Budapest jelképei
Budapest neve
Budapest nevének eredete máig nincs bizonyítva, de számos teória látott napvilágot. Egyesek az ókori Pesszionra, mások szláv eredetre utalnak.Budapest címere
Budapest címerét 1873. május 29-én fogadta el Budapest Főváros Tanácsának közgyűlése. Ennek mai változatát a Tanács 1990-ben újította meg.Budapest zászlaja
Budapest zászlaja Budapest főváros egyik jelképe. Az első zászlót a város egyesítésének évében, 1873-ban fogadták el, ez piros-sárga-kék trikolór volt, melyen a város címere szerepelt. Jelenleg használatos zászlaját 2011-ben alkották, mert a régit rendszeresen összetévesztették a román zászlóval; most fehér alapon látható a város címere, körben piros-zöld díszszegéllyel.A legenda szerint az egyesített Budapest első alakuló
gyűlését 1873. november 17-én tartotta meg a főváros tanácsa, de erről
semmiféle írásos dokumentum nem utal. Talán azért, mert maga az
egyesítés egy hosszú folyamat végeredménye volt, s magát a születésnap
idejét is utólag határozták meg.
"Az uj évnek legnevezetesb eseménye, legalább a fővárosra nézve -
Pest, Buda és Ó-Buda egyesítésének megkezdése, melyre már az első
lépések megtétettek. Az olvasók a lapok homlokán is látják ennek jelét,
mert velünk együtt a legtöbb lap a régi „Pest” helyett az egyesült uj
fővárosból „Buda-Pest"-röl keltezi magát" - írja a Vasárnapi Újság
1873. január 5-én.
Ezen év tavaszán a főváros új címerének kidolgozását már az ún.
Harmincnégyes Bizottság rendelte meg – Budáról tíz, Pestről húsz,
Óbudáról pedig négy fős képviselőt, tagsággal. A címer terveit –
jónéhány kiváló tudós szakértő segítségével – egy bizonyos Fridrich
Lajos címerfestő és Altenburger Gusztáv címergyűjtő készítette el, s bár
sok vita övezte a véglegesítését, végül bele került minden, ami fontos.
Ezt a címert használjuk ma is, száznegyven hosszú évvel később.
Azon jelvények, "amelyeket ma, mint a városok címereit ismerünk,
kezdetben csak pecsétjeiken voltak használatban" , azaz Buda, Pest
és Óbuda, az 1873 előtt önálló életet élt városok évszázadok óta
használtak címert és pecsétet. Buda és Pest már a XIII. században, a
tatárjárás (1241—1242) után kiváltságlevelet kapott az uralkodótól, IV.
Bélától. Valószínűleg már ekkor rendelkeztek saját pecséttel, amely
később átkerült címerükre. A budai polgárok 1533-ban I. (Szapolyai)
János királytól kapott nemesítő oklevele utal arra, hogy a városnak már
korábban is volt címere - s ha Budának volt, akkor volt Pestnek és a
királynék hajdani városának, Óbudának is. Buda címere - János király
oklevele szerint - ötszegletű violaszín pajzs, alsó mezőjében
háromtornyú egykapus vár, felső mezőjében egy oroszlán három lábával
három emberfejet, a negyedikben veres zászlót tart. Az oroszlánt azért
kapták a budai polgárok, mert sikerrel védték a várat I. (Habsburg)
Ferdinánd csapatai ellen. A veres zászlót pedig hűségükért ajándékozta
nekik az uralkodó, mert megmaradtak az ő pártján.
A címert nem sokáig használhatta a város: 1541-ben a törökök - I.
