egy fatelep helyén építették fel a Posta épületét 1930-ban, amelyet Tichtl György tervezett. A városatyák előírásai szerint a Városházához igazodó stílusban kellett gondolkodnia. Formáját a jón oszlopok uralják.

A Posta épülete

A játék utcán északi irányba haladva rögtön szemünkbe tűnik a budafoki evangélikus templom. A templom 1934-1935 között Sándy Gyula tervei alapján 15 hónap alatt épült fel. Sándy Gyula nagy számban tervezett templomot az egyház részére a két világháború között, elsősorban Budapest környékén: Kispesten, Nagytarcsán, a "Rákosokban" és Pestújhelyen. Épületeit felépítésükben és díszítésükben a magyar stílusra való törekvés jellemzi. A budafoki templomnál pártázatos tornyot álmodott meg. Az épület külső kiképzése eltér az addig alkalmazott megoldásaitól. Az egyhajós, középtornyos épület rusztikusan faragott terméskő burkolat fedi, ami valóban egy kicsit vár jellegűvé teszi a templomot. Az alacsony szerkezeti falak mellett is viszonylag levegős belső teret alakított ki. Toronysisakja íves kiképzésű. A kapuzatot kiugró oszlopokon nyugvó timpanon zárja le. A bizáncias hatású oltár körüljárható, ikonosztázra emlékeztet. Az oltárkép Szirtes Lajos helybéli rajztanár műve és ajándéka.

A budafoki evangélikus és a református templom

Megkerülve a templomot észak felé folytatva utunkat jutunk el a Kárpitos utcához, amelyen balra fordulva találjuk meg a főútra néző református templomot. Budafok református hívei az új templomra 1924-től kezdődően gyűjtöttek. Az egyre értéktelenedő pénzen Nagytétényben és Kelenvölgyben telket vásároltak, majd előre megvették az építőanyagot is. Zártkörű pályázat meghirdetése után Beck István helybéli mérnököt bízták meg a tervezéssel és a kivitelezéssel. A historizáló stílusú, kéttornyos, asszimetrikus kialakítású templomot 1927-ben szentelték fel. Az evangélikus templom megszületéséig megosztva protestáns templomként működött.

A templommal szemben átsétálva a főút (Leányka utca) túloldalára, eljutunk Budafok egy eldugott kis helyére, a Törley térre, amely inkább tűnik utcának, sem mint térnek. Innen több nevezetességhez is eljuthatunk: a Törley-kastélyhoz és a Sacellary-kastélyhoz.

A Törley-kastély légifelvételen
(Kép: tothgeza.hu)

A Törley-kastély tervezője Ray Rezső Vilmos, aki a francia lovagvárak mintájára tervezte az épületet 1890-ben, aki ekkoriban Törley József házi építészeként dolgozott. Halála után a tervezést és a kivitelezést fia, Ray Rezső Lajos vette át. Az épület nyugat-kelet irányú enyhe lejtőn fekszik, a pezsgőspincék és a gyár épületegyüttese felett. Délkeleti végéhez hatalmas torony kapcsolódik, díszítése neogótikus, így középkori hangulatot áraszt. Két ütemben épült, s csak 1904-re készült el teljesen. Belső berendezése kicsit később készült el, ezért egykori pompájában Törley József már nem is láthatta, mert 1907-ben elhunyt. Az egykori nagy társadalmi életnek színteret adó kastély bálterme eredeti szépségében ma is megtekinthető. Jelenleg könyvtárnak ad otthont. Ebben az épületben működik az ország egyetlen sugárbiológiai intézete.

Törley József
(1858-1907)
Budafok jelképe, pezsgőgyáros,
a champagne-típusú magyar pezsgő feltalálója

A grazi kereskedelmi akadémián tanult, majd Reimsben megismerkedett a pezsgőgyártás minden fortélyával. A Delbeck et Cie nevű francia cégnél a gyakorlatban is kipróbálta a pezsgőkészítési tudományát. A kedvező fogadtatás után Törley József önállósította magát, és Reimsben gyárat alapított. 1880-ban egy alapbor-beszerző körútján jutott el Promontorra (ma Budafok), s felfedezte, hogy a hely kiváló adottságokkal rendelkezik a pezsgőgyártáshoz. Ekkor szőlőt, házhelyet és présházat vásárolt Promontoron, s 1882-ben ide telepítette reimsi gyárát. A cégbírósági bejegyzés szerint a Törley József és Társa nevű cég 1882. augusztus 1-jén a Péter Pál utca 578. szám alatt kezdte meg működését.

