|
A trianoni békediktátum az I. világháborút lezáró Párizs környéki
békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes
Magyarország (Osztrák–Magyar Monarchia egyik állama) és a háborúban
győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország,
Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az
Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország
és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és
a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.
| |
Fényképalbum |
|
A szerződés Magyarország új határainak megállapítása mellett 35000
főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta a légierő
és a nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött
Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idő
szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó
Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a
Galérie des Cotelle-ben. Innen az emléknap elnevezése is: Trianoni
békediktátum.
A szerződést diktáló nagyhatalmak közül az Amerikai Egyesült Államok
sosem ratifikálta azt. Nagy Britanniában és Franciaországban is erős
ellenállás kísérte a ratifikációt. Margain képviselő erre
leszögezte, hogy a kísérőlevél önmagában bizonyítja a szerződés
megalapozatlan voltát. Briand francia miniszterelnök és
külügyminiszter pedig ugyanitt elismerte: a magyar határok
meglehetősen önkényesen lettek megvonva. A határ bizonyos érdekeket
sért, és bizonyos kiigazításokra lesz szükség.
Nagy Britanniában már a húszas évek elején kampány indult a revízió
érdekében. Ennek első számú szószólója Lord Rothermere volt.
„Magyarország nagy barátja, aki először irányította rá a világ
figyelmét Trianon igazságtalanságára, és aki lankadatlanul küzd a
magyar revízióért”. Sajnos Rothermere nem rendelkezett elegendő
befolyással a nagypolitikában, azonban kitartó kampánya az 1938-as
első bécsi döntés idején hozta meg a gyümölcsét, amikor az angol
politika nem tiltakozott a határrevízió ellen.
A békeszerződés eredményeképp a 325411 km² összterületű Magyar
Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország
Horvátország nélküli területe 282870 km²-ről 92963 km²-re csökkent)
lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20.886.487 fős
ország lakossága 7.615.117 főre esett vissza.
1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség
kb. 48,1%-át - Horvát-Szlavónország nélkül 54,6%-át - tette ki. Noha
az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű,
a békeszerződés során az országhatárok megvonása gyakran nem követte
a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben
élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió
magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, akiket az elmúlt
évtizedekben rendszeres kisebbség elleni atrocitások értek a
szomszéd országok lakosainak részéről. A magyarokkal szembeni
ellenséges fellépés napjainkban is aktívan érzékelhető Szlovákia,
Románia és Szerbia felől.
Magyarországon ma hivatalosan nincs revizionizmus, irredentizmus,
ezeket a nézeteket jellemzően a nemzeti radikális politikai pártok
képviselik. Több magyarországi szervezet, mozgalom is alakult a
trianoni szerződés felülvizsgálatára. Ezeket jogtalanul, kivétel
nélkül fasiszta mozgalmaknak tartják.
A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés
2010-ben a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
Az Oszták-Magyar Monarchia nemzetiségei |
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
