Budapest kronológiája
A Római Birodalomtól napjainkig
A Római Birodalomtól napjainkig
Az I. Ulászló halálával kialakult hatalmi vákuumban az ország irányítását a Budán székelő országtanács vette át, melynek hatalmát a „Sigillum prelatorum, baronum et nobilium regni
Hungarie” („A Magyar Királyság főpapjainak, báróinak és nemeseinek pecsétje”) köriratú, kettős keresztes pecsét jelképezte, kifejezve
egyúttal a tanács összetételét is. Az általuk összehívott pesti rendi országgyűlés – mivel III. Frigyes nem adta ki gyámfiát és a koronát –
Zsigmond és I. Ulászló török elleni hadjáratainak fővezérét, Hunyadi János erdélyi vajdát hat évre (1446–1452), a gyermek V. László nagykorúságáig kormányzóvá választotta.
Mátyás 1458-tól haláláig, 1490-ig összesen 43 alkalommal vetett ki rendkívüli adót, amely évi átlag 385 000 forint bevételt jelentett. További bevételei közül a legfontosabb
a sóból származó jövedelem volt, évente 80 000 forint. A pénzverési és bányajövedelmek 60 000, a harmincad- (korona) vám 50 000, a királyi városok és a szászok rendes és
rendkívüli adója 47 000 forintot tettek ki. Az egyéb kisebb bevételek 6000 forintra becsülhetők. Mátyás átlagos évi bevétele eszerint 628 000 forint lehetett – nagy ingadozásokkal.
Ezen felül rendszeres jövedelmei voltak még a pápától és Velencétől az 1470-es évekig, a török elleni háborúra kapott összegek, valamint a később elfoglalt cseh és osztrák
tartományokból is érkeztek bevételek. Mátyás azonban óvakodott a magyarhoz hasonló adópréssel sújtani a megszállt területeket, ezért ezek a bevételei eltörpültek a magyarországiak mellett.
Ezek a bevételek messze meghaladták az V. László korában beszedetteket. Az éves bevétel maximuma 900 ezer forint körül lehetett. Európai összehasonlításban azonban ez nem volt sok,
hiszen például a Francia Királyság bevételei ekkoriban 1 365 000 és 3 345 000 között voltak, Velence pedig 1464-ben 1 020 800 dukát bevételt könyvelhetett el (a dukát értéke majdnem
azonos értékű volt a magyar forinttal.) II. Mehmed oszmán szultán bevételei 1475-ben 1 800 000 dukátot értek el.
Buda várát a török
birodalom nyugati végvidékének legfontosabb katonai bázisává építették
ki. Állandóan dolgoztak falainak, sáncainak megerősítésén; volt amikor a
pasa 20.000 munkást vont össze az erődítési munkálatokhoz. A védelmi
művek erősítésén, illetve a mohamedán mecseteken, minareteken és
fürdőkön kívül a törökök lényegében semmi maradandót nem alkottak.
(A térkép érdekessége, hogy a megszokotthoz képest fejjel lefelé ábrázolja
Európát)
A városárok f
Az 1838. évi nagy árvíz után az árvíz elleni
intézkedések ügyében 1839 január 15-én tartott
bizottsági ülésen különös figyelmet szenteltek
ennek az ároknak, s megállapították róla, hogy a
Teréz-, József- és Ferencvároson áthaladva e
városrészek eső- és szennyvizének felfogására
szolgált. Az árvíz utáni nagy feltöltési munkák
következtében lassanként teljesen eltűnt. Amikor
az 1870-es évek elején sor került a Nagykörút
kialakítására, az ároknak már nyoma sem volt,
több szakaszán már korábbi épületek álltak.
XXI. század