|
Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye, mely értékes, szép kriptáival és
öreg fáival napjainkra védendő területté vált. A temető több jeles
személy nyughelye. 1804-ben nyitották meg, s az 1930-as évek elején
bővítették ki. A temető további bővítése nem lehetséges, mert
területét teljesen körbeépítették családi házakkal.
| |
Fényképalbum |
|
A több mint 250 éves múltra visszatekintő település Budafok (Promontor)
első temetője valamikor az 1720-as évek elején létesült. Helye a mai
Péter Pál kápolna melletti keskeny kis terület volt (Stáció
utca-Kálváriahegy utca közötti terület), ahol kezdetben évente 3-4
temetés lehetett. Első lakói a helyi kővájók, és az új hont foglaló
német telepesek közül kerültek ki. Promontor település lassú
lélekszám-gyarapodásának köszönhetően ez a viszonylag kis terület
1789-re telt be. E temető végleges felszámolása századunk elején
történt meg.
Megteltét követően az uradalmi tiszttartóság a Duna partján jelölte
ki a következő sírkertet, melyet az akkori promontori plébános,
Genszky Gellért, 1798 márciusában szentelt fel. Ez sem bizonyult
hosszú életűnek, hiszen a Duna gyakori áradásai sokszor lehetetlenné
tették a temető látogatását és magát a temetést is.
Miután az elöljáróság nem akart intézkedni, ezért a község lakói a
település határán túl 300.- Ft-ért megvásároltak egy használaton
kívüli szőlőt, a mai Árpád utcai iskola és bölcsőde helyén. A szőlőt
kiirtották és élő sövénnyel körbekerítették. Az 1803. évi újabb Duna
áradást követően az elöljáróság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy
ők temetésre használhatatlan helyet választottak. Így a község által
megvásárolt területet Genszky Gellért 1804 áprilisában felszentelte
és ettől fogva ide temetkeztek a promontor-budafoki polgárok.
Időközben a település felnőtt a hegyre, utolérte a temetőt, melynek
bővítése újra szükségesség vált. Éppen ezért a községi vezetés újabb
tartalék területet vásárolt. Ez már a mai temető része, az un.
Öregtemető. A község lélekszámának gyors gyarapodása következtében
az 1870-es évek végére megtelt az Árpád utcai temető.
Közben az új temetőben kripták épültek és díszes obeliszkek zárták
le az építményeket. Az első hivatalos temetés 1887-ben történt meg,
a Falkner család kriptájába. A kripta helye ma is meg van, de
időközben átalakították.
A mai budafoki temető un. Öregtemetői része csupa kriptából állt. A
szegényebbek számára, kik nem tudták megfizetni a sírboltépítési
költségeket, a mai ravatalozó vonalától északra biztosítottak
területet. Ezzel a temető tovább bővült. Még az 1930-as években
Budafok városa újabb területrészt vásárolt az akkori Kinizsi utcán
túl. Ez az 1950-es majd hatvanas évek első felében még különálló
területrész mára egybeépült a temetővel és a közte lévő útszakasz is
annak területévé vált. Ez volt az utolsó bővítés és ezzel a kör
lezárult, hiszen a temetőt körülölelte a terjeszkedő nagyváros.
A mai ravatalozót az 1920-as évek végén építették Bathó Lajos tervei
szerint (Ő volt a budafoki Városháza tervezője is). Kezdetben a
felekezetek külön-külön temetkeztek, ez a szokás az 1950-es évektől
megszűnt, kivéve az élőfasorral elkerített izraelita temetőrészt.
Miután a környéken található kisebb temetőket az 1970-es években
lezárták, ez maradt Dél-Buda egyetlen temetkezőhelye. A budafoki
sírkert, különösen a 20-as parcella környéke értékes, szép
kriptáival és öreg fáival napjainkra védendő területté vált.
Kuriózumokat és titkokat is rejt. Ebből néhány érdekesség: a
budafoki öregtemető egyik kriptájában nyugszik jeltelenül Simon
Lajos, a Gárdonyi Géza Csillaga Irodalmi Társaság elnök alapítója,
Gárdonyi Géza barátja. Ugyancsak e temető adott nyughelyet Dáni
Gézának a Nagytétényi
Rudnyánszki-kastély első igazgatójának (a sírt az elmúlt
években miután nem voltak örökösök felszámolták).
Az igazi titok: vajon hol rejtőznek Törley József a híres budafoki
pezsgőgyáros hamvai? A műemlék Törley-mauzóleum, amely egykor porait
rejtette, az 1950-es évek második felében vandál pusztítást
szenvedett. Az altemplomban lévő szarkofágból a csontokat kiszórták
és a rokonok értesítése nélkül, a budafoki temetőbe szállították,
majd elhantolták. Hogy hová? Nem tudja senki.
Itt lelt végső nyughelyre Térey Pál (1831-1883) honvéd huszárőrnagy,
tudományos szakíró, lovag Czermann József (1853-1935) Budafok község
bírája, aki sokat tett a magyar nyelv ügyéért, Mihalik Sándor
(1869-1940) Budafok első helytörténésze, Záborszky Nándor
(1883-1952) aki Budafok várossá válásakor 1926-ban a település első
polgármesterévé választottak, Francois Lajos (1859-1921) és Francois
Cézár (1869-1950), akik a Törley pezsgőgyárból kiválva 1886-ban
megalapították a Francois pezsgőgyárat. Itt talált végső nyugalmat
Vén Emil (1902-1984) impresszionista festőművész is, aki a
Képzőművészeti Főiskola tanára is volt. Itt lelt végső nyughelyre
Dr. Tóth Gábor (1920-2003), az Eötvös József Collegium igazgatója,
az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára, Tétény-Promontor
helytörténetének kutatója (III. parcella, 3. sor, 1. sír).
A budafoki temető napjainkra lassan betelik. Megőrizni kötelességünk
a múlt e darabját, hisz sokszor ékesen beszél településünkről,
egykor itt élt őseinkről, városunk hírességeiről.
Forrás: Budapesti Temetkezési Intézet
A temető főbejárata
A temető ravatalozója
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Alapítás
éve:
1804
Telefon:
06(1)424-6650
Felvételi
iroda:
06(1)424-6652
Fax:
06(1)424-6653
Mail:
budafokitemeto @ btirt.hu
Nyitva:
H, K, Cs,
P
07:30-15:30
Zárva:
Szerdán
Temetés
megrendelése:
H-P: 08:00-14:00
|
HIRDETÉS
|
