A tér első feljegyzett neve 1820-ból származik:
Stadtischer Auswind Platz (Városi kikötő tér). Ezután Városi fészer
tér, Hajókászati tér, Hajókirakodási Hivatal tere
névvel illették. 1853-tól Városi tömő tér (Stadt Schopper platz)
volt; ekkor akarták a térre építeni a Központi Vásárcsarnokot, amelyet
végül - helyesen - a mai Fővám téren építettek fel. 1880-tól Tömő tér,
1898-tól Országház tér, 1918-1919-ben Köztársaság tér,
majd 1919-től ismét Országház tér a neve. A tér jelenlegi nevét
1927. november 6-án kapta, amikor Horthy Miklós kormányzó a téren
ünnepélyesen felavatta Kossuth Lajos emlékművét.
A téren több fontos középület található, úgy mint az Országház, az
Igazságügyi-palota és a Vidékfejlesztési Minisztérium.
Az országgyűlés 2011-ben döntött az Országház környezetének, vagyis a
Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról. A határozatot követően az
Országgyűlés Hivatala - mint az állami tulajdonú, kiemelt nemzeti
emlékhellyé nyilvánított tér vagyonkezelője - kidolgozta a Steindl Imre
Programot, és létrehozta annak programirodáját, amelynek vezetője
Wachsler Tamás lett.
A tér felújítása 2012-ben kezdődött és 2014 nyarán fejeződött be. Ennek
során a tér arculatát teljesen megváltoztatták: kivágták a téren lévő
fákat, eltávolították Károlyi Mihály és Kossuth Lajos szobrát, valamint
a régi tervek alapján új szobrokat készítettek. A tér alatt mélygarázs
épült, a felszín teljes felületét újrakövezték, valamint új
virágágyásokat alakítottak ki.
A tér felújítására azért volt szükség, mert a teret eredetileg
meghatározó háromkertes térszerkezet felbomlott és szétesett. Az
Országház előtti nagyméretű biztonsági zóna egyben egy göröngyös,
aszfaltozott parkoló szerepét töltötte be, nagy mértékben csúfítva el a
tér látványát, amely így sem térszervezési, sem esztétikai szempontból
nem integrálódott a Kossuth térbe, csak növelte a zavart. A tér északi
része egy gondozatlan botanikus kertre emlékeztetett, ahol hajléktalanok
és szemét zavarta a pihenni vágyók nyugalmát. Ide látogatóközpontot
építettek, míg a korabeli parkoló alá mélygarázst. Emellett a területet
eluralta a gépjárműforgalom, a 2-es villamos pályája pedig az Alkotmány
utca felől mintegy kettévágta a teret keleti és nyugati részre. A téren
nem volt olyan infrastruktúra, amely annak rendeltetésszerű használatát
szolgálná, így az Országházat meglátogató évi félmillió turista számára
nem állt rendelkezésre sem védett hely a várakozásra, sem pedig a
tömegturizmus számára megkerülhetetlen alapinfrastruktúra.
A Steindl Imre Program a Duna felől is körbejárhatóvá tette az
Országházat: a látogatóközpont tengelyébe került múzeumhajóként a Lajta
monitor, délebbre pedig a menetrend szerinti BKV hajók számára hoztak
létre kikötőt. A tervezési program a szobrok tekintetében az 1944 előtti
arculatot kívánta visszaállítani Andrássy Gyula, Kossuth Lajos, Tisza
István és II. Rákóczi Ferenc emlékműveivel, ezek közül eredetiben csak a
fejedelem szobra áll a téren. Andrássy emlékműve eredeti helyére került
vissza, melyet korabeli tervek alapján teljes egészében újra kellett
alkotni. A József Attila-szobrot - amely Andrássy szobrának helyén állt
- pedig áthelyezték a rakparti lépcső felső részére, így a szobor sokkal
méltóbb helyre került, amely a műtárgyat ihlető, A Dunánál című vershez
is "közelebb áll". Ezzel párhuzamosan az alsó rakpart mindkét oldala
gyalogos felületté vált, és a Garibaldi utcai autós felhajtó megszűnt.
Megmarad a Kossuth tér hármas osztása a két oldalon parkosított
felülettel, középen pedig burkolattal és egy 30 méteres árbocra
helyezett lobogóval. A téren megszűnt az átmenő autóforgalom, míg a
villamospálya a déli térrészen kijjebb került, az 1945 előtti
nyomvonalra.
