HIRDETÉS

Fővám tér
       IX. kerület, Ferencváros

A Fővám tér a Kiskörút egyik legfontosabb tere. A Szabadság híd pesti hídfőjénél helyezkedik el, ahol több fontosabb műemlék is található. Itt kezdődik a Váci utca észak felé haladva, valamint a tér az egyik legfontosabb turistacélpont. Környezetében számos étterem, söröző és ajándékbolt várja vendégeit.


HIRDETÉS

A tér képe régen

A tér képe napjainkban

A Fővám tér története

A tér 1817-ben Salzplatz, 1850-től Sóház tér, 1866-tól Só tér néven szerepelt a nyilvántartásban, ugyanis itt volt a pesti sóhivatal és sóraktár. Miután 1874-ben felépült a Fővámház, a teret átkeresztelték Fővám térré. Miután 1896-ban átadták Budapest harmadik hídját, a Ferenc József hidat (ma Szabadság híd), rá egy évre a kiskörúti villamost meghosszabbították a térig, amely azelőtt csak a Kálvin tér és a Deák tér között közlekedett. Ezzel a Fővám tér is bekapcsolódott Pest városának vérkeringésébe.

A Fővámház épülete az 1870-es évek második felében

A Fővámház neoreneszánsz épületét Ybl Miklós építette 1871-1874 között. A dunai homlokzat erkélyét antik istenek vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai díszítik. Az északi homlokzaton erény allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat jelképező domborművek kerültek.

Az épület építését Lónyay Menyhért pénzügyminiszter rendelte el 1869-ben. Rá egy évre Ybl már kész tervekkel állt elő Pest város Építési Bizottmányának ülésén, de miután a városvezetés városrendezési tervekre hivatkozva elutasította az építkezést az akkori Schopper platzon (ma Kossuth tér), így a terv nem ott, hanem az Alsó-Dunaparton, a Só tér közelében kezdődhetett meg. Ybl két hét alatt elkészítette új tervét, amelyet a telkek kisajátítási eljárása miatt nem lehetett megvalósítani, ezért szükségessé vált egy harmadik, immár végleges terv elkészítése is. Ezt 1870. július 19-én hagyták jóvá, miközben július 4-én már megkezdődtek a földmunkák. Mivel az építkezésre vonatkozó pénzügyminisztériumi iratok elvesztek, így az építkezés menetéről nem maradt fent semmilyen információ. Az épület 1874 május 1-jére készült el.

A Központi Vásárcsarnok épülete 1900 körül

 

A Fővámházban négy, egymástól elválasztva működő hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. A Fővámház alá komoly, raktárként szolgáló pincerendszer épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton volt kijárás a Duna-partra.  Az épület mellett, sőt az épületbe is vasúti vágányok vezettek. Az épület végső, mai környezete a századforduló előtti években alakult ki: rendezték a Ferenc József rakpartot és a Csepel-rakodópartot, 1896-ra felépült a Ferenc József híd és a központi Vásárcsarnok is.

A Fővámházban, ahol a Duna folyón szállított áruk elvámolását végezték, a vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. A múlt század derekán a gyors fejlődésnek induló magyar főváros mind lélekszámában, mind külső képében felzárkózott Európa nagy metropoliszaihoz. Már az 1860-as évektől foglalkozott a gondolattal, hogy vásárcsarnokok építésébe fog. Célja az volt, hogy az egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilizálódhatnak.

A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajos javaslatára választották ki a Fővám téri helyszínt a Központi Vásárcsarnok felépítésére. Benne kapott helyet a nagybani piac és a déli kerületi vásárcsarnok. A Rákóczi, a Klauzál, a Hunyadi téren és a Hold utcában lévő kerületi piacot építettek. A Batthyány téren a program részeként hat évvel később, 1902-ben lett kész a hatodik kerületi vásárcsarnok.

Az épület terveinek elkészítésére 1892-ben nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc pályamű érkezett. A zsűri a francia, a magyar és a német terveket sorolta az első helyre, amelyek közül a városvezetés végül Pecz Samu elgondolását választotta a legjobbnak a kiviteli tervek elkészítéséhez.


A Fővámház és a Fővám tér látványa 1895 körül a budai oldalról
A Vásárcsarnoknak és a Ferenc József hídnak még nyoma sincs

1894. június 25-én kezdődött az építkezés. A következő év őszén már készen állt a csarnok teljes tetőszerkezete, 1896-ban pedig már csak a belső szakipari munkákon dolgoztak. 1896. június 30-án a csarnokot már csak tíz nap választotta el az átadástól, amikor tűz keletkezett, s amely szörnyű pusztítást végzett. A tűz okára a majd egy évig tartó vizsgálat sem tudott fényt deríteni. 1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület, év végére a műszaki átadás is lezajlott. A kereskedők 1897. február 1-jétől árusíthattak a csarnokban, a hivatalos megnyitásra azonban csak 1887. február 15-én este 8 órakor került sor.

Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek, a tetőt pedig a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10.000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.

A Szabadság híd pesti hídfőjének vidékén a XIX. század második feléig a környékbeli mesteremberek, kereskedők apró viskói sorakoztak. A város eme fertályán, a mai Fővám tér 4. szám alatt indította el vállalkozását 1881-ben korának egyik ismert nyomdásza, Süssz Dávid. Egyemeletes üzemépületének eredeti homlokzata a régi felvételeken szinte rejtőzik a tucatnyi cégtábla alatt: a földszinten hatalmas betűk hívták fel a figyelmet a falak között található papírraktárra, papírzacskógyárra, nyomdai műintézetre, könyvkötészetre és az elsősorban cégfeliratokat gyártó szalagnyomdára, míg a ház jobb oldalán külön bejárattal és saját kirakattal „Magyar királyi dohány- és szivaráruda” működött. Nem meglepő, hogy hamar szűkösnek bizonyult a mindössze kétszintes ház, amelynek helyére éppen száz évvel ezelőtt, 1913-ban jóval nagyobbat, négyemeleteset húztak fel.

A napjainkban is álló szecessziós stílusú nyomdapalota oromzatára egy évvel később félkör alakú színes mozaikot készítettek, amely Hermészt, a görög istenek hírvivőjét, az ékesszólás, a kereskedelem és a tolvajok istenét ábrázolja egy nyomdász és egy tudós társaságában. Süssz Dávid ezúttal is kikötötte, hogy a homlokzati díszítés fölé jól láthatóan véssék fel az akkor már három évtizedes múltra visszatekintő vállalkozására utaló „Szalagnyomda” feliratot.

A Fővám téri palotát 1934-ben fia, a szintén nyomdász István örökölte, aki a második világháborút követően Sallaira változtatta nevét, és röviddel cégének államosítása előtt Ausztriába emigrált. Noha a Fővám téri nyomda története ekkor visszavonhatatlanul véget ért, a mozaikon pompázó Hermész rendületlenül őrzi a régi vállalkozás emlékét.

A 2-es villamos Fővám téri aluljárójának építése az 1950-es években

 

 

Kálvin tér
 
Fővám tér
 
Fővám tér
 
     
 

Ajánlott cikkek

 
 

Ajánlott linkek

 
 

Veszély

 

Zsebesek, kéregetők veszélye