Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg. A magyar gasztronómia története arra tanít bennünket, hogy nem szabad túlbecsülni a modern sütési-főzési módszereket, és a régi ételeket sem szabad alábecsülni, mert az egészséges táplálkozás nyomait mindkettőben felfedezhetjük.

A honfoglalás kori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhákkal, mert konyhafilozófiája teljesen más volt és gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A magyar konyhára mindenekelőtt a főzés a jellemző, miként a türk és más keleti népek konyhaművészetében is ez a lényeges vonás. Míg nyugaton inkább sütnek, keleten inkább főznek az emberek; ez az alapvető különbség a gasztronómia tekintetében.

Az évszázadok (vagy évezredek) során a vándorló, majd letelepedő magyarok számtalan gasztronómiai fogást sajátítottak el, találtak ki, vagy vettek át a mellettük élő népektől, amely aztán azóta szerves részét képezik a mai magyar konyhának. Az ősök által létrehozott elkészítési módok mellett számos külső hatás is tetten érhető: például az olaszoktól megtanultuk a fokhagyma és a tészták használatát, az amerikai paprika, paradicsom és burgonya is csakhamar a magyar konyha szerves részeivé váltak, de említhetnénk a tejszínt is, amely a magyar gasztronómiában főleg tejfölként jelenik meg (bár erre nézve nincs egyértelmű bizonyítékunk, hogy más népektől vettük át, hiszen jellemzően csak a magyarok használják alapanyagul).

Más szóval: a más-más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességeit is a többféle alapanyag, a sajátos fűszerezés és a jellegzetes konyhatechnológiai együttes hatása alakította ki. A magyar konyha alapvető jellemzői a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használata (alap készítése), a hús domináns használata, a tejföl nagyrétű felhasználása és a nagy szénhidráttartalmú köretek fogyasztása jelenti.

A sertéshús nagy arányú felhasználásának magyarázataként szokták felhozni, hogy a török időkben a megszállt Magyar Királyságon a mohamedánok a disznó kivételével mindent elvittek, ami mozdítható volt a ház körül, valamint, hogy a Kárpát-medence adottságai és a magyar konyhakultúra miatt könnyű volt a disznók tartása és tenyésztése. Bár ez az elmélet széles körben elfogadott, mégsem támasztja alá a szürke marha - mint magyar állatfajta - ősidőktől fogva tartott tenyésztése és tartása, valamint roppant nagy népszerűsége.

A sertészsír felhasználása a magyar konyha egyik jellegzetessége. Míg a magyarok a szalonna sütésével (kiolvasztásával), addig más népeknél préseléssel nyerik. Míg a préselt zsiradék íze jellegtelen, addig a kiolvasztással nyert zsírnak aromája lesz. Hogy a magyar konyha miért részesíti előnyben a sertészsírt a nyugaton oly népszerű olajokkal szemben, az azzal magyarázható, hogy nálunk a nehéz fizikai munkát végző földműveléssel foglalkozó parasztság a téli makkoltatásig felhizlalva a disznót, könnyű és hosszan eltartható, energiadús étel-alapanyaghoz jutott.

A vöröshagyma sok magyar étel aromájáért felelős, de képezi azok alapját is. A sertészsírban történõ pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendõ étel jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan vagy aranysárgára pirítják, hiszen más-más ízhatás érhetõ el vele.

Mivel a fűszerpaprikát a magyar konyha korábban nem ismerte, ezért annak felhasználása csak lassan terjedt el a magyarság körében. A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és színanyagai. Napjainkban a fűszerpaprika igazi hungarikummá vált, hiszen más népek a chilit ebben a formában nem használják, vagy legalább is nem ilyen széles körben (lásd: fűszerpaprika című cikkünket). A sertészsír, a vöröshagyma, a fokhagyma és a fűszerpaprika együttes felhasználása képezi a magyar konyhában oly jellegzetes pörkölt-alapot: a magyaros ételek egy jelentős hányadánál alkalmazzák, úgy mint pörköltek, gulyások, paprikások, tokányok és néhány leves készítésénél.

A magyar konyha sajátos ízét adja még a péppé nyomott vagy darált hagyma, illetve fokhagyma felhasználása, valamint a rövid lén történő párolás, illetve a hús többszöri átsütése, amelyek az ételeknek magas élvezeti értéket biztosít. Ilyen ételeink a disznótoros, a sült csülök, a bőrös kacsasült vagy a libamáj.

A magyar konyha jellegzetessége még, hogy a készítője "bátran" fűszerez: például sok fűszerpaprikát, sót és borsot használ. De a készítő az átlagosnál nagyobb mennyiségben használja fel a tejfölt is, amely jól harmonizál a paprikás csirke, a borjú és a bárány ízével. De tejföl nélkül alig képzelhető el a töltött-, a rakott- vagy a székelykáposzta, a túrós csusza vagy számos levesféleségünk, mártásunk vagy főzelékünk is.

Hűen tükrözik a magyar gasztronómiát a világhírnévre szert tevő húskészítményeink is, úgy mint a kolbász, a téli szalámi, a füstölt sonka vagy szalonna, amelyek nem csak magukban fogyaszthatók, de alapanyagai is egyben a különféle magyar ételeknek. A magyar konyha szalonnával tűzdeli a különféle sülteket, füstölt sonkával ízesíti a pörkölteket vagy főzelékeket, de bizonyos levesekhez is adható, növelve a magyar konyha változékonyságát.

Kizárólag a magyar konyhára jellemző még az egyes főzelékek és levesek rántással való sűrítése is, amely a megolvasztott zsír és finomliszt keverékéből készül enyhe pirítás által. A rántást a tűzről levéve hideg vízzel felengedik és simára keverik. Az így nyert anyaggal a leveseket és főzelékeket sűrítik, hogy ezáltal laktatóbb, kiadósabb ételt kapjunk. Ilyen egytál étel lehet a palócleves vagy a Jókai bableves, amelyek kenyérrel fogyasztva önmagunkban kiadós ebédet jelent.

A magyar konyhára a fentiek miatt jellemző a magas szénhidráttartalom, amely napjainkban a nyugatról özönlő "egészséges", alacsony kalóriatartalmú ételekkel áll szöges ellentétben. Épp ezért a magyar konyha is jelentős átalakuláson esett át az utóbbi évtizedekben, köszönhető a sok-sok gasztronómiával és egészséges életmóddal foglalkozó receptgyűjteményeknek és televíziós műsoroknak. Mivel a magyar konyhát alapvetően megváltoztatni nem lehet (hiszen a pörköltből nem hagyható kis a szalonna és a zsiradék, vagy a köretekből a burgonya vagy a galuska), ezért az számos téren egészült ki más-más alapanyagokkal, úgy, mint például a párolt és főtt zöldségek.

A magyar konyha jellemzője továbbá a kelt tésztából készült sütemények és pékáruk, valamint a tojás felhasználásával készült száraztészták is. A palacsinták, rétesek, az aranygaluska, a fánk el sem képzelhető ezek nélkül.

A magyar ételek bár nem feltétlen az egészséges táplálkozás mintapéldái, mégis az egyik legváltozatosabbak a világon, mind íz-világra, mind sokféleségére való tekintettel. A magyar ételek jó ízűek, változatosak és érdekesek, amelyeket e lap keretein belül próbálunk meg minél szélesebb körben bemutatni a magyar konyha iránt érdeklődőnek.