KEZDŐLAP  |  FÖLDRAJZ  |  TÖRTÉNELEM  |  MŰEMLÉKEK  |  KERÜLETEK  |  TEMPLOMOK  |  SZOBROK  |  HIDAK  |  MÚZEUMOK  |  FÜRDŐK  |  A VÁR

A Blaha Lujza tér az egyik legforgalmasabb tér Budapesten. A Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződése mellett található. Blaha Lujzáról, a XIX. század fordulójának híres színművész- és énekesnőjéről nevezték el 1918-ban, ugyanis a művésznő a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban, a Nemzeti Színházzal szemben lakott.

A főváros és az ország egyik legnagyobb forgalmú pontján naponta több tízezer fő és gépkocsi halad keresztül négy fő irányban. A 2-es metró átadásával, 1972-ben a Rákóczi úton megszűnt a felszíni villamosközlekedés. A tér legforgalmasabb járatai a 4-es és 6-os villamosok, a 7-es és 187-es buszok.

Épületek

A tér leghíresebb és legszebb épülete volt az egykori Nemzeti Színház, amely Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján épült 1872 és 1875 között (lásd: Népopera).

Az épület lebontásáról 1963-ban az M2-es metró építésével kapcsolatban döntöttek, mivel az épület állapota jelentősen leromlott és felújítása hatalmas összegeket igényelt volna - legalábbis a hivatalos verzió szerint. A korabeli fényképek alapján egyébként látható, hogy az épület egyáltalán nincs rossz állapotban, mellesleg, ha más lakóházakat s egyéb műemlékeket is fel tudtak újítani a háború utáni évtizedekben, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen nagy presztízsű épületnél, mint a Nemzeti Színház, miért ne tehettek volna ugyanígy. Egyes vélemények szerint az akkori kommunista vezetést zavarhatta annyira a színház puszta léte, hogy idővel elrendeljék a bontását. Olyan híresztelések is napvilágot láttak, amely szerint a híres színésztő, Gobbi Hilda is tevékenyen támogatta a színház lerombolását; ezt a véleményt igazolhatja az az érdekesség, hogy a mai Nemzeti Színház parkjában látható szobra éppen a vele szemben lévő ókori jellegű színházépület süllyedő romjával néz farkasszemet.

Természetesen ezek amolyan városi pletykák, amelyeket csak levéltári kutatás útján lehet bizonyítani, viszont mint érdekesség, a korabeli színházzal kapcsolatban mindenképp megemlítendő! A színház 1964-ig működött, majd 1965. április 23-án az épületet felrobbantották.

A tér keleti oldalán, a Nagykörút és a Népszínház utca sarkán látható az egykori Technológiai Iparmúzeum épülete, amely a kor legújabb technikai megoldásait mutatta be az érdeklődőknek. Ennek megszűntével, 1907-ben egy kiemelkedően gazdag műszaki könyvtárat rendeztek be a termeiben. Az épületben jelenleg a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság működik. Állapota kissé kopott, helyenként erősen leromlott.

  
Az épület napjainkban (kép: Műemlékem.hu)

A tér déli oldalán találjuk a bádoglemezekkel bevont Corvin Áruházat, amelyet 1926. március 1-jén nyitottak meg a téren. A Corvint a hamburgi M. J. Emden Söhne cég alapította egymillió pengő alaptőkével. Az egykori Nemzeti Színház szomszédságában lévő nagyáruház Reiss Zoltán tervei alapján épült meg klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzattal. A szocializmus alatt az épületet meg sem próbálták felújítani, hanem "modernista" elgondolásban bádogdobozba csomagolták.

  
A Corvin régen (balra) és napjainkban (jobbra)

A csomagolást azóta sem szedték le, bár egy-egy elképzelés már született az épület felújításáról és átépítéséről, de igazi megoldást ez sem jelenthet az épület és a tér látványával kapcsolatban.

Egy abszurd elképzelés az épület jövőbeni átépítéséről (kép: Baubid.hu)

A Blaha Lujza tér az 1960-as évek elején, eredeti felállásban

Az áruház és a színház között volt a Hírlapkiadó Vállalat egykori székháza, az úgynevezett Sajtószékház, melyet két régi bérházból, valamint a Budapesti Hírlap egykori szerkesztőségének és nyomdájának otthont adó épületből az ötvenes évek elején alakították ki. A három házból összegyúrt épületen belül a nagykörúti homlokzat (József körút 7.) megtarthatta eredeti, műemléki értékű megjelenését, míg a többi egységes arculatot kapott. A rendszerváltás után a Sajtószékház elnéptelenedett, és sokáig nem tudták mit is kezdjenek vele. Az épületet hosszas huzavona után, 2005-ben elbontották, s egyedül a nagykörúti homlokzatot tartották meg. Két évvel később a Sajtószékház helyén, mintegy ötmilliárd forintos költséggel korszerű szálloda-irodaház épült Europeum néven. Az összesen 20 ezer négyzetméternyi épített terület egyharmadát egy négycsillagos szálloda foglalja el, a maradék területen irodák, illetve a földszinten és az első emeleten kereskedelmi és szolgáltató egységek osztoznak. Az épületet 2011. áprilisában adták át.

