|
A
Március 15. tér Budapest szívében, az V. kerületi Duna-korzó elején,
az Erzsébet híd mellett fekszik a Belvárosi plébániatemplom
előterében. Közlekedési szempontból ugyan nem számít mérvadónak,
viszont mivel turistaútvonalak mentén fekszik, így fontos pihenő- és
közlekedő hely.
| |
Fényképalbum |
|
A tér
északi felén létesült a IV. században az egykori római erőd,
Contra Aquincum, mely a dunai átkelőhely és a keletre vezető
útvonal kiindulásának biztosítására épült.
A rómaiak ugyan csak a Duna jobb parti részét szállták meg, de a bal
parton is ellenerődöt emeltek a népvándorlás során kelet felöl jövő,
ismétlődő támadásokkal szemben. Anonymus szerint a vár a honfoglalás
idején még viszonylagos épségben volt. Nem véletlen, hogy
meghatározó szerepet játszhatott a középkori Pest kialakulásában.
Az erőd képe egyes
feltételezések alapján
A római helyőrséget az
V. század elején vonták ki a területről, azonban az erőd felhagyása
nem járt annak azonnali pusztulásával. Anonymus XII. századi
krónikája, a Gesta Hungarorum szerint a honfoglaló magyarok épségben
találták az erődöt. A letelepedéskor a castrum Taksony vezér
birtokába került. Taksony a várat, a hozzátartozó földekkel együtt
átengedte Boku és Billa bulárföldi (volgai) izmaelita kereskedőknek
és kíséretüknek.
Az erődítmény romjaira az első Erzsébet híd építésekor, 1898-ban
bukkantak, további részleteit pedig az 1930-as években tárták fel.
1971-ben süllyesztett térszintű szabadtéri múzeumot létesítettek, amelyben az ellenerőd északi falát láthattuk
patkó alakú tornyával, míg nem az egészet a föld alá helyezték a tér
2010-es felújítása során.
Buda 1686-os felszabadítása után Pest egy eléggé lerombolt város
volt. A Belvárosi-templom kivételével gyakorlatilag nem maradt
egyetlen egy ház épségben. A városnak az ostrom utáni időkben
mindössze 430 lakója volt, amely után azonban elindult egy
viszonylag gyors gyarapodás. 1730-ban a város átlépte a középkori
városfalakat, s a XVIII. század végére kialakultak a külvárosok is
(Terézváros, Józsefváros, Lipótváros és Ferencváros). Ettől
kezdődően hívják a régi Pest fallal körülvett részét Belvárosnak.
A pesti piarista rendházat 1717-ben Pest város tanácsa alapította.
Szerződésileg kötelezte magát arra, hogy a város a pesti társháznak
fenntartására évi hatszáz forintot fizet, kápolna, társház és iskola
részére kellő épületet emel, azt minden tehertől felmenti, s ha a
városban alkalmas kert nem kínálkoznék, a városon kívül ad ilyet.
Az első piaristák 1717. október 28-án jelentek meg Pesten.
Lakóhelyül a Városháza mellett jelöltek ki egy kis házat, ahová
november 5-én beköltözködtek (a képen pirossal jelölve). E szűk és
alkalmatlan helyiség azonban nem felelt meg sem a piaristák, sem az
iskola igényeinek. Belátta ezt a városi tanács is, amiért 1718.
május 24-én megvette a jezsuiták telkét és ezt adták át a
piaristáknak.
Az épületek elhelyezkedése korabeli telekkönyv alapján
A jezsuiták telke - mely
a régi telekkönyvekben 188. szám alatt volt bejegyezve - három
oldalról szabadon állott (Kis utca - Rondella utca - Duna-part
határolt rész). Déli tűzfalához a Taschner-ház (189.) és a
Vietorisz-ház (190.) épültek. 1720-ban a város vezetése kertet ad a
rendház számára a Kecskeméti-kapuhoz közel, majd ehhez kapnak még
egy telket a külvárosban Kastberger Ferenctől 1732-ben. 1739-ben
Stőr Jánosné adja kőbányai szőlőjét a piaristáknak, majd 4 évre rá a
városvezetés szántóföldet ad nekik.
