A tér középpontjában a restaurált József nádor-szobor
áll, a két oldalán állították fel a két pompás díszkutat: az egyik az
"Élet fája" nevű közterületi alkotás, a másik pedig egy szökőkút, amely
a 130 éves "Herkulesfürdői díszkút" másolata. Mindkettőt a Herendi
Porcelánmanufaktúra készítette.
Az eredeti Herkules-kút az erdélyi Herkulesfürdőn, az Alpár Ignác
tervezte fürdőépületben áll 1887 óta. Az alkotásról több másolat is
készült, a leghíresebb a pécsi Zsolnay gyár kertjében található. A 4
méter magas, színes díszkutat 2019. augusztus végén helyezték el a
József nádor téren.
A felújított tér 2019-ben (kép: Kiss Bence)
Története
A tér a középkorban ugyan még kívül esett az akkori
Pest városfalain, de felfedeztek a XIV. századból származó
településnyomokat a területen. A török hódoltság alatt temető volt
rajta, amit az 1684-es és 86-os ostrom idejéből származó metszeteken is
jelölnek.
A török uralom alóli felszabadulás után Pest újra növekedésnek indult,
amelynek falain kívül mezőgazdasági tevékenység volt jellemző. Csupán
Mária Terézia idejében kezdték támogatni beépítésüket, majd 1805-ben
Hild János készített szabályozási és városrendezési tervet (amibe
Széchenyi István minden tervét, ötletét, álmát belerajzoltatta). Ő
javasolta, hogy ezt a vidéket tisztítsák meg a „csúf” kincstári
raktárépületektől, amik helyébe két tér (ezekből alakult ki a József és
a Színház tér) és egy utca (ebből született meg a Dorottya utca)
kerülne, s melyeket két oldalról két palotasor szegélyezne. József nádor
ezt személyesen nyújtotta át a királynak saját, Pest szépítésével és a
szépítési költségek fedezésére szükséges pénzalap előteremtésével
foglalkozó munkájával.
Pest 1820 előtt (térképrészlet)
Az egykor fontos szerepet játszott pesti sóhivatalt a hozzátartozó sóraktárral együtt 1820-ban elköltöztették – helyén létesült a Diana fürdő. A felszabadult telkek értékesítését, majd építését, ahogy – Lipótváros megalapításával kapcsolatosan – a környező területek házhelyekre osztását is a József nádor legfőbb vezetése mellett 1808 óta működő Verschönerungs Commission (Szépítőbizottmány) végezte.
Pest 1820-ban (térképrészlet)
A Sóhivatal költözése után a tér nevét Joseph
Platz-ra változtatták meg, majd sorban lebontották az azt övező
épületeket. Közülük csupán a mai Gerbeaud helyén álló Harmincad Hivatal
maradt meg egy darabig, amelynek emlékét a Harmincad utca őrzi. 1823-ban
a hivatal kertjét is szabályozták, s akkor nyerte el a József tér a mai
szabályos alakját.
Az 1850-es évekig az „osztrák értékű" forint 60 krajcárból állt. Vagyis
két krajcár egy forint 30-ad része volt.
Szent István uralkodása óta az a vámszabály volt érvényben, hogy a
határon átvitt árukért a felbecsült érték harmincad részét, azaz az
osztrák időkben 1 forint után 2 krajcárt kellett megfizetni. Ez volt a
kincstár egyik legfontosabb bevételi forrása.
A XVIII. században fellendült a kereskedelem, fejlődött az ipar, ezért a
Habsburg-uralkodók vámreformot hajtottak végre. Mivel a magyar rendi
országgyűlés semmiképp nem egyezett bele, hogy a nemességet is
megadóztassák, Bécs a vámok megemelése mellett döntött. A magyar
mezőgazdasági termékekre olyan óriási vámot vetettek ki, hogy a magyar
terménykereskedők külföldön versenyképtelenné váltak. Például a tokaji
bor exportja gyakorlatilag megszűnt és Magyarország gazdasági értelemben
Ausztria gyarmata lett.
A harmincadot a Harmincad Hivatal szedte be, amelynek stílszerűen a
Harmincad utca nevet adták. Az utca ma is ezt a nevet viseli.
A Harmincad utcát korábban, a XVII. század végén, 1695-től Vám utcaként
is emlegették. Mária Terézia korában a külön megadóztatott dolgok,
például a hidak használata vagy a szerencsejátékok után beszedett
kincstári jövedelmet vámnak nevezték.
A városrész kialakítása József nádorhoz fűződik, így amikor feleségül
vette Mária Dorottya württembergi hercegnőt, a városi Tanács döntése
alapján a teret róla nevezték el, az első utcát a Duna felé pedig a
feleségéről. Ez volt az első alkalom, hogy élő személyről neveztek el
utcát Pest városában. József nádor halála után a tértől északra induló,
addigi Szél utca a Nádor nevet kapta.
A tér 1845-ben (kép: Rudolf Alt)
Pest városa az 1800-as évek elején még rendkívül
szegény volt sétaterekben, ám a Szépítőbizottmány 1808. július 29-én
jóváhagyott programjában már szép számú terv szerepelt terek építéséről.
A kiemelt tervek között szerepelt a József tér is, de egyik sem valósult
meg. Széchenyi István a választott polgárság 1832. július 7-i ülésén
adta elő, hogy a József téren sétateret szándékszik alapítani. Ehhez
támogatásukat kérte, és meg is kapta, de megvalósítására nem került sor.
Széchenyi első házépítési terve ezen a területen volt. 1832-es
röpiratában még a József piacon (a későbbi József nádor téren) akart kis
épületet emelni a – később Pesti Magyar Színházként megnyíló – legfőbb
nemzeti teátrum számára. A tér hosszabb oldalait rendben valónak
találta, ahova még a magyar játékszín, esetleg mellette még a Magyar
Tudós Társaság (a mai MTA), vagy egy Casino épülhetne, s a
„ki-nem-épített” rövidebb oldalát pedig egy új városház építésére. Ám
1835-ben tervei elfogadása helyett az új vámhivatal építésének terveit
kapta kézhez. El is vállalta volna, ha a magyar kamara méltányos áron
átengedi a régi Harmincad Hivatal épületét, ekkor már egy bérpalota
építésére – ami egyik oldalról a Színház, másikról a József térre
nyílott volna –, a régi épület becsértéke és az új harmincadhivatali
palota építési költségei közötti különbözetet a kamara 4%-os kamat
mellett megtéríti. A tervezett épület szabályos kiképzéséhez
területkiegészítésre volt szükség. Hosszan elhúzódtak a tárgyalások,
majd az 1838-as pesti árvíz megakadályozta ezen tervek megvalósulását, s
ismét az új városházát tervezte megépíteni, ez azonban nem történt meg.
A Színház (később Gizella, majd Vörösmarty) és József tér közti telek
akkor Pest egyik legértékesebb ingatlana volt. József nádor – ahogy az
egy 1829-es, a Szépítőbizottmányhoz intézett átiratából is tudható –
nagyon szerette volna ide felépíteni az új városházát. Még 1841-ben,
többszöri kudarc után is megpróbált a kamarával egyezkedni, de 1842
tavaszán a régi városháza átalakítását kezdték meg. A hivatal lebontása
végül évtizedekig, 1859-ig elhúzódott.
Ekkor még lett volna lehetőség a Színház térrel való egyesítésére,
azonban, mivel a városnak pénzre volt szüksége, hogy felépíthesse a
Vigadót, ez nem történt meg. A harmincad szabálytalan telkét
megnagyobbítva ezért négy részre osztották és elárverezték, közel 341
ezer forintért. A három első telken Hild József tervei alapján egységes
reneszánsz stílusú palota épült, míg a negyedik, Kovács Sebestyén Endre
professzor által birtokolt házat Máltás Hugó építette romantikus
stílusban – ezt a pesti nép „Schneider-Viereck”, azaz Vágónégyszög névre
keresztelte. Feszl Frigyes még 1871-ben is az épületegyüttes
lebontásáért és a terek egyesítéséért szólalt fel.
A kor két jeles embere azonban volt, amiben nem értett egyet. Széchenyi
István ugyan támogatta a nádor törekvéseit a nagy városi parkok (mint
például a Városliget) létesítésének ügyében is, azzal azonban nem értett
egyet, sőt, meg is botránkozott azon, hogy József nádor – aki egyébként
szívesen kertészkedett – azt tartotta, hogy a fák nem a város szűk
tereire, hanem az erdőbe valók. Széchenyi ekképpen írt egyik ilyen
vitájukról naplójában: "A fákra nézvést, miket ültetni akarok, a nádor
kipirult arccal és felforrt epével jelentette ki megtiltaná".
József nádor halála után, már 1847-ben megindult a gyűjtés szobrára,
amit – mivel az 1848–1849. évi szabadságharc leverését követő
önkényuralmi korszakban tilos volt személyt ábrázoló szobrok állítása –
Albrecht főherceg parancsára már 1853-ban rendeltek meg.
Eredetileg Schwanthaler Lajos müncheni szobrász készítette volna,
azonban ő 1848-ban meghalt, így egy másik német szobrász jutott a
megbízáshoz. 1857-ben a szobrot körülvevő kert kivitelével Pecz Ármin,
ludoviceumi főkertészt bízták meg. Az ekkor még szerény sétatér
kialakítását 1858-ban kezdték el, de már 1849-ben is volt erre szándék,
akkor a párizsi Jardin des plantes (növénykert) mintájára képzelték el a
kivitelezést.A
József nádor (vagy ahogy emlegették: „legmagyarabb Habsburg”) iránti
rokonszenv kezdeményezte az őt ábrázoló szobrot. Johann Halbig alkotását
– ami már 1860-ban a városban volt, de csak – 1869-ben állították föl a
téren, s április 25-én az egész udvar jelenlétében leplezték le. Addig
azon ment a vita, hogy merrefelé nézzen a nádor szobra.
A pesti szoborbizottság azt akarta, hogy a Duna felé – mivel a Szépítő
Bizottság, amelynek a nádor elnöke volt, a Lipótvárost építette meg –,
míg a szobor megalkotója azt kívánta, hogy a régi Harmincad Hivatal,
vagyis a Belváros – az 1847-ben leégett Német Színház – felé nézzen, s
végül ez a szándék lett a győztes.
Rottenbiller Lipót, volt polgármester a leleplezés alkalmából 1600
forintot adományozott, amit a város a tér díszes vasrácsozattal
körbekerítésére költött, igaz csak 1876-ban (amit egy egységes
városrendezés kapcsán 1935-ben bontottak el).
A szobor öntését a müncheni (akkor még királyi) ércöntöde végezte. A
nádort Magyar Királyi Szent István-rendi díszöltözetében jeleníti meg.
Magassága a talapzattal együtt 4 és fél öl (8,2296 méter), amihez 85
mázsányi ércet használtak fel, s költsége mintegy 40.000 forint volt. A
XIX. század második felében jelent meg Magyarországon a köztéri
emlékműszobrászat. Mivel az 1852-ben felállított Hentzi tábornokét
1899-ben eltávolították, sokan úgy tartják, hogy József nádor szobra
volt az első ilyen emlékmű Pest-Budán.
A József nádor tér az 1870-es években
AEkkor még csupa egy- és kétemeletes ház ölelte körül
a kis teret.
A térhez köthető, hogy a század második felében a rendőrség egy
rendeletet bocsájtott ki, miszerint büntetés terhe alatt megtiltották
égő szivar és gyufa eldobását az utcán, mivel a József téren egy fiatal
hölgynek a ruhája állítólag égő szivarvégtől gyulladt meg, aki
összeégvén, az égések következtében meghalt.
Az 1873-as főzárszámadásban sok már közterülettel együtt a József nádor
teret is megemlítik, mint kedvelt és népszerű tér. Ennek előtt a tér
kövezetlen volt és homok, esőben sártenger borította be.
Az első „Beauval-bál”-t, melyben Podmaniczky Frigyes is részt vett, a
Hanzély-házban (Nádor utca 7.), a József tér és Nádor utca szögletén
tartották meg 1838-ban.
A század végén Ilsemann Keresztély főkertész vette kezelésbe a kis
teret. 1892-ben így ír erről a Kertészeti lapokban: "Nagy
szőnyegágyak alkotásánál szinte szükséges, hogy a talajt a központ felé
emeljük [...] idősb Luczenbacher Pál főrendiházi tag, a fővárosi
sétatereket felügyelő bizottság elnöke, két 3 méter magas
majolika-vázát állíttatott fel a József-téren. A növények
megválasztásánál tehát e vázák-sötét, majdnem nagyon komor színét
kellett figyelembe venni, a minek összeállítására nézve pedig nekem is a
színharmónia törvényeihez kellett alkalmazkodnom. A vázák hideg
színárnyalatának enyhítése végett, az ágy alapját Sedum carneumból
vetettem meg, s ezen az alapon csináltam aztán a többi növény számára az
egyes arabeszkeket és szalagokat, de úgy, hogv az egyes alakok a Sedum
fehér alapjából 20 cmig kiemelkedtek. A váza körűi Iresine Lindenii,
Alternanthera nana compacta aurea, Alternanthera versicolor, Alternan
thera amoena, Lobelia Kaiser Wilhelm, Alternanthera paronychiodes nana
compacta voltak; egyes magasabb növényükül pedig Thuja nana compacta és
Acalypha tricolor alkalmaztatott".
A főváros az 1896-os millenniumi ünnepségekre is készülve – a már akkor
meglevő nyilvános illemhelyek számát növelve – elhatározta, zöldre
festett, fűthető, piszoárral és árnyékszékkel egyaránt rendelkező
vasházacskákkal „díszesíti” a város fő útvonalait, forgalmasabb
pontjait, köztük a József-teret is. Később, 1950-ben a tér másik
oldalára földbe süllyesztett illemhely is kialakításra került a téren,
ami 1982-ig a Fővárosi Csatornázási Művek kezelésében működött, majd még
az 1980-as években bezárták.
Strobl Alajos kezdeményezésére és munkájával 1911-ben először
tisztították meg a köztéri szobrokat – amit például Zala György, Ligeti
Miklós és Róna József is vandalizmusnak tartott –, ezek között is
elsőként József nádorét a József téren.
"Nem a patinát akarom én leszedni, hisz azt minden laikus tudja, hogy
az a bronzszobroknak egyik művészi kincse, hanem a félszázados
piszokréteget és kormot mosattam le puha kefével. [...] Az ötven év
alatt magától képződött nemes, finom, zöldszínü patina éppen a
tisztogatás után vált láthatóvá” - fogalmazott Strobl a vádakra
reagálva.
1913-ban Räde Károly lett a főváros főkertésze, s mint új kertészeti
igazgató, azonnal neki is látott a főváros nyilvános kertjeinek művészi
kiképzéséhez. Elsők között a József-tér került rendezés alá. Egy 4000
m2-es empire stílusú kertet alakított ki Pompeii udvarkertjeinek
mintájára: két ellipszis középen a négyszögű törpe sövényszegélyből
kimagasló vázával.
1925-re már befejezték a régi parkok rendezését. A kertészeti igazgató
ezzel kapcsolatos nyilatkozata alapján a fővárosban az akkori 104 park,
sétány és tér között a József téri "kisebb és már nem bír sem sétány,
sem park jelleggel. [Az ilyen] terek persze már nem annyira sétahelyek,
mint inkább kertészetileg díszített térségek".
Az "ilyen kisebb közkertek a felfelé növekedő házak közt egyre inkább
kénytelenek az udvarkerti stílushoz alkalmazkodni, s egyre inkább
megújul bennük a régi mértani kerteknek valamely stílusa" - írta Rapaics
Raymund 1940-ben.
Lechner Jenő így írt a tér építészetéről A Magyar Mérnök- és
Építész-Egylet Közlönye 1918-as számaiban közölt írásában Carl Vasquez
képe kapcsán: "A József-tér e látképén ugyancsak egységes ízlésű
neoklasszikus épületekkel van körülépítve. Ezek közül a „Blumensteckl”
és a Harmincad-utca sarkán levő épületek állanak még fenn mint szerény
mementói a nádor-korabeli Pest eltünedező világának. [...] Kegyetlenül
átépített szép régi épületek többek között például a József-tér 8 és 12”
[...] 1836-ban "még csak üres, szép klasszicizáló épületekkel szegett
térség. A szép, egységes térkiképzést a 10. számú háznak háromemeletesre
alakítása kezdte volt ki".
Budapest közvilágítási programjának keretében 1928 áprilisában a térre
ívlámpa kandelábereket állítottak.
1929 szeptemberében a parkot körülvevő utakat az akkor bevezetett
rendelet szövege szerint „jobbra irányuló”, akkori fogalmak szerinti
„körforgalommá” alakították, így a várakozó kocsik a menetirány szerinti
bal oldalt vehették igénybe – mivel akkor még bal oldali közlekedési
rend volt, egészen 1941-ig. Ez azt jelentette, ahogy az Auto és
Motorujság 1930-ban fogalmazott, hogy: "A József térnél a Gróf Tisza
István ucca és Harmincad ucca közti szakaszán a Gróf Tisza István ucca,
a Gróf Tisza István ucca és Wurm ucca által bezárt részén pedig a Wurm
ucca irányából szabad behajtani".
1938. február 15-én délelőtt határozott a Fővárosi Közmunkák Tanácsa
több más átnevezéssel együtt a József nádor tér elnevezésről.[57] Már
ebben az évben felmerült egy 4000 személyes légoltalmi óvóhelyként is
használható földfelszín alatti, 134 férőhelyes garázs megépítése a park
alatt, azonban a Közmunkatanács ezt a növényzetre hivatkozva
elutasította, de az e célú hasznosítás közbeszéd témája maradt.
Az 1950-re – akkori viszonyok szerint – korszerű autós várakozóhelyeket
alakítottak ki a téren[60] úgy, hogy a gépkocsik a fasor fái között
parkolhattak, ezért a tér belső gyalogjárdát megszüntették, a fák
törzsét pedig védőráccsal látták el. A kialakításra a Hitelbank
épületében székelő pénzügyminisztérium előtti parkolóhelyzet megoldása
miatt volt szükség.
Az ehhez kapcsolódó földmunkálatoknál két és fél méter mélységben
csontvázakat, faragott oszloplábakat, koporsómaradványokat találtak,
amelyekről megállapították, hogy a 18. századi Pest városon, a Váci
kapun kívüli temetőhöz tartoztak. Az 1960-as években a József nádor
teret már az V. kerület egyik legnagyobb parkolójaként tartották számon,
igaz a fizetőparkolók próbaszerű bevezetése idején kihasználtsága
jelentősen lecsökkent, miközben a környező utcák forgalmát szinte
megbénították az autók. Az 1970-es években vezették be fizetőórás,
időhöz kötött várakozást – a téren 100 gépkocsi részére –, illetve a
járdán való parkolás megengedését, és az utak egyirányúsítását a
parkoló-férőhelyek számának növelése érdekében. 1984-ben 19 járdai
parkolóhelyet szüntettek meg a téren. 1988-ban új forgalmi rend került
bevezetésre a belvárosban, melynek köszönhetően 130-ra nőtt a téren a
parkolóhelyek száma úgy, hogy legnagyobb részét díjmentesen a helyi
lakosság használatába bocsátották. Azonban 1991-ben ismét problémává
vált a parkolási helyzet és ismét előtérbe került, hogy a terület alatt
mélygarázs épüljön.
A József Attila utca kiszélesítése kapcsán a Dorottya utca és az
Erzsébet tér közötti épületeket 1964-ben árkádosították, ahol így
mindkét oldalról kétsávú, párhuzamos közlekedés vezettek be.
A téren 2003-ban a Budapesti Történeti Múzeum végzett nagyobb feltárást,
mivel az önkormányzat mélygarázs létesítését tervezte. Ezelőtt 1950-ben
és 1979-ben voltak leletmentések, illetve 1968-ban, közművesítés
alkalmával melléklet nélküli, keletelt csontvázak kerültek elő. A füves
terület alatt vastag újkori feltöltési rétegek húzódtak, a legtöbb a
XIX. század elejéről. Ezek alatt mintegy 1,5 méter mélységben barna,
homokos rétegben nagyjából szabályos sorokban délnyugat-északkeleti
tájolású sírok sorakoztak, körülöttük több mészkőtöredék is elkerült,
továbbá két korábbi sírt fedeztek föl, amik tájolása nyugat-keleti volt.
A réteg főként 13-14. századi kerámiát tartalmazott. A sírkövek alapján
a temetőt a török hódoltság korára keltezték. A sírok alatt korábbi,
14-15. századi telepjelenségeket, kisebb gödröket, árkok részleteit
találták.
A területen föld alatti parkoló építésére, – amelynek szakmai indítása
1994-ben történt és pártállástól függetlenül minden polgármester és
képviselő-testület támogatta – az ötödik kerületi önkormányzat 2003-ban
előkészített, de pénzhiány miatt csak 2005-ben kiírt két fordulós
pályázatát 2006-ban az OTP Ingatlan Zrt. nyerte el. A társaság azonban
csak tíz évvel később kapta meg a munkaterületet, mert az építkezésre
kötött szerződést többen is megtámadták. A megállapodást még Steiner Pál
akkori polgármester írta alá, ami szerint a cég 690 millió forintot
fizetett a parkoló építési és ötven évre szóló üzemeltetési jogáért,
mely után a mélygarázs a kerület tulajdonába kerül. A tervek szerint a
háromszintes mélygarázsban 525 autó parkolhat, míg a téren volt 24 fa
közül „kettő elvileg átültethető” – ezek később az Olimpia parkba
kerültek –, a többit kivágják, helyükre 51 fát ültetnek. Két füvesített
négyszöget kovácsoltvas kerítéssel vesznek körül, kandelábereket és
biciklitárolókat is kihelyeznek, illetve elhelyeznek egy Zsolnay- és egy
Herendi-kutat, egy elektromos töltőállomást, valamint zuhanyzós
kerékpártárolót és nyilvános WC-t. A korábban is lakossági parkolásra
használt 71-ből a helyben lakók kérésére 56 felszíni parkolóhelyet
meghagynak – a párhuzamos parkolóhelyekből 2-t mozgássérültek részére
alakítanak ki.
A Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. díszkútját saját motívumainak
felhasználásával tervezte, elnevezése: „Élet fája”. A belső részben
megbújó rozsdamentes acélváz végein, rügymintázatban építik rá az egyes
elemes porcelántesteket. A „fa gyümölcsei” belső megvilágítást kapnak. A
körülbelül 2,8 méter magas fa egy vízzel körülvett medencében áll,
amelyben habosító fúvókák mozgatják a vizet. A Zsolnay
Porcelánmanufaktúra Zrt. herkulesfürdői Zsolnay-kút mása, ami a tér
nagyobb, déli zöldfelületén lesz. A vízköpőkön keresztül lefelé csorgó
víz a középen elhelyezkedő kisebb medencékbe, majd pedig az alsó,
nagyobb gyűjtőmedencébe folyik tovább. Teljes magassága 4,25 méter. Az
eredeti helyszínen is fellelhető pasztelles színvilághoz lesz hasonló a
szökőkút. A medence alján lévő motívumokat megvilágítással is kiemelik.
Az építkezés kivitelezője a West Hungária Bau Kft.. A projekt összértéke
3,02 milliárd forint. A munkálatok 2016. március 1-én kezdődtek meg a
régészeti feltárással - melynek során a korábbi kutatóárok és a korabeli
rajzok által már ismert törökkori temetőben minimum 430 sírhelyet
találtak.
A faltól falig 8500 négyzetméter nagyságú tér parkosítási munkálatai
2018. május 15-én kezdődtek meg. Ennek, a H+F Építészmérnöki Iroda[86]
terve alapján közel 1500 négyzetméteres gyep, illetve további 500
négyzetméteren cserjék, bokrok és virágágyások három zöldfelületet
alkotnak, kettő ezekből a József nádor-szobor előtt és mögött, a
Zsolnay- és a Herendi-díszkút körül. 54 várostűrő fát a Belváros
önkormányzata ültettet el, melyek közül 31 darab komlógyertyán fajtájú.
Ezeket egy – Magyarországon itt és a Podmaniczky téren először
alkalmazott – gyökércella-rendszer veszi körül. A tér három fő
funkcionális területre oszlik, amelyeken eltérő burkolóanyagokat
használnak, amikbe vakok- és gyengén látók részére vakvezető
jelzőburkolatot építenek. A járda, az útpálya és a felszíni parkolósávok
andezit kiskockakő burkolatot kap, a tér közepén kialakított gyalogos
felület pedig nagyméretű mészkő- és andezitlapok fedik. A burkolati
felületeket a csapadékvíz elvezetését biztosító oldalárok-rendszer, vagy
annak nyomvonalán épülő süllyesztett szegélykő burkolati motívum
választja el egymástól. A József nádor emlékművet egy teljes
restaurálását követően, értékes patináját megtartva, 2018 júniusában
helyezték vissza korábbi helyére.
Az Életfa a tér tengelyében