|
A
Móricz Zsigmond tér (vagy körtér) Budapest budai oldalának egyik
legfontosabb közlekedési csomópontja. A Villányi út, Bartók Béla út,
Karinthy Frigyes út és a Fehérvári út találkozásánál fekszik.
| |
Fényképalbum |
|
Innen
a budai oldal szinte valamennyi részére eljuthatunk főútvonalon:
Óbudára, a Gellért-hegyre, a Várba, Lágymányosra, Kelenföldre,
Gazdagrétre, Őrmezőre, Budafokra és Nagytétényre. Legfontosabb
tömegközlekedési járatai a 7-es, 173-as, 40-es és 33-as buszok,
valamint a 4-es, 6-os, 19-es, 47-es és 49-es villamosok. A BKV
járataival Pest legfontosabb tereit is elérjük.
Ezen az 1884-ben
készült térképen még csak utak találkozását látjuk
A tér történelme előtti
időkben a mai Fehérvári út vezetett a "déli végekre", vagyis Budafok
és Nagytétény felé, azokon túl pedig Fehérvárra. E főútnak 1851-től
Weissenburgerstrasse volt az elnevezése, s csak 1872-től hívják
Fehérvári útnak. A XIX. század végéig a környéken csupán
szőlőskertek, kisebb birtokok, gyümölcsösök és villák voltak.
Miközben 1873-ban
Buda, Óbuda és Pest egyesítésével létrejött Budapest, a
Közmunkák Tanácsa tervekkel vágott neki a Gellért-hegytől délre eső
terület szabályozásának. Két útvonalat ? a Promontori (budaörsi) és
a Fehérvári utat ? jelölték ki a térség fő útjaiként. Ezeket a mai
Petőfi híd folyatásaként kialakítandó budai körútnak kellett volna
keresztezni. Az érdeklődés csekélysége és a más, fontosabb fővárosi
feladatok felé forduló figyelem lassította e tervek megvalósítását.
Legelőször a Gellért-hegy déli és délnyugati oldala népesült be.
Mint mindenütt a budai hegyvidéken, az utcák itt is a korábbi
dűlőkből, szőlőskertekből és vízmosásokból alakultak ki.
A hegytől délebbi terület jóval lassabban épült be. Az
Országos Kiállítás idején, 1896-ban még alig találunk itt
épületet. Rendezett út itt ekkor csupán a Fehérvári út volt és a
Promontori út. Ezen kívül csak a déli vasútvonal töltése mellett
épültek ki burkolt utak; lényegében a mai Budaörsi és Hamzsabégi
utak helyén.
A mai Feneketlen-tó előtti időkben e területen, az 1880-as években
téglagyár létesült. Ettől délre és a Fehérvári úttól keletre a Budai
Közvágóhíd telkei helyezkedtek el, kelet felé túl a mai József utca
vonalán. A mai bercsényi utca környékén kertes-ligetes terület volt,
a Promontori út mellett az Irinyi József utca felé pedig a Kőolaj
Finomító gyár kapott helyet.
Már az 1890-es évek elején megállapította az Országos
Közegészségügyi Tanács, hogy a fővárosban, Krisztinaváros mellett
éppen Lágymányos és Kelenföld levegője a legegészségesebb. Ám míg a
belterülethez közelebb fekvő Krisztina gyarapodott, a
Gellérthegytől délre eső terület fejlesztéséről a főváros hallani
sem akart. Ezért vetették fel Lágymányos hívei a Millenniumi
Kiállítás ide helyezésének gondolatát.
A Lágymányosi-tó köré tervezett "Constantinápoly" nevű vígalmi
negyed terve az 1890-es évek elejéről Kellner Lipót elképzelései
szerint
A téren 1898-ban indult
el az első villamos, amely egészen Kelenföldig közlekedett, rá egy
évre pedig, 1899-ben megnyílt a Gellért tér - Budafok "villanyos
vasút"-vonal is.
A mai tér helyét az 1900-as évekre csupán mint elágazást jelölték, s
itt egyetlen épület, a Fehérvári Fogadó állt még csak. A környék
fejlődésének történetét alapvetően meghatározta a földrajzi
környezet, mindenekelőtt a térséget keletről határoló Duna.
Kiépülése szorosan egybeköthető Lágymányos fejlődésével, hiszen a
Lágymányosi-tó fokozatos feltöltésével létrejövő új városrész útjai
mind ide futottak be (lásd:
Lágymányos).
Egy 1902-ben készült térkép részlete: a mai Kosztolányi Dezső tér
és a Mogyoró-tó már létezik,
s megjelent a környéken néhány házikó is a Műegyetem alatti részeken
A század elején egyetlen
háztömb se állt a földeken, csak gyártelepek, egy vágóhíd, egy
téglagyár, és néhány műhely volt található szétszórtan. Ezeket a
'10-es évekig lebontják.
Ugyan Budapest határa ekkoriban már Albertfalva előtt volt, de maga
a lakóövezet tulajdonképpen itt véget is ért. A Fehérvári út vasúti
töltés utáni részét hívták Külső Fehérvári útnak (bár ez egyetlen
korabeli térképen sem szerepel), s Albertfalva is csak az út két
oldalán sorakozó, mintegy három tucatnyi házból állt.
A Külső Fehérvári út valamikor
(sajnos az évszám és a pontos helyszín ismeretlen)
1904-től már "villanyos
vasút", azaz HÉV vezetett Albertfalván keresztül egészen Budafokig,
s ezáltal megindulhatott a környék fokozatos benépesedése és
kiépülése. A városrendezés ekkoriban csak annyiban volt
tendenciózus, hogy a belterületen a lakásépítést engedték meg, innen
a gyárakat kitelepítették, illetve a Fehérvári út külső szakaszára
koncentrálták. A belterületen csak a
Budafoki
úti dohánygyár maradt meg.
A körtér észak-keleti oldala az 1910-12-es évekre beépült, csupán a
déli oldal jellegzetes negyed-kör alakú házai hiányoztak. A tér
közepét ekkor egy kissé elnyújtott kör alakú pázsitos rész
jelentette.
A tér 1910 után (talán jobb lett volna ilyennek meghagyni)
A Váli utcai Fiú- és Leányiskola épülete 1910 után
Ezen az 1910-es térképen már látszik a tér kör-alakú kialakítása,
s látható a
tervezett városrész
utcáinak nyomvonala és a még létező Lágymányosi-tó is
A Lágymányosi dohánygyár épülete a Budafoki útról
(ma ennek helyén áll a MOL székháza, északi irányban pedig vele
szemben a 86-os busz megállója)
1912-ben
hurokvágány-rendszert építettek a pázsit-felület köré, így egyre
több villamos-viszonylat jöhetett a térig. 1928-ban a Szent Imre
herceg út (ma Villányi út) is villamossíneket kapott; ezt 1929-ig
egész a Budai
Indóházig (ma Déli pályaudvar) építették ki.
Az építkezések követték a rendezett út- víz- és csatornahálózat
kiépítését. A főútvonalak mentén házadómentességgel gyorsították az
építkezéseket. Sajnos, e házak általában még az 1914. évi Építési
Szabályzat szerint készültek el az első világháború előtti
szemléletnek megfelelően, belsőudvaros formában. Csak a mai Bocskai
úttól délre kezdtek lazább, keretes beépítésű együtteseket emelni,
de ezt is csak a harmincas évek végétől.
1928-ban a Szent Imre herceg úton megindult a villamosközlekedés.
A tér 1929-ben a Horthy Miklós tér nevet kapta. Rá egy évre
állították fel a téren Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imre herceg
című szoborcsoportját. A szobor elkészítésére a szobrászművészt
1929-ben Croy-Dülmen Izabella főhercegasszony kérte fel. A szobrot
Rafaell Vignalli öntötte, aki a kor egyik leghíresebb szoboröntője
volt.
A szobor leleplezését előkészítő bizottság 1930. július 17-én
tartotta alakuló ülését Bitter Illés, a Szent Imre Gimnázium
igazgatója vezetésével. A szoborcsoportot augusztus 7-én állították
fel a helyszínen, és augusztus 17-én leplezték le Serédi Jusztinián
hercegprímás által bemutatott ünnepi szentmise keretében.
A terület 1930-ig az I. kerület része volt, de az 1930. évi XVIII.
törvénycikk közigazgatási változtatásai között elrendelte a túl nagy
I. kerület felosztását. A XI. kerület adminisztratív okok miatt
végül csak 1934-ben jöhetett létre.
1937-ben a Verpeléti úton (ma Karinthy Frigyes út) is megindult a
villamosközlekedés.
Térkép részlete 1938-ból
(a Horthy Miklós tértől délre már kezd benépesülni a terület)
A Horthy Miklós tér 1940-ben
(érdemes megemlíteni, hogy a közlekedés ekkor még a bal oldalon
haladt!)
1942-ben építették fel
Schall József tervei szerint a Beszkárt kör alakú forgalmi
épületét, a Gombát. Díszkútját Szomor László készítette.
A tér látványa 1943 (?) körül
A tér a második
világháborúban szerencsére kevés sérülést kapott. Ennek is
köszönhető, hogy a körülötte lévő épületek gyakorlatilag eredeti
állapotukban állnak.
A mai Október 23-a út 1946-ban, amikor még csak egy keskeny,
jelentéktelen utcácska volt
(a kép jobb szélén látható a környék jellegzetes épülete, a
Magyar Advent temploma)
1945-ben a teret
átnevezik Móricz Zsigmond térré.
A
1956-ban a magyar
szabadságharc egyik fontos ellenállási központja működik a téren. A
legnagyobb harcok e fontos csomópontban és környékén október 24. és
október 26. között, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A
környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a
Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok
megközelítették a budapesti Duna-hidakat.
A téren harcoló szabadságharcosok létszáma 300 körülire volt tehető,
akik eleinte csupán gyalogsági fegyverekkel rendelkeztek és
civilekből, valamint katonákból álltak. Lőszerraktáruk a Gomba
épülete volt. Október 27-én a felkelőket kiszorították a körtérről,
illetve a Szabadság híd környékéről, de később visszatértek.
November 4-étől a felkelők Oláh Jenő (1933?2001) volt hadnagy és
Kiss Amadé vezetésével vették fel a harcot a támadó szovjet
tankokkal. Bázisuk a 10. számú ház volt és a Népbüfé tetejéről
kelepelt a géppuska. A mintegy 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai
rohamlöveg-zászlóalj egy egysége, lövegeikkel együtt. November 5-én
legalább három harckocsit sebesítettek meg és visszavonulásra
késztették a támadókat. Egyes források szerint másnapra bekerítették
őket, de van olyan visszaemlékezés, amely szerint a körtériek
számára csak 7-én következett el a vég. Oláh és Kiss távoztak az
országból. Egyes források szerint a körtéri ellenállókat a
megtorlások során nem érte retorzió, mert nem tudták azonosítani
őket.
Szétlőtt harckocsi a Móricz Zsigmond téren
A Karinthy Frigyes útról kilőtt szovjet lövedékek okozta kár |
HIRDETÉS
 Jelenleg
nincs ajánlható link!
|
Móricz Zsigmond
(1879-1942)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, a XX. századi realista
prózairodalmunk legismertebb alakja
HIRDETÉS
|
