HIRDETÉS

Baross tér
       VIII. kerület, Józsefváros

A Baross tér Pest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, amely a Keleti pályaudvar megépülésekor a város kapuja volt. Azóta a város ugyan túlnőtte az egykor itt húzódó határait, de a tér napjainkban is Budapest egyik legfontosabb tere maradt.


HIRDETÉS

A Baross tér mára a tönkretett budapesti közterületek és tömegközlekedési csomópontok mintapéldányává vált, pedig 1868-ban igazi világvárosi térség kiépítését indították el azzal, hogy itt jelölték ki a magyar vasúttársaság új pályaudvarának helyét. Egyfajta jelkép volt, hogy a MÁV új "indóháza" Pest átalakulóban levő főútvonalának, a Kerepesi (ma Rákóczi) út végében épült fel 1881 és 1884 között. A tér az idők folyamán - csakúgy, mint a Kálvin tér - számtalanszor átalakult. Ahány kor, ahány eszme, annyi külső, annyi megoldás.

A Boráros tér hajdanán egységes képet mutatott; rendezett, azonos méretű és stílusú házak sora környékezte, a földszinti üzletek előtti kirakatokat pedig kinyitható napellenzők védték, amelyek helyett manapság már csak összemázolt, megbontott, foltozott portál-torzókat láthatunk. A tér nagy része park volt, a szegényebb rétegek (szolgálók, cselédek, közkatonák) korzója, s rajtuk kívül a vidékről érkezők, és az oda visszaindulók töltötték meg a Baross-szobor körüli térséget.

Az 1800-as években a mai Baross tér és környéke névtelen, falusias jellegű terület volt; az Erzsébetváros és a Józsefváros határán terült el. Mindenütt kertes házak sorakoztak. A térhez közel, a Kerepesi (Rákóczi) út 66. szám alatti földszintes házikóban voltak a börtönök és a siralomház. Itt hajtották végre a halálos ítéleteket az 1880-as évek végéig, a kivégzetteket a Kerepesi temető végében hantolták el.

1827-ben itt létesült a város első lebegő, lovak által vontatott vasútja, amely a hatvani vámháztól a mai Baross tér és a mai Rákóczi út torkolatától indult, s a kőbányai szőlőkig vezetett.

1868-ban nyitotta meg a Pest Közúti Vaspálya Társaság a lóvasút második vonalát, amely a mai Madách térről indult, a Kerepesi (Rákóczi) úton sínen közlekedett. A Központi Indóház felépülése után nagyarányú építkezések folytak a tér körül, sorra épültek a három-négy emeletes bérházak, földszintjeiken üzletsorral. A Rákóczi úti torkolatánál, a 90. szám alatt épült fel egy négyszintes szálloda, a pályaudvar elnevezése után Központi Szállodának nevezték el; földszintjén étterem és kávéház működött, később Szabadság Szállodára változott a neve.

A pályaudvar mögött volt a Budapest-Gödöllő helyiérdekű vasút végállomása. Innen indultak 1888-tól a HÉV jellegzetes szerelvényei Cinkotáig; 1911-től Gödöllőig közlekedtek. A külső Kerepesi úton épült fel a Tattersall (lovarda) épülete az 1880-as évek elején, itt volt a magyar lovassport központja. Baross Gábor ?Vasminiszter? halála után három nappal 1892. május 12-én emlékére a Stáció utcát átkeresztelte a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Baross utcára, majd 1902-ben a Keleti pályaudvart körülölelő teret Baross térnek nevezték el.

Az első Magyar Királyi Mozgóposta-hivatal Főnökség 1868. február 15-én kezdte meg működését a Verseny utca 3. szám alatti épületekben. 1910-1912 között építették fel a pályaudvar indulási oldalánál a posta jelenlegi impozáns épületét. Építettek egy másik szállodát is 1918-ban a Baross tér 10. szám alatt. Park Szállodának nevezték el, valószínű, hogy a pályaudvar előtt elterülő hangulatos parkról. A háború alatt erősen megrongálódott, 1959-ben újjáépítették.

Az 1940-es évek legvégén meghirdetett földalatti gyorsvasút program a keleti-nyugati metróvonal építését tűzte ki célul. A Rákóczi út alatt hamar megindult az alagútépítés, és az ötvenes évek elején Baross tér is felvonulási területté változott. A metróépítés az évtized közepén félbemaradt, és a felvonulási területet elplanírozták, befüvesítették, eztán funkció nélkül tátongott.

1968-ban, a metró felszíni munkálatainak részeként a Baross teret ismét átalakították: egy nagy aluljárórendszer létesült, melynek központi részét képezte egy nyitott mélyterasz. A villamosvágányok ezt kerülték meg olyan hurokrendszerben, amelyben mind Zugló, mind a Rákóczi út felé vissza lehetett fordulni. Az ovális alakú 3,2 hektár területű téren mindig óriási volt a forgalom, ennek tehermentesítésére a Fiumei utat a Rottenbiller utcával összekötő kétszáz méter hosszú felüljáróhidat építettek; 1969. december végén avatták fel. 

1973 elején, a Rákóczi úti villamosközlekedés megszüntetésekor a korábbi elrendezés annyiban változott, hogy innentől kezdve mindkét Thökölyről érkező vágány visszafordult a hurokba. A tér közepe végül 1997. márciusában lett teljesen kiürítve villamos-ügyileg: az 1995. december 25. óta nem járó 44-es mellett ekkor a 67-es közlekedtetését is felfüggesztették, a Mexikói úti szakasz rossz állapotára hivatkozva. Ráadásul a Festetics utcai végállomáson feltűnő viszonylatok száma is megfogyatkozott: a 36-os 1994. szeptembere óta nem jár, a 23-as 2000-ben szűnt meg.

A villamosforgalom az évtizedek alatt jelentősen átalakult, majd napjainkra teljesen meg is szűnt. A tér jelenleg építési terület; az M4-es metró állomását építik.

 

Forrás: Hampage.hu, Varga Ákos Endre


A Baross tér az 1970-es években


Az eredeti aluljáró az 1970-es évek végén


Felborult daru 2010. júliusában a 4-es metró építési területén
(kép: Miklós Annamária)


A Baross tér egy háza 2012 nyarán, a metróépítés idején (képek: Varga Máté)


A Baross tér házai


Baross Gábor szobra 2012-ben

Az eredeti talapzat magassága 825 cm volt. Ezen állt egy bronz koszorú és két dombormű. Elől volt a vasút géniusza, hátul a vaskapu domborműve. A mellékalakok a Kereskedelem és az Ipar allegorikus alakjai, melyekhez Réthy Menotti atléta állt modellt. Magasságuk 500 és 450 cm.

A szobrokat eredetileg 1898. november 20-án állították fel a Keleti pályaudvar előtt, majd a Mező Imre úti temetőben tárolták hosszú ideig. 1971-ben állították fel ismét a pályaudvar melletti félreeső parkolóban.


A szobor talapzatának bontása 2012-ben


A vasút géniuszának domborműve

Baross tér
  M2
Baross tér, Festetics Gy. utca
 
Baross tér
 
     
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Névadó

 


Baross Gábor
(1848-1892)
A dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedés-politikusa. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt "vasminiszternek" nevezték
  

 

Veszély

 

Tolvajok, zsebesek
és verekedések