|
A
Kodály körönd Budapest legszebb sugárútján, az Andrássy úton
helyezkedik el, míg merőlegesen a Szinyei Merse utca és a
Felsőerdősor utca csatlakoznak hozzá. A tér a Sugárút építésekor,
1871-ben jött létre.
| |
Fényképalbum |
|
A
régi Pest városfalán túli északi területeken, vagyis a Váci-kaputól
északra elsőként a Király és Paulay Ede utcák közti részen épültek
házak. 1733-tól kezdődően már telekkönyvet is vezettek, amelybe erre
az évre 11 ház került nyilvántartásba. Mintegy húsz év leforgása
alatt már 250 ház található itt, 1768-ban 366, 1790-re 512, míg a
század végére e környék számít Pest legnagyobb külvárosának. A
hírhedt Újépület
építése is e korszak vége felé, 1786-ban kezdődött el, amely egészen
1790-ig tartott. A környéken többnyire tág, udvaros, falusias
jellegű házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert
is tartozott.
Pest 1764-ben (Waczpaur
Lénárd térképe)
|
Waczpaur Lénárd
1764-ben készített térképén a bástyákkal körülvett Pest
látható, amelyen már világosan kivehető a Belváros központja,
a Városház tér, de a városból kivezető utak (a Váci út, a
Kerepesi út, a Baross utca és az Üllői út), valamint a
külterületek vízrajza, sőt a mezőgazdaság jellege és a
majorok, szőlők elhelyezkedése is. |
Mária
Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc 1751. augusztus 4-én
Pest-Budára látogatott, s e látogatás emlékére 1777-ben a Felső
Külvárost átkeresztelték Terézvárosra. Ezelőtt egyébként vagy
kétszáz ével nem járt uralkodó Magyarországon. 1777-ben más
események is történtek: ekkor helyezték át a nagyszombati egyetemet
Budára, és az uralkodó ebben az évben adta ki az alsó fokú
iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist, valamint
ugyanekkor indult el a városrész anyakönyvezése is.
A Városerdő az évszázad végére megérett rá, hogy nagyobb tömegek
pihenőkertjévé váljék, ezért Mária Terézia erdőtörvénye nyomán
folytatták az 1755-ben megkezdett fásítást. A mocsár egy részét
lecsapolták, s helyére akác- és eperfákat ültettek. 1794-re a
terület nagy része rendezett képet mutatott (lásd:
Városliget).
A városrész lakossága ekkor vagy a Valero selyemgyárban, vagy a
szőlő- és eperfa-ültetvényeken dolgozott. 1799-ben már közel kétezer
napszámos dolgozott a Városerdőben, ahol vagy az Ökör-dűlő mocsarát
csapolták, vagy nyár- és vadgesztenyefákat ültettek. Jelentős volt
az azon túli földek állattartása is.
A Valero selyemgyár Pesten (Franz Weiss színezett
litográfiája)
A XIX. század első
felére újabb területeket vontak parcellázás alá, melynek
következtében a házak száma csaknem megduplázódott. A mai Jókai és
Kertész utcától nyugatra lévő területen ekkorra már számos emeletes
ház épült, s ekkor alakult ki a Klauzál és a Holló utca is.
Az egyre inkább városias képet festő Terézváros kézművesek és
kiskereskedők által lakott nagyobb részét a
Rákos-árok mellett fekvő majorságok széles sávja választotta
el a Városárok* mellett kialakult szegényes, falusias jellegű
területtől (lásd a leírást jobbra).
A városrész életében még igencsak hiányzott ekkor a kiterjedt
közműhálózat, s csatornázásról sem lehetett beszélni. Az 1846. évi
lapokban adták hírül, hogy a város főcsatorna-hálózatának
tervezésére bécsi szakértőket hívtak, mert a legtöbb helyen még
nyílt árkok vezették el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája
ki volt kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor
futóhomokosok, sárosak voltak.
1867 után a Közmunkák Tanácsának egy rendelet kimondta, hogy ?a
fővárosban ? az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül
közegészségügyi szempontból is ? kellő szélességű főútvonalakat kell
létrehozni?. Terézváros ekkor a Váci és a Kerepesi út (ma
Rákóczi út) között terült el, s legforgalmasabb útja a Király utca
volt. Mivel a Városligetet ekkorra már rengetegen látogatták,
halaszthatatlanná vált egy egységes képet mutató, egyenes irányú,
nyugati mintára létesítendő országút megvalósítása.
A Sugárút ötletét Andrássy Gyula gróf vetette fel, amelyet a
Képviselőház 1870-ben elfogadott (lásd:
A
Sugárút építése). Ezen út egyik pontján jött létre a Körönd,
amely a Sugárút legtágasabb, kör alakú tere lett. Ennek helyén
egykor hatalmas szemétlerakó gödör volt, amelyet lerobbant házak
sora szegélyezett. A környék akkoriban az alsóbb rétegek lakóhelye
volt. Mivel a Városerdő parkosítása ekkorra gyakorlatilag már véget
ért, halaszthatatlanná vált a terület rendezése. Az út építése során
a gödröt feltöltötték.
A Körönd egy 1884-es térképen |
HIRDETÉS
 |
Kodály körönd |
|
|
M1 |
 |
Kodály körönd |
|
|
 |
|
|
|
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
* A Városárkot
(Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre
a mai Szív utca − Rottenbiller utca − Fiumei út − Orczy út vonalán.
Péter tárnokmester 1281.
évi okleveléből tudni, hogy Pestet nagy árok vette körül, ami
városvédelmi célokat szolgált, mivel a városfal ekkor még nem épült
meg. A később, a XV. század folyamán felépült városfalat is mély
árok vette körül. A feltöltött városárok egyetlen emléke a Múzeum
körút 13. számú ház mélyen fekvő udvara. A városárok a Baross tértől
a Teleki tér, Dobozy utca irányában a Baross utcában végződött.
Innen mesterséges árokvonal húzódott a Haller utca mentén a Dunáig.
A XIX. század első felében a város árka szabta meg Pest körvonalait,
ami a külvárosok határa és egyben vámvonal is volt. A városárok
vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a
Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felsőerdősor utca,
Rottenbiller utca vonalán érte el a Kerepesi utat.
Kodály Zoltán
(1882-1967)
Zeneszerző
|