Miután a rendház anyagi helyzete némiképp javult, elhatározták, hogy
felépítik végre az eddig hiányzó templomukat. Mivel a városvezetés
az alapítólevélben vállalta, hogy erre telket adományoz a Rend
számára, így kézenfekvő volt, hogy a Városhoz forduljanak ennek
ügyében. A Város ettől elzárkózott, pedig a piarista telek kicsiny
volt ahhoz, hogy azon szabályszerű kollégiumot és templomot is
felépíthessenek. A Rend erre 1745-ben megvásárolta a vele szomszédos
Vizay-házat (186.), majd hosszas huzavona után 1751-ben a
Vietorisz-házat is. Nem sokkal később a Kuttig-ház (658.) is, majd a
Glockelsberg-ház (277., 501.) is az övéjük lett, mely utóbbi két
telekre épült. Egyik a Városház térre, másik a Dunára nézett. Ehhez
több más telek is tartozott Buda és Pest körül, amelyeket szintúgy
megkaptak.
Bő 10 év múltán, 1756. április 19-én megkapják a királyi resolúciót,
de oly kikötéssel, hogy a régi residenciát és a többi birtokukban
levő házakat 8 éven belül eladják. Hogy a helytartótanácsi végzésnek
eleget tegyenek és egyben a városi tanácsnak is kedvében járjanak,
még ebben az évben eladják a Vizay-házat, a Resch- és
Vietorisz-házat is.
A megmaradt Glöckelsberg-ház földszintje a szomszédos piac
lármájától alkalmatlan volt iskola és lakás céljára, az emeleti
szint pedig kevés volt ahhoz, hogy ott a tanári lakásokat, iskolát
és kápolnát is elhelyezhessék. Elhatározták, hogy a szomszédos
plébániatemplommal párhuzamosan új szárnyépületet építenek, de ez
azért ütközött nehézségekbe, mert a templom körüli temető két
beszögeléssel megtörte az egyenes vonalat. Az 1756-os, a Batthyány
József gróf által Pesten tartott canonica visitáció ideje
alkalmasnak bizonyult arra, hogy beterjesszék kérelmüket a temető e
két szögletének a beépítésére. A prépost méltányosnak találta a
kérelmet és a városvezetés hozzájárulásával engedélyt adott a kért
terület beépítésére. Az engedélyért a plébániának is és a Városnak
is 50-50 aranyat kellett fizetni. A Város végül az 50 arany
kifizetését elengedte.
1758. április 11-én megkezdették az építkezést, amit 1760 őszén
fejeztek be. Ekkor a piaristák elhagyták a régi jezsuita házat és
beköltöztek az új kollégiumba.
A Glöckelsberg-ház telkeinek rendezése (balra az 1758-as, jobbra
az 1760-as állapot)
1760-tól kezdődően a
Rend különféle telkeket kap ajándékként vagy öröklés útján, többek
között Budafokon és Ócsán. 1762-ben megveszik a Lenz-telket (631.);
ennek árát a Kecskeméti-kapunál lévő egyik bérházuk eladásából
nyerik. 1770-ben a Város - felsőbb utasításra - kisajátítja Sandtner
András telkét (620.), és azt a piaristáknak adja, melyet a Rókus
mezőn adott telekkel kárpótolnak.
A piarista telek Duna-parti oldala még ezen évtized végén is üresen
állt, amelynek szomszédságában volt a Hager-telek. Ezt megvette a
budai Mócsy Károly, aki a helyre 1796-ban házat épített. Mivel
telkének utcaszintbe kiugró részét is beépítette, házának a
templomtér felé kinyúló fala a piaristák kerítésével szögletet
alkotott. A Város e kerítésen kívüli Dunával párhuzamos részt
átengedte a Rendnek, így a telkek az utca vonalával egyenesek
lettek.
A Rend-ház és Mócsay Károly háza (balra), valamint a szabályozási
határvonal (jobbra)
A Rend 1801-ben
átengedte a Városnak a Kötő utcai Lenz- és Sandtner-telket a Nemzeti
Iskola felépítésére (fent pirossal jelölve), de kiköti, hogy csak az
épület a Városé, az alatt fekvő telek továbbra is a Rend birtokában
marad.
Pest néhány középkori tere - a Templom tér (később Eskü tér), a
Városház tér és a Kígyó tér - jelentette ekkoriban a Belváros
központi részeit. A beléjük futó utcák voltak a legforgalmasabb
közterületek, amelyek idővel olyannyira zsúfolttá váltak, hogy
egy-egy ház elbontásával vagy kiszélesítették őket, vagy helyükön
kisebb tereket hoztak létre (például Szervita tér vagy Rózsa tér). A
városképet a barokk templomok és az
Invalidus-ház uralta; ez utóbbi volt Pest legnagyobb
épülete. A XIX. század elejére a földszintes házakat vagy
elbontották, vagy rájuk építettek, így fokozatosan felváltották
ezeket az emeletes házak. Az
1838-as árvíz
során a földszintes házak jelentős részét elmosta vagy lakhatatlanná
tette a kiáradó Duna.
