|
A Hősök tere Budapest legtágasabb és legnagyobb hatású tere a XIV.
kerületben, az Andrássy út zárásaként a Városliget szélén
helyezkedik el. A teret fontos műemlékek veszik körül, valamint a
tér és környezete fontos turisztikai célpont.
| |
Fényképalbum |
|
A
terület évszázadokkal ezelőtt járhatatlan mocsár volt, s még kétszáz
évvel ezelőtt is kies rét, nádas és bokrok borították. Ökördülőnek,
később Városerdõcskének nevezték. A török hódoltság alatt elpusztult
fák pótlását Mária Terézia rendelte el 1751-ben.
A közel háromszáz holdnyi terület Pest város külső területeinek
keleti határa volt, az úgynevezett Rákosok, amelynek mocsarát a
Rákos-patak táplálta. A mocsaras részen kívüli "elsivatagosodott",
poros-homokos részek egészen a mai Kispestig nyúltak, amelyet csak
hosszadalmas munkával tudtak művelhetővé tenni (lásd:
Kispest története).
A Liget első megnevezései Stadtwald, Stadtwaldchen, Városerdőtske,
Városerdő, Újvároserdő voltak. I. Lipót a Városerdőt Pestnek
ajándékozta, s a Városi Tanács 1755 és 1757 között először
fűzfákkal, majd akácokkal és szederfákkal ültette be.
Boráros János polgármester kezdeményezésére 1799-ben parképítő
bizottság alakult a Városerdő parkká alakításának céljából, de
munkájukra nem került sor, mivel a területet 24 évre bérbe adták
gróf Batthyány József hercegprímásnak.
A bérleti szerződés szerint a bérlő köteles volt a Boráros-féle
fejlesztési javaslatot megvalósítani, amelyben vendéglők és egyéb
szórakozóhelyek is szerepelnek. A hercegprímás Witsch Rudolf mérnök
bízta meg a munkák irányításával. A mérnök a mocsárban két tavat
alakított ki, melyek mindegyikében egy-egy sziget állt. Napjainkra
az egyik szigeten a Széchenyi-fürdő, a másikon a Vajdahunyad-vára
áll.
A terület 1805-ben visszakerült a város tulajdonába, amelyet az
1808-ban megalakult
Szépítő Bizottmány vett gondozásba. József nádor
fejlesztésének pályázati kiírását Nebbien Henrik, francia származású
kertész terve nyerte meg. Mivel a kertészeti megvalósításra kevés
pénz állt rendelkezésre, ezért a kitűzött célokat 10 éves távolságra
tűzték ki. A talajt feltöltötték, a mocsaras részeket kiszárították,
s a régi akácok helyére platánfák kerültek.
A városligeti Nagy tó és szigetei egy 1884-es térképen
(ettől jobbra volt a Hattyú-tó, mely a képen nem látszik)
Még József nádor
életében épült a városliget külső szélén a Hermina-kápolna, a
főherceg viruló szépségében korán elhunyt kedves leánya emlékének
megörökítésére. A század elején, 1822-ben Schams Ferencnek Pest
városáról német nyelven megjelent monographiája még gúnyosan jegyzi
meg a Városligetről, hogy ott is megpróbálnak fákat ültetgetni; "de
nem lesz abból semmi, hogy ott valaha erdő legyen!".
A Bizottmány 1861-ben megszűnt, s ekkor a Városliget feletti
rendelkezési jog újból Pest városára szállt. 1865-ben Xantus János
kezdeményezésére a Városliget területéből szakították ki az
állatkertet. A Főváros úgy ezután úgy döntött, hogy az újonnan
alakítandó Városliget összeköttetésére szolgáló főutat a fővárosi
pénzalap költségén fogja előállítani. Így alakították ki a Stefánia
utat.
Zsigmondy Vilmos kezdte fúrni 1868-ban a városligeti artézi kutat, aki végül
1877. június 4-én talált rá a hévízre 970 méter mélyen. A kút fölé
egyszerű építményt építettek, amit Zsigmondy "fúrháznak"
nevezett. A forrás vize eleinte a Városligeti tóba ömlött, de
hamarosan átvezetve egy csövön a tó alatt, a Nádor-szigeten lévő
majorsági épület ideiglenes fürdőjét táplálta. Nemsokára elterjedt,
hogy a városligeti kút Európa legmelegebb kénes gyógyvizét adja,
amely nem csak fürdés útján gyógyít, de ivókúrákra is alkalmas. Az
ideiglenes fürdő olyan népszerűségnek örvendett, hogy már az 1881-es
nyitása után tervbe vették egy nagyobb, állandó fürdő építését.
A Fúrház képe egy korabeli metszeten
"A Városliget bejáratánál mindjárt egy gyönyörű körtér fogadja a
látogatót, üde pázsittal borítva, körös-körül virágzó bokrokkal
szegélyezve, széles útjai mentén rózsákkal és délszaki növényekkel
beültetve, közepén 13 vízsugarú hatalmas szökőkúttal" - írja Jókai
úti leírásában, majd így folytatja: "Balra rögtön festői panoráma
nyílik a tó felé, mely a szigetet körülfogja, és hattyúk között
tarka ruhás ünneplő ifjúság hasítja a sík víztükröt csónakjaival. A
regényes tóparton, a terebélyes fák alatt továbbhaladva, az
oroszlánok bömbölése jelzi már előre, hogy az állatkert közelébe
jutottunk".
A Városliget ezekben az időkben roppant népszerű volt, lévén, hogy
ez volt a város egyetlen közparkja. Az 1873-as alapítású fiatal
fővárosnak ez volt az első olyan parkja, amely tömegeket vonzott: a
Fővárosi Állatkert, a Korcsolyázó Egylet, az artézi kút és a
kocsi-korzó, valamint a ligetes erdő a hangulatos tóval rengeteg
ember pihenését szolgálta. Jókai Mór, Deák Ferenc és Arany János is
itt töltötte szabadidejének egy részét, s a társadalom minden rétege
megtalálta itt szórakozásának lehetőségét. 1876 közepére elkészült a
Sugár út (ma Andrássy út), amely alatt a Földalatti Vasút is
szállította a látogatókat.
Ekkoriban vált divattá világkiállítás keretein belül bemutatni
egy-egy ország fejlődését, ahol az újonnan megalkotott találmányokat
és a vendéglátó nép szokásait, hagyományait s kultúráját vehette
szemügyre az érdeklődő vendég. E világkiállítások nem csak
jövedelmet, látogatókat és hírnevet hoztak a rendező országnak,
hanem felgyorsították a vendéglátó város területrendezési, illetve
városfejlesztő programját is. Magyarország is egy ehhez hasonlót
szeretett volna rendezni, méghozzá a magyar honfoglalás ezeréves
ünnepségével összekapcsolva.
Már az elhatározás elején tudták, hogy a világkiállítást a
Városligetben fogják rendezni, így minden városrendező tervet erre a
területre koncentráltan kellett végrehajtani. Így került sor a
Stefánia út kiépítésére, a Városligeti tó szabályozására, valamint a
park kertészeti színvonalának fejlesztésére. Közel 800 fát vágtak ki
a kiállítási épületek felépítése miatt. Ekkor vágták ki azokat a
híres eperfákat, amit Stolc János telepített a ligetbe még 1875 után
abban a reményben, hogy a Valéro Selyemgyár által fellendített
textilipar során szükség lesz a selyemhernyók táplálására, amelyet e
fák leveleivel kívánt megoldani. Mivel az eperfa kevésbé képes
megkötni a futóhomokot, így e fa telepítése eleve haszontalannak
bizonyult. De ekkor vágták ki a Batthyány-féle telepítés
platánfáinak egy jelentős részét, a Nebbien Henrik által telepített
hársfákat, valamint a korábbról maradt őshonos fűzfákat, jegenyéket
és nyárfákat is. Ahhoz, hogy a tó vize cserélődjön, belevezették a
Rákos-patak vizét, majd fölötte - a Sugárút folytatásaként - hidat
emeltek. Ennek kivezetéseként megalkották a városligeti körutat,
feltöltötték a Hattyú-tavat, s csak a Széchenyi-szigetet hagyták
meg, amelyre felépítették a Vajdahunyad-várát.
1884-ben a Fúrházat lebontották és helyette Ybl Miklós tervei alapján egy
díszkút épült. A Gloriette nevű építmény egy 2,5 m magas,
hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz volt, aminek a
közepén egy 24 m magas zászlótartó rúd állt és két oldalról lépcső
vezetett fel. Erről így emlékezik meg Jókai: "míg a Nádor-szigetet
bejárjuk, egyikfestői kép a másikat váltja, melyeket csak az
odaépített artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar
meg. Igaz, hogy prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi
kutat, mely e fürdőt ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos
mérnökkel, s ez a kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák
alatt ott látjuk üldögélni a sápatag hölgyeket pohárkákkal, kik az
ingyen csorgó forrás hő vizét lassanként szürcsölgetik".
Az artézi kút fölé emelt lépcsős gloriette
Az állandó fürdő
építését 1909-ben kezdték el, amely 1913-ig tartott. A terveket
Czigler Győző készítette. A Városligetben található fürdő
termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott melegvizű Szent
István-kút, és 6 darab hidegvizű kút biztosítja. A komplexum 3
kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik. A fürdőben különböző
gyógykezelések és nappali kórház is működik (lásd:
Széchenyi
fürdő).
A tulajdonképpeni Hősök tere akkor alakult ki, hogy a kiállítás
főbejárata előtti szabad terület déli oldalára építik a Műcsarnokot.
Az ezzel létrejövő tér északi oldalán még nem volt más csak egy
jellegtelen épület, amelyben a Feszty-körkép volt megtekinthető. Az
Országos Kiállításra tódultak az emberek, ahová a Podmaniczky utcán
villamoson, a Sugárúton Földalatti Vasúton, a Dohány utcán
lóvasúton, a Király utcán pedig omnibuszon lehetett eljutni (lásd:
Országos Kiállítás).
Az Országos Kiállítás főbejárata 1896-ban
Az Országos Kiállítás főbejárata a mai Millenniumi Emlékmű helyén állt,
amelyet a kiállítás bezárása után elbontottak. Rögtön utána kezdték
el építeni Schickedanz Albertet tervei alapján az Millenniumi
Emlékművet. |
HIRDETÉS
HIRDETÉS
|
