I. kerület, Vérmező

A XIV. században Logod falu feküdt ezen a helyen, s e mellett folyt az Ördög-árok, amely Nagykovácsi felől érkezik, áthalad a Hűvösvölgyön, a Városmajoron, a Vérmezőn, a Horváth-kerten, a Tabánon, a Döbrentei téren és az Erzsébet-híd közelében torkollik a Dunába. Nyáron alig folydogált benne a víz és poshadt szaggal árasztotta el a környéket, ezért nevezték az Ördög árkának.

1476-ban, Mátyás király Beatrix olasz hercegnővel kötött házassága alkalmából harci játékokat és nagy népünnepélyt tartottak a réten. A török időkben Logod falu elnéptelenedett, majd mire megérkeztek Savoyai herceg felszabadító seregei, már a nyomai is eltűntek.

Buda 1686-os felszabadítása alatt a mai Vérmező és Krisztinaváros egy katonai küzdőtér volt, ahonnan az ostromot végezték

1752-ben a várfalaktól egy puskalövésnyire kijelölt katonai védőövezet lett, ezért egészen a XVIII. század végéig nem engedték beépíteni. 1769-ben a Haditanács engedélye alapján a glacison területeket kaptak azok, akik vállalták rajtuk az építkezést, az épületeket azonban a tulajdonosok felszólításra kötelesek voltak lebontani. Ilyen körülmények között azonban senki sem akart építkezni, így a terület beépítetlen maradt. Egy anekdota szerint Krisztina főhercegnő, Mária Terézia lánya közbenjárása kellett ahhoz, hogy az addig kedvezőtlen építkezési feltételeket rendeletben könnyítették, így elkezdődhetett a Vérmező belakása. A főhercegnő tiszteletére hívják azóta is Krisztinavárosnak az első kerület ezen részét.

1784-ben a Helytartótanács a glacist megszüntette és ingyen telket adott azoknak akik építkezni akartak. Ezekre a házakra a katonai igazgatás már nem vonatkozott. Később a területet a várnagy kaszálónak használta, emiatt a Generális-kaszáló nevet viselte. 1795-ben a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek kivégzésére került sort a kaszálón: május 20-án Martinovics Ignácon, Sigray Jakabon, Hajnóczy Józsefen, Szentmarjay Ferencen és Laczkovics Jánoson, június 3-án Őz Pálon és Szolártsik Sándoron hajtották végre a halálos ítéletet.

A Martinovics-összeesküvés vádlottjainak kivégzése (vízfestmény, 1795)

A leszűkült glacis határain kívül 224 házhelyet osztottak ki, majd 1819-ben az egészet parcellázták és ez a század végéig a Vérmező kivételével be is épült.

1848-ban is itt gyülekeztek a népfölkelőkből, nemzetőrökből hirtelen összeállított csapatok, melyek aztán Pákozdnál gróf Jellasich József horvát bán ellen küzdöttek. A terület egy részét a Horváth-kerttel együtt 1859-ben vette meg a Tanács a későbbi tulajdonosoktól, a nagyobb rész beépült, a Vérmező katonai gyakorlótér lett. 1886-ban Buda várának a töröktől való visszafoglalása 200 éves évfordulója alkalmából itt is nagy népünnepélyt tartottak és hasonlót 1896-ban a millenniumi ünnepségekkor.

1880

1896

Blériot világhírű repülése után a magyar repülők is meghívták Blériot-t, aki 1909. október 15-én érkezett Budapestre, ahol előadásokat és repülőbemutatókat tartott. Október 15-én és 16-án Blériot XI. gépét a pesti Vigadó nagytermében állították ki. A repülőgépre óriási tömeg volt kíváncsi. Ezt követően, október 17-én Blériot háromszor is felszállt gépével a kisrákosi katonai gyakorlótéren (ma az Üllői út Népligettel szemben lévő oldalán). A nagy sikerű repülőbemutatót mintegy 200 000 ember nézte végig. Másnap a lapok vezércikkeikben adták tudtul a nagy eseményt. A repülésért Blériot 40 ezer korona fellépti díjat kapott.

A Vérmező déli végének sarka az őrházzal

1908
A két világháború között lovaspálya működött itt

Térkép a század elejéről...

...és a Mikó utca torkolata egy képeslapon
(a fenti térképen a jobb-alsó sarokban Őrházként szerepel a lenti kép fehér házikója)


E képen is nagyon jól kivehető, hogy a Vérmező egy mélyedésben, valamiféle gödörben foglal helyet

1919-ben az első vörös május elsején az országos megmozdulás fő ünnepségének, gyűléseinek is ez volt egyik színhelye. 1920-ban a Vérmezőn volt a Nemzeti Hadsereg eskütétele. Később katonai gyakorlótér és az arisztokrácia lovaglóhelye számára tartották fenn, s volt olyan időszak, amikor a közönség elől el volt zárva a nagy üres terület. 1926-ban zajlott le a cserkésztalálkozó kormányzói szemléje a Vérmezőn. A nagytábor résztvevőit hat gőzhajó szállította Megyeiről a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő hajóállomásra, ahonnan a csapatok a cserkészzenekarok által játszott indulók dallamára vonultak keresztül a hídon a Vérmező irányába.

Érdekesség, hogy itt tartották a 1931-es biatorbágyi vasúti merénylet áldozatainak gyászszertartását. Az a tény sem közismert, hogy 1930-as évek végén protestáns helyőrségi templomot, pár évvel később pedig egy Gömbös Gyula szobrot terveztek az északi részre. A háború miatt aztán egyik sem valósult meg. Budapest II. világháborús ostroma idején ez volt az utolsó terület, ahol könnyű futár-repülőgépek le tudtak szállni. Ebből kifolyólag a háború befejezésekor szétlőtt repülőgéproncsok tucatja hevert szanaszét a területen.

Budapest második világháborús ostroma idején ez volt az utolsó terület, ahol könnyű futár-repülőgépek le tudtak szállni. Továbbá utánpótlást szállító vitorlázó szállító gépek is itt szálltak le az ostrom utolsó részében. Ebből kifolyólag a háború befejezésekor szétlőtt repülőgéproncsok tucatja hevert szanaszét a területen.

A Vérmező jelenlegi formáját a második világháború után nyerte el: nyugati feléből a Déli pályaudvar építése miatt lecsippentettek egy apró darabkát. A korábbi füves teknőt pedig - ahol akkor még csak néhány fa állt itt-ott a mező szélén -, a romba dőlt Várból lehordott törmelékkel feltöltötték, majd 1948-ban hozzáfogtak a parkosításához. Faállománya ezért aránylag fiatal, de változatos. Faültetések mellesleg jelenleg is zajlanak a parkban. Az eredeti elképzelések szerint egy aprócska tavat is kialakítottak volna a park közepén, de ez végül nem valósult meg. Ezzel egyidejűleg régészeti feltárásokat végeztek, s a park helyén a középkori Logod falu alapjait tárták fel, ennek nevét őrzi ma a Logodi utca a Várhegy oldalában. A közel 2 méter vastag romrétegre földet hordtak s ezt követően kezdtek kertépítéshez a Fővárosi Kertészet dolgozói.

A közeli környék érdekessége, hogy a mai Alkotás utcai oldalon lévő régi katonai temető melletti kis házban lakott anyjával az 1800-as évek elején Nicolaus Lenau magyar származású osztrák költő, aki később magyar tárgyú német verseivel szerzett hírnevet. Ez a ház és a temető kis kápolnája a Déli-pályaudvar építésekor, 1857-ben tűnt el.

Amikor még a régi Déli pályaudvar sem létezett
A Déli pályaudvar elenlegi formája több lépcsőben alakult ki. 1958-ban megépült a második vágány Kelenföldig. 1962-ben szélesedtek ki a peronok; nehezebb, vasbeton aljas vágányok épültek. 1962. január 4-én kezdődött meg egy ideiglenes felvételi épület építése a terület északi részén, az elbontott fordítókorong helyén. Kővári György tervei alapján elegáns üvegfalú épületet emeltek modern stílusban, melyért alkotója Ybl-díjat is kapott. A vágányok végén létesült épület mellett ideiglenes perontetőt is építettek. 1969–1972 között épült a 2-es metró végállomása. Kővári György 1968–1974 között készült tervei alapján 1970-ben megindult a pályaudvar átépítése, bővítése. 1972–1977 között húzták fel a végleges felvételi és üzemi épületet.

1986-ban a Vérmező északi végén állították fel Varga Imre szobrászművész Kun Béla sokalakos emlékművét. A szoborcsoportot 1991-ben elbontották és a nagytétényi szoborparkba szállították.

Több terv merült fel a Vérmező jövőjét illetően, szóba került falutelep létesítése is. Végül is parkosítás mellett döntöttek és annak megvalósítását a Fővárosi Kertészetre bízták. A kerttervező Hetessy Józsefné volt, a sikeres megvalósítás Katonai Antal művezető érdeme, aki már 1949-ben a területen dolgozott, így lett a Vérmező Budapest egyik legszebb közkertje. Külön nevezetessége volt a nagy évelő-gyűjtemény, ennek szakértője Farkas László volt, aki Évelő dísznövények címmel 1962-ben szakkönyvet is írt.

A Svéd Fenntarthatósági Program keretében 2013-ban Svédország Nagykövetsége, a Svéd Kereskedelmi Kirendeltség, számos svéd vállalat, valamint Budapest Főváros Önkormányzata a Vérmező északi sarkában kerékpáros szerviz-, információs és találkozópontot alakított ki. A kerékpáros találkozópont kiépítésének célja a forgalomnak erősen kitett, elhanyagolt állapotú, környezetétől elszakadt parkrész visszakapcsolása a városi életbe, valamint a fenntartható életmód népszerűsítése a városi kerékpáros kultúra támogatásával. A környezettudatos szellemben megújult parkrészbe önkiszolgáló kerékpárszerelő állomás, kerékpárpumpa, ivókút, térkép és kerékpáros információs tábla került. A kerékpáros ponton épült továbbá egy, a hely hangulatához illeszkedő installáció is, amely az újrahasznosított kerékpáralkatrészek beépítésével az értéknövelő újrahasznosítás jelentőségét hivatott hangsúlyozni. Az installáció alapanyagai a partnervállalatok dolgozói gyűjtéséből, valamint további felajánlásokból származnak.

2020. augusztus első hetében, a város ökológiai sokfélesége érdekében rovarhoteleket telepített a Főkert a Vérmezőre. Mostantól a Nehru parton és a Hajógyári szigeten kívül a Vérmezőn, a Tabánban és a II. János Pál pápa téren is birtokba vehetik a rovarok a természetes élőhelyükhöz hasonló otthonokat – írja a Főkert.

A rovarhotel egy természetes anyagokból készült építmény, ennek célja, hogy olyan optimális körülményeket teremtsen, amelyek között a rovarok táplálkozni és szaporodni tudnak. A nagy beépítettség, az emberi tevékenység azzal is jár, hogy a rovarok elvesztik természetes élőhelyeiket, ezt pótolja a rovarhotel.

A rovarok hasznot hajtanak majd a kertben, parkban, és táplálékul szolgálnak más élőlények számára. Ezekkel az építményekkel vissza lehet hozni azokat a körülményeket a városba, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a rovarok utódokat tudjanak nevelni és szaporodni vagy petézni tudjanak, így őrizve meg a város ökológiai sokféleségét, a természetes ökoszisztéma fenntartását. Az is előnyt jelent, hogy a rovarok természetes közegükben maradhatnak és nem a lakásokban telepednek meg.

AJÁNLÓ