A Közmunkák Tanácsa kezdeményezésére elkezdődtek a város nagyobb
átalakításai: elbontották a városfalakat és városkapukat,
kiszélesítették a Kossuth Lajos utcát, majd kialakították a
Sugárutat és a Nagykörutat is.
1841-ben a Piarista Rend szerette volna felépíteni az 1798-ban
engedélyezett Duna-parti szárnyat a Mócsy-ház vonalában, de a
Szépítő Bizottmány ezt nem engedte meg, hanem ragaszkodott az általa
megállapított szabályozási vonalhoz. A piaristák kénytelenek voltak
beérni e vonalhoz való beépíthetőséggel, amelyet 1845. szeptember
29-ére be is építettek (lent balra).
A1848 után a piarista iskola 6-ból 8 osztályúvá fejlesztésével az
iskola egyre inkább kinőtte önmagát, ami miatt 1863-ban egy
háromemeletes gimnáziumot építettek az udvarban (sárgával jelölve).
Az Eskü tér 1865 körül
A Belvárosi-templom mögött balra a Régi Városházának tornyai,
mögötte a Zsinagóga, míg a kép jobb oldalán a Ferences templom
tornyai láthatók. A piaristák rendháza a templom bal oldalán foglal
helyet.
Napjainkban a templom előtti terület a Duna-partig sokkal szélesebb,
hiszen a Duna az 1870-es években történt szabályozása során
jelentősen leszűkült, vagyis a part menti területek szélesebbé
váltak.
 |
I. Ferenc József
császár koronázása 1867. Június 8-án zajlott le a már
kialakult szertartás szerint a budavári Mátyás templomban. Az
aranysarkantyús vitézek avatása a helyőrségi templomban
történt.
Az esküt I. Ferenc József viszont Pesten tette le a
Belvárosi-templom előtti téren az e célra készített
emelvényen.
E tér ezért kapta az Eskü tér nevet. A kardvágás pedig Pesten
a Lánchíddal szemben ment végbe Magyarország 72 vármegyéjének
földjéből felhantolt koronázási dombon. |
A beépítés utáni állapotok (balra), és a budapesti Piarista Rend
társházának vázrajza 1882-ben
A két építkezésben a
Rend annyira meggyengült anyagilag, hogy muszáj volt megválnia
néhány külvárosi vagy város körüli telkétől. Pest-Buda ekkor már
1873-as születéssel Budapest lett, s e Fővárosnak vezetése 1885.
október 22-én a Kötő utcai Nemzeti Iskoláját a Rendnek eladta azzal
a feltétellel, hogy azt a Rend 10 éven belül kibővíti.
Az Eskü tér igen jelentős szerepet játszott a Belváros
kialakulásában, egészen a XIX. századig annak központja volt. Az
alábbi, 1884-ben készült térképen látható a tér és környezetének e
századvégi állapota: napjainkra tulajdonképpen csak a
Belvárosi-templom maradt meg, míg a Régi Városháza, a Városház tér,
s valamennyi szomszédos épület le lett bontva.
Az Eskü tér és környezete egy 1884-es térképen
Ezekben az időkben már
tervezték az Eskü téri híd és az arról lefutó utak nyomvonalát. Az
egyik terv szerint a Kossuth Lajos utca egyenes vonalban futott
volna egészen a Duna-partig, majd onnan a híd a
Döbrentei térig.
Ezzel a tervvel nem csak a
Régi Városházát
bontották volna el, de a Belvárosi-templomot is. A fenti térképen
valaki ceruzával bejelölte e terv nyomvonalát, így jól látható, mely
épületek estek volna áldozatául az "építkezésnek". A híd és a
rávezető út nyomvonalát végül valamivel délebbre tolták, így a
Belvárosi-templom elkerülte a bontást.