Szulejmán csapatai - elfoglalták. Uralmuk alá került az ország
egyharmadával együtt a szomszédos Óbuda, s a Duna túlsó partján fekvő
Pest városa is, amelynek XV. századból származó címerképét ugyancsak
pecsétről ismerjük: egytornyú egykapus vár. A vár tornya a török időben
egy turbánt kapott (X. tábla), ekként is kifejezve, hogy idegen uralom
alatt áll. Óbuda a török hódítás előtti évszázadokban a királynék és az
óbudai káptalan székvárosa volt, ami a XIV. század második feléből
származó pecsétjén is kifejezésre jutott: nyitott kapus várfal, amely
mögött templomtorony emelkedik. A torony jobboldalán az országcímerben
egy liliom.
Az ország a mintegy százötven éves (1541-1686) török uralom után sem
nyerte vissza függetlenségét. A fővárost, Budát, a magyar királyok
hajdani székvárosát az ország többi részével együtt I. (Habsburg) Lipót
fegyveresei vívták vissza a kereszténység - és I. Lipót számára. így
Buda és Pest kiváltságait a Habsburguralkodótól nyerte el újra 1703-ban.
A kiváltságlevéllel címert és pecsétet is kaptak. Buda címere azonban -
érthető módon - megváltozott: elmaradt az oroszlán, de kapott a nagy
címerpajzs fölé egy kisebbet az ország címerével, jelezve, hogy főváros.
Kapott továbbá két címertartót Mars és Minerva személyében; Pest városa
viszont e célra két griffmadarat. Óbuda középkori címeréből csak a
liliom maradt meg: többé már nem volt a királynék városa, hanem a
kincstár tulajdonában lévő mezőváros. A városi lobogók színét a királyi
kiváltságlevél egyik esetben sem állapította meg. Erre nem is volt
szükség, hiszen a szokásjog alapján a lobogók színeit a címerből vették
át. A budai lobogó így lett veres-fehér-zöld, a pesti kék-sárgaveres.
1873-ban, a Buda, Pest és Óbuda egyesítésén munkálkodó, úgynevezett
harmincnégyes bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy
„amennyire lehetséges, a városok eddigi címerei és színei a múlt iránti
kegyeletnél fogva megtartassanak, hogy a címer a heraldika
követelményeinek megfelelőleg minél egyszerűbb legyen, mi azért is
kívánatos, hogy a fővárosi címer alakja, színei és részletei minél
jobban és könnyebben emlékezetben tarthatók legyenek, s hogy végre a
címerben hazánk államiságának eszméje is kifejezést nyerjen" - éppen
ezért a címer és a lobogó megalkotását egy albizottságra bízta, mely
albizottság a kor legnevesebb és legkiválóbb tudósait kérte fel a
közreműködésre: báró Nyáry Albertet, Römer Flórist, Nagy Ivánt és
Horváth Árpádot.
Az albizottság a szakértők szempontjainak megfelelően Fridrich Lajos
címerfestővel, és Altenburger Gusztáv címergyűjtővel készíttetett
terveket. Fridrich Lajos első terve (IV. tábla) szerint a hullámos ezüst
pólyával kettéosztott egyenes pajzs felső - címertanilag kitűntetett -
mezőjébe Buda, míg az alsó mezőbe Pest város címere került.
Második tervét két címertartóval gazdagította: Buda középkori címeréből
az oroszlánnal, a pesti címertartóval, a griffmadárral. (V. tábla) A
terv hibája, hogy nem szerepel benne - a szakértők, majd a harmincnégyes
bizottság döntése alapján - az Óbudát jelképező második kapu Buda
címerében.
Altenburger Gusztáv javaslatából már nem hiányzik a második kapu, de a
tervet az albizottság túl mozgalmasnak találta. A főváros lobogóját ő is
- Fridrich tervéhez hasonlóan - a budai és a pesti városi lobogók
egymáshoz rendelésével oldotta meg. A fővárosi közgyűlés az eléje
terjesztett tervekről meglehetősen autonóm módon döntött: a pajzs felső
mezőjébe Pest város címerét helyezte el, s a főváros lobogója - mellőzve
a budai színeket - a pesti lobogó lett. A szakértői bizottság véleményén
alapuló albizottsági javaslatok félretételének az oka a Pest városi
képviselők számbeli túlsúlya mind a közgyűlésben, mind a harmincnégyes
bizottságban, s az ő számukra a dinamikusan fejlődő Pest előbbre való
volt a csendes Budánál.
Az 1873- május 29-én elfogadott címer- és lobogó-tervet az uralkodó,
Ferenc József 1873- szeptember 21-én erősítette meg. Budapest főváros
címere és lobogója születése pillanatától viták forrása lett: helytelen,
hogy a pesti címer szerepel a felső mezőben; hogy Buda középkori
címeréből kiemelték az oroszlánt, s egyszerű címertartóvá „fokozták le";
hogy Óbudát csak egy kapu jelképezi; sőt, helytelen a Duna
szerepeltetése is, mert a folyó nem összeköti, hanem szétválasztja a két
várost.
A vita megmaradt szakmai körökben, így 1886-ban is, amikor Toldy László,
a főváros főlevéltárnoka elérkezettnek látta az időt, hogy kijavítsa a
címer hibáit. Fáradozásai nem jártak sikerrel, de kutatásait
összefoglaló tanulmánya 1896-ban, a millennium évében megjelent. E
kiadványban új címert is tervezett a fővárosnak, amelybe mindhárom város
középkori pecsétképét felvette, kínosan ügyelve egyenlő -
egyharmad-egyharmad - arányú ábrázolásukra, s miután Buda 1533-ból
származó címerét eredetileg két vadember (!) tartotta, javasolta
visszavenni azokat az oroszlán és a kideríthetetlen származású
griffmadár helyébe.
Toldy: "némi aggályaim merültek fel a pajzstartók tekintetében"
Az 1890-es években azonban, a millenniumra készülő ország közvéleménye számára a két vadember nem volt szalonképes, ezért azokat kicserélték két - XV. századi vértezetet viselő - páncélos lovagra.
"...heraldikai vadember helyett címertartóul két XV. századi magyar
vitéz alakja látható"
A címer megváltoztatására jó negyven év múlva
kínálkozott ismét alkalom: 1929-ben, az új fővárosi törvény
előkészítésekor. A fővárosi közgyűlés 1929. június 26-án határozott egy
bizottság felállításáról, melynek feladatává tette megvizsgálni, hogy "Budapest
székesfőváros címerének, illetve zászlószíneinek változtatása a
heraldika szabályai szerint helyénvaló-e?". Ez a bizottság is
szakértőket kért fel a közreműködésre: Hóman Bálint egyetemi tanárt,
Gárdonyi Albert főlevéltárnokot, Csánki Dezsőt, az Országos Levéltár
főigazgatóját. A szakértők véleményében - bár ragaszkodtak a szigorúan
tudományos vizsgálathoz és elutasítottak minden, a lobogó színeinek
megváltoztatására irányuló politikai mozgalmat - két szempont ütközött:
a heraldikusé illetve a történelmét és hagyományait ismerő és tisztelő
fővárosi polgáré. Mert igaz ugyan, hogy Budapest címere hibás, de "ezt
a címert csaknem 60 esztendős gyakorlat szentesítette" s igaz az is,
hogy az 1873-ban megállapított címer színeinek megfelelően a lobogónak
is négy színűnek kellett volna lennie: veres-sárga (arany), kék és fehér
(ezüst).
(A főváros 1873-ban megalkotott lobogója színeiben - de nem sávozásában
- megegyezett az 1881-ben alakult királyi Románia állami zászlójának
színeivel. Az 1. világháború után, a Magyar Tanácsköztársaság ellen
harcoló román csapatok megszállták Budapestet, majd 1920-ban, a trianoni
békeszerződéssel a győztes hatalmak Romániához csatolták Erdélyt; a
megszállásra emlékező, s a békeszerződés ellen tiltakozó fővárosi
mozgalmak egyik követelése Budapest lobogója színeinek megváltoztatása
volt)
Javaslatukra heraldikáikig szabályosabb, színeiben egyszerűbb címer
született, de ők is megtartották - Óbuda jelzésére - a második kaput
Buda címerében, s a helyét sem cserélték fel a pestiével; de azzal, hogy
zöld mezőre állították, megteremtették az alapot a lobogó színeinek
megváltoztatásához: pirossárga-zöld. A piros (veres) a közös szín, a
sárga Pest városát, a zöld Budát jelképezte.