HIRDETÉS

	Blaha Lujza tér
	M2
	Blaha Lujza tér
	Blaha Lujza tér, Népszínház u.
	Blaha Lujza tér
	Dohány utca

Technológiai Iparmúzeum  Keleti pályaudvar  Corvin Áruház  Rókus-kápolna  Nagykörút  New York Palota

Jelenleg nincs ajánlható link!

HIRDETÉS

Az egykori Népszínház emlékére készített emlékkő

Felirata: "Itt állt az 1875-ben megnyitott Népszínház, amely 1908-tól 1964-ig a Nemzeti Színház hajléka volt. Itt működtek a korszak legjelentősebb művészei közül Hevesi Sándor, Blaha Lujza, Újházi Ede, Jászai Mari, Márkus Emilia, Pethes Imre, Ódry Árpád és Bajor Gizi, színművészetünk büszkeségei. A kettő színház emlékére állította Budapest Főváros".

Az Europeanumról azt mondják, hogy külsejét sikerült belesimítani a környezetébe, bár a képek alapján - azon kívül, hogy betartja a telekhatárokat -, ez nem igazán mondható el. Szögletes, sarkos vonalai idegesítően élesen hatnak, s bár funkcionálisan biztos tökéletes, de építészetileg a város egyik legrondább épülete lett. Ha az építésére szánt pénzből az egykori, XIX. századi külsőt hozták volna létre a mai is látható modern belsővel együtt, akkor nemcsak egy - a környezetébe illő - régi hangulatú épületet teremtettek volna, de modern belső elrendezésével bizonyították volna a régi és új együttélésének megvalósíthatóságát, mintegy példát állítva az elkövetkezendő városfejlesztések előtt. Egyébként a megvalósult elképzelést alkalmazták a Kálvin téri irodaház esetében is (lásd: Kálvin tér).

A régi és az új homlokzat (kép: Bebu.hu)

Az Europeanum nagykörúti homlokzata

A Rákóczi út 46. számú épületben (a Nagykörút-Rákóczi út sarkán) működött az egykori EMKE Kávéház, melynek földszintjén korábban a Weber nevű söröző volt. Az épületet Jahn József tervezte 1883-ban. Az Emke 1894-ben nyílt meg Wassermann Jónás által, aki tagja volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek; innen származott az ötlet, hogy az új kávéháznak az EMKE nevet adta. Wassermann lelkes tagja volt az egyesületnek, komoly pénzt fizetett a névhasználat jogáért. Egyébként EMKE nevű kávéház működött Marosvásárhelyt és Nagyváradon is.

Az EMKÉ-ben apró könyvtár is működött. Wassermann Jónás szerint a művelődést be kell vinni a kávézóba is, ahol a kiváló kávéhoz járó pazar újságkínálat félnapokra székhez ragasztja a kuncsaftot. Itt címtárak és a Pallas Nagylexikon kötetei sorakoztak a polcokon, s kincsei közt például a díszkötéses Jókai-összes is megtalálható volt.

Az EMKE kávéházat csakhamar felfedezték a Nemzeti Színház művészei és kedvenc találkozó helyük lett. Blaha Lujza, e ház első emeletén lakott. A kávéház 1896-ban magyar zenével csalogatta be falai közé az embereket, s a tulajdonos, Wassermann a leghíresebb cigány-prímásokat foglalkoztatta a legjobb zene érdekében.

1901-ben, a tulajdonos halála után fia, Wassermann Mór vette át a kávézó irányítását, melynek fénykora az 1920-as évek után jött el. A kávéház mellett az alagsorban megnyitotta éttermét is. Pörköltjéhez oly tömérdek hús dukált, hogy a nokedlit külön tányéron szervírozták mellé. Ekkoriban már annyian keresték fel az EMKÉ-t, hogy posztos rendőrt kellett a bejárathoz állítani, aki rendet rakott a szórakozni vágyó nagyérdemű tumultusában. Állítólag itt alakítottak ki a városban elsőként magasított bárpultot bárszékkel.

