|
1912-ben megnyílt az
Apolló Mozi a mai Corvin áruház helyén. Akkor még nem létezett a mai
Blaha Lujza tér: ott kezdődött a Népszínház utca, a Népszínházzal
szemben. (Azóta már az sincs meg)
A Projectograph
cég égisze alatt nyílt Apolló Mozi furcsa, kevert műfajú
intézményként működött. Az apró, néhány perces jelenetek külső
helyszíneit vászonra vetítették, a belső jeleneteket azonban a
színpadon játszották. A mozi-orfeum
törzsgárdája nem akárkikből állt, itt jeleskedett például Kabos
Gyula, Gózon Gyula, és Herczeg Jenő is, aki később hosszú évekig „hacsekeskedett”
Komlós Vilmossal. Itt készítette első filmjeit
Kertész Mihály, aki Michael Curtis néven lett világhírű, és ha
úgy vesszük, egy Oscart is hozott Magyarországnak a Casablanca című
film megrendezéséért 1942-ben.
Kertész Mihály
(1886. december 24. – 1962. április 10.)
A mozi 1915-ben alakult
kabarévá,
Roboz Imre vezetésével, aki később, 1921-től egészen a II.
világháború kitöréséig a Vígszínház igazgatója volt. Amikor az
Apolló Kabarét megalapítja, még csak 22 éves. Odaszerződteti magához
Nagy Endrét (aki azóta visszatért Párizsból) régi társulatával
együtt, kiegészülve például
Berky Lilivel és Mály Gerővel – kettőjüket még ma is látni a
legtöbb régi filmben a televíziók műsorában.
De sanzonettnek átjött
Haraszti Mici is a Medgyaszay-kabaréből – rá a Hyppolit, a lakáj
című filmből emlékezhetünk,
Kabos Gyula feleségét játszotta. A kabaréjelenetek, kuplék,
dalok írói az eddig megszokott névsorból kerültek ki: Gábor Andor,
Szirmai Albert, Nádor Mihály, Karinthy Frigyes, Harmath Imre, Buday
Dénes, Zerkovitz Béla. Hát persze, hogy mindenki a legjobbakkal akar
kabarét csinálni! És akármilyen hihetetlen, Móricz Zsigmond is írt
egyfelvonásosokat a kabaré számára, természetesen a jól ismert
stílusban.
Molnár Ferenc a
kabarénak már nem ír jelenetet, ekkoriban háborús tudósító. Amíg
azonban csak moziként működött az Apolló, a legsikeresebb filmek
történetét neki köszönhették a nézők – és persze a tulajdonosok.
Az egyik ilyen, a 103
vetítést megért A gazdag ember és a kabátja című szkeccs,
melyben az öntelt és gőgös gazdag ember feketét és pezsgőt rendel a
kabátjának, miután a pincér kifogásolta, hogy a ruhadarab elfoglal
egy széket. A kabát önálló életet kezd élni, nagyvilági úrfi lesz,
és elszereti a gazdag ember kisasszonyát. A gazdag ember megöli a
kabátját. Az utolsó jelenet már a színpadon játszódik, melyben
kiderül, hogy az egész csak álom volt, de a gazdag ember „megjavul”.
Molnár az új technikát
kihasználva, filmben gondolkodott. Nem a helyzetkomikumra helyezte a
hangsúlyt, hanem a filmes trükkre, hogy hogyan lehet a kabátot
játszó embert eltüntetni a vászonról úgy, hogy maga a kabát
megmaradjon. (1928-ban ez a történet meg is jelenik Molnár A toll
című elbeszéléskötetében, azzal a különbséggel, hogy a főszereplő
egy bunda).
Az Apolló Kabaré egy
évig még megtartotta a filmet is, az előadások előtt és után egy-egy
rövidfilmet élvezhetett a publikum, aztán a kabaré töltötte ki az
egész estét. 1918-ban nevet változtat: Apolló Színpadként működik
tovább. A fellépők között felbukkan Salamon Béla, Békeffi László,
Szőke Szakáll és (ismét) Medgyaszay Vilma is.
1919-től a művészeti
vezető Márkus László író, rendező és díszlettervező. Egy évvel
később csatlakozik hozzá Rózsahegyi Kálmán. A társulatnak 1922-ben
új helyet kellett keresnie, átköltöztek az Eskü térre (ma Március
15-e tér), visszakeresztelték magukat Apolló Színpaddá. Itt 1925.
május 31-ig játszottak, aztán felbukkantak a Royal Orfeumban (ma
Madách Színház) és a Fővárosi Operettszínházban, végül, 1926-ban a
Jókai tér egyik mulatójában telepedtek meg, de néhány éven belül
föloszlott a társulat. |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link! |
HIRDETÉS
|
