A magyar labdarugó
Aranycsapat 1953. november 25-én a londoni Wembley stadionban
6:3 arányban legyőzte a hazai pályán akkor már 90 éve veretlen angol
válogatottat. A sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó
Szövetség 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjává
nyilvánította.
Fényképalbum
Sebes (Scharenpeck) Gusztáv, az Aranycsapat szövetségi kapitánya már
az 1952-es helsinki olimpián lekötötte az Anglia elleni
összecsapást. Ezt a magyar kommunista párt első embere, Rákosi
Mátyás nehezményezte amelynek hangot is adott. A kapitány ezen
akciója után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a
kiutazásra egy esetleges kudarc miatt.
"Világosan írtam le a sérelmemet az angol mérkőzéssel
kapcsolatban. Remegnem kellett, mert lekötöttem. Vád volt ellenem,
hogy engedély nélkül kötöttem le. Végül a korábbi jó szereplés és az
Aranycsapat képviselte propaganda mégis utat nyitott, hiszen a
mérkőzést nem csak a két országban figyelték, hanem egész Európa és
az akkori futballvilág" - emlékezik vissza Sebes Gusztáv
jegyzeteiben.
HIRDETÉS
Sebes
Gusztáv (1906-1986)
1945-től 1949-ig a magyar válogatott edzője, 1949-től 1956-ig pedig
szövetségi kapitánya volt. Irányításával nemzeti együttesünk 1952-ben olimpiai
bajnok lett Helsinkiben, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig ezüstérmet
szerzett. A sporttörténelembe talán 1953-ban Londonban, az évszázad mérkőzésén
írta be nevét kitörölhetetlenül: az általa vezetett Aranycsapat 6:3-ra győzte le
az addig a verhetetlennek hitt angolokat.
Anglia az évszázad mérkőzésének hirdette a találkozót, ahol két világ (kelet és
nyugat) játékosai, a sportág kitalálói és olimpiai bajnokai, az "angol
oroszlánok" csapnak össze a feltörekvő újítókkal, akit csak "mágikus
magyaroknak" hívtak. A magyar csapat olyannyira fontosnak érezte ezt a
mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára,
hogy a játékosok a rendkívül precíz felkészülés során még jobban hozzászokjanak
a kinti körülményekhez.
Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba. A
taktika az ellenfél lerohanása volt, és fontos szerepet kapott a csatársor
folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának
szétzilálásában. A mérkőzés előtt az angol csapat annyira bízott saját
győzelmében, hogy be sem melegített rendesen. Százezernél is több néző várta a
helyszínen a nagy összecsapást.
GK 1 - Grosics Gyula
LB 2 - Buzánszky Jenő
CB 3 - Lóránt Gyula
CB 4 - Lantos Mihály
CF 5 - Bozsik József
RB 6 - Zakariás József
AM 7 - Budai II. László
LW 8 - Kocsis Sándor
RM 9 - Hidegkuti Nándor
CB 10 - Puskás Ferenc
RW 11 -Czibor Zoltán
Cserék:
GK 12 Gellér Sándor a 78-ik percben
Grosics Gyula helyett Szövetségi kapitány:
Sebes Gusztáv
Az első percben Bozsik
labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után megvolt az első
magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt
ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította
Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés,
amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki
Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik
magyar gólt gyakran nevezik az "évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a
magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki
(később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az
ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül
bombázott a rövid felső sarokba. 1-3.
Bozsik huszonöt méterről
szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az
bepattogott az ellenkező kapufához. 1-4. Az első félidőben még Mortensen révén
szépített az angol válogatott. 2-4. A második félidőben, az 50. percben
felszabadító rúgást Puskás szedett össze, Bozsik elé passzolt, aki a
tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát. 2-5. Három
perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe aki góljával mesterhármast
állított be. 2-6. A végeredményt Ramsey állította be büntetőből. 3-6.
"Olyan erőnlétet láttunk a
magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az
angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a
magyart nem...Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban" -
angol sajtóvélemény.
"Sajnos a magyar játékosok nem
engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos
volt számunkra a mérkőzés és nem szégyellünk tanulni a tanítványoktól. A
magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba és ezzel jelentősen előbbre vitték a
sportág fejlődését" - Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség
vezetője.
"Olyan élmény volt ez a mérkőzés,
amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai
selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot.
Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy
meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már
beteljesedett" - Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya.