Dalmával a minap ismét betértünk a Kamrába. Szükségét éreztük annak, hogy más ételeket is megkóstolva megerősítsük, a Kamrában tényleg értenek a főzéshez. Legutóbb maximális megelégedéssel töltöttek el a tapasztaltak, ezért ma sem számítottunk rosszra.

Nyitás előtt érkeztünk, így a pult mögötti ételtárolók roskadásig voltak töltve; minden friss, minden színpompás, minden ínycsiklandozóan szép.

Elsőként a napi menüre vetettük rá magunk: aznap gulyásleves és káposztás cvekedli, azaz káposztás tészta volt a kínálatban. A gulyáslevest sosem lehet megunni, így a menü már az elején elnyerte a tetszésünket.

Gulyásleves, káposztástészta

Mivel Dalma aznap nem akart levest enni, ezért rám hárult a feladat annak elfogyasztására. Első ránézésre kevésnek tűnik a csésze méretéből adódóan, de higgye el mindenki, a második fogással ez az adag épp megfelelő. Mint első tesztünknél már kihangsúlyoztam, nem egészséges, ha valaki degeszre tömi a bendőjét, így e csészényi levessel éppen megjön az étvágya ahhoz, hogy a második fogással jól lakjon. Akkor tudnám elképzelni a nagyobb adag levest, ha csak azt ennék kenyérrel, utána semmi mást. A két fogásos étkezéshez ennyi pont megfelelő.

Nos, a gulyásleves:

Mivel kedvenc ételeim egyikéről van szó, ezért nagyon kritikus szemmel és nyelvvel vizsgáltam. Ez a fajta leves a babgulyással és halászlével együtt a tetejükön úszó zsír miatt nehezen vizsgálható szemrevételezéssel, ezért a külső megjelenéséről csupán annyit írhatok, hogy mindenben az elvárhatót hozta: piros szín, gyöngyöző zsírcseppek, kitűnő illat!

A levesek levese: gulyásleves

A csésze méretéből adódóan - hogy a kanál el ne akadjon benne - a jelenlévő alkotóelemek, mint a répa, a hús és a krumpli, megfelelően apróra voltak vágva. Ez fontos szempont, mert máshol már jártam úgy, hogy kanalazás közben kifordult a csészéből a krumpli, ugyanis az nem fért el a kanál és a csésze fala között, így lecuppant a terítőre a tányérom mellé. Nem jó, ha ügyeskedni kell étkezés közben, mert nem szeretnénk összemalackodni az asztalt. A Kamra levesei épp ezért a csészékhez mérten készülnek, és ez mindenképp jó pont.

A leves íze az eddigi gulyásleves-élményeimhez hasonlítva az egyik legjobbnak tűnt. Nem volt híg, nem volt vízízű, kellőképp sós volt és fűszeres. Leginkább a 100%-os és a 25%-os ivólevek különbségéhez hasonlítanám az érzést: az íze abszolút telített volt és minden korty jól esett, s nem csak az éhségemet csillapította, de fel is frissített. 5-ből 5 pontot érdemel, ehhez kétség sem fér.

Mire a káposztástésztához értem, Dalma már bepuszilta a felét. A másik felét ketten fogyasztottuk el, s bár alig kevesebbet, mint fél adagot ettem, a levessel együtt már így is elmúlt az éhségem. Az a jó, ha az ember ilyenkor áll fel és indul a dolgára, mert - elveim szerint - a mértékletesség, a kevés étel nem terheli le a gyomrot a nap további részében, s nincs utána az az általános fáradt érzés, mint egy kiadós vasárnapi ebéd után. A nagypocakú, falánk emberek valószínűleg nem laknak jól, de nekünk már ez a menü-adag is elegendő volt.

Káposztás tészta

A tészta tökéletesen káposztás ízű volt, s a tésztát is megfelelően puhára főzték. Mivel én borsosan szeretem, ezért utólag még borsot szórtam a tetejére, de enélkül is tökéletes volt. A káposztástészta az egyik legegyszerűbb étel a magyar konyhán, ezért más elvárásunk nem lehet vele, ezért 5-ből 5 pontot érdemelt a második fogás is. A párolt káposzta magában is finom, tésztával pedig jól tömít, ezért a mai menü tökéletes volt mind ízben, mind tartalomban. Aki aznap menüt rendelt, biztos nem távozott éhesen :)

De ezzel még nem ért véget a Kamrában tett látogatásunk: a tulajdonos ajánlására megkóstolhattunk másik két fogást is a pultból, hogy az eddigieket kiegészítve tartalmas összeállítás szülessen az Ételbár kínálatáról.

Mivel az állandó kínálat mellett naponta változik a felhozatal többi része, ezért Péter a lasagnát és a póréhagymás-baconös csirkecsíkokat ajánlotta. A csirkéhez rizst választottam.

Az utóbbit kaptam én, Dalma a lasagnát. Persze mindketten megkóstoltuk mindkét ételt a véleményezés végett, de végül a választás szerinti arányban ki-ki a magáét tette magáévá. A gulyásleves és a fél adag káposztástészta után egy nagy adag rizses póréhagymás csirke már igencsak próbára tette a bendőmet. Az alábbi képen látható, hogy mekkora emberes adagot kap, aki a Kamrába betér:

Póréhagymás, baconös csirkecsíkok

Ezt az ételt még nem kóstoltam korábban, így teljesen új volt számomra. A csirkedarabkák és a rizs már szerepelt itt-ott egy-egy fogásban, de a baconös, póréhagymás lével - amely körbevette az egészet - még nem találkoztam. A lényeg az egész kompozícióban, hogy a póréhagyma íze kellemesen érződik, és se nem erős, se nem jellegtelen. Épp annyira hagymás, hogy az később a leheletünkön ne érződjön. Ad neki egy kis pikáns ízt. A bacon enyhén füstölt ízét is épp eléggé érezni lehetett a lében, amely akár egy jó leves alapja is lehetne.

Nekem két észrevételem volna az egésszel kapcsolatban, de talán ez is csak ízlés dolga miatt, s igazából jelentéktelen dolog: az egyik, hogy a lé lehetett volna sűrűbb, egy kicsit szószosabb állagú, mert a villázgatás közben ügyelni kellett rá nehogy lecsurogjon a tányér szélén, a másik, hogy a rizst egy kicsit száraznak véltem köretnek. Nem a rizs volt száraz, hanem összességében az egész volt szárazabb jellegű a rizstől. Talán kagylótésztával jobban csúszna, de az is igaz, hogy a hús levével összekeverve már más állagú lett volna. Én mindenesetre nem szoktam keverni őket (mint az alábbi képen is látható). Lehet, csak a tésztás habitusom örült volna egy kis kagylótésztának, nem tudom. Az is lehet, hogy egy kis zsírban sült bacon-szelet levével csepegtetve a rizst, máris jobb állagot éreznék.

Ha a rizst nem számítjuk, akkor a póréhagymás csirke 5-ből 5-öt érdemel, mert tényleg különleges az arányaiban megfelelő hagyma és bacon íz miatt, de ha rizzsel körítem, úgy az étel csupán 5-ből 4 pontot kap tőlem. Kövezzenek meg, talán az én ízlésem más, vagy talán köret nélkül magában, kenyérrel tunkolva jobb a póréhagymás csirke, nem tudom. Ha ajánlanom kéne valakinek, azért biztos vagyok benne, hogy nyugodt szívvel tenném.

A 9 pont azért mégis csak a piros pontok közé tartozik :)

Mire végeztem az étekkel, úgy éreztem egy falatot sem bírok már lenyelni. Annyira jól laktam, hogy másnap reggelig nem is ettem semmit, és szerintem később azt is csak szokásból. Kényelmesen hátradőlve faggatni kezdtem Dalmát, hogy mi a véleménye a lasagnáról.

Dalma csak áradozni tudott róla, és állította, hogy ilyen finom lasagnát még nem evett! És ha már ilyen jó kritikával élt, hát nekem is muszáj volt megkóstolnom.

És valóban!

A lasagnáért magam amúgy nem vagyok olyannyira oda, mert ha már ilyen jellegű étel, akkor inkább bolognai spagetti, de a kóstolóm után be kell valljam, tényleg nagyon finom volt.

Lasagna a Kamrában

A tésztája nem túl vastag, a sajt a tetején viszont kellőképp az. A töltelék is gazdagon rakott, emellett nagyon friss és ízletes volt. Azt hiszem egy adag bőven elég a telítettséghez, s bár nem volt se kicsi, se nagy, a sűrűségi átlag alapján elmondhatom, hogy annyira tömény ételnek tartom a lasagnát, ennél nagyobbat már - ember legyen a talpán -, jóleső érzéssel képtelenség lenne megenni.

Néhány falat után leszögeztem, hogy ez volt életem legjobb lasagnája: állagában kellőképp puha és ízletes, arányaiban kimért és megfontolt. 5-ből 5 pontot érdemel :)

Az általunk elfogyasztott ebéd 2013. januári árakon számolva:
Menü: Gulyásleves és Káposztástészta: 850 Ft
Lasagna:1030 Ft
Póréhagymás-baconös csirkecsíkok + rizs: 1030 Ft
Fánk + lekvár: 200 Ft
Összesen: 3110 Ft (három személyre!)

Mivel legutóbb ígértem, hogy a fánkot is megkóstoljuk, ezért alább két képpel és egy kis megjegyzéssel kívánok tippet adni a városban fánkot kereső falánkoknak:

A Kamra fánkja

Ugyan a fánkról már írtam a cikk elején pár sort, de felelevenítem ismét, mert fontosnak tartom: az ételbár tulajdonosa egy kerékpárral közlekedő idősebb úrtól veszi, akinek a felesége sütögeti mindenféle mesterséges adalékanyag nélkül, hagyományos eljárással, házi recept alapján.

Először csak szemügyre vettük, de a mai napon meg is kóstoltuk :)

Két lekvár közül választhattunk: áfonya és sárgabarack. Mi az áfonya mellett döntöttünk. A lekvárt a Kamrában eredetileg a fánkra kenik rá, de mi most kis tálkában kaptuk. A fánk mérete tenyérnyi, a közepe lyukas. A lángoshoz hasonlóan, magam a fánkot is túlzottan olajos ételnek tartom, de ez a fánk se nem volt olajjal átitatva, se nem volt tőle csöpögő. A tésztája szabályosan rácsozott, vagyis szépen kelt volt, és puha, nem tört, nem morzsálódott, a kérge se volt kemény. Enyhén édes ízét a lekvárral még fokozhattuk is.

A lekvár eredetét ugyan nem kérdeztük, de mivel viszonylag nagyobb gyümölcsdarabkákkal volt tele, ezért házira tippeltünk. Mindenesetre tökéletesen illett a fánk habitusához.

A mai tesztünk végén bebizonyosodott, nem a véletlenen múlott, hogy jó ételt választottunk először, hanem a Kamrában tényleg jól főznek! Az ételek íze arányosan tartalmaz minden megfelelő ízt, nem zsírosak, nem vizesek és nem másnaposak a pulton található étkek.

Megjegyzés

Tél lévén - érthető okokból - a fűtés miatt az ajtókat csukva tartják, ezért sajnos a helyiségben kissé párás a levegő. Jó lenne egy szellőztető berendezés, vagy a konyhától hermetikusan elkülönült tálalópult és étkező.

Fontos

Az ételbárban fizethetünk Erzsébet utalvánnyal és egyéb étkezési jegyekkel, de sajnos a bankkártyás fizetési mód egyelőre nem megoldott. Az ételt a pult melletti mikrohullámú sütőben igény szerint ismételten felmelegíthetjük. Az étkező nyitva tartása az irodákban dolgozók ebédidejéhez igazodik, vagyis 11-től 16 óráig tart nyitva! Az ételeket az V. kerületben díjtalanul házhoz szállítják, ha a rendelést 11 óráig leadják. A csomagolást felszámolják. A minimális rendelési összeg 800 Ft.

Vélemény

A Kamra Ételbár a friss és jól elkészült ételek, a kedves kiszolgálás és a hely barátságos hangulata miatt nekünk abszolút megfelelt, ezért csak azt mondhatjuk: