Az 1771-ben Nagyszombatban az orvostudomány, illetve
az orvostan-hallgatók képzésének segítésére alapított botanikus kert,
több költözés után, 1847-től található jelenlegi helyén. Ismertségéhez
jelentős mértékben hozzájárult, hogy Molnár Ferenc közismert regényében,
A Pál utcai fiúkban a botanikus kert öreg pálmaháza nyújtott búvóhelyet
Nemecsek Ernő és barátai számára. A 2008 óta hivatalos névként szolgáló
„Füvészkert” elnevezés ennek a regénynek köszönhetően maradt meg, és
terjedt el a köztudatban.
A kert talán legfőbb nevezetessége az országban első és sokáig egyetlen
Victoria-ház, de büszkeségei közé tartoznak a kert legöregebb fái, mint
például a 150 évnél is idősebb páfrányfenyők, vagy az orchidea- és a
több száz fajt bemutató kaktuszgyűjteménye, akárcsak az Ausztrál-ház és
a többi érdekesség. A kertben összességében megtalálható mintegy
nyolcezerfajta növényből a hazai flóra védett növényei 150 fajt
számlálnak.
1960 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, 2005
szeptemberétől a Magyar Örökség díj tulajdonosa, 2006 májusában pedig
mint Kulturális Örökség is védelem alá került. Alapterülete 3,1 hektár,
az üvegházak területe meghaladja a 2000 m²-t. Látogatását megkönnyíti
központi elhelyezkedése és az is, hogy tömegközlekedéssel jól
megközelíthető.
A kert eleinte a latin Hortus Botanicus nevet viselte, melyet az
1788-ban kiadott első magcsere-katalógusának címe (Index Horti Botanici
Universitatis Hungaricae) is őriz, vagy Botanikus Kert-nek nevezték a
latin név magyar megfelelőjeként. A „füvészkert” szó a botanikus kert
nyelvújítás korából származó szinonimája, megmaradását és elterjedését
Molnár Ferenc közismert A Pál utcai fiúk című regényének köszönheti.
1950 óta ELTE Botanikus Kert néven működött, majd 2008. június 30-án az
ELTE Szenátusi határozata alapján a kert hivatalos elnevezése ismét az
autentikus Füvészkert. Hivatalos angol nyelvű megfogalmazásokban viszont
a Botanical Garden használatos.
A Füvészkert története
A Füvészkert eredetileg nem Budapesten volt, elődjét
1771-ben Nagyszombatban alapította Winterl Jakab, a vegytan és a
botanika professzora. Már a kezdetektől fogva az orvos- és
gyógyszerészképzés segítése mellett a kert alapfeladata volt a hazai
flóra kutatása. Az egyetemmel együtt 1777-ben Budára költöztették, míg
az egyetem a Budai Várnegyedbe került, addig Winterl a saját telkére
mentette a növények jelentős részét és majd csak egy év múlva kapott
helyet a Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen. Mikor
1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, a Ferencesek
korábbi kolostorkertjét a mai Kossuth Lajos és Reáltanoda utca közötti
területet jelölték ki az egyetemi botanikus kert létesítésére. Mivel az
orvosi fakultás 1784-ben Pestre költözött, ez a lehetőség jó ötletnek
tűnt. A kert akkori fejlesztéséhez kapcsolódik, hogy Winterl Jakab
1788-ban kiadta a botanikus kert első magcsere-katalógusát az Index
Horti Botanici Universitatis Hungaricae-t. Ebben a munkájában 1656
növényfajt írt le és 26 rézmetszettel illusztrált képet is mellékelt
hozzá. Akkori helyét azonban egy idő után kinőtte, és a gyarapodó
gyűjtemény számára más helyet kellett keresni.
Winterl 1807-ben bekövetkezett halála után Kitaibel Pál vette át a kert
vezetését és a gyűjtemény gondozását. A kert anyagát szakmai irányítása
mellett 1808-ban Grassalkovich Antal herceg Ország úti [ma:
Bajcsy-Zsilinszky út / Károly krt. / Múzeum krt] birtokára költöztették
át. Az új kert több éves kemény munka árán 1815-re Carl von Linné
rendszere szerint készült el.
Kitaibel halála után 1817-től az Erfurtból származó Haberle Károly
professzort bízták meg az igazgatói feladatok ellátásával. Tevékenysége
és kiterjedt nemzetközi kapcsolatai révén rövid idő alatt európai hírűvé
fejlesztette az akkor már közel 10 000 növényfajt bemutató kertet.
Egyetemi tanárként a gyakorlati foglalkozásokat itt tartotta és
hallgatóinak rendszeresen botanikai tanulmányi kirándulásokat
szervezett. Ez időben a főkertész Anton Rochel volt, aki orvosi pályáját
adta fel azért, hogy a botanikának élhessen. Nevéhez köthető az európai
hírű szibériai gyűjtemény létrehozása és a Bánság flórájának
természettudományi felkutatása. Haberle 1832-ben rablógyilkosság
áldozata lett, s halálával véget ért a kert aranykora. Utódaként az
igazgatói beosztásba Sadler József, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa
került. A kert állaga ebben az időben vészesen leromlott és az 1838-as
pesti árvíz miatt további nagy károkat szenvedett. A kialakult
tarthatatlan helyzet orvoslására József nádor tett javaslatot.
Kezdeményezésére méltóbb helyet kerestek a füvészkertnek és 1847-ben 80
000 forintért megvásárolták Festetics Antal 10,1 hektáros ingatlanát. A
gyűjtemény tehát ezután került a Józsefvárosba.
A reformkor modernizáló törekvései hatottak az egyetemre, és József
nádor hathatós támogatásának köszönhetően a Füvészkert hozzájutott a
Festetics család józsefvárosi birtokához. A megvásárolt területen
Pollack Mihály tervei szerint átépített és bővített egykori
vadászkastély lett a kert központi épülete: itt kaptak helyet a
vezetéséhez szükséges irodák is. Az 1848–49-es forradalom és
szabadságharc bukása utáni időszakban gyorsan váltották egymást az
igazgatók; tevékenységüket és mozgásterüket a Bach-korszakban erősen
korlátozták. Az először kinevezett Gerenday József inkább a terveiről
volt híres, hiszen többek között a Pesti Állatkert létrehozásán is
fáradozott. A kertben oktató-előadótermet, és pálmaházat is tervezett,
de ezeket nem tudta megvalósítani és a tervei megmaradtak az irattár
számára. Miután 1862-ben elhunyt, pár hónapra Kováts Gyula, a Magyarhoni
Földtani Társulat egyik alapítóját, a hazai ősnövénytan (paleobotanika)
megteremtőjét bízták meg a vezetéssel. Az ő halála után, hasonlóképpen
rövid időre Gönczy Pál, a pesti református gimnázium igazgatója, később
a Vallás- és Oktatásügyi Minisztérium államtitkára, a Magyar Földrajzi
Társaság egyik alapító tagja vezette a kertet. A nevéhez fejlesztés is
kötődik, hiszen ezernél több facsemete ültetésével járult hozzá a
Füvészkert újjászületéséhez.
A kert életében nagy változást hozott Linzbauer Ferenc sebészprofesszor
igazgatósága, hiszen ekkor látványos és gyors fejlődésnek indult.
Például 1864–65-ben építették fel az európai viszonylatban is jelentős
méretű és ma is álló pálmaházat. Szintén ekkor készültek el a kertben ma
is látható emlékoszlopok. Őt a 19. század utolsó évtizedeiben Jurányi
Lajos igazgató követte. Ez további fejlődést jelentett, és Fekete József
főkertész munkásságának köszönhetően a kert újabb virágkorát élte, és az
ekkor már a 12 000 fajt számláló gyűjtemény nemzetközi hírűvé vált.
1893-ban az amazonasi óriás-tündérrózsa számára külön épületet
építettek, amelyet a növény iránti tiszteletből Viktória-ház-nak
neveztek el. Az eredetileg angolparkot formázó kertben látható volt egy
természetes forrással táplált tó, a közepében szigettel és műromokkal.
