|
Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a
magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.
| |
Fényképalbum |
|
 Uralkodása
idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját
avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és
tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon
ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a
napon halt meg.
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert
1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra
emeltette I. István (még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért
püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté
avatásával volt egyenértékű.
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként
élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban,
valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes
egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté.
A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való
visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente
emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház
augusztus 16-án tart.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s
így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia
(1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt
nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette.
1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a
Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon
augusztus 20-án.
István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen
találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe
iktatta tiszteletét.
Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, később
(1590 körül) a raguzai (dubrovniki) dominikánus kolostorban találtak
rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülése során. (A Szent Jobb
ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent
István-bazilikában őrzik.)
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták
meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam
szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely
országszerte nemzeti tüntetéssé vált.
Az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét,
majd 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is
munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter
elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását.
A két világháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti
célkitűzésre, a Szent István-i Magyarország visszaállítására való
folyamatos emlékeztetéssel.
Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de
egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István
ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a
nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án
hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-ig ismét szereplője
volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona csak 1978-ban
került vissza az Egyesült Államokból.)
A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma
miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy
jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és ahogy az a
tisztán vallási ünnepek egy részével történt, inkább tartalmilag
újította azt meg.
Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az
új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista -
államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. Ezután 1949-1989
között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték.
1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság
ünnepévé is nyilvánította.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989
óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet.
Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg:
az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i
döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23.
- közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos
állami ünnepe rangjára.
Szent István Király Hitvallása
"Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom.
Úgy, amint Szent István akarta - és miért akarnók, hogyan mernők
másképp értelmezni? - még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul
beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem,
hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a
magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvéssel úgy
kell kiküzdeni. Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni:
hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy az Isten akar
velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az
isteni feladatot. Magyarnak lenni: szeretet, együttérzés, átfogása,
átölelése mindannak, ami magyar; a magyar földnek, utolsó
talpalatnyi rögének, a magyar történelemnek, minden mozzanatával, a
magyar embernek, valamennyinek, a hárommillió koldusnak és a másik
hárommillió, emberhez nem méltó életet élőnek is. És cselekvés;
levonni a konzekvenciáját ennek a hitnek és ennek a szeretetnek:
tenni, tunyaság, kényelem, önérdek ellenére is, amit erkölcs, amit
lelkiismeret, amit Isten, amit Szent István megkíván, ezt jelenti
magyarnak lenni Szent István szerint" |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
HIRDETÉS
|