A termelés francia gépekkel és francia szakemberekkel indult, a gyártást egyik megbízható reimsi barátja, a kiváló pezsgőmester, Louis François irányította, kit öccse, César François is követett 1886-ban. Később kiváltak a cégből, s egy saját üzemet hoztak létre, amely jó ideig komoly konkurenciát jelentett Törleynek. 1890-ben a gyár az Anna utcába költözött át, ahol Törley egy 20 ezer négyzetméteres pincét létesített. Az üzemet a legmodernebb gépekkel szerelték fel, Törley az országban elsőként vezette be a fagyasztásos seprőtelenítést. A lehető legjobb minőség az alapborok kiválasztásánál is elsődleges szempont volt, a cég többnyire Etyek és környéke pincészeteiből vásárolta a pezsgőnek valót. A gyár folyamatosan fejlődött, a termelés 1905-ben megközelítette az egymillió palackot. Törley a minél gyorsabb és biztosabb áruszállításhoz elsőként vásárolt teherautókat, s alapító tagja lett a Királyi Magyar Automobil Clubnak is. A hazai piac ellátásán túl nagy hangsúlyt fektetett a pezsgők nemzetközi ismertségének növelésére is, először Franciaországban kezdte külföldi piacainak kiépítését, később a tengerentúli országokba is exportált.

Az 1890-es évek elejére a Törley pezsgő a felső tízezer közkedvelt italává, az ünnepi asztalok elmaradhatatlan kellékévé vált. 1885-ben elnyerte a budapesti Országos Általános Kiállítás aranyérmét, majd 1893-ban az Országos Iparegyesület aranyérmét is. Az 1896. évi millenniumi kiállítás egyik nevezetes látnivalója volt a Törley pavilon. 1898-1899-ben a Monarchia legnagyobb pezsgőgyáraként már 1 millió palack pezsgőt állított elő. Sikereit társadalmi téren is előrelépés követte, 1896. április 1-jén csantavéri előnévvel, magyar nemességet kapott az uralkodótól, I. Ferenc József császártól. A Millenniumtól Császári és Udvari Szállító cím birtokosa is volt. 1907-ben a gyár megalapításának 25. évfordulóját nagy pompával ünnepelték meg, de az eseményt az alapító nem sokkal élte túl, július 28-án oostendei nyaralása közben váratlanul meghalt.

A gyárat és a vagyont - mivel saját gyermeke nem volt - bátyjainak fiúgyermekei örökölték, akik ragaszkodtak a megszokott minőséghez. A történelem viharai azonban a pezsgőgyárat sem kímélték: 1944-ben bombatalálat érte az üzemet, s a háború után mindössze négy fővel indult újra az igen szerény termelés, 1949-ben pedig államosították. A rendszerváltás után a német Henkell befektetői csoport vásárolta meg, majd a 2005. január 3-án megalakult Törley Pezsgőpincészet Kft. tulajdonába került.
 

HIRDETÉS

	Móricz Zsigmond tér » Budafok, Városház tér
	Móricz Zsigmond tér » Budafok, Városház tér

Túra Nagytétényre

Jelenleg nincs ajánlható link!

HIRDETÉS

Sajnos a Városház tér , valamint az azt övező épületek és utcák rendkívül elhanyagolt állapotban vannak. Eredeti hangulatukat mára alig tükrözik.

1. Móricz Zsigmond tér     Fehérvári út     Albertfalva felüljáró     Leányka utca     Varga Jenő tér 2. Városház tér     Városháza     Posta 3. Játék utca     Budafoki evangélikus templom 4. Kárpitos utca     Budafoki református templom 5. Törley tér - Anna utca     Törley-kastély     Sacellary-kastély 6. Savoyai Jenő tér     Szent Lipót templom 7. Péter Pál utca     Péter Pál kápolna     Czuba-Durozier kastély 8. Pannónia utca     Törley-mauzóleum 9. Kálváriahegy utca     Kálvária 10. Veréb utca     Barlanglakások 11. Sörház utca     Óriáshordó

A kastély egy részlete az utcáról
 

Rendkívül elszomorító, hogy az Önkormányzat és az Állam engedélyezi az épület sugárbiológiai központnak való használatát. Jobb lenne, ha a kastélyt helyreállítanák és múzeumként vagy szállodaként üzemeltetné valaki. Rengeteg turistát vonzana, emellett hirdethetné a magyar pezsgő-gyártás történetét is. Egy átfogó területrendezéssel Budapest egyik legnagyobb nevezetességévé válhatna a műemlék, kiváltképp, hogy Budapesten egyedülállóan e terület több kastélynak is otthont ad: a Czuba-Durozier-kastélynak, a Sacellary-kastélynak és az említett Törley-kastélynak. A Törley-mauzóleum pedig méltó ékköve lehetne a kastélyokat övező parknak.