Az Eskü tér látványa a Gellért-hegyről, még a híd építése előtt
A templomtól balra kivehető a piaristák rendháza
Az Eskü tér 1880-ban
Az Eskü tér déli oldala, sarkán a Belvárosi-templom
plébániaépületével
(napjainkra e házak helyén az Erzsébet híd és a Szabadsajtó út
látható)
Az egykori
plébániaépület egykor a Belvárosi-templomhoz tartozott. A
Képviselőház korábban ennek helyén épült volna fel, amit
végül nem itt, hanem a Nemzeti Múzeum mellett hoztak létre. A
plébániaépület terveit Feszl Frigyes készítette. Schwendtner Mihály
plébános az 1870-es években még Liszt Ferencet is vendégül látta az
épületben több hónapon át, ahol vasárnaponként a művész előadásokat
is tartott az úri nép előtt.
A plébánia alsó szintjén működött az első pesti tűzoltóság, amelyet
Széchenyi Ödön gróf javaslatára alakítottak meg. Mivel udvaruk nem
volt, ezért a lovakat a pincében helyezték el, amelyet a Duna
nagyobb vízálláskor mindig elöntött. A szekereket a ház előtt
tartották (ezt a fenti kép is bizonyítja). E helyiségek 1870-től
1895-ig szolgálták a tűzoltóságot, majd az Erzsébet híd építésének
házbontásaival végleg eltűntek.
A plébániaépülettől balra volt a historizáló-eklektikus Porszász-ház,
amelyet Feszl Frigyes tervei alapján 1869-ben építettek fel.
Tulajdonosa Porszász Antal kőbányai sertéskereskedő volt.
Az Eskü téri híd
építését az
1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el, a
Ferenc József híd
építésével együtt (Eskü téri és Fővám téri hidak). A két hídra
együttesen kiírt nemzetközi tervpályázaton 74 pályaterv érkezett be,
ezek közül 53 vonatkozott az Eskü téri (a későbbi Erzsébet) hídra
(lásd:
Erzsébet
híd).
Az Erzsébet híd építésének megkezdésére a tervpályázat lezárása után,
még 1894-ben megnyílt a lehetőség, de az építkezés mégis csak 1897
végén kezdődhetett meg: a késedelem fő oka
a pesti Belváros városrendezési elgondolásainak
kialakulatlansága volt. A híd tengelyét a Hatvani utcával (ma Kossuth
Lajos utca) feltétlenül össze kellett kötni, azonban az e célból
szükséges épületbontások megoldására már több lehetőség kínálkozott,
amelyek közül választani nem volt egyszerű feladat. Két értékes,
patinás épület állott a hídtengely útjában, éspedig a régi pesti
Városháza és a
Belvárosi-templom. Az előterjesztett
változtatások között volt olyan, amelyik a Belvárosi-templom
elbontásával számolt, de volt olyan is, amelyik a hídtengelyt a
templom homlokzatának közepére irányította és a hídfeljárókat a
templom körül kétoldalt vezette. A templom így a híd vonalában süllyesztve maradt volna meg. Az öt évig tartó vita végül a ma is
látható megoldást eredményezte.
A Főváros és a
Piarista Rend közötti egyezség ugyan létrejött a Nemzeti Iskola
bővítéséről, de annak megvalósítását akadályozta néhány olyan dolog,
amellyel a Rend korábban nem számolhatott. A beépítés 10 éves
határideje 1895-ben lejárt volna, de végül a felek megállapodtak
abban, hogy a kibővítésre kiszabott időbe nem számítható be az az
idő, amely alatt a Belváros szabályozása végleg eldől.
A Régi Városházát 1900-ban elbontották, az épülő híd is egyre csak
épült a rendháztól délre, míg végül 1911. június 1-én a Főváros és a
piaristák megállapodtak, hogy a Rend megkapja a Városház téren a
váci utcai vonalat, a belvárosi templom pedig marad a régi helyén. A
Rend az új házat és gimnáziumot 2 év alatt köteles felépíteni, és
mivel a Rend új telke a réginél többet ér, fizet a fővárosnak 125
5000 koronát.
A híd építése előtti tereprendezés 1897-ben
A hídépítés 1898 tavaszán, a partokon álló pillérek alapozásával
vette kezdetét, amelyet gondos tereprendezési munkálatok előztek
meg. Ettől kezdődően az Eskü tér mintegy 5 évig hatalmas építkezés
színhelye volt. A hidat ünnepélyes keretek között 1903. október 10-én adták át
rendeltetésének, s a királyné iránti tiszteletből Erzsébet hídnak
nevezték el.
A balparti oldalnyílás áthidalására szolgáló vasszerkezet szerelése
1899. december 21-én |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
HIRDETÉS
|
