VIII. kerület, Józsefváros

A kert majdani területét alkotó birtokok megvásárlása annak az Orczy Lőrincnek a nevéhez fűződik, aki Pesten a piaristáknál végezte tanulmányait, majd Mária Terézia katonája lett, s 1764-ben tábornoki címmel vonult nyugalomba, de ezután is számos közéleti szerepet vállalt, mint pl. Abaúj megye főispánságát.

Amint a Pesti farsang című verséből kitűnik, nem szerette a várost, elsősorban lakói erkölcsének eldurvulása miatt. Csupán köszvényének kiújulása miatt kényszerült hosszasabb pesti tartózkodásra, mivel betegségére a budai Császár fürdőben keresett gyógyulást. Amint azt Romhányi István cikkében feltételezi, betegsége súlyosbodása miatt meghosszabbodó pesti tartózkodása bírhatta arra, hogy tarnaörsi birtokához hasonló, kellemes környezetet teremtsen a város határában.

Emellett talán az is szerepet játszott pesti birtokvásárlásában, hogy három falu megvételére tett kérelme az udvarnál elutasításra talált. Mindezek után 1783-ban, illetve 1784-ben a város falain kívül, az Üllői lineán belül vásárolt három majorságot, amelyek jellegükben nemigen különböztek a falusi birtokoktól. Közülük a legnagyobb területén, az épületek mögött egy sétahely és egy háromszögletű kert is volt.

Orczy Lőrinc valószínűleg vadászatokra használta az újonnan megszerzett területet, s költőtársai, köztük Kazinczy Ferenc, Ányos Pál és Barcsay Ádám is vendégeskedett birtokán. Zoltán József A barokk Pest-Buda élete című munkájában idézi Barcsay Ádám egyik rövid megjegyzését az Orczy-kerttel kapcsolatban: "Csoda szép, ángilus módra gondozott legméltóságosabb nyári elszóródásra való hely nékem az Orczy Lőrinc kertje, ha Pesten időzök". Sajnos az idézet mellett nem szerepel sem hivatkozás sem pedig dátum, ezért csak feltételezni lehet, hogy talán már Orczy Lőrinc idejében, az 1780-as évek végén megindulhatott a terület angolkertté való alakítása, erről azonban biztos adataink nincsenek.

Pest városának déli határvidékei egy 1799-es térképen
(a mai József- és Ferencváros helyén csupán parasztházak és tanyák sorakoznak, alattuk csörgedezik a Rákos-patak, amely a mai Dagály fürdő fölött ömlött a Dunába)

A felvásárolt földterületek az Üllői út mentén feküdtek és a 46. 47. és 66. sorszámmal voltak jelölve. A 46-os sorszámú "majorság” 25.000 négyszögöl nagyságú területén gyümölcsös és épület volt, amelyeket a Scopel családtól 1783. február 10-én 5000 forinttért és 4 lóért vásárolt meg nejével, Laffert bárónővel közösen. A 47-es sorszámú telek első tulajdonosa Klugel Lipót volt, akitől előbb a Piaristák, majd tőlük Bodics Imre vásárolta meg. 1784. május 1-én fizeti ki Orczy a 8000 négyszögölért járó 750 forintot. 1784. május 1-én kerül Orczy báró nevére a 66-os sorszámú majorság 30.000 négyszögöles területe is, épülettel, sétahellyel és egy háromszög alakú kertbelsőséggel. A majorságért egy rákosi réttel együtt 1300 forint vételi összeget és 24 dukát felpénzt fizet az új tulajdonos.

Az Orczy-kert tájképi kertté való tervszerű átalakítása majd csak 1794-től indul meg. Orczy Lőrinc május 17-én kelt végrendelete értelmében fiait illeték meg a Pest városában található házak és kertek. Az úgynevezett "pesti nagy kert", tehát az Orczy-kert egyelőre József és László közös tulajdonába került. Majd csak az 1802-ben, egymás között tett osztály után került át véglegesen az úgynevezett régebbi ház a nagy kerttel és az ehhez tartozó, a város határában található rétekkel és földekkel László tulajdonába, aki már ezt megelőzően is a kert fejlesztésének szorgalmazója volt.

Míg a két fiútestvér közül József inkább a gazdálkodásnak élt, s ő tekinthető a vagyon további, s egyben utolsó gyarapítójának, addig László számos közéleti szerepet vállalt, s nem zárkózott el a mérsékelt reformok elől sem,. Titkára Szentmarjay Ferenc volt.

Báró Orczy Lőrinc halála után, fia Orczy László 1796. július 9-én beadvánnyal fordult a város tanácsához, hogy a birtok előtt fekvő 8172 négyszögöl szabad területet - az Illés-kútjával - engedje át részére haszonbérletbe. Hosszas tárgyalás eredményeként, 1798. március 24-én ajánlatát elfogadták és évi 4 forint 40 korona haszonbérért megkapja a kért területet azzal a kikötéssel, hogy ha a városnak szüksége van rá, azonnal vissza kell adnia. További kikötéssel: az Illés-kutat a közönség szabadon használhatja, de a hozzá vezető utat ki kell építeni és fasorral szegélyezni, emellett sem kőfal, sem más kerítés nem zárhatja el és arra semmilyen építmény nem emelhető. Orczy a feltételeket elfogadta és a területet birtokba vette.

Az Illés-kút a középkor óta ismert, bővizű forráson épült, s az egyik legjobb minőségű közkút volt Pesten. A XVII. század végén kapta nevét a próféta napján idezarándokoló pesti szerbektől.