A Törley-kastély egy részlete az 1890-es évek végén
Mellette balra látható a Sacelláry-kastély
 

A Törley-kastély mellett balra áll a néhai pezsgő-gyáros feleségének háza, a Sacellary-kastély. A kastélyt Sacellary György földbirtokos és bankár építette Irén leánya részére. Az 1920-as évektől az 1980-as évekig szanatóriumként működött. Ma Nemzetközi Menedzserközpont. A kastély felújításakor törekedtek eredeti szépségének, berendezésének megőrzésére. Ilyen a művészien faragott fakorlát, ebédlő, valamint az ajtókon található csiszolt üvegek. Sacellary Irén kedvenc fája a vadgesztenye volt, ezért a kastély számos díszítőelemeként a vadgesztenye levél motívumot használták.

A Sacelláry-család az 1800-as években az egyik leghíresebb és leggazdagabb pesti család volt, akik pénzük java részét ingatlanokba fektették. Kezdetben a kastély a Törley-kastéllyal függőfolyosó kötötte össze, s a kertjük is közös volt. Törley József halála után a két család között megromlott a viszony, az összekötő hidat lebontották és magas kőkerítést építettek a telekhatárra, amely napjainkig is áll. Az 1930-as években a Posta vette meg az épületet és tüdőszanatóriummá alakították át az alkalmazottai részére. A háború utáni hónapokban a kastély tornyocskáit építőanyag gyanánt elhordták, így ma már nem láthatóak az épület egykori díszei. Az 1990-es években a terület több tulajdonosváltáson is keresztülment.

A Sacellary-kastély egy részlete

A Szent Lipót templom a Péter Pál utca felől
(Kép: napibudapest.blog.hu)

A Sacellary-kastélytól déli irányba haladva jutunk el a Szent Lipót templom hátához, melyet megkerülve megpihenhetünk a Savoyai Jenő téren.

Promontor igazi nagy betelepítési hulláma 1750-ben Mária Terézia nevéhez fűződik. Ekkor alakult ki a település sajátos szőlőművelő zsellérközség jellege. A megnövekedett lakosság részére a kápolna méretű Péter Pál templom már nem volt többé elegendő, ekkor az uradalomnál új templom építését kérvényezték, melyet a ma már nem létező Savoyai-kastély déli szomszédságában építettek fel 1753-1755 között. Tervezője nem ismert. A templomot emellett Szent Sebestyénnek és Szent Vendelnek, a falu védőszentjeinek tiszteletére is felszentelték. A lakosság folyamatos növekedése szükségessé tette a további bővítést. A régi hajó helyett új hajó, a régi fatorony helyett pedig a mai hagymatagos lanternás (keskeny, csúcsosan záródó) sisakú torony készült el. Ezzel az épület 1792-re elnyerte mai alakját. 1859-ben elkészült az északi oldalkápolna, 1886-ban kifestették a templomot és 1896-ban felépült a déli oldalkápolna. 1904-ben új Riegel-orgona váltotta fel a régit, mely mintegy száz év óta működött. Az 1937-es belső restaurálást követően készültek el a mennyezeti freskók. A templom előtti kövezett részen állították fel az első világháború emlékművét, melynek talapzata a Budafokról bevonult katonai áldozatok névsorát tartalmazza.

Az egykori Templom tér, ma Savoyai Jenő tér
A háttérben balról jobbra: Czuba-Durozier kastély, Sacellary-kastély, Törley-kastély

A templom háta mögötti kis téren jutunk el a Péter Pál utcáig, ahol először a Czuba-Durozier-kastély tűnik a szemünk elé. Sajnos az épület homlokzata teljes egészében nem látható, mert sűrű lomb-korona takarja, de megközelítve már kivehetjük arányait.