(Budapest Főváros Levéltára őrizetében csak a címer maradt fenn (IX.
tábla), a zászlóról nincs adat; feltehetően nem is készült nyomat. A
m.kir. belügyminiszteri 172222/1930-11. sz. leirat is csak a
hitelesített címernyomatról tesz említést)
Független Budapest, 1929.
Az 1930:XVIII. törvénycikkel - amelynek 4. §-a
rendelkezik a főváros új címeréről és zászlójáról - azonban jelentősen
csorbult Budapest autonómiája, s az olyan szimbólumokra, amelyek
éppen ezt az autonómiát hangsúlyozták, nem volt igazán szükség. Nem is
váltak közkinccsé, bár igaz, hogy az idő sem kedvezett ennek: a
harmincas évek gazdasági válsága, a II. világháború tragikus évei; a
negyvenes évek végétől pedig Budapest - a Magyar Népköztársaság fővárosa
- azt a maradék autonómiáját is elveszítette, amelyet még az 1930. évi
törvény meghagyott. Megszületett viszont Nagy-Budapest a hozzácsatolt
hét várossal és tizenhat községgel, melyeknek címerére, pecsétjére -
azaz ön- és különállásuk szemléletes eszközeire - ugyanúgy nem volt
többé szükség, mint ahogy Budapestére sem.
(1949:XXVI. tc. Nagy-Budapest létrehozásáról: Budafok, Csepel, Kispest,
Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest városok, Albertfalva,
Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthiclegkút,
Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr,
Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár községek)
Csak az 1960-as években fellendülő idegenforgalmat észlelő és irányító
hivatalok érezték szükségesnek, hogy Budapest szimbólumokban is
megjelenjen propagandájukban. A mind sürgetőbb igény hatására tűzte
napirendre a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a címer ügyét
1964-ben, majd 1966-ban - a zászlóról viszont nem esett szó (Budapest
Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának ülésjegyzőkönyve, 1964. február
5és 1966. június 8.).
A heraldikában előszeretettel hangsúlyozott egyszerűségnek az új címer
talán megfelelt volna, az új elem, a vörös csillag alkalmazása azonban
korántsem tudományos indíttatású, hanem nagyon is politikai volt:
1946-ban, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor még csak a korona, s a
címertartók tűntek el (A fővárosi közgyűlés 1946. május 22-ig használta
a koronás címerpajzsot, 1946. június 26-tól már csak a címerpajzsot,
majd 1949-től ez is eltűnik), majd pedig - az ország függetlenségének
elvesztésével - az önálló címerhasználat is fokozatosan visszaszorult.
Az új címert ismertté és népszerűvé az 1973- évi centenáriumi ünnepségek
tették, amikor fokozott figyelem irányult Buda, Pest és Óbuda (valamint
a Margitsziget) történetére, száz évvel korábbi egyesítésének
körülményeire.
Budapest főváros jelenlegi címere és zászlója az 1989-es politikai
fordulat eredménye: az ország függetlenné válása, a Magyar Köztársaság
kikiáltása után a főváros vezetése — ugyancsak egy, a Fővárosi Tanács
megbízásából működő bizottság javaslatára - úgy döntött, hogy
visszaveszi 1873-ban megállapított címerét, s a lobogójában is elhelyezi
azt.
A fővárosi közgyűlés a közterület elnevezésekkel és a főváros
szimbólumaival foglalkozó ideiglenes bizottságot hozott létre, amely
bizottság a szakértők véleménye alapján dolgozta ki javaslatát. Ennek
lényege: a főváros vegye vissza 1873-ban megalkotott címerét és
lobogóját.