Az Illés kút és környékének (mai Ludovika tér) helyszínrajza
(kép: Budapest térképeinek katalógusa 1583, Hungaricana)

Az Illés-kút jelölése a fás parkban

Orczy László arisztokrata barátainak ajánlására, 1794-ben szolgálatába fogadta Petri Bernhardot, a kor híres kertépítészét, s nyomban meg is bízta a nagyszabású terv elkészítésével és a kivitelezés irányításával. Petri Bernhardot, mint a hercegi uradalmak jövendő vezetőjét 1783-ban Angliába küldték tanulmányútra. 1787-ben visszahívták, de útközben hazafelé menet további tanulmányokat folytatott Franciaországban, Hollandiában, majd hazájában, Németországban is.

A Petri által írt Taschenbuch für Gartenfreunde 1797-es számában jelent meg az Orczy-kertről szóló tanulmánya, amely bár rögtön a vedrődi kert átalakításáról szóló beszámoló után szerepel, nem ad kellő támpontot ahhoz, hogy magyarországi munkásságának menetét megállapíthassuk. Nem tudjuk tehát, hogy pontosan mikor és mennyi ideig dolgozhatott a pesti kerten. Nem csupán a kertet írta le, hanem beszámolója az első fontos híradás az alapító szándéka felől. Ennek alapján tehát nyilvánvaló, hogy Orczy László már kezdettől fogva nem csupán magánkertet akart létesíteni, hanem magánbirtokát Pest zöldterületekben, sétahelyekben hiányt szenvedő lakossága használatára kívánta bocsátani.

Petri nem kerítéssel kívánta elhatárolni környezetétől, hanem tájképi stílusának megfelelően csupán egy árokkal. Ezáltal a kert és környezete között elmosódott a határ, mintegy beleolvadt a környező tájba. Így nem csupán az innen feltáruló panoráma révén vált a kert a pesti táj szerves részévé, hanem a város határában található mezőségek felé való nyitottsága miatt is.

A kert általános szentimentális jellegén túl Petri a stílusra sajátosan jellemző elemeket is alkalmazott: a kert a környező tájba olvadt, amit a tavat tápláló kis vízfolyáson átívelő hidak, az alapító által atyja tiszteletére emelt emlékoszlop (amelyet a tó partján szomorúfüzek öveznek) egy - ugyancsak a tóparton található - mesterséges barlang (amelynek belsejében fürdőházat kívántak kialakítani), egy obeliszk, egy szőlőskert közepén takaros kis vidéki házzal, valamint az emlékoszloppal együtt a halotti kultuszt megjeleníteni hivatott temető közepén egy elhagyatott kunyhó, amely külsejével és környezetével ellentétben egy vidám házikó, melyben a tulajdonos felesége által gondozott virágok találhatóak. Bár Petri mint kész művet mutatja be a kertet, leírása végén azonban megemlíti, hogy néhány részlet még nem készült el teljesen (pl. a kastély, a templom, az obeliszk, az emlékoszlop illetve a barlang). Ezek, véleménye szerint két éven belül elkészülnek. Arra, hogy ténylegesen mi valósult meg Petri terveiből, a XIX. század eleji, Pestről készült útleírások a leghitelesebb forrásaink, közülük is elsősorban Leyrer, Schams és Thiele részletes leírásai.

A park 1803-ban
(a szökőkútra szerkesztett parkrész még korábbi stílusjegyeket őrző geometriai rendszerben épült)

Az Orczy József tiszteletére emelt oszlopok közül az egyikről - melyen nem szerepel dátum - csak azt tudjuk teljes bizonyossággal, hogy 1804 után került a helyére, a másikkal pedig Berényi Borbála, az özvegy emlékezett férjére 1810-ben.

Leyrer leírásából kitűnik, hogy számos kisebb épületet emeltek, köztük növényházakat, a tulajdonos kényelmét szolgáló kisebb lakóépületet, egy kertészlakot, valamint egy holland ízlés szerint létesült kis házikót és a romkultusz egyik megjelenítőjeként egy rozzant kis hidat.

Amint azt Lipszky 1810-es térképe is megerősíti, a kertből egy jelentős területet mezőgazdaságilag hasznosítottak, mindemellett geometrikus elrendezésű része is volt, amely valószínűleg a Leyrer által is említett virágoskert lehetett. Leyrer is említi a tavon illetve a kis patakon átívelő hidakat, valamint a kert egyik dombjáról kínálkozó szép kilátást.

Az 1803-ben publikált mű nem csupán a tó körül található kertrészről kínál egy szép metszetet, hanem egy takaros klasszicista kútházról is, amelynek mindmáig ez az egyetlen ismert ábrázolása. Nem tudni, hogy ezt a kútházat mikor emelhették az Illés-kút fölé, amely 1798-ban vált a kert részévé. Az Éliás-kút vagy Illés-kút tartós haszonbérletre való megszerzése, amire Orczy László már 1791-ben kísérletet tett, csak az 1790-es évek második felében valósult meg.

Az Illés-kút (más néven Éliás-kút) rajza

Hosszas tárgyalások után április 19-én fordult Orczy László újabb beadvánnyal a városi tanácshoz, 348 melyben az Orczy-birtok előtt található szabad területet, valamint az Illés-kút területének 32 évre való átengedését kérte, mindezek fejében felvállalva a kút szabad használatának biztosítását, valamint az utcák kialakítását illetve rendben tartását. Hosszas egyeztetések után végül március 24-én született meg Orczy László és a város között az a haszonbérleti szerződés, amelynek értelmében a város 32 évre évi 4 forint 30 krajcár bérleti díjért átengedte a 8170 négyszögöl nagyságú területet.

