|
| |
Fényképalbum |
|
Túránkat a
Móricz
Zsigmond téren kezdjük. Itt felszállunk a 33-as buszra, mely
a Karinthy Frigyes út elejéről indul. A menetidő körülbelül 30 perc
( menetrend).
A busz a Budafoki úton halad, mely a XI. kerület legkeletibb,
Duna-part felöli része, és fontos főútvonal. Budapest budai
oldalának déli lakónegyedei részben ezen az úton érhetők el. Másik
ilyen nagyforgalmú főút a Fehérvári és a Szerémi út, de míg előző a
47-es villamos mentén, nagyobb népsűrűségű utcák között vezet, addig utóbbi
jóformán csak a Lágymányosi híd egyik felvezető útjának tekinthető.
A Budafoki út a XI. kerület egykori ipari negyedén halad át, így
rangban előkelőbb helyezést ér el. Ezen az úton található a
Budapesti Erőmű Zrt. (Budafoki út 52.), valamint számos volt és
jelenlegi kábelgyár is. Budapest kábelgyártásának fellegvára, a
Magyar Kábel Művek is itt volt egykoron, míg nem a rendszerváltás szele
elsodorta. A Budafoki úton a BVM Épelem betongyára, számos raktár,
irodaház, autó-telep, áruházak, és egy csokoládégyár is helyet
kapott, mely utóbbi sajnos napjainkra bezárt.
A Budafoki út folytatásaként (Albertfalva mentén) a Hunyadi János
útra, majd a Kitérő útra érünk, mely fontos találkozóhely: a főút
itt fut össze a Szerémi és a Fehérvári úttal. A Kitérő úti felüljárón haladva
lépjük át a XI. és a XXII. kerület határát. A felüljáró bal oldalán
épült a környék legnagyobb bevásárlóközpontja, a
Savoya Park.
A felüljárón túljutva érünk Budafokra, mely 1950-ig önálló település
volt, ma Budapest városrésze a XXII. kerületben. A település
1926-tól 1950-ig városi rangot élvezett.
Budafok területén egykoron középkori falu állt, amely a török
időkben elnéptelenedett. A XVII. században, 1698-ban Savoyai Jenő
birtoka lett (a Csepel-szigeti uradalom szőlőhegyeként),
Promontorium néven, amely utal a szőlővel betelepített hegyfokra.
Önálló településként csak a herceg halála után, 1739-ben alakult meg
Promontor zsellérközség a többségükben Csepelről átjött német
szőlősgazdákból. Így német és szerb lakosai virágzó szőlőkultúrát
hoztak létre, amely 1886-tól 1910-ig, a filoxéra pusztítása
következtében szűnt meg. Az addig Promontor nevet viselő nagyközség
1886-ban kapta a Budafok nevet. A közművek kiépítése a XIX. század
végén kezdődött. 1899-ben indult meg a HÉV-közlekedés a mai Szent
Gellért tér és Budafok-Háros vasútállomás között. A vonalat később
meghosszabbították Nagytétényig, illetve szárnyvonalat avattak
Rózsavölgyön át Törökbálintig. 1963-tól a HÉV-et megszűntették,
helyette villamos járt, amelyet később Budafok végállomással
megrövidítettek.
A fővároshoz csatolás igénye először 1909-ben merült fel Bárczy
István és Harrer Ferenc Nagy-Budapestről szóló tanulmányában. 1950.
január 1-jével – több főváros környéki településsel együtt –
Budapesthez csatolták. Nagy része az akkor alakított XXII. kerület
része lett, Kelenvölgyet pedig a XI. kerülethez csatolták. 1987-ben
Budafok megkapta a „Szőlő és Bor Városa” kitüntető nemzetközi
oklevelet.
Budafokon számos műemlék található melyet a
budafoki túra alkalmával mutatunk
be. A 33-as busz a Varga Jenő tér érintésével folytatja útját a
városrész központjában, majd azt elhagyva, a budafoki fennsíkot
elkerülve, szorosan a Duna partja mellett halad tovább. Ezen a
szakaszon találhatók a városrész nagyhírű borospincéi és
palackozóüzemei, a Törley Pezsgőgyár, valamint számos étterem és
borozó is.
A település borászati központtá történő kiépülése a múlt század
végén kezdődött, abban az időszakban, amikor a község bortermelésről
borkereskedelemre tért át. Ekkor alakították át a kőbányászat során
felhagyott, több száz méter hosszú (6-8 m széles és 3-4 méter magas)
tárnákat borpincévé. A Duna-part közeli járatoknál a bejárat felől
lefaragták és támfallal biztosították a sziklafalat, ami elé
úgynevezett előpincét építettek. Az
első nagykereskedő Dietzl József volt, aki letelepedett és 1849-ben
pincészetet alapított a hegyoldalon. A Törley-pezsgőgyár
megjelenését (1882, Péter Pál utca) a François- (1886, Péter Pál
utca), majd több rövidebb életű pezsgőgyár követte. A Czuba-Durozier
konyakgyár 1884-ben kezdett működni szintén a Péter Pál utca elején.
A Magyar Királyi Állami Pincemesteri Tanfolyam épületével szemben
1910 körül rendezték be a tanpincét. A pincében szépen faragott
fenekű díszhordók állnak. A legnagyobb az 533,5 hektoliteres Szent
István hordó, melyet Hohl Lipót kádármester készített 1927-ben, majd
az 1938. évi
Eucharisztikus Kongresszus alkalmából faragványokkal látták
el. A benne lévő bort a pápa akkori követe megáldotta, mint a
kongresszus miseborát. A pincében rendezték be a bormúzeumot, ami a
második világháború alatt megsemmisült.
A borpincékben ideális klimatikus viszonyok között tárolhatók a
borok: a levegő hőmérséklete 12-14 °C, évi 1-2 °C ingadozással, a
relatív páratartalom 83-88 %-os.
A mai budafoki pincegazdaságok együttvéve több mint százmillió liter
tárolókapacitással rendelkeznek. Itt található a világon jelenleg
legnagyobb (1022 hl-es), tölthető óriáshordó is, a Hungarovin Rt.
"Leanderes" pincéjében. A hordó üresen 18 tonna, hossza 6,14 m,
átmérője 5,8 m. A faragást id. Szabó István Kossuth-díjas
faragóművész készítette.
 A
budafoki ipari negyedet elhagyva ismét lakóövezetbe jutunk, amely
Tétény nevét viseli. Tétény (Töhötöm) Anonymus szerint a honfoglaló
magyarok hét vezérének egyike volt. Györffy György történész a
magyar településnevek vizsgálata alapján feltételezte, hogy a Duna
két oldala a magyar törzsszövetség vezetőinek, köztük Árpád
nagyfejedelem nemzetségének a szállásterülete volt. Itt folytattak
félnomád téli-nyári szállásváltó életmódot. Pannónia elfoglalása
(900) és az augburgi csata (955) között a Duna jobb partja volt a
fontosabb, a fejedelmi partvonal. Ezen eleinte Árpád és Kurszán
osztoztak, majd Kurszán halála után teljesen Árpádé lett, Árpád
halála után viszont újra megosztoztak rajta. Árpád szállásterülete
Szabolcsé, Kurszán területe pedig Tétényé lett. Tétény téli
szállását jelzi a budai Tétény (Budatétény, Nagytétény) helynév,
nyári szállását pedig a Fertő-tótól keletre eső Moson vármegyegi
Tétény (a mai Tadten), valamint a Bécs és Sankt Pölten közötti
Tetendorf.
Budatétény illetve Nagytétény városrészek sokáig távolinak tűntek
Budapest városközpontjától, hiszen nem csak a HÉV, de a villamos
vonalát is megszűntették, valamint a rendszerváltás után számos
ipari létesítmény szűnt meg több ezernyi munkahellyel együtt. A
városrész az 1990-es évek közepén tért magához, amikor megépült az
53.000 m2-es
Campona
bevásárlóközpont, mintegy életet lehelve az amúgy csendes, falusi
hangulatú környékre.
Ma azonban a Campona név mindenki számára a nagytétényi
bevásárlóközpontot jelenti, de kevesen ismerik a név történetét,
mely a római korba nyúlik vissza.
Campona
Aquincum
mellet egy kisebb római település volt, erődjével a Campona
Castellummal a Duna partján húzódó limes, vagyis katonai védvonal és
határ szerves egységeként működött. Az ókori védelmi vonal egyik
leggyengébb pontja volt ez az állomás, itt történtek leggyakrabban
betörések és gyújtogatások, melyek nyomait a régészek több helyen is
megtalálták a XXII. kerületben.
Nagytétény nevét 1228-ban említette először oklevél Thethen
néven. Tétény a római Campona tábor-erőd helyén épült. A XIII.
században a település a tétényi nemesek birtoka volt, akik a megyei
közéletben is részt vettek. Az 1270-es évektől a Héder-nemzetség
birtoka. A Héder nemzetségbeli Henrikfiak a Bökénysomlai csata után
a gyermek IV. Lászlóval ide vonultak vissza. 1279 július 25 körül
itt országgyűlést is tartottak a kun kérdésben. Itt adott ki
oklevelet Héder nemzetségbeli János nádor és Gergely hercegi
étekhordó mester, és 1309-ben itt tett hűségesküt Károly Róbert
királynak Henrik bán fia Henrik Gentilis legátus előtt. Ezen adatok
valószínűsítik azt, hogy a Héder nemzetségbelieknek itt udvarháza
vagy kastélya állhatott. Már a
XIV. században is voltak budai polgár birtokosai, egy időben királyi
birtok volt. 1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja
7 garas pápai tizedet fizetett. 1424-től a királyné tulajdona volt,
1443-tól a Héderváriaké. Részbirtokosai között szerepel Zane budai
olasz özvegye, a Rozgonyiak és Drágffy Bertalan is.
A XV. század elejétől mezőváros. A XVI. században Enyingi Török
Imre, Sárkány Ambrus és Szakács Mihály tulajdonában voltak. A mai
kastély egy középkori vár helyére épült, és a templomának is vannak
középkori részletei. Tétény lakói között voltak szlávok, akik a rév
melletti Tót utcánál laktak. Az itt szereplő Cetherth teleknév utal
származásukra. Tétény több utcája ismert, telkei erősen elaprózottak
voltak. Mint mezővárosnak a jelentőségét mutatja, hogy kőművesek
lakták, voltak mészárszékei, a határában rétek, szőlők,
halászóhelyek és malmok. Mivel erdőjük nem volt, Törökbálint erdejét
használták egy királyi engedéllyel. A késő középkori Tétény lakóinak
nagy része már magyar volt, sok iparos volt köztük. Tétény
fejlődését az is elősegítette, hogy az első napi pihenőhely volt a
Budáról kivezető főút mellett.
A törökök kiűzése után rövid időre elnéptelenedett és a XVIII.
században – főleg németekkel – újratelepítették. 1949. december
31-ig önálló település volt, ekkor Budapesthez csatolták. Azóta
Budatéténnyel valamint Budafok nagy részével a XXII. kerületet
alkotja. A
Campona bevásárlóközpontot elhagyva buszunk átmegy a déli irányba
haladó vasútvonalon, majd elhaladva az M0-s autópálya nagytétényi
felüljárója alatt, Nagytétény központjába jutunk. Ezen szakasz első
felében nem beszélhetünk kifejezetten központról, hiszen balra
kertesházak, jobbra lakótelep áll, de közel egy kilométer megtétele
után elérünk utunk végállomására, Nagytétény valódi központjába.
A 33-as buszról a Petőfi Sándor utcai buszmegállóban szállunk le. Ha
pár métert visszagyalogolunk a Hugonnay Vilmos utcáig, akkor egy
parkba jutunk, amelynek a végében áll a Nagytétényi Kastélymúzeum,
mely túránk fő látnivalója és célja. A kastély egy bútormúzeumnak ad
otthont, amely a Kastélypark utca 9-11. szám alatt található.
A volt Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk
műemlék, amelyet Száraz Julianna férje, báró Rudnyánszky József
építtetett az itt állott római alapok és a korábbi kastély
felhasználásával, 1743 és 1751 között, Mayerhoffer András tervei
alapján. A magyar barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó
nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély a Grassalkovich-típusú
kastélyok stílusjegyeit mutatja. A római maradványokat is magába
foglaló gótikus várkastély a XIII. század folyamán az Árpád-házzal
rokonságot tartó helyi birtokos Tétény család számára épült.
A török hódoltság másfél évszázada (1541-1686) alatt Tétény a budai
szandzsákhoz, közvetlenül a szultán fennhatósága alá tartozott. Az
épületet magas rangú török tisztek lakták. 1686-ban a felszabadító
harcokban mutatott vitézségéért Buchingen Ferenc kapitány kapta meg,
majd az elzálogosított javakat Száraz György váltotta meg. A később
bárói rangra emelt Száraz György királyi személynök 1716-ban kezdte
meg a gazdálkodást Tétényben és hozzáfogott a kastély újjáépítéséhez
és kibővítéséhez.
Rudnyánszkyné Száraz Julianna halála (1798) után a kastélyt, három
részre osztva, a család oldalági leszármazottai örökölték. 1904-ben
a kastély kiégett, eredeti belső berendezéséből semmi sem maradt. A
második világháború folyamán az épület súlyos károkat szenvedett. A
birtokot kezelő Földművelésügyi Minisztérium 1948. július 1.-jén
átadta a kastélyt múzeumi célokra. Helyreállítása 1951-ben kezdődött
meg, és még ebben az évben megnyílt az első bútorkiállítás. 1989-ben
- a romló épületállapot miatt - szükségessé vált a kastély bezárása.
Az 1997-ben megkezdett felújítási munkák után külsőben és belsőben
megszépülve 2000 nyarán nyitotta meg kapuit ismét a
kastélymúzeum.
A kastélymúzeumban rendezett bútorművészeti kiállítás az
Iparművészeti Múzeum gyűjteményének legjelentősebb darabjait mutatja
be. A hosszú gyűjtési idő folyamán a maga nemében egyedülálló
bútorkollekció született. A magyar és külföldi bútorok
legjelentősebb része 1914-ig került a múzeumba, 1945 után elsősorban
a XVIII-XIX. századi gyűjtemény gyarapodott. Ekkor került az
Iparművészeti Múzeum kezelésébe a nagytétényi kastély, amely
megfelelő lehetőséget nyújtott és nyújt a helyigényes bútoranyag
bemutatására. |
HIRDETÉS
 |
Móricz Zsigmond tér
»
Nagytétény, Petőfi S. utca |
|
|
 |
|
|
|
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
HIRDETÉS
A Nagytétényi
Kastélymúzeum
|