Története
A Kossuth tér egy 1884-es térképen - mely tér valójában ekkor még nem is
létezett!
(az Országházat csak 1885-ben kezdték el építeni, de az egy évvel
korábbi térképen már bejelölték a helyét)
A fenti térképhez: az Újépület még állt a mai
Szabadság tér helyén; ezt ugyanis csak 1897-ben bontották le. Érdekesség
még, hogy az új Indóház, azaz a mai Nyugati-pályaudvar már megvolt, de
az előtte húzódó Teréz körút még csak szakaszokban. A mai Nagykörutat
1873-tól kezdődően tulajdonképpen 1896-ig, az Országos Kiállítás évéig
építették. Azért húzódott ennyi ideig az átadása, mert a telkek
kisajátítása és a század 80-as éveiben fellépő világgazdasági válság
erősen lelassította a munkálatokat (lásd: a Nagykörút építése). A
térképen a Teréz körút egyes (Margit híd - Indóház, Indóház - Oktogon)
szakaszai jól láthatóan hiányoznak.
Az Országház építése előtt a téren működött a Királyi Hajóhivatal és a
Vízvezetéki-telep, az Igazságügyi Palota felépítése előtt pedig a
Királyi Társzekér Raktár. Az Igazságügyi Palotát 1896-ban adták át.
A Géza utca egy háza 1890-ből (ekkor még állt az Újépület, amely az utca
végében volt)
A Géza utca folytatása a Duna felé
A Géza utca egésze a Duna felől (háttérben az Újépület tömbje)
A tér fontos középületei a század végére készültek el, amelyek révén a tér országos jelentőségű hellyé vált. Ezen épületek egyébként az Országház 1880-ban kiírt pályázati tervei voltak: az Országházat Steindl Imre tervei alapján, az Igazságügyi Palotát Hauszmann Alajos, a Földművelésügyi Minisztérium épületét pedig Bukovics Gyula tervei alapján építették fel.
Az épülő Országház és környezetének képe a Várból 1895-ben
A felépült Országház és környezetének képe a Várból 1902-ben
(a régi városképből gyakorlatilag ekkorra már csak a Géza utca házai
maradtak meg, a Báthory utca házait az Országház térrel alkották eggyé)
Steindl Imre megvalósult Országház-terve a
historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk
tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a
monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan
érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek
hatása. Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i Kirche Maria vom
Siege templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy
hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Országház kupoláját
megtervezte. Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a
barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves
neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind
belső enteriőrjében méltán tekinthető a XIX. század fordulója egyik nagy
alkotásának az európai kontinensen.
A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi
esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti
épületben az Országgyűlés első ülését.
Térképrészlet 1909-ből
(a tér szerkezete már kialakult: a Báthory utca eltűnt, de a Géza utca
háztömbje még áll)
Az Országház a Duna felől
A Földművelésügyi Minisztérium épülete
A négy utcára néző, háromemeletes, eklektikus stílusú
épületet, mely a Földművelésügyi Minisztériumnak ad otthont, Bukovics
Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték. Az épület
négyhomlokzatos, eklektikus stílusú, földszintjén 6-9-6 nyílású, széles
árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi
oszlopokkal szegélyezett épület. Az épület előtt látható Somogyi Árpád
Kaszás legény és Agronómus lány című szobra, a jobb oldali parkrészben
pedig Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus, földművelésügyi
miniszter bronzszobra (Szentgyörgyi István műve, 1932). A minisztérium
déli falán van Woronieczki Mieczslaw hercegnek, a szabadságharcban
oldalunkon harcoló lengyel lovaslégió ezredesének emléktáblája, akit
1849 októberében e helyen végeztek ki az osztrákok.
A minisztérium mellett, az Alkotmány utca túloldalán épült fel az
Igazságügyi Palota (eredetileg Királyi Kúria), mely Budapest egyik
legszebb épületeként van feljegyezve. Az épületet Hauszmann Alajos
tervei alapján 1893-1896 között épült fel Királyi Kúriának. 1949-ig a
legfelsőbb törvénykezés palotájaként szolgált, tehát ez volt az egykori
Igazságügyi Palota.
Az Igazságügyi Palota tervezésére Szilágyi Dezső igazságügy-minisztertől
Hauszmann Alajos kapott megbízást 1891. november 7-én. A kész tervezetet
1892. június 11-én terjesztette elő az építész. Műleírásában római
stílusúnak nevezi az épületet, amelynek főhomlokzata teljes egészében
kőből készülnének. Az alapozást betonrétegek adnák, a födém vastartók
közötti boltozat, a nagycsarnok és a II. emelet felett vasbeton
szerkezet. A Hauszmannal megkötött szerződés második pontjának
kiegészítése szerint az egész épületet, de legalább az előcsarnokot, a
nagy csarnokot, a lépcsőket és a dísztermet 1896. május 1-jéig köteles
készen átadni, hogy a millenniumi ünnepségeket itt tarthassák meg.
Az építési engedélyt - a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hozzájárulása
alapján - Pest Város Tanácsa 1893. június 15-én adta meg. A jóváhagyott
tervektől csak apró részletekben tértek el a megvalósítás során. A
kivitelezési munkálatokat 1893. augusztus 16-án kezdték meg, és 1896.
május 1-jén átadták az épületet.
A Királyi Kúria korabeli képeslapon
Andrássy Gyula egykori miniszterelnök emlékének
megörökítését már a XIX. század utolsó évtizedében elhatározták. Szapáry
Gyula miniszterelnök vezetésével 1890. július 16-án emlékbizottság
alakult. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, Podmaniczky Frigyes
gróf javaslatát elfogadva az Országház teret jelölték meg az emlékmű
felállításának helyszínéül. A pályázati felhívást 1892. júliusában
tették közzé, amelynek beérkező pályaművei közül Zala György művét
ítélték a legjobbnak, aki az Országházhoz igazodva neogótikus stílusban
képzelte el a készülő emlékművet. Zala György a személyes ismeretséget
alapul véve, Andrássyt díszmagyarban, lovon ülve örökítette meg. A ló a
miniszterelnök Rigó nevű lovának megmintázásából ered. Az eklektikus
talapzat Foerk Ernő munkája, amely akkoriban az addig elkészült
posztamensek közül a legdrágábbik volt. Két oldalát nagyméretű bronz
domborművek díszítették; ezek Andrássy Gyula politikusi pályafutásának
egy-egy eseményét örökítették meg: a jobboldali az 1867-es koronázási
ünnepségeket, a baloldali az 1878-as berlini kongresszus eseményeit
örökítette meg, ahol Andrássy a Monarchia külügyminisztereként
huszáregyenruhában, kardal az oldalán látható a tárgyalóasztalnál. Az
elkészült szoborcsoportot maga Ferenc József avatta fel 1906. december
2-án az Országház déli szárnyánál.
A szobrot 1945-ben bontották le, állítólag a Kossuth híd építése miatt.
Akkor úgy tűnt, hogy a szobrot máshol újra felállítják, de a történelmi
kutatások mára igazolták, hogy a kommunista hatalom egyáltalán nem
tervezte a szobor újraállítását.
Andrássy Gyula szobra 1895 körül
(helyére 1980-ban Marton János József Attila szobra került)
A tér jelenlegi nevét 1927. november 6-án kapta, mikor Horthy Miklós kormányzó ünnepélyesen felavatta Kossuth Lajos emlékművét. A fővárosi közgyűlés először 1894. március 21-én, Kossuth Lajos halálának másnapján indítványozta egy budapesti Kossuth-szobor felállítását. Horvay János alkotása 1927-re készült el. A szabadságharc politikusának carrarai márvány szobra széles mészkő talapzaton állt, mellékalakjai az első felelős minisztérium 8 tagját ábrázolták. Ezt az emlékművet 1952-ben bontották le, a Horvay-féle alkotás először a budapesti Mező Imre úti temetőbe, majd Dombóvárra került, ahol 1972-ben egy-két alakos egységekre bontva, a domborművet pedig külön felállítva a Béke parkban helyezték el.
Kossuth Lajos 1927-ben készült szobra
A Kossuth-szobor 1945 után
Az elbontott szoborcsoport helyén 1952-ben állítottak
újat, amelynek főalakját Kisfaludi Strobl Zsigmond, a mellékalakokat
Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták (lásd: Kossuth Lajos szobra).
Az orvul megölt egykori miniszterelnök, Tisza István gróf szobrát 1934.
április 22-én avatták fel a Kossuth tér északi felében, az Országház
északi szárnyával szemben. Az emlékmű 17 méter, a főalak szobra 5 méter
magas volt. Budapest 1945-ös ostroma alkalmával kisebb sérülések érték a
szoborcsoportot, majd ismeretlen személyek Tisza István szobrát
ledöntötték. Az emlékmű többi része még 1948-ig volt látható, majd
elbontva a csoportot, a részekre szedve különböző helyeken állították
fel őket ismét, külön-külön.
Tisza István 1934-ben épült szobra
Az emlékmű tetejének kőoroszlánját a XII. kerületi
Hegyalja úton állították fel az egykori tabáni temető helyén, ahová
azokat a honvédeket temették, akik Buda várának 1849-es ostromakor estek
el. Az oroszlán a Honvédsírok emlékműve nevet kapta.
A szoborcsoport jobb oldali részét - amely a Magyar bőség nevet viselte
- Esztergomba vitték, s a Munka nevet kapta. Ez jelenleg a Magvető néven
ismert. A szoborcsoport bal oldali részét a II. kerületi egykori
laktanya udvarán állították fel Búcsúzó katona néven. Jelenleg a keceli
szoborparkban látható.
A Kossuth tér 1933-ban (kép: Fortepan)
Ugyancsak 1934-ben, március 18-án avatták fel a Kossuth tér szomszédságában a Nemzeti Vértanúk emlékművét, mely az 1918-1919-es kommunista diktatúra áldozatainak állított emléket. A hatalmas kőpillér tetején kőkoporsó volt látható, a pillér előtt Hungária alakja állt. Az emlékmű felirata "A nemzet vértanúinak 1918-1919" volt. Az emlékmű hátoldalán egy izmos férfi folytat harcot egy sárkányszerű szörnnyel, amelyben a férfi a magyarságot, a szörny a bolsevizmust jelképezte. Felirata: "A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet?. A szobrot - sok más szoborral együtt - az 1945-ös kommunista hatalomátvétel után ledöntötték.
Az áldozatok nevei az emlékmű oldalán
A Horthy-korszak hivatalos művészetszemléletében már a kezdetekkor kifejezésre jutott az a szándék, amely a megcsonkított ország nyomasztó realitásával szemben a történelmi Magyarország nagyságát próbálta hangsúlyozni. Külsőségeiben ez a szándék látványosan az építészetben és a szobrászatban érhető tetten, amely előszeretettel alkalmazta a neobarokk stílusjegyeket.
Rákóczy Ferenc lovas-szobra 2012-ben
1935-ben volt II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem halálának kétszázadik évfordulója. Ennek alkalmából avatták fel 1937-ben Pásztor János alkotásában Rákóczi Ferenc ma is látható lovas-szobrát a Kossuth tér déli felében. A svéd gránitból készült talapzatot Györgyi Dénes építőművész tervezte (lásd: Rákóczi Ferenc lovas-szobra).
Rákóczi Ferenc lovas szobrának avatása 1937-ben
A II. világháborúban épített ideiglenes Kossuth híd jelentősen megváltoztatta a Kossuth tér forgalmát és arculatát. A híd a Batthyány térre vezetett, s 1946-1960 között állt addig, amíg a háborúban lebombázott hidakat újjá nem építették. Elbontása után egy faragott emlékkövet készítettek a hídra való emlékeztetés jeléül, amelyet a rakpart fölötti öntöttvas-korlát zárásaként, a Duna-partra vezető lépcső mellett helyeztek el.
Az Akadémia utca a Kossuth tér felől
A Géza utca házai még állnak, ezt csak az 1960-as években bontják el, kialakítva a ma is látható teret. A képen lévő üres telekre épült a metrókijáró (kép alább), ami fölé még később irodaházat emeltek.
A metróépítkezés területe az Akadémia utcából az 1950-es években
A 2-es metróvonalnak 1955-re kellett volna elkészülnie, de az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és féléves munka után más nagy beruházásokkal együtt le kellett állítani. 1954-től egészen 1962-ig a metró építése szünetelt, s csak az állagmegőrző munkákat végezték el. Az Astoria állomást utólag tervezték be, így született meg a Budapest stílusú 5 alagutas állomás, eltérően az eddigi, 3 alagutas állomásoktól. Később a Batthyány téri és a Kossuth Lajos téri állomás épült még 5 alagutas szerkezettel.
A Kossuth tér és a Kossuth híd egy 1947-es térképrészleten
1956. október 25-én, a forradalom és szabadságharc (lásd: 1956-os szabadságharc) második napján ismeretlen fegyveresek a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről sortüzet zúdítottak a téren tüntető tömegre. Máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. A téren összegyűlt tömeg civil tüntetőkből állt, férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek voltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, az úgynevezett "véres csütörtök?. A különböző források alapján az áldozatok száma a 300-tól az 1000-ig terjed. Egy szemtanú 820 áldozatot számolt meg.
A terror áldozatai a Rákóczi-szobor mögött
(a kerítés a metróépítkezés része)
Menekülő tömeg
(Az emberek keresztül-kasul menekültek, miközben az Országház előtt álló
szovjet tankok a minisztérium felé céloztak, válaszul az őket is érő
golyózáporra)
1975-ben - azon a helyen, ahol Tisza István gróf szobra volt látható - a Fővárosi Tanács kezdeményezésére állították fel Károlyi Mihály egykori miniszterelnök szobrát. Varga Imre munkája az 1919-es népköztársaság elnökét ábrázolja az Országház neogót kapubélleteit szimbolizáló plasztikai formák társaságában. A szobor napjainkban erős indulatokat vált, hiszen Károlyi nemcsak a kommunistákkal szimpatizált, de a Rákosi-rezsimmel is együttműködött. A szoborban az idős Károlyit láthatjuk, aki párizsi magyar követként csak Rajk László letartóztatása után mondott le posztjáról és vonult végleg emigrációba. Sigmund Freud naplóbejegyzése alapján a legbutább magyar grófnak tartott politikus volt.
Károlyi Mihály szobra, ahol eredetileg Tisza István szobra állt (kép:
bpex.hu)
1980-ban avatták fel Marton László József Attila-szobrát az Országház déli szárnya előtti területen a Fővárosi Tanács kezdeményezésére. A szobor pontosan azon a helyen található, ahol a Zala György által készített, 1906-ban Ferenc József jelenlétében leleplezett Andrássy-szobor állt. Marton László szobrát József Attila A Dunánál című programverse ihlette.
József Attila 1926-ban az Andrássy-szobor előtt
(még nem sejthette, hogy azon a helyen áll, ahol majd az Ő szobra is
látható lesz)
József Attila szobra az Andrássy-szobor helyén 2012-ben
1989. október 23-án az Országház erkélyéről kiáltotta
ki Szűrös Mátyás a Kossuth teret megtöltő tömeg előtt a rendszerváltás
utáni következő köztársaságot.
1996-ban a Vértanúk terén leplezték le Varga Tamás szobrászművész Nagy
Imre-emlékművét. Az egykori miniszterelnök életnagyságú bronz alakja egy
hídon állva tekint az Országház irányába. A kompozíció
szimbólumrendszere a híd közepére helyezi Nagy Imrét, aki a két parttól
egyenlő távolságra áll, s az Országház felé néz.
A helyszín 1936-ban kapta a Vértanúk tere elnevezést, amellyel az akkori
rendszer a proletárdiktatúra áldozatainak kívánt emléket állítani (lásd
feljebb). 1945-ben a teret Ságvári Endréről nevezték el, hogy aztán
1990-ben visszakapja régi nevét, igaz, hogy nem az 1919-es kommunista
diktatúra áldozataira, hanem Nagy Imrére és mártírtársaira utal az
elnevezés.
2001-ben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá készítették el az
1956-os sortűz áldozatainak emlékművét, mely az embereken áthatoló, majd
a minisztérium falaiba fúródó lövedékek véletlenszerű halmazát ábrázolja
bronzból öntött golyók formájában. Kampfl József és Callmeyer Ferenc
munkája.
A sortűz áldozatainak emlékére
Természetesen a golyók nem fúródhattak e falba, hiszen épp ezen épület tetejéről lőttek a tömegbe; az emlékmű a művészi plasztika eszközeivel, illetve mély gondolatiságával elsősorban szimbolikus utalásokat tesz a tragédiára.
1956 emlékére állított sírhely (kép: budapest-foto.hu)
Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak állít emléket a Rákóczi szobor közelében található jelképes síremlék, melyet 1991-ben, Makovecz Imre tervei alapján állítottak fel a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének kezdeményezésére. Ez az emlékhely leginkább a csöndes és bensőséges megemlékezések helyszíne, így igazából nem része a hírértékű politikai eseményeknek.
1996-ban avatták fel az országzászló közelében Lugossy Mária
szobrászművész alkotását. A csúcsán megtört fekete márványból készült
emlékmű lángot szimbolizál, az oldalán a Kossuth-címer és az 1956
felirat látható. Azóta a forradalom évfordulóinak estéin minden évben
ünnepélyes keretek között meggyújtják a lángot, amely november 4-éig
lobog.
2006. szeptember 17-én kormányellenes tüntetéssorozat
kezdődött a Kossuth téren Gyurcsány Ferenc miniszterelnök május 26-án
elhangzott balatonösződi beszéde miatt. A tüntetők napokon belül
különböző csoportokat, szervezeteket alakítottak, melyeket egységesen
Kossuth térieknek neveztek el. A tüntetők egy csoportja szeptember 18-án
az éjjeli órákban ?megostromolta? a Magyar Televízió székházát, kisebb
károkat okozva az épületben és az épület előtt álló néhány autóban. A
következő két éjszaka során a város több pontján kemény összecsapások
voltak a tüntetők és a rendőrök között.
Október 23-án a kormány (MSZP) jogtalanul kizárva a térről a
megemlékezni vágyókat, hozzájárult ahhoz, hogy az év legnagyobb és
leginkább vitatott tüntetése bontakozzon ki. A Belvárosban, ahol az
Astoriánál külön tömeggyűlésen tartott megemlékezést a Fidesz, a
zavargások és a kora hajnalig tartó tömegoszlatás során többen súlyosan
megsérültek (lásd: 2006-os tüntetések).
A téren a későbbiekben törvénysértő módon a kormány kordonokat
állíttatott fel, amellyel a helyi lakosságot és a turistákat is távol
tartották a Kossuth tértől, valamint az Országház épületétől.
A Kossuth Lajos tér felújítása (2012-2014)
A tér átalakításának egyik legfontosabb célja volt,
hogy harmonikus és látványos térkoncepció valósuljon meg, amely a Ház
építészeti jelentőségét kiemeli és erősíti. A térnek be kellett
illeszkednie Budapest leglátogatottabb kerületének (Belváros-Lipótváros)
életébe és közterületi fejlesztésébe (Budapest Szíve Program), gyalogos
és kerékpáros közlekedési útvonalaiba mind a helyi lakosok, mind az ide
látogatók kikapcsolódása, kiszolgálása és az esztétikai élmény átélése
céljából. A tér mint a látogatók fogadótere: A teret fel kell készíteni
azokra a jövendő infrastrukturális fejlesztésekre, melyek a látogatók
jelenlegi – és várhatóan növekvő – számából logikusan következnek. Ez
magában foglalja a Házhoz kapcsolódó látogatóközpont kialakítását, a
vendéglátás és egyéb szolgáltatások infrastruktúrájának kiépítését. A
tér kialakításakor tekintettel kell lenni arra a megrendelői igényre,
hogy a térre nyíló üzlethelyiségek középtávon a vendéglátás célját
szolgálják; ennek megfelelően valamennyi üzlethelyiség előtt terasz
kialakítását kell lehetővé tenni. A tervezői feladat részét képezi a
kialakítandó teraszok megjelenésével kapcsolatos építészeti-esztétikai
követelmények megfogalmazása.”
A Kossuth Lajos tér felújítását hosszú vita előzte meg, amelynek során
több kérdés is felmerült. A környezetvédők a fakivágások ellen
tiltakoztak, az ellenzék a szoboráthelyezések miatt emelte fel a szavát,
némelyek a mélygarázs vagy a megálmodott modern látogatóközpont ellen
szóltak.
Az Országgyűlés 2011. július 11-én fogadta el a Kossuth Lajos tér
rekonstrukciójáról szóló országgyűlési határozatot, amelynek értelmében
a kormánynak 2014. május 31-ig kell kiköltöznie a parlament épületéből,
az előtte álló teret pedig az 1944 előtti állapotnak megfelelően
állítják helyre. A határozat szerint a Kossuth Lajos tér a magyar állam
tulajdonába és az Országgyűlés kizárólagos vagyonkezelői tulajdonába
került. A kormányoldal indoklása szerint ezen döntések a parlament és
környezete egykori méltóságát kívánják visszaállítani, beleértve a
zöldfelületek növelését, a parkoló autók mélygarázsba terelését,
valamint a szobrok és az emlékművek méltó elhelyezését.
A tér látványa az 1940-es években
Az Országgyűlés északi részében látogatóközpont
épült, ahonnan alagutak vezetnek az épületbe. A látogatóközpont alatt
háromszintes mélygarázst alakítottak ki közel 500 gépjárműnek.
A Kossuth téren összesen öt szobrot helyeztek el: délen a Duna-korzó
végpontján József Attila, tőle feljebb a téren Andrássy Gyula szobra,
keleten a Rákóczi-szobor, a korábbi Kossuth-szobor helyett pedig a
jelenleg Dombóváron álló Horvay-féle szoborcsoport másolata áll. A tér
északi részén, a Károlyi-szobor helyén helyezték el az 1918-ban orvul
meggyilkolt Tisza István miniszterelnök szobrát.
2012. február 22-én a tér északi felén lévő fákat a kormány váratlanul
kivágatta, s csak a Károlyi-szobor maradhatott meg ideiglenesen eredeti
helyén. Az indoklás szerint a közterületen lévő fás szárú növények
kivágását az V. kerületi jegyző engedélyezte, amely az elsőfokú döntés
jogerőssé válását követően azonnal végrehajthatóvá vált. A fővárosi
kormányhivatal aktuális feladata, hogy a tér egészének rendezéséhez
szükséges városrendezési rendeletek módosítását előkészítse a döntéshozó
testületek, a kerületi és a fővárosi önkormányzat számára, s ennél az
előkészítő munkánál kiemelt szempont a Kossuth tér zöld területének
növelése. A város zöld felületeinek védelme mindenki számára fontos,
ezért is írja elő a térrendezést kimondó országgyűlési határozat az
ilyen területek növelését. A tér rendezésével "az ország lehetőséget
kapott arra, hogy az ország házának ne csak parkolója, de kertje is
legyen.
A csupasz tér északi felének látványa az egykori Károlyi-szobor
előterében (kép: Teknős Miklós és Reviczky Zsolt)
Bár a favágás indoka a régészeti munkák elvégzése volt, kiderült, hogy február 23-án még sem régészeti engedély nem volt a megrendelő birtokában, de még az építési engedélyezési eljárás sem indult el. Szabó Máté, az Alapvető Jogok Biztosi Hivatalát vezető ombudsman megállapította, hogy „az eljárás során nem tartották be a nyilvánosság, az átláthatóság, a jogbiztonság garanciáit sem” és sérült az egészséges környezethez való alapjog is. A jogszerűtlen eljárás során ráadásul nem biztosították a fák pótlását, mindössze pénzbeli kiváltást kérelmeztek, írta Szabó Máté. Az ombudsman írása nyomán a Fővárosi Kormányhivatal értesítette a kerületeket a hasonló eljárások elkerülésére figyelmeztetve.
76 darab fa esett áldozatául a tér felújításának - eddig (kép: ORFK)
2012. március 29-én elszállították Károlyi Mihály
szobrát. A Fővárosi Közgyűlés március 26-i ülésén adta meg a tulajdonosi
hozzájárulást az emlékmű ideiglenes elbontásához, majd az érvényes
engedélyek birtokában a Siófokon történő felállításához. A szobrot 29-én
a reggeli órákban bontották el. Míg a Jobbik támogatta, úgy az MSZP
ellenezte a szobor eltávolítását.
Az első világháború előtt és alatt Tisza István neve sokak számára a
dualizmus és a háborús politika jelképévé vált, s emiatt négy
merényletet is elkövettek ellene. Ezek közül az utolsó halálos
kimenetelű volt. Első merénylete az Országházban történt, mikor az
ellenzék egy kitiltott képviselője június 7-én az újságírói karzatról
leugorva „Van még itt egy ellenzéki!” felkiáltással revolvert rántott,
és háromszor Tiszára lőtt. A golyók célt tévesztettek (nyomuk máig
látszik a faburkolaton); a negyedik golyóval saját magát lőtte fejbe, de
az öngyilkossági kísérletet csodával határos módon túlélte. A merénylőt
az esküdtszék, „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva később felmentette. A
második merényletet egy huszártiszt kísérelte meg, amikor Tisza a
frontról hazatérőben volt: a golyó nem talált.A harmadik merénylet 1918.
október 16-án történt, amikor Lékai János, a Galilei-kör és Korvin Ottó
kommunista mozgalmának tagja próbálta agyonlőni, de pisztolya
csütörtököt mondott, így Tisza megmenekült. A merénylőt börtönbe zárták,
de alig 15 nap múlva, az 1919-es kommunista terror idején
kiszabadították. A negyedik merénylet 1918. október 31-én történt: ekkor
Tiszát otthonában lőtte agyon a kommunisták egy katonai különítménye,
akik betörve a villába, orvul agyonlőtték a miniszterelnököt. A Károlyi
Mihály-kormány alatt az államrendőrség nyomozást indított a gyilkosság
körülményeinek tisztázására és elkövetőinek felderítésére, de ez
sikertelen maradt.
Károlyi Mihály szobrának elszállítása (kép: MTI, Pályi Zsófia)
A néhai miniszterelnök leszármazottja, Károlyi László
elmondása szerint Károlyi Mihály, aki apjának első unokatestvére volt,
tabu volt a családban, s elhatárolják magukat az egykori
miniszterelnöktől. Hozzátette: nem gyűlölték Károlyi Mihályt, de nem
vették komolyan. Hangsúlyozta, azért tért vissza a család ötven évnyi
emigráció után Magyarországra, hogy rámutassanak a
történelemhamisításokra. Közölte továbbá, megbocsáthatatlan, hogy amikor
Károlyi Mihály 1945-ben visszatért Magyarországra, akkor "beállt" az
akkori nomenklatúrába. Emiatt szerinte Károlyit a többség Magyarországon
elítéli, mint politikust.
Stágel Bence, az IKSZ elnöke, kereszténydemokrata országgyűlési
képviselő és Gaal Gergely elnökhelyettes állásfoglalásukban azt írják:
kereszténydemokrataként vallják, hogy a huszadik század tragédiákkal
teli történelme akkor zárható le teljesen, ha a tragédiák okozói az őket
megillető helyekre kerülnek. A szélsőséges diktatúrák és a létrejöttüket
elősegítő erők nem szolgálhatnak példaképül a jövő nemzedékei számára.
"Károlyi Mihály Népköztársasága teremtette meg a szellemi és politikai
alapokat az utána következő bolsevista rémuralomhoz, ezért szobrának
nincsen helye Magyarország főterén, a Parlament épülete mellett." Ideje
ezt megérteniük azon baloldali politikusoknak is, akik Károlyi szellemi
örökségét még ma is magukénak vallva őrséget állnak szobránál.
2013. április 19-én hajnalban, pár órával a favágásról szóló
önkormányzati hirdetmény megjelentetése után mintegy 200 fát irtottak ki
az Országház előtt. Miközben a Steindl Imre Programot vezető Wachsler
Tamás azt állítja, hogy beteg fákat kellett kivágni, a tavaly még vígan
zöldellő fák állapotáról szóló tanulmányt senkinek sem mutatták meg.
A fák állapotáról szóló tanulmányt Móczár Béla kertészmérnök,
parképítési és zöldfelület-fenntartási igazságügyi szakértő írta, aki a
Nagymező utcai fákra is kimondta anno a halálos ítéletet. A szakvélemény
számos kisebb-nagyobb egészségügyi problémát sorol a téren álló
platánokkal és hársakkal kapcsolatban, ám hogy ezek a külső, részben
esztétikai jellegű hibák valóban indokolják-e a fakivágást, annak
műszeres felmérése nem történt meg. Azt viszont a kertészmérnök is
leszögezi, hogy a tér örökzöldjei – bár ápolatlanok voltak – nem voltak
betegek.
Mintegy 200 fa... (kép: Scheiring Gábor)
2013. május 1-én kezdődött meg a Rákóczi-szobor felújítása. Az állapotfelmérés során kiderült: az évtizedek óta restaurálásra váró műalkotás statikailag annyira meggyengült, hogy elszállítása nem ígérkezett egyszerűnek. A bontásra, a restaurálásra és az újbóli felállításra 50 millió 800 ezer forintos