|
A temető a cinkotai dombtetőn terül el. Jellegzetes adottságai,
vidékies hangulata és közelsége miatt nemcsak a helyi lakosság
körében vált kedvelt temetkezési hellyé.
| |
Fényképalbum |
|
Az 1800-as évek végén gróf Batthyány Ilona birtokaiból a cinkotai
dombtetőn területet ajándékozott a község lakóinak temetkezés
céljára, ugyanis a templomkert szomszédságában kezdett betelni a
település régi temetője. A ravatalozás még sokáig a régi helyen
történt, innen kísérte át a gyászmenet az elhunytat végső
nyughelyére, az újtemetőbe. Ezen a szélnek és az időjárás
viszonytagságainak kitett kopár dombtetőn fák nem voltak, a még nem
temetett részeken kukoricát termeltek.
1924-ben néhai Fritsche Imre Magyar Királyi távírdatiszt itt
építtetett kápolnát, amely nemcsak a család temetkezési helyéül
szolgált, de a hívők számára is mindig nyitva áll.
A családi kis kápolna az oltárral összevont hajórészből és egy alsó
kriptarészből állt. Az épület mellett hagyományos kripták
sorakoztak, mögötte pedig apácasírok számára tartott fenn területet.
Az izraelita temetőrész teljesen elkülönítve működött.
A II. Világháború és a rendszerváltás nagy változásokat hozott. A
háborúban 250 katonasír került betemetésre, majd 1950. január 1-től
használaton kívül helyezték a temetőt. Már 1949-től szervezték a
külső peremtelepüléseket Budapesthez csatolását, mely a következő
évben megvalósult, így Cinkota Budapest XVI. kerületének részévé
vált.
A központi elképzelés szerint néhány nagyobb temetőbe kívánták
koncentrálni a temetéseket, ezért a környező kisebb temetőket
bezárták. A cinkotai polgárok, mint elérhető távolságban lévőt, az
igen távoli Rákoskeresztúri Új Köztemetőt (lásd:
Kozma utcai temető)
vagy a Pest megyei Csömör temetőjét választhatták maguknak végső
nyughelyül.
A helyi tanácsi vezetők, az egyház és a helyi lakosság egyre
sürgetőbben kérték legalább egyik temetőjük megnyitását. Végül
1954-ben újra megnyithatták a Cinkota–Ilona telepi temetőt, amely
ettől kezdve a Fővárosi Temetkezési Intézet kezelésében működött.
Önálló személyzete nem volt, a Kerepesi temetőből jártak fel a
kegyeleti szolgáltatást végző dolgozók alkalmanként temetni. Az
elhunytat ideiglenesen ravatalozóból kísérték utolsó útjára a
hozzátartozók.
Az izraelita temetőrészt akkor már nem használták, de a sírokat
szépen gondozták.
A meglévő temetői kápolnát 1965-ben a Fritsche család és a gróf
Blankeinstein család külföldön élő rokonai (gróf Eszterházy Mariann,
Fritsche Emil, Fritsche Olga) segítségével egy hajórésszel és egy
kriptarésszel bővítette. A barokk stílusban kibővített kápolna a
"Szent Vér" nevet kapta. A család a cinkotai egyházközség
rendelkezésére bocsátotta, így a hívők helyben vehetnek részt
gyászmisén és bármikor betérhetnek imádkozni elhunytjaikért.
A temető önálló személyzetet 1968-ban kapott, amikor elkészült a
téglából épült ravatalozó. 1972-ben bővült a terület 8,5 hektárra az
akkori termelőszövetkezet környező földjeiből. Megindult a
közművesítés, a fásítás és az utak kiépítése. Az újonnan létesült
fasorok legjellemzőbb fái a törökmogyorók, melyek a kedvezőtlen
környezeti adottságok ellenére is szépen fejlődnek.
1993-ban az evangélikus egyházközség és a Fővárosi Temetkezési
Intézet közösen állított emlékművet a II. Világháborúban eltűnt
cinkotai katonák emlékére.
A ravatalozót 1995-ben felújították és egy fedett terasszal
kibővítették, mely stílusában szépen illeszkedik a temető vidékies
jellegéhez.
Forrás: Budapesti Temetkezési Intézet
|
HIRDETÉS
| |
Adatok |
|
 Alapítás
éve:
1894
Telefon:
06(1)401-5050
Felvételi
iroda:
06(1)401-5052
Fax:
06(1)401-5053
Mail:
cinkotaitemeto @ btirt.hu
Nyitva:
H, K, Cs,
P
07:30-15:30
Zárva:
Szerdán
Temetés
megrendelése:
H-P: 08:00-14:00
|
 |
Cinkotai köztemető |
|
|
 |
|
|
|
Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