A Czuba-Durozier és Társa konyakgyárat 1884-ben alapította Czuba Durozier W. H. és Ulbrich Gyula budafoki bornagykereskedő. Az üzem a századfordulótól a Péter Pál utcában álló kastélyszerű épületben működött, melynek építése az 1900 körüli évekre tehető. A főhomlokzat változatos kialakítású neoreneszánsz vakolatdíszes keretelésű ablakokkal, szoborfülkékkel, címerdíszes frízekkel és oromzatokkal, valamint kovácsoltvas korlátú erkélyekkel díszes. Az épület tervezője és kivitelezője ismeretlen. A kastély előtti szűkös udvarba az oroszlánokkal és a címerekkel keretezett kapun keresztül lehet bejutni. A település, illetve a Duna felé reprezentatív egysarok-tornyos oldalhomlokzatot alakítottak ki, mely jelenleg uralja a plébánia mellett kialakult kis teret. Az épület eredeti díszei mára elpusztultak. A kerületi önkormányzat tulajdonában lévő lakóház belső terét bérlakások szabdalják darabokra.

A Czuba-Durozier-kastély és a Plébánia utca

Dél felőli homlokzatával szemben, a Péter Pál utca elején, egy árnyas kis lépcső alján találjuk a Péter Pál kápolnát. A kis kápolna egy 1714-ben megnyitott temetőben épült fogadalmi templomként. Knoll János serfőző mester fogadalmat tett, ha túléli ő és családja az 1740-ben pusztító pestisjárványt, piciny kápolnát emelnek a településnek, ahol eddig nem lévén templom, egy házikó egyik szobájában tartották az Istentiszteleteket. Ugyan a serfőző túlélte a járványt, de már nem érhette meg a kápolna felépülését. Ígéretét lányuk és annak férje váltotta be: 1743-ra felépítették a kápolnát. Tornyát feltehetően az 1831 körüli renoválás során kapta. Mintegy száz év múlva, 1925-ben Poos Rezső plébános ezüstmiséje alkalmából ismét helyreállították.

A kápolna egyhajós, egytornyos dongaboltozatos barokk épület. A kapuszárnyak copf asztalosmunkák, eredeti vasalással. Az előtér előtt eklektikus vasrács, felette karzat található. Az 1934-ből származó belső festés helyett ma már a falak fehér színűek. A jelenlegi kőoltár 1831-ből való, felette a XVIII. századból származó kép, Máriát ábrázolja a kis Jézussal.

A temetőt ma hiába keresnénk a kápolna környékén, mert az a XVIII. század végén megszűnt. A környező támfalaktól azonban még az elmúlt években is kerültek elő egykori sírkövek töredékei.

A Péter Pál kápolna feljárata
Sajnos az előtte magasodó közel 250 éves mezei juharfától a templom fényképezhetetlen

A Péter Pál utca (régi nevén Brunnthalt utca) régi nevét valószínűleg az utca felső végén található vörös kútról kapta. Az utca a XVIII. századi német betelepítés során kapta mai hangulatát, melynek műemlékházai ma fontos kultúrtörténeti emlékek. A házak és telkek érdekességei a hegyoldalba mélyen benyúló pincék. Mivel Budafokon ez idő tájt virágzott a borkereskedelem, úgynevezett borházak alakultak ki. Az utca hosszú szakaszán védett gesztenyefa-sorral szegélyezett árok húzódik.

A Czuba-Durozier-kastély mellett futó Plébánia utcán felfelé indulva jutunk el a Sarló utcáig, ahol a romos állapotban is gyönyörű Törley-mauzóleum található. Az 1882-1909 között kialakuló Törley-birodalom döntően megváltoztatta nemcsak a település életét, hanem városképét is. A központi és dombvidéki fekvésű területen épített nagy tömegű, jellegzetes épületek máig a kerület meghatározó elemeivé váltak.

A város felől érkezőknek először a Törley-mauzóleum tűnik szembe, amelyet a Törley-család építésze, Ray Rezső Lajos tervezett a pezsgőgyáros halála után. A szecessziós stílusú sírkápolna a családfő váratlan halála után 1908-1909 között épült. Az egész építmény kialakítása és elhelyezése azt mutatja, hogy Sacelláry Irén monumentális és pazar emléket szándékozott állítani. A kert legmagasabb pontján áll a kétszintes mauzóleum, amely a kápolnából és a kriptából áll. A ma egyszínű, fehér kőhomlokzatú építményt a párkány magasságában körbefutó aranyozás díszítette, mely a ráeső napfénytől csillogva még feltűnőbbé tette az épületet. A szobrászati munkákat az ismert Damkó József készítette. A szentély színes boltozata és a kupoladobon körbefutó színes üvegablakok nagy valószínűséggel Róth Miksa műhelyéből származnak. A mennyezeti festés mára elpusztult, az oldalfalak al secco festése (Krisztus sírbatétele, a feltámadás) igen rossz állapotban vannak. Az altemplomba eltemetett Törley József és felesége, valamint másfél évesen elhunyt kislányuk carrarai fehér márvány szarkofágja megsérült. A kápolna két oldalán, a kertben emelkedő gránittömbök (szellőzők) az altemplom 1934. évi bővítését jelzik.

A Szent Lipót templom a Savoyai Jenő tér felől

A mauzóleum szecessziós épülete
Sajnos kívül-belül roppant rossz állapotban

A Sarló utcából visszatérve a Péter Pál utca elejére, jobbra fordulunk és a Kálváriahegy utcán az emelkedőnek vesszük az irányt. A következő saroknál - még az Olajhegy utca előtt - megpillantjuk a Kálváriát.

Promontor lakói 1761-ben kálváriát emeltek. Az itt lakó szőlőművesek és Tóbiás Antal pesti tanácsnok közreműködésével létesült a település határán kívül eső, akkori Feketehegy tetején. Az uradalom jelölte ki ezt a helyet, melyet messziről látni lehetett. A felállítástól kezdve keresztúti körmeneteket tartottak a Péter Pál kápolnától a kálváriáig. Az ácsolt fakereszteken volt Krisztus és a latrok festett, vaslemezből készült alakja, valamint körülötte Mária, Mária Magdolna és Szent János ugyancsak vaslemezfigurája.

1808-ban elbontották a szegényes kivitelű együttest és a plató megnagyobbításával felállították a részben ma is látható, márványból készült kálváriát. A térséget korláttal kerítették körül. A plató alatti természetes üreget Szent Sír fülkévé alakították és annak két oldalán lépcsőfeljárót építettek. Nem sokkal később, 1831-ben elkészítették a keresztutat. A stációk a temetőkápolnától vezetnek felfelé.

A kálvária restaurálására 1934-ben került sor. Az eredeti, feltehetően márványból készült szobrokat később a helyi mészkőből faragott alakokkal váltották fel, amelyek sajnos szinte teljesen elmállottak. 1991 és 1993 között Szabó Péter a stációkkal együtt restaurálta, nagyrészt újrafaragta a szobrokat.

A Kálváriával szemben gyönyörű panoráma nyílik Budafokra és a Csepel-szigetre.

Innen, ha még erőnktől kitelik (és egyeztettünk a gondnokkal a 06-1-226-8634-as telefonszámon), akkor feltétlen nézzük meg a híres Barlanglakást, amely a Veréb utca 4-ben található. A Kálváriától mindössze 1 kilométerre található a Kereszt utca - Mező utca útvonalon, a Lánc utca, Gádor utca, Gárdonyi utca, Ferenc utca és Bérkocsi utca érintésével (GoogleMaps ITT).

A barlanglakások egyike, még a XX. század elején

Budafokon, kicsit eldugva van egy pici múzeum, egy máig fennmaradt és berendezett barlanglakás (a főúttól táblák jelzik az utat). Itt látható az, ami megmaradt a nemrég még lakott barlang-lakásokból. A "múzeum" területe kicsi, pedig sok család élt itt hasonló körülmények közt, nem is olyan régen. A körülményeket a képek igazolják és ez igen megdöbbentő látvány. A mai korban ez szinte hihetetlennek tűnik, hogy emberek éltek ilyen körülmények között. Mostanság már a gombászok foglalták el az üregeket, melyek némelyike igen csak nagy. Hogy érezzük némelyik barlang méretét, tudni kell, hogy a második világháborúban itt nagy létszámú német harckocsik bújtak meg. Most is kamionok „rohangálnak” a föld alatt. Innen származik a pezsgők jó része is.

A barlanglakások szorosan kapcsolódtak a kőbányászathoz. A hegyoldalba vájt barlanglakásokat többnyire a kőfejtők lakták. A tényleges barlanglakások a föld alá süllyesztett udvarokból vagy utcákból nyíltak. A föld felszínéről mintegy 2-3 méter mély udvart ástak ki, melybe lépcső vagy lejtős lejáró vezetett. Ebből az udvarból vájták ki a szabályos falú lakásokat. A helyiségek a mészkőben leszivárgó felszíni vizektől állandóan nedvesedtek. A nyirkos, sötét és egészségtelen helyiségekben élők többnyire kifelé, az udvar felé élték életüket.

Innen a főút felé vesszük az irányt, amely Budapest központjába vezet. Előtte még benézünk a híres budafoki barlangrendszerbe, amely Európa egyik legnagyobb használatban lévő pincerendszere. A bejárat a Bérkocsi-Sörház utca felől közelíthető meg, amely a Sörház utca 12. alatt található.

A pincerendszer látogatásához előre be kell jelentkezni, amelyet a 06-1-424-7955-as telefonszámon tehetünk meg. Honlap ITT.

Budafok borászati központtá történő kiépülése az 1800-as évek végén kezdődött, abban az időszakban, amikor a község bortermelésről borkereskedelemre tért át. Ekkor alakították át a kőbányászat során felhagyott, több száz méter hosszú (6-8 m széles és 3-4 méter magas) tárnákat borpincévé. A Duna-part közeli járatoknál a bejárat felől lefaragták és támfallal biztosították a sziklafalat, ami elé úgynevezett előpincét építettek.

Az első nagykereskedő Dietzl József volt, aki letelepedett és 1849-ben pincészetet alapított a hegyoldalon. A Törley-pezsgőgyár megjelenését (1882, Péter-Pál u.) a François- (1886, Péter-Pál u.), majd több rövidebb életű pezsgőgyár követte. A Czuba-Durozier konyakgyár 1884-ben kezdett működni szintén a Péter-Pál u. elején.

A budafoki pincerendszer Közép-Európa legnagyobb összefüggő mészkőpince rendszere. Budafok ma is a magyar borászat egyik központja. Évszázados hagyományok ötvöződnek a modern technológiával a közel 30 km hosszú pincerendszerben. Az ország jelentős történelmi borvidékein termelt borok egy része itt kerül palackba. Ugyancsak itt található a világhírű Törley Pezsgőgyár is. A budafoki borpincerendszer gyöngyszemei mind látogathatók. A Látogatások során hely és bortörténeti ismertetésen túl bor és pezsgőkóstolásra is kiváló alkalom nyílik.

A borászat évszázados hagyományai mellett a modern korban is készült olyan alkotás Budafokon, mely a világon egyedi. A kádármesterek egyre fogyó csapata a második világháborút követően évtizedekig csak a régi hordókat újíthatott fel. Nagy örömöt jelentett számunkra, mikor lehetővé vált hogy egy minden addig létezőnél nagyobb hordót készíthessenek. A feladat rendkívül bonyolult volt, az ország különböző erdeiből kellett felkutatni azokat a hatalmas tölgyfákat melyek alkalmasak voltak a dongák elkészítéséhez.

A hordót végleges helyszínén az akkori HUNGAROVIN Rt egyik pincéjében kellett összeállítani, mert egy ekkora hordót megmozdítani nem lehet! A helyszín kiválasztása sem volt könnyű, a pince talaját több méterrel mélyíteni kellett hogy a hordó méltó helyre kerülhessen. A munkák 1974-ben fejeződtek be, s azóta itt látható a világ legnagyobb használatban lévő fahordója! Űrtartalma több mint mint százezer liter egészen pontosan 102.230. Azaz, ha Európa bármelyik stadionjában a nézők egy liter kapnának a hordóban lévő borból minden szurkolónak jutna, s még hordóban is jócskán maradna.

A többi méret is tekintélyt parancsoló : hossza 6,14 méter a két fenék átmérője 4,7 méter a legnagyobb hasi átmérő pedig 5,8 méter. Az abroncsok súlya 4 tonna az összsúly 18 tonna! A hordó első fenekét Szabó István népi fafaragóművész alkotása díszíti mely a szőlő és bor életét mutatja be. A művész nagy szakértelemmel és kedvvel faragta meg ezt a látványos életképet, ezt bizonyítja az is, hogy önmagát is megörökítette, amit épp a szőlő prés munkáját ellenőrzi. A Borkóstolóra közvetlen az óriáshordó előterében nyílik lehetőség.

Budafoki túránk ezennel véget ért
Ha kedvük tartja, akkor a túrát folytathatják a nagytétényi túrával