Egy ideig itt dolgozott József Attila is, aki a kenyeret szolgálta fel a vendégek számára. Erről maga így ír: Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az EMKE kávéházban" (Curriculum vitae).

Wasserman Mór halála után az új tulajdonos, Stern Fruzsina és Bermann József 1937-ben teljesen felújíttatta a helyiségeket. Beépítették a bérház udvarát, és a kávéház mellett létrehoztak egy százhatvan vendéget befogadó grillt is, melynek érdekessége a süllyeszthető zenekari dobogó volt, s ahol a kor híres dzsessz-énekesei és művészei léptek fel rendszeresen. A kávéházat és a grillt is késő art-deco stílusban alakították ki.

1940-től, házasság révén lett Muskát László az EMKE bérlője. Ő 1924-1925 között a magyar sport egyik kiválósága volt, aranyérmes atléta, magyar bajnok és csúcstartó, valamint az 1924-es párizsi olimpia 4x100 méteres síkfutó váltójának tagjaként olimpiai negyedik helyezett. Személyisége okán igen nagy ismertségnek és népszerűségnek örvendett. Ennek is köszönhető, hogy a negyvenes évek elejétől az EMKE aranykorát élte.

A második világháborúban kiégett EMKE Kávéházat őszre teljesen felújítva újra megnyitottak. Olyan hírességek léptek itt fel, mint Karády Katalin, Lantos Olivér, Galambos Erzsi, Mednyánszky Ági vagy Kalmár Pál. Műsoros esteket tartott Gobbi Hilda színművész is, ahol Bajor Gizi is fellépett.

Az 1956-os szabadságharc alatt az épületet ismét rommá lőtték. Az EMKE nagyobb kárt szenvedett, mint a II. világháború alatt. A bérház sarok felőli oldala leomlott, így a kávéház újból romokban hevert. Öt éven át tartó felújítás során 1961-ben nyitották meg a kávézót ismét, amely viszont már korántsem hasonlított egykori önmagára. Az épület sarkát árkádosították, ami által a kávézó területe alaposan lecsökkent. Emiatt a tulajdonos úgy gondolta, hogy az első emeleten alakítanak ki egy új éttermet. Ugyan az új étterem csupasz és jellegtelen hangulatú lett, de az 1960-as évek végéig - mivel más szórakozóhely csak kevés volt a városban - még enyhébb népszerűségnek örvendett. Az EMKE ekkorra a földszinten egy eszpresszó-kávébárt, az emeleten egy éttermet és az Akácfa utcai oldalon (az egykori Keszey Vendéglő területét) a Mackó gyorsbüfét foglalta magába. Akkortájt készült el egy szökőkutas télikert is.

Az eszpresszó-kávébár kétféle keverékből készült kávét kínált a szokásos dupla feketén kívül, az Extra Mokkát és a Mackó Extra Mokkát. A különleges kávékeverékekből 2 és 5 dekagrammos kiszerelésű csomagot is vásárolhattak a vendégek.

Egy 1974-es jelentés szerint az EMKE ?eszpresszó, bisztró, étterem, szálló a közönség szolgálatában. Évi kétmillió vendég és negyvenhárom millió forint bevétel, 250 dolgozó és 6 szocialista brigád. A környező újságpalotákból átlépő újságírók fogyasztják itt feketéjüket, de mindennapi vendégek a sportolók, edzők, a labdarúgók, múlt és jelen ismert alakjai, és még annyi ember, a fél város és a vidék úgy, mint 80 éven át szinte megszakítás nélkül?.

A bisztró ekkorra már inkább a tömegélelmezés ellátása felé hajlott: napi 700 adag étel, 900 adag grillcsirke fogyott ?nagy választékú, jó minőségű ételekkel, közepes árakkal?.

Az 1970-es évekre az EMKE népszerűsége lejtmenetbe váltott. Az Akácfa utca üres telkén felépült egy szálloda, mely az EMKE nevet kapta, alagsorában pedig kialakítottak egy nagystílű mulatót, ami hosszú éveken keresztül Maxim néven működött. Az 1990-es években, a szállodával szemben felépült egy irodaház, ennek szintúgy EMKE lett a neve.

Az egykori tulajdonos fia, Muskát Péter a rendszerváltás után megpróbálta visszaszerezni az épület bérlői jogát, de a tulajdonos azt inkább eladta egy cégnek, akik Chicago néven sörözővé alakították azt. Az első emeleten lévő étteremből használtruha boltot csináltak, így a hely menthetetlenül megindult a lepukkanás útján.

Saly Noémi és Kovács Andrea nyomán

Folytatjuk!

Korabeli plakát az EMKÉ-ről

Az Extra Mokka üvege