A báró amellett, hogy ígéretet tett arra, hogy az Üllői utat a kert mentén fákkal szegélyezi, köteles volt a kutat a közönség szabad használatára átengedni és a hozzá vezető utat rendezni. Az így bérbe vett területet sem kőfallal, sem pedig kerítéssel nem övezhette, épületet nem emelhetett rajta. Orczy László felajánlotta, hogy a kutat az ideiglenes boltozat helyett - amelynek egyetlen dísze a próféta szobrocskája volt - egy oszlopcsarnokos épülettel boltoztatja be, javaslatát azonban a városi tanács nem fogadta el.

Az Illés-kút Pest legjobb minőségű ivóvizével a kert egyik fontos részét képezte, emellett a város görög ortodox lakói Illés napján (július 20.) tartott körmenetének egyik állomása volt. Nem csupán körmenetek idején látogatták sokan: Pest legnépszerűbb, sokáig egyetlen sétálóhelye volt.

A kert népszerűségét és értékét mutatja, hogy egy, a császárhoz intézett titkos jelentés szerint, 1807. júliusában, amikor Vay József és Orczy László nemzeti ajándékkal kívánták a nádort a nemességhez kötni, felmerült annak a lehetősége is, hogy az Orczy-kertet a várossal megvétetve a nádornak ajándékoztatják, aki a kertészet és kertművészet nagy hódolója volt (1829-ben az Orczy-kert éppen ilyen módon került a Ludoviceum Alap birtokába).

1815-ben - a bécsi kongresszus idején - a Magyarországra látogató I. Sándor cár, III. Frigyes Vilmos és I. Ferenc e kertben is időzhettek, amellett, hogy a Margitszigeten egy szüreti ünnepségen vettek részt.

Nem csak Fáy András említi a kert egyediségében és szépségében rejlő értékét, hanem a kortársak is, mint pl. Déryné, aki emlékiratai számos epizódjának kínál hátteret.

Hosszú út megtétele után a kertbe érkezők kényelmét szolgálta a család által létesített "korcsma", amelynek bérbeadásáról 1828-ból maradt fenn egy szerződés. Különösen húsvét előtt látogattak ide sokan, amikor a közeli kálvária egyes stációinál virágokat helyeztek el.

A Kálvária jelölése egy 1827-es térképen, tőle jobbra látható a kert

A kert egyik népszerű látványossága volt az egzotikus növényeket tartalmazó üvegház, amely az ide látogató közönség egyik kedvence lett.

A kert bővítésére 1819-től került sor, amelyre a Napóleon által elrendelt kontinentális zárlat miatt bekövetkezett agrárkonjunktúra biztosította az anyagi alapot. Mivel a kert fenntartási költségei rendkívül magasak voltak, ezért nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban csak gazdag magánbirtokosok engedhették meg maguknak, hogy egy ilyen díszes közparkot fenntarthassanak.

Végül a kert történetének első korszakából egy 1831-ben megjelent leírást kell megemlítenünk, amely azonban nem pontossága, hanem inkább különlegessége miatt érdekes: Johann Leibitzer a tájképi kert alapelveit és létrehozását leíró munkájában az angol és a német tájképi kertet állítja egymással szembe. Az utóbbi meghatározó jellemvonásának azt tartja, hogy behatárolt területen alakítják ki. Mindkét típusra hoz példát, azonban sem a várost, sem pedig a parkok nevét nem említi. Az angolpark esetében valójában a Margitsziget hiteles leírását és térképét közli, míg a német tájképi kertre példaként az Orczy-kertet idézi - azonban ebben az esetben is a név említése nélkül.

Leibitzer művében feltételezhetőleg csak a tájképi kertrész leírása tekinthető hitelesnek, hiszen a kert többi részén illetve a térképen számos olyan elem található, amelyeknek megléte más forrásokkal nem támasztható alá. Abban az időben, amikor Leibitzer leírása készülhetett, valószínűleg már folytak a tárgyalások a kert eladásáról.

Az Orczy-család 1829-ben vált meg véglegesen a kerttől, amely Orczy László halála után 1820-ig Berényi Borbála, az özvegy halálát követően pedig előbb Orczy László, majd pedig II. Orczy Lőrinc kezelésében volt. Az első hivatalos adat a kertnek a Ludoviceum építésére való felajánlásáról Orczy Lászlótól származik, aki június 17-én kelt levelében értesíti a nádort azon szándékáról, hogy a forintra becsült kertet hajlandó forint fejében átengedni. Valószínűleg már egyeztetések előzhették meg ezt az indítványt, hiszen a felajánlás után az átadás meglehetős gyorsasággal zajlott.

Az ifjak katonai nevelésére szolgáló intézet létesítését 1808-ban foglalták törvénybe, de sok nehézség után végül is az 1827-es országgyűlés döntött az akadémia haladéktalan, Pesten való létrehozásáról. A felajánlás után, július 6-án kelt levelében a nádor már azt említi, hogy a család a városnak engedi át a területet, hogy így az az Akadémiának adhassa át. Augusztus 1-én született meg az adásvételi szerződés báró Orczy Józsefné Pejachevich Xaveria grófnő és Pest városa között, majd a város még ugyanezen a napon ingyenesen és örökös érvénnyel átengedte összes tartozékával a Ludoviceum Alap javára a kertet az Illés-kúttal együtt, azzal a kikötéssel, hogy a lakosság számára továbbra is szabad legyen a kút használata.

Az Orczy-kert esetében jelentős változást jelentett a Ludovika Alap részére való 1829-ben történt átadása. Nem csupán a Ludovika Akadémia felépítése, hanem magán a kert területén végrehajtott átalakítások is jelentősen megváltoztatták tájkerti képét. Az építkezés során a kertet kőfallal övezték, ezáltal megszűnt korábbi nyitott, a környezetbe olvadó jellege. Az elhatárolás következtében egyrészt radikálisan megváltozott a park képe, másrészt az elhatárolás célja a közönség megszűrése által a zöldterület rendezettségének és zavartalan használatának biztosítása volt.

De ekkor nem csupán bővült a kert területe, hanem már 1830 és 1831 folyamán a környező utcák kialakítása végett, egyes részeit házak illetve kertek létesítésére elárverezték.

Mivel Romhányi Józsefnek valószínűleg nem állhattak rendelkezésére ezek az adatok, ezzel magyarázható, hogy véleménye szerint Orczy László halála (1807) után már nem történtek nagyobb befektetések a kert szépítése érdekében.

Az Üllői út semmibe futó vége egy 1836-os térképen, mellette a már felépült Ludovika

Nem csupán a Ludovika Akadémia felépítése, hanem magán a kert területén végrehajtott átalakítások is jelentősen megváltoztatták tájkert jellegét. Mindezek ellenére továbbra is nagy népszerűségnek örvendett.

Az építkezések ideje alatt is folyamatosan látogatható volt a kert, amely korábbi angolkert jellegét fokozatosan elvesztette, aminek nem csupán az volt az oka, hogy területe némileg lecsökkent, hanem az is, hogy kőfallal vették körül, ezáltal korábbi nyitott, a környezetbe olvadó jellege megszűnt.

Mindazonáltal Vachott Sándorné is szívesen tekint vissza emlékirataiban arra az időre, amikor egyik kedvelt sétahelyük volt: "...alig vártuk a vasárnapot, hogy anyám kíséretében, de velök [édesapjával és fivérével] együtt, kikocsizhassunk mi is e gyönyörű tündérkertbe".

A népszerű budai kirándulóhelyek, természetes zöldterületek, illetve mesterséges parkok mellett a Városliget is mind közkedveltebbé vált, egyre többet áldoztak fejlesztésére, ami a kert látogatottságára is hatással volt. Az Orczy-kertet mindamellett, hogy továbbra is közparkként szolgált, a szabadságharcig egyszer közcélra is használták: az 1838-as árvíz idején mintegy tízezer menekültnek biztosított menedéket, s a múzeumi gyűjtemény egy részét is ideiglenesen a rendeltetési célját még be nem töltő épületben helyezték el.

A Ludoviceum látványa a park felől, 1845-ben (kép: Rudolf Alt)

A park képe az Üllői út felől, 1847-ben

Joseph Kasche halálával megüresedett a Ludoviceum főkertészi állása, amelyre Pecz Ármint nevezték ki. Pecz Pesten, Tost udvari főkertésznél végezte tanulmányait, majd hosszú vándorútja során Bécsben, Drezdában, Potsdamban illetve Hamburgban dolgozott, s kinevezése után 1867-ig töltötte be a Ludoviceum főkertészi posztját. Emlékirataiból hűen rekonstruálható a kert története, s mindemellett számos érdekes epizódot elevenít fel a szabadságharc idejéből, valamint az azt követő időszakból.

1848 folyamán rendszeresen katonák állomásoztak a Ludoviceum főépületében és a kertet is lefoglalták, nem kevés kárt okozva. Windischgräz 1849. január 5-i, Pestre való bevonulása után a Ludoviceum épületét kórházzá nyilvánította. Miután a honvédség visszafoglalta Pestet, a város bombázása idején sok menekültnek nyújtott ismét oltalmat a kert, sőt a minisztérium illetve kincstárának egy része is itt kapott helyet.

A Bach-korszak idején, 1851 végén javaslat született arra vonatkozóan, hogy a Ludoviceum épületében elmegyógyintézetet létesítsenek. Albrecht főherceg hathatós közbelépésére azonban 1852-ben visszavonták a javaslatot, s az épület a hozzátartozó kerttel együtt katonai kórházként működött, illetve foglyok elhelyezésére is használták. Így került át a megbomlott elméjű Vachott Sándor az Újépületből a Ludoviceum kórházába, ahol felesége rendszeresen látogatta, s emlékirataiban immár más képet öltött a kert.

A Ludoviceum udvarán került sor Gasparich Kilián, Jubál Károly és Noszlopy Gáspár kivégzésére is: "A hajdani varázsos Orczy-kert képzelt tündérpalotája udvarán, három phanatikus hazafi, három szerencsétlen rajongó, képtelen álmok híve és terjesztője, akasztaték fel ott".

A Ludoviceum és a kert arculatát hosszú időre meghatározta a kórház, emellett hadgyakorlatok alkalmával is használták. A kert tulajdon- illetve használati joga vitás kérdésként merül fel. Feltételezhető, hogy a város többször fejezhette ki tiltakozását a kert lezárása miatt, annak ellenére, hogy az 1829-es adományozási szerződésben előírták, hogy a nagyközönség szabadon használhassa. Eközben viszont a katonaság részéről kísérlet történt a kert katonai célokra még fel nem használt részeinek kisajátítására.

1855-ben a katonai hatóság kísérletet tett a Ludovika Alap tulajdonát képező Orczy-kert katonai célokra eddig fel nem használt részeinek hasznosítására. Ennek kapcsán hosszas vitákra és egyeztetésekre került sor. Valószínűleg ekkor merülhetett fel az a terv, hogy a katonai hatóság megvásárolja a kert teljes területét. Mivel azonban a felmérés alapján a kert és tartozékainak értékét a katonai hatóság túl magasnak tartotta, nem került sor az adásvételre. A kérdés csak 1861-ben jutott ideiglenesen nyugvópontra, amikor a város átvette a kertnek a katonaság által nem hasznosított részeit, s ezzel felvállalta azok fenntartási költségeit.

Vahot Imre 1864-ben kiadott Budapesti Kalauzában úgy véli, hogy az épület éppen aktuális funkciója a kert nagyközönség által való használatát nem gátolja. "Pesten az üllei ut legvégén a Ludoviceum nagyszerű épületével, amely most katonai kórházul szolgál. Az Orczykert angolparkja igen kellemes sétahely; van tava is, amelyen csolnakázni lehet, a kertésznél tej, vaj és kávé kapható".

A Vahot Imre által említett kioszkot 1862-ben emelték, azonban sok gondot okozott, hogy a bérlő, aki a kertész után átvette üzemeltetését, hogy jövedelmezőbbé tegye vállalkozását, engedély nélkül szeszes italokat is kezdett árusítani. Ezzel bár sok vendéget vonzott, de ezek a látogatók már korántsem válhattak a kert javára. A helyzet még inkább romlott, amikor egy cirkusz települt a kertbe.

A kert gyökeres átalakulására a forradalom és szabadságharccal illetve az azt követő időszakkal került sor, amikor bár a katonai akadémia még nem működött, de katonai célokra, csapatok állomásoztatására, valamint kórházként szolgált. Mindez nem csupán a kert jelentős pusztulását okozta, hanem látogatottságának időleges korlátozásával is járt. Másrészt Pest kiépülése, illetve a Városliget fejlesztése miatt fokozatosan csökkent népszerűsége. Hétköznap elhagyatott volt: egyre kevesebben látogatták, elsősorban csak a városi középosztály kisszámú képviselői. Hétvégenként viszont a szegényebb néprétegek mulatóhelyévé vált. Vagyis a korábbi magányos, csendes sétára szolgáló tájkert átadta helyét a hétvégi mulatókertnek: a területén kialakított vendéglőkkel, valamint az ide települt cirkusszal.

Az Orczy kert átnézeti térrajza, 1873.

Az Orczy-kert Ludovika előtti részének kertészeti terve, 1873.

Az 1860-as években a meglévő nagy zöldterületek elhanyagoltságáról számolnak be a kortársak. A Sürgöny 1866-os számában a Buda-Pest közsétányairól szóló cikk szerzője így összegzi a helyzetet:

"Szóval semmi sincs úgy elhagyatva városunkban, mint a nyilvános nagy sétányok ügye. A Városliget esetében elsősorban a fák kiszáradása jelentett gondot, a Margitsziget egykor festői angolparkja már a múlté: Ma már e ligetek elvadultak, a fáknak egy része kiveszett, az utak elhanyagolvák, s a pesti partokat a hullámzó Duna mindig beljebb-beljebb mossa. Az Orczy-kert még elhanyagoltabb képet mutatott: az Illés-kút épülete romos állapotban, összetört díszek, a tó tisztítatlan - az egykori pompás kert csupán árnyéka önmagának. A nagyobb zöldfelületek elhanyagoltsága mellett azonban a jövőre nézve három kisebb sétány, a Széchenyi-liget, az Új tér (Erzsébet tér) és a Múzeum-kert sikeres kialakítása, fejlődése adhatott lendületet a további munkának. Pedig amit ellenvetésül szoktak felhozni, hogy Pest talaja nem igen kedvező a faültetésre a város keblében újabban nekibokrosodott három sétány ezt cáfolja meg. A Széchenyi-liget még csak húszéves március 3-ikán avatták föl, (...) a hajdani homoksüppedék helyén (...). Az Új tér ültetvényei tizenöt évesek, s jól emlékezünk rá, midőn e négyszög tért, melyet most sűrű lombozat és kellemes árnyak hűsítenek, oly vékony plánták szegélyezték, mint valami tréfából ledugdosott és szintén tréfából egy pár levelet hajtott ostornyelek. A Múzeum kertje pedig 1853 óta egy fűzfából, mely a kút mellett szomorkodott, lett nagy parkká a tüdők javára, a szemek gyönyörére és Kubinyi Ágoston ő maga nem kis érdemére".

Podmaniczky Frigyest, az 1870-ben megalakult Közmunkatanács alelnökét a főváros általános fejlesztésének keretében már régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy minden lehetséges helyen zöldfelületet kell létesíteni. Emlékirataiban ezek hiányát fájlalta: "Egy régi bűnnek rendbe hozása érdemel még főtekintetet, mely ha végigjárjuk Budapestet, minden figyelmes vizsgálónak, s különösen azoknak, akik itt élni kénytelenek, azonnal a szemébe ötlik - s e hiány, a fa-hiány, s sétányok, nyilvános kertek nem léte".

Podmaniczky szorgalmazta kertek - megfogalmazása szerint népkertek - létesítését, méghozzá a már meglévő parkok (mint például az Orczy-kert, a Városmajor stb.) olyan átalakításával illetve újak létesítésével, hogy azok egy zöldövezetet képezzenek a városban:

"Ezen egyes nagyobb kertek, melyekre nézve a fényűzés éppen nem szükséges, csak sok fa s zöld pázsit, egymással összeköttetésbe hozatnának a felebb említett, az egész várost övedző ültetvény által, mely ültetvény, amennyire kivihető, félbeszakítás nélkül folytattatnék - ami, úgy hiszem, jelenleg még lehetséges. Ha idővel a város a mostani vonalon túl talál terjeszkedni, mindez, amiről itt megemlékezünk, éppoly hasznára leend azoknak, akik a város vonalán túl telepednek le, mint azoknak, akik e kereten belül laknak s építkeznek. Valamely már rendezett, sűrűn beültetett, utakkal ellátott helyből fényes angol parkot varázsolni nagyon könnyű; a fő dolog, hogy városunkat óvjuk meg a portól, amennyire lehet, s hogy a lakosság számára mennél több könnyen elérhető oly ültetvényeket teremtsünk, ahova üdülni, sétálni, a fiatalság játszani s testgyakorlatokat rendezni mehet fáradság, költség s időpazarlás nélkül".

Podmaniczky nem csupán az újonnan beépítendő városrészek területén sürgette zöldterületek létesítését (közparkok, körutak fásítása), hanem a város belső területein a sétány és square gondolat szellemében:

"Ahol csak létezik fővárosunkban tér, melyet nélkülözni lehet, azt sétánnyá kell alakítani, követve az angolok példáját; annyival inkább kötelességünk ez, mert a külvárosok s újabb városrészek alapításakor megfeledkeztünk azon külhonban oly nagy sikerrel elfogadott elvről mely szerint a házak előtt egész sor kertek vonulnak el, melyek oly annyira kellemes és vidító külszínt adnak azután ama városoknak. A kút [Illés-kút] kápolnája, egy pár faragott oszlop, mai romjukban is mutatják, hogy e gyönyörű park mily gondozásban részesült egykoron. Ma már a kegyelet emlékei is összetörve hevernek; a tó medencéje, mivel sohasem tisztították, tökéletes aszkórba esett, hogy csónakázni sem igen lehet többé rajta, s bár Pecz a jeles műkertész, mindent elkövet legalább egy részének szépen tartására, mégis az egész árnyéka már csak régi pompájának".

A Podmaniczky Frigyes által is felvetett és az évi pályázat kiírásában is szereplő, a pesti oldalon létesítendő nagy parksáv nem valósult meg teljes egészében, amelynek egyik eleme volt a Ludovika Akadémia teljes fennhatósága alá került Orczy-kert pótlására létesített, nevében is célközönségére utaló Népliget, amelynek tájkertté alakítása 1893-ban vette kezdetét.

A városi zöldterületek fejlesztése során meghatározó szerepet játszott megközelíthetőségük. Nem véletlen, hogy a fiákerek mellett, az odajutás megkönnyítésére az első omnibuszjárat július 1-jétől közlekedett a már akkor is frekventált kirándulóhelyre, a Ligetbe.

Kratochwill János vállalkozása hamarosan követőkre talált, s hamarosan más kirándulóhelyekre, így az Orczy-kertbe is indultak hasonló járatok. Nem kevés panasz érte azonban az omnibuszokat, különösen a városligeti járatokat, túlzsúfoltságuk miatt.

Omnibusz 1896-ban

A Kiegyezés korában (1867-től) megindult nagyívű városrendezési folyamat során a zöldfelületek kialakításakor az utak, utcák fásítása, erdők megtartása illetve létesítése mellett a város sűrűn beépített részén kívül eső nagyobb parkok formájában a társadalom széles vagy éppen specifikus rétegeinek szórakozását, kikapcsolódását biztosító mulatóhelyek (pl. a Városliget illetve később a Népliget) és az elsősorban városképi jelentőségű díszkertek kialakítására törekedtek.

A díszparkok (pl. Ferenc József tér, Erzsébet tér) jelentősen kisebb zöldfelülettel bírtak, s mint sétahelyek, fontos, bár korántsem olyan sokrétű szerepet játszottak a társas élet terén. Másrészt a korabeli szóhasználatot követve, a közmulatóhelyek kiterjedésüknél fogva is számos szerepkört tudtak magukba sűríteni, amelyek között megtalálható a díszkert is, egyes részeik kiképzése (pl. a Városliget esetében a rondó) többek között esztétikai funkciót is szolgált.

A Városliget fejlesztése a korszakban végig meghatározó súllyal bírt a Közmunkatanács parkfejlesztései során. Amint az a főzárszámadások vizsgálatából kitűnik, a legfontosabb közkertnek a Városligetet tekintették, az 1871-es költségvetésben kétszer akkora összeget fordítottak rá, mint az összes többi nyilvános parkra és faültetvényre. Bár ez a túlsúly a későbbiekben csökken, a Városliget továbbra is megőrzi meghatározó szerepét. Az 1873-ban kiadott bedekker a városlakók kedvelt mulatóhelyei közül még csak három parkot említett: a Margitszigetet, a Városligetet és az Orczy-kertet.

A Ludovika Akadémia a korábbi módosításokat követően az Orczy-kert jellegét alapvetően megváltoztatta, amikor funkcionálisan teljes egészében a Ludovika Akadémiának rendelték alá. A Népliget kialakításának megindulásával, már semmi sem állhatta útját annak, hogy teljes egészében átadják a Ludovika Akadémiának. Ettől kezdve már csak magánkertként említik, ahol időnként reprezentatív és sportesemények is helyet kaptak.

A Ludovika Akadémia kertjének, a tulajdonosváltást követő fokozatos állagromlását jól illusztrálja Vajda Viktor 1868-ban, a Fővárosi Lapokban megjelent cikke. A megelőző években bekövetkezett megpróbáltatások illetve a pusztulás leírása mellett (a hajdan olyan híres üvegházban már nincsenek növények, a kegyeleti oszlopok már düledeznek, az egykori virágágyak helyét már csak kaszálóként használják), a cikk szerzője a kert hasznosítására is javaslatot tesz: az ekkor már közlekedő omnibusszal és vasúttal egyre többen élvezhetnék a felújításra váró kert szépségét. Értékeit kiemelve hangsúlyozta, hogy a kertben található két kút vizének minősége még továbbra is a legjobb Pesten.

Leromlott állagát konstatálta az 1872-ben, a kertnek a Honvédelmi Minisztérium által a közös hadseregtől való átvétele alkalmával készített felmérés is. A beszámoló kimutatta, hogy a kertnek az a része, amely eredetileg Festetich Antal kamarás díszkertjéhez tartozott, s amelyet a pestiek "Pester Prater" néven emlegettek, a katonai uralom alatt tönkrement, a kertben időnként tűzijátékokat rendező tűzijáték-készítő gondatlansága miatt leégett az üvegház is. A károk pótlásáról azonban senki sem gondoskodott, a kert pusztult tovább. Hírnevére az sem vetett jó fényt, s egyben a közbiztonsági állapotokat is híven mutatja, hogy röviddel az üvegház leégése után gyilkosság történt a kertben.

Az átvételt követően a helyzet normalizálódott: a katonai akadémia igazgatósága idős katonákat bízott meg őrzésével, igyekezett eltüntetni a pusztulás legrikítóbb jeleit, rendbehozatta az utakat, elhordatta a szemetet, s kertészt fogadott fel gondozására.

Az 1873-as állapotokat szemléletesen mutatja be Borostyáni Nándor cikke, amely a további fejlesztés szükségességét hangsúlyozza:

"Az Orczy-kert nem az, aminek lennie kellene. Most a vasárnapokat kivéve, elhagyatott hely. (...) Legyünk hát nyugodtan, ha az Orczy-kert fasorainak sűrűjéből olykor egy-egy foszlányos öltözékű sétálót látunk elébünk bukkanni. Szegény ördög, aki most aludta ki álmát a sűrű bozótban, hová estére még visszatér, ha ugyan elkerülheti a rokkant vitézek figyelmét, akik a bejárat melletti padon foglaltak helyet (...), hogy megvédjék azt gyanús külsejű, födél- és hajléknélküli csavargók inváziója elől".

Borostyáni cikkében kiemeli, hogy az Orczy-kertet a párizsi Parc Monceaux-hoz hasonló, előkelő parkká lehetne fejleszteni, hiszen voltaképpen alig lehet ehhez fogható szépségű kertet találni Budapesten, amely mentes az olyannyira felkapott Városliget népmulatságaitól és a pihenni vágyókat zavaró kocsirobogástól. Fájlalja, hogy hétköznaponként elhagyatottnak tűnik a park, csak néhány arra ráérő élvezheti szépségeit. Vasárnaponként viszont teljesen más képet ölt:

"Hanem vasárnaponkint visszhangzik a kert a mulatók zajától, s amily kevéssé látogatott hétköznaponkint, épp annyira túltömött ilyenkor. A külváros légyottot ad magának vasárnap délután az Orczy-kertben".

A kert külső képe azonban csak lassan javult, fenntartói illetve bérlői gyakran rendeztek ünnepélyeket és mulatságokat, amint ezt Táncsics Eszter és Csorba Géza 1873 és 1875 között vezetett közös naplójának az Orczy-kerttel kapcsolatos gyakori bejegyzései is mutatják. Rendszeresen az Illés-kút vizét fogyasztották ivókúra gyanánt, s nem csupán gyakori sétahelyük volt, de az ott rendezett mulatságokon is szívesen részt vettek (délutáni zenehallgatások, mutatványosok megtekintése, tombola, tánc) - ők is beszámolnak azonban hétköznapi elhagyatottságáról.

Az Orczy-kert az 1870-es években apránként ismét visszanyerte hajdanvolt népszerűsége egy részét, s a környék kispolgárai és szegényebb sorsú lakói 1885-ig zavartalanul élvezhették a kert által nyújtott felüdülést.

A Füvész-kert és az Orczy-kert egy 1884-es térképen

1885-ben került sor az Orczy-kert lezárására: Fejérváry Géza honvédelmi miniszter szigorú korlátozásokat léptetett életbe a katonai nevelés érdekében, a kertet csak előzetes igazolás nyomán kiadott jegyekkel lehetett felkeresni. Noha az intézkedés tiltakozást váltott ki, s a fővárosi közgyűlésen több felszólalás is született a kert újra nyilvánossá tétele érdekében, a honvédelmi miniszter ezeknek a megkereséseknek az intézmény elsődleges érdekeit, oktatási célját hangsúlyozva nem adott helyt.

Mivel a Népliget kialakítása időközben megindult, a fővárosi tanács sem ragaszkodott annyira az Orczy-kert ismételt megnyitásához, majd május 27-i ülésén a közgyűlés is kénytelen volt tudomásul venni a hadügyminiszternek a kert újbóli megnyitása elől határozottan elzárkózó leiratát es elzárásától az Orczy-kert már csak elsősorban a Ludovika Akadémia oktatási céljait szolgálta.

A növendékeknek a kertben végzett mindennapos gyakorlatozását és szabad testmozgását az Akadémia tanterve illetve szabályzata is előírta: "Az akadémikusok a szünetek alatt a kertben mozogjanak, a hosszabb szüneteket pedig testedző sportgyakorlatokra használják fel (football, tennis, torna, vívás). Nyáron a csónakázás, télen pedig a korcsolyázás az akadémiaparancsnokság által mindenik évadra megszabott rend szerint gyakorlandó".

Mindemellett az Akadémiához kapcsolódó több hivatalos rendezvény, ünnepség (pl május 8-án az Akadémia zászlójának felszentelése, két év múlva pedig az egyik nagy alapítványtevő, Buttler János a kert egyik magas pontján elhelyezett szobrának felavatása) mellett sporteseményeknek is helyt adott (rendszeresen tartottak itt atlétikai viadalokat). Nem csupán számos emlékművel gazdagították ekkor a kertet, hanem egyes részek kisajátítására is sor került pl. sportpályák létesítése érdekében.

A kert ismételt megnyitására - a Margitszigettel illetve a többi magánkerttel, pl. a Károlyi-kerttel együtt - csak a Tanácsköztársaság idején került sor a fővárosi népjóléti népbiztosok rendeletére. Az Orczy-kert esetében azonban, nem kis mértékben az okozott károk miatt, hamarosan ismét érvényesült az Akadémia működésének való alárendelése. Mivel a hadügyi népbiztosság a parancsnokképző tanfolyam számára szándékozta fenntartani, ezért június 24-től kezdődően, tehát a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban már nem nyitották meg a nagyközönség előtt. A főváros válogatott látogatóinak kedvenc találkozó helye, a Margitsziget miatt is szükséges volt.

Az Orczy-kert képe 2017-ben (Google Earth 3D)

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet 2011-ben hozta létre az Orbán-kormány a Rendőrtiszti Főiskola, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának összevonásával. Az  intézmény 2012. január elsején kezdte meg működését.

A Kormány 2012. májusában döntött úgy, hogy - folytatva a kommunizmus alatt megszakadt hagyományokat - a Közszolgálati Egyetemet az egykori Ludovikában, illetve az Orczy-kert környékén helyezik el. A Ludovika Campus Projektet a Kormány nemzetgazdasági szempontból kiemeltnek nyilvánította. A projektre 2015 és 2018 között 30 milliárdot különítettek el.

Az NKE költségvetési finanszírozásáról a többi egyetemtől elkülönülten, a miniszterelnökségi fejezetben határoz a Kormány. Az egyetem 2015-ben 3,9 milliárd forint, 2016-ban 4,3 milliárd forint költségvetési támogatást kapott, amely mellett az Államreform Operatív Programból több mint 7 milliárd forint uniós pluszforrás jut kutatásra, képzésre és tananyagfejlesztésre. Az egyetemnek 2019-ben mintegy hatezer hallgatója és ezer posztgraduális képzésre járó hallgatója volt. Az NKE koordinálja továbbá a kormánytisztviselők továbbképzését (75 ezer fő), és az egyetem alá tartozó intézmények tanfolyamaira is több ezren járnak.

A projekt magában foglalta a Ludovika épületének felújítását, egy 600 fős kollégiumi épületet, egy 8 szintes, hatezer négyzetméteren elterülő, speciális rendészeti oktatási és gyakorlóblokkot, sportkomplexumot (1300 főt befogadni képes sportcsarnokkal, egy 200 fős tornacsarnokkal, fedett uszodával, lovardával, lőtérrel és futókörrel), valamint az Orczy-kert felújítását is, amelynek kezelését szintén átvette az NKE.

Az új oktatási szárny építésének fővállalkozója a W-É-P konzorcium lett, melynek vezetője a West Hungária Bau (WHB) Kft. A WHB részt vett a Ludovika főépületének felújításában. Az oktatási épület, a lovarda és a hozzá kapcsolódó létesítmények kivitelezésére, valamint az Orczy-park átépítésére kiírt pályázatokat a Magyar Építő Zrt. nyerte.

Az építkezés első ütemében, a Ludovika épületének felújításához kapcsolódóan az előtte lévő tér is megújult. 2013 októberében a Ludovika tér fáit ritkították meg.

Egy évvel később aztán átadták az országban az egyik legmodernebb, kétágyas szobákkal rendelkező kollégiumot, tavaly pedig megkezdték az új egyetemi épület építését is – utóbbinak lett áldozata az Üllői út menti nyárfasor.

AJÁNLÓ

Atyámnak hajdan, mikor még én és testvéreim gyermekek voltunk, kedveltebb sétahely gyanánt tűnt föl az azon időben Budapesten élvezhető kirándulási helyek közt, a városliget, a városmajor és zugliget mellett az akkor meglepő díszesen rendezett Orczy-kert, s Pali bátyámmal, míg ez tanuló volt, tavasz és nyáron át alig virradt, már kisétált oda, hogy ott a jó légben, a kedves virágillat között végezze egyetlen fia, mialatt ő közelében fel s alá sétálgat, iskolai feladatait.

- Vachott Sándorné Csapó Mária az 1830-as évek végének, az 1840-es évek elejének Orczy-kertjéről