Fővám tér

IX. kerület, Ferencváros

A Fővám tér a Kiskörút egyik legfontosabb tere. A Szabadság híd pesti hídfőjénél helyezkedik el, ahol több fontosabb műemlék is található. Itt kezdődik a Váci utca észak felé haladva, valamint a tér az egyik legfontosabb turistacélpont. Környezetében számos étterem, söröző és ajándékbolt várja vendégeit.

Története

A tér 1817-ben Salzplatz, 1850-től Sóház tér, 1866-tól Só tér néven szerepelt a nyilvántartásban, ugyanis itt volt a pesti sóhivatal és sóraktár.

A Só utca és a mai Fővám tér között állt a Sóhivatal illetve Sóraktár, a tér és az egykori Három pipa utca sarkán voltak a sótisztek lakásai. Az 1870-es években még nem is beszélhettünk egységes térről, a sóraktárat ugyanis három utca határolta. Miután lebontották a dohány raktárat, megszűnt a sok apró kis utca, s létrejött a Fővám tér ma is ismert területe.

Az 1850-es évekig a vámkezeléssel kapcsolatos ügyeket a pesti Főharmincad-hivatalban intézték a mai Vörösmarty téren. Aztán az 1860-as években a fővárosi kereskedelem nagymértékű fejlődése szükségessé tette egy új Fővámház megépítését, amit a közraktárakkal és a vasútvonalak összekötésével egyetlen hatalmas komplexumként akartak megvalósítani.

A palota építését Lónyay Menyhért pénzügyminiszter rendelte el 1869-ben, aki az épületet eredetileg a Kossuth térre tervezte, s bár Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök nem értett ezzel egyet, Lónyay mégis elkészítette a terveket Ybl Miklóssal. Ybl már kész tervekkel állt elő Pest város Építési Bizottmányának ülésén, de miután a városvezetés városrendezési tervekre hivatkozva elutasította az építkezést az akkori Schopper platzon (ma Kossuth tér), az új építkezés a Só tér közelében kezdődhetett meg ismét. Ybl két hét alatt készítette el az ide illő új tervét, amelyet viszont a telkek kisajátítási eljárása miatt nem lehetett megvalósítani. Épp ezért szükségessé vált egy olyan harmadik terv, amely immáron alkalmazkodott minden telekhez és elképzeléshez. Ezt 1870. július 19-én hagyták jóvá, miközben július 4-én már megkezdődtek a földmunkák. Mivel az építkezésre vonatkozó pénzügyminisztériumi iratok elvesztek, így az építkezés menetéről nem maradt fent semmilyen információ. Az épület 1874 május 1-jére készült el.

Néhány cikk fennmaradt az utókor számára, ezekből kiderül, hogy az építkezésen közel 4-500 ember dolgozott és az árvíz ellen vízmentesen szigetelt beton alappal védekeztek.

A Fővám tér 1870-es évek első felében (ekkor a Vásárcsarnok helyén egy földszintes háztömb állt és a Ferenc József híd sem épült meg)

1874-ben felépült a Fővámház, ezért a teret átkeresztelték Fővám térré. Miután 1896-ban átadták Budapest harmadik hídját, a Ferenc József hidat, rá egy évre a kiskörúti villamost is meghosszabbították a térig, amely azelőtt csak a Kálvin tér és a Deák tér között közlekedett. Ezzel a Fővám tér is bekapcsolódott Pest városának vérkeringésébe.

A közel egy hektáros alapterületű neoreneszánsz épület a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti és a bányatermék-igazgatóság számára épült.

A Fővámház a Ferencváros egyik ikonikus műemlékpalotája, amely ma a Budapesti Corvinus Egyetem központi kampuszának ad otthont
A dunai homlokzat erkélyét antik istenek vasutat, gőzhajózást, festészetet és szobrászatot szimbolizáló szobrai díszítik. Az északi homlokzaton erény allegóriák, a délin pedig magyar ősfoglalkozások alakjai láthatók. A két tér felé eső homlokzatokra a világtájakat jelképező domborművek kerültek.

Az elkészült Fővámház 1874-ben (előterében a tér rendezése zajlik)
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A Fővámházban négy, egymástól elválasztva működő hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. A Fővámház alá komoly, raktárként szolgáló pincerendszer épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton volt kijárás a Duna-partra. Az épület mellett, sőt az épületbe is vasúti vágányok vezettek. Az épület végső, mai környezete a századforduló előtti években alakult ki: rendezték a Ferenc József rakpartot és a Csepel-rakodópartot, 1896-ra felépült a Ferenc József híd és a központi Vásárcsarnok is.

A Fővámházban, ahol a Duna folyón szállított áruk elvámolását végezték, a vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. A múlt század derekán a gyors fejlődésnek induló magyar főváros mind lélekszámában, mind külső képében felzárkózott Európa nagy metropoliszaihoz. Már az 1860-as évektől foglalkozott a gondolattal, hogy vásárcsarnokok építésébe fog. Célja az volt, hogy az egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilizálódhatnak.

A Fővám tér alatti rakpart-piac 1900-ban
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)

A rakparton kapott helyet az 1877-ben megalakul Magyar Csónakázó Egyesület csónakháza is

A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajos javaslatára választották ki a Fővám téri helyszínt a Központi Vásárcsarnok felépítésére. Benne kapott helyet a nagybani piac és a déli kerületi vásárcsarnok. A Rákóczi, a Klauzál, a Hunyadi téren és a Hold utcában lévő kerületi piacot építettek. A Batthyány téren a program részeként hat évvel később, 1902-ben lett kész a hatodik kerületi vásárcsarnok.

Az épület terveinek elkészítésére 1892-ben nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc pályamű érkezett. A zsűri a francia, a magyar és a német terveket sorolta az első helyre, amelyek közül a városvezetés végül Pecz Samu elgondolását választotta a legjobbnak a kiviteli tervek elkészítéséhez.

A Fővámház és a Fővám tér látványa 1895 körül a budai oldalról
A Vásárcsarnoknak és a Ferenc József hídnak még nyoma sincs

1894. június 25-én kezdődött az építkezés. A következő év őszén már készen állt a csarnok teljes tetőszerkezete, 1896-ban pedig már csak a belső szakipari munkákon dolgoztak. 1896. június 30-án a csarnokot már csak tíz nap választotta el az átadástól, amikor tűz keletkezett, s amely szörnyű pusztítást végzett. A tűz okára a majd egy évig tartó vizsgálat sem tudott fényt deríteni. 1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület, év végére a műszaki átadás is lezajlott. A kereskedők 1897. február 1-jétől árusíthattak a csarnokban, a hivatalos megnyitásra azonban csak 1897. február 15-én este 8 órakor került sor.

Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek, a tetőt pedig a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10.000 négyzetméter. Óriási vas tetőszerkezet fedi. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d'Excellence díját.

A Szabadság híd pesti hídfőjének vidékén a XIX. század második feléig a környékbeli mesteremberek, kereskedők apró viskói sorakoztak. A város eme fertályán, a mai Fővám tér 4. szám alatt indította el vállalkozását 1881-ben korának egyik ismert nyomdásza, Süsz Dávid. Egyemeletes üzemépületének eredeti homlokzata a régi felvételeken szinte rejtőzik a tucatnyi cégtábla alatt: a földszinten hatalmas betűk hívták fel a figyelmet a falak között található papírraktárra, papírzacskógyárra, nyomdai műintézetre, könyvkötészetre és az elsősorban cégfeliratokat gyártó szalagnyomdára, míg a ház jobb oldalán külön bejárattal és saját kirakattal „Magyar királyi dohány- és szivaráruda” működött.

Nem meglepő, hogy hamar szűkösnek bizonyult a mindössze kétszintes ház, amelynek helyére éppen száz évvel ezelőtt, 1913-ban jóval nagyobbat, négyemeleteset húztak fel Dömötör Sándor műépítész tervei szerint. Egy nyomdász és egy könyvkötő elé bőségszarujából pénzt öntő Hermész figurájával díszített mozaikjával egyértelműen kiragyog a szintén díszes felső szinttel rendelkező szomszédjai közül.

A napjainkban is álló szecessziós stílusú nyomdapalota oromzatára egy évvel később félkör alakú színes mozaikot készítettek, amely Hermészt, a görög istenek hírvivőjét, az ékesszólás, a kereskedelem és a tolvajok istenét ábrázolja egy nyomdász és egy tudós társaságában. Süssz Dávid ezúttal is kikötötte, hogy a homlokzati díszítés fölé jól láthatóan véssék fel az akkor már három évtizedes múltra visszatekintő vállalkozására utaló „Szalagnyomda” feliratot.

A Fővám téri palotát 1934-ben fia, a szintén nyomdász Süsz István örökölte, aki a második világháborút követően Sallaira változtatta nevét, majd röviddel cégének államosítása előtt Ausztriába emigrált. Noha a Fővám téri nyomda története ekkor visszavonhatatlanul véget ért, a mozaikon pompázó Hermész rendületlenül őrzi a régi vállalkozás emlékét.

Szomszédja, a Fővám tér 5. - Váci utca 85. számú ház Nagy Imre virágkereskedő tulajdonában állt:

Az 1910-es Kertészeti Világkiállításról két nagy díjjal tértek visssza, de részt vettek az 1927-es kiállításon is, amiről egy számla tanúskodik:

A lakók közt kereskedőket, átlagos családokat, és olyan embereket is találhattunk, mint Horváth Matyó Lajos zenész, a a Tanácsköztársaság alatt alakult népzenészek szakszervezetének egyik vezetője, aki 1920-ban izgatás miatt a többi vezetővel együtt került bíróság elé.

A II. világháborúban meg súlyosan megrongálódott az épület: erős falazata és a Ferenc József híd melletti elhelyezkedése miatt mind a német, mind pedig a szovjet katonák fontos támpontnak használták. Az épület köré légvédelmi és harckocsi elhárító lövegeket telepítettek, így támadták is a környéket rendesen.

A tető leégett, és az épület több helyen életveszélyessé vált, így a háború után egyenesen reménytelennek nyilvánították az épület helyreállítását, volt olyan vélemény is volt, hogy hagyni kéne összedőlni. Aztán 1948-ban csak rászánták magukat a felújításokra, ám még csak negyede volt kész az épületnek, amikor már horribilis méretűre nőtt a számla. Nem volt egyszerű munka, mert az eredeti homlokzat helyreállítása miatt a főpárkányt és az összes szobrot újra kellett faragni.

Nagy Imre palotáját a kommunista rezsim államosította, majd 1949-ben Elbert Béla festék- és vegyitermék-kereskedése, később Keravill autófelszerelési szaküzlet és a Cement és Mészmű Értékesítési Osztálya, végül pedig egy postahivatal kapott benne helyet.

A Fővám tér és az 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve 1942-ben (Siklódy Lőrinc, 1938.) (kép: Fortepan / Morvay Kinga)

A tér újabb átrendezésére 2010-ben került sor. A Vásárcsarnok előterére vízfelület, szökőkutak, pihenőpark és játszótér került (tervező: Panda Pont kft, Várkert kft).

A 4-es metró felszíni rendezése kapcsán a Bálna épülete és a tér között díszburkolat épült különleges utcabútorokkal, rendezvények számára kialakított pódiummal. A sétány-sávban halad a 83-as troli megerősített térkő sávon, a tér stílusához illeszkedő felsővezeték-tartó oszlopokat helyeztek el. Ide kerültek a metró állomás felülvilágító sávja, melyen át a természetes fény a peronszintig jut el, a sétányra érkeznek a 30 méter mélyen fekvő állomásról mozgáskorlátozottak számára kialakított liftek, a hosszában végigfutó padról gyönyörködhetünk a budai panorámában.

Az aluljáróból indulva 4 sor mozgólépcső visz le egy közbülső emeletre, majd onnan 4 sor lépcső juttat le a peronra. Az építkezés során a 2-es villamosnak létrehoztak egy föld alatti állomást, amit az aluljáróból lehet elérni. A felszín alatti igényes megoldások nemzetközi sikert arattak, a hazai közönség is szereti, a felszín több pontja kedvelt találkozóhely.

Fővám tér

IX. kerület, Ferencváros

Története

Képek

Térkép

Megközelítése

Ajánlott cikkek