Ez a kertnek tájképileg is olyan látványt adott, mely méltán aratott
nagy sikert az odalátogatók körében. A kiegyezést követő időszakban
Budapest látványos fejlődésnek indult, mely miatt Jurányi Lajos utóda,
Mágócsy-Dietz Sándor sokat hadakozott, de a kert területének kétharmadát
1911-ig így is elvették a klinikák bővítéséhez és a tavat is
feltöltötték az építkezések miatt.
A szakmai szempontból is Európa-hírű Füvészkert területe jelentősen
csökkent, és a világháború miatt nem is fejlesztették, amíg a két
világháború között Tuzson János professzor ki nem harcolt ehhez némi
támogatást. Új üvegházakat építettek a rovaremésztő növényeknek, a
páfrányoknak és a kaktuszoknak. Ekkor készült el a Magyar-középhegység
növényeit bemutató nagy sziklakert. A második világháborús bombázások és
Budapest ostroma gyakorlatilag teljesen elpusztította a növényzetet és
az építményeket.
A háború utáni helyreállítás nagyon lassan haladt; a kert csak az
1950-es évekre tért magához. Jelentős előrelépést Soó Rezső akadémikus
munkássága hozott. Ő saját evolúciós rendszere szerint átalakíttatta a
rendszertani gyűjteményt. A fejlődés és a törődés további jele, hogy
1960-ban sikerült elérnie a kert országos értékű természetvédelmi
területté nyilvánítását. További jelentős fejlesztéssel 1965-66 között
felújították a háború idején romba dőlt, műemlék jellegű pálmaházat, és
a kertben egy új kutatólaboratóriumot is létrehoztak.
A további fejlesztésekre sokat kellett várni, hiszen az elöregedő
üvegházakat csak 1984-ben cserélték le korszerűbb bemutató házra, majd
egy évvel később építettek még egy üvegházat. Ekkor, 1964-től nyugdíjba
vonulásáig Priszter Szaniszló vezette az intézményt. Gyarapították az
üvegházakban a gyűjteményeket, szaporították az eladásra szánt
növényfajokat. A Füvészkert mindenkori dolgozói és vezetői aktívan részt
vettek a tudományos életben; a Botanikus Kert volt az 1992-től működő
Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének egyik alapító
tagja. 1998-ban belépett a kert a Botanic Gardens Conservation
International-be, a botanikus kertek egyik nemzetközi szervezetébe. A
21. századba lépve az Európai Unió pályázatain nyertek pénzt a kert
fejlesztésére: 2009-ben közel 400 millió forintot, 2010-ben több mint
600 millió forintot. Ezekből a pénzekből történetének eddigi legnagyobb
fejlesztésével létesítményeit korszerűsítik, a gyűjteményeit bővítik.
Alapításakor lényegesen nagyobb területe volt a kertnek, mely a Klinikák
építése miatt fokozatosan veszített területeket és lecsökkent a mai 3
hektáros nagyságra. A 20. század elejére a főváros növekedése miatt a
környéken nagyszabású építkezések történtek. A kertet körbenőtte a város
és ez az urbanizáció kihatott a kertre is. Jelentős területet veszített,
valamint a romantikus tájat biztosító angolkert jellege átalakult. A
kert eredeti méretének harmadára zsugorodott, korábban meglévő tava
eltűnt, azonban így is számos meglepetést és érdekességet tartogat az
odalátogatóknak. A Füvészkert 2006 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem
különleges oktatási egységeként működik és az elnyert uniós
pályázatoknak köszönhetően átalakulóban van. A jelenlegi egyik
legfontosabb feladata, hogy szolgálja az oktatás minden szintjét és a
tudományos kutatást. Emellett azonban ügyelnek arra is, hogy széles körű
ismeretterjesztést és természetvédelmi, környezetvédelmi nevelést adjon
az odalátogatóknak. A veszélyeztetett fajok megőrzésével, mesterséges
szaporításával pedig eredményesen hozzájárulnak a biológiai sokféleség
megőrzéséhez.
A kert más arca is ismert, hiszen nem csak a növényeiről kell szólni.
Könyvtára az ELTE Könyvtárának szakkönyvtáraként működik és a botanika
számára jelentős és becses értéket képviselnek az ott tárolt egyedülálló
iratok és könyvek. A kertben azonban nem csak növények élnek, hiszen
szeretik ezt a békés helyet a város madarai is, akik több fészket is
raktak a kert fáin. Időszakosan emiatt madárlest szerveznek az
ornitológusok és a kert rovarjait fénycsapda segítségével rendszeresen
befogják és vizsgálják a kutatók.
Nevezetességei
A kert talán legfőbb nevezetessége az országban első
és sokáig egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi,
különlegesen szép amazonasi óriás-tündérrózsának és rokonának, a
paraguayi óriás-tündérrózsának ad otthont.
Büszkeségei közé tartoznak még páfrányfenyői, amelyek több mint 150
évesek, a gazdag orchidea-, páfrány-, valamint kaktuszgyűjteménye.
2010-től nagyszabású fejlesztések kezdődtek a kertben, melynek egyik
megvalósulása az Ausztrál-ház, ahol az ausztrál mediterrán tájak
növényei közül 200 faj tekinthető meg. A kert népszerűsítéséhez jelentős
mértékben hozzájárult, hogy A Pál utcai fiúkban a botanikus kert öreg
pálmaháza nyújtott búvóhelyet Nemecsek Ernő és barátai számára.
Emlékművei
Az 1800-as évek végétől a kertben emléket állítottak többek között az első Magyar Füvészkönyv szerzőinek, Diószegi Sámuelnek, Fazekas Mihálynak, korábbi igazgatóinak Kitaibel Pálnak, Jurányi Lajosnak, valamint a helyszín megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerző József nádor tiszteletére. 1989-ben Kitaibel emléke előtt tisztelegve az ELTE Ásványtani Tanszéke újonnan kidolgozott eljárással a vulkáni tevékenység során lezajló folyamatokat utánozva szilikát kőzetet megolvasztva öntötték ki mellszobrának másolatát. Kitaibel Pál egyébként sokoldalú tudós volt, hiszen a flóra- és faunakutatás mellett például földtani tevékenységének köszönhető, hogy erdélyi ércekben felfedezte a tellúr elemet. Vegyészként a hazai gyógyforrások ásványvízelemzésével, a cukorgyártás eljárásának kidolgozásával, a klórmész előállításával foglalkozott és nevéhez fűződik még az első hazai földrengéstani monográfia megjelentetése is.
Gyűjteményei
A Füvészkert feladata a védett növények megőrzése,
továbbá meglévő gyűjteményének gondozása és a lehetőségek szerinti
bővítése. A szabadtérben gondozott növények mellett jelentős az
üvegházban tartottak száma, melyeknek több építmény a Gyűjteményes- a
Viktória-ház, a Szaporítóház, a Citromosház és az Akklimatizációs ház ad
otthont. A nagyobb üvegházak területét tekintve a Gyűjteményes Ház és a
teleltető 870 m², a Viktória-ház 141,5 m² nagyságú. A 2010-ben történt
felújításnak köszönhetően az Ausztrál-házban bemutatásra kerül közel
200-féle őshonos ausztrál növény, például a fűfa (Xanthorrhoea), a
kefevirág (Callistemon) és a kengurumancs (Anigozanthos) nemzetség
tagjai.
A kert nevezetessége a kaktuszgyűjteménye, az amazonasi és paraguayi
óriás-tündérrózsái, az orchideái, , a rovarfogó-gyűjteménye és a
páfrányfenyői. A növényházi tematikus gyűjtemények 2100 taxont, a
mérsékelt övi fák és cserjék 1300, a gyógynövények 100, az egynyári
növények 50 fajt számlálnak. A hazai természetes flóra növényeinek
taxonszáma 50, az exóta fajok esetében ez 550 fajt jelent. A kiemelt
figyelemben részesített hazai flóra védett növényei 150 fajt
képviselnek.
A gyűjtemények tételesen:
- Szabadtéren látható a sziklakert, 700 négyzetméternyi
növényrendszertani terület, és az egynyári valamint a hazai flóra
környezetét bemutató gyűjtemény; illetve a távol-keleti fák csoportja
közelében gyarapszik a bambuszok fagytűrő fajainak gyűjteménye.
- Az 1864–65-ben létesült és 1966-ban újjáépített műemléki pálmaház
citrus- és trópusi haszonnövények, a pálmák és szubtrópusi növények
befogadója. Itt látható például a trópusi kontyvirágfélék kollekciója.
- Az 1984-ben épült üvegház (Gyűjteményes-, a Szaporító-, Citromos- és
Akklimatizációs-ház) ad otthont a kaktusz-, bromélia-, az orchidea és a
különleges életmódot folytató rovarfogó növények gyűjteményének, míg a
Victoria-házban nyílik az amazonasi- és paraguayi óriás-tündérrózsa.
- Rendelkezik még egy 30 000 lapos herbáriummal, és 20 000-es termés és
maggyűjteménnyel, könyvtára pedig több száz éves botanikai kiadványokat
is tartalmaz.
A Pál utcai fiúk
A Füvészkert Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című
regényének egyik fő helyszíne. A „Füvészkert” elnevezés a regény nyomán
terjedt el. Hivatalos neve sokáig az ELTE Botanikus Kertje volt; a
Füvészkert nevet az ELTE szenátusa 2008. június 30-án, CLXVII/2008. (VI.
30.) határozatával állította vissza. Magyarországon ez az egyik
legolvasottabb és legnépszerűbb regény, mely az iskolákban kötelező
olvasmány általános iskola ötödik osztályában. Külföldön is nagy
ismertséget szerzett és számtalan nyelvre lefordították Bulgáriától
kezdve Dél-Koreáig. Több országban, így az Amerikai Egyesült Államokban,
Brazíliában, Olaszországban, Lengyelországban és Japánban ajánlott
iskolai olvasmány. Olaszországban egyébként az irodalmi mítoszok közé
emelkedett, hiszen a magyar zsebkönyvtár sorozathoz hasonló ifjúsági
kiadványként tizenhárom kiadást készítettek belőle és kötelező olvasmány
a kiskamaszok számára.
A Füvészkert, mint a korabeli térképen is látható, a Semmelweis Klinikák
metróállomástól kifelé kezdődött és a Szigony utca, Üllői út, Korányi
Sándor utca (akkoriban Ludoviceum utca), Illés utca, Tömő utca által
határolt, azóta nagyrészt beépített területen helyezkedett el. Ennek
Tömő utca felé eső hátsó traktusában látható a regényben is leírt,
szimmetrikus elrendezésű üvegház. A regényben említett tó helyszínét
nehezebb meghatározni, de Fogarassy Miklós irodalomtörténész szerint
beazonosítható. Az Üllői úti klinikák közül utolsó, a mai
Természettudományi Múzeum felé eső tömböket csak később, 1896 után
építették meg – ezeknek az épületeknek a „telkén” lehetett az a tó, ahol
a regény szereplői a Füvészkertben a vörösingeseket kihallgatták.
A Pál utcai fiúk regényből készített alábbi filmes feldolgozások a kert
népszerűsítéséhez is nagyban hozzájárultak. A készített filmek időrendi
sorrendben:
- Pál utcai fiúk – Balogh Béla filmje 1917-ben és 1924-ben,
- No Greater Glory – Frank Borzage amerikai rendező 1934-es filmje,
- I ragazzi della via Paal – Alberto Mondadori és Mario Monicelli
1935-ös filmje,
- A Pál utcai fiúk – Fábri Zoltán 1969-es filmje,
-
A Pál utcai fiúk – Maurizio Zaccaro 2003-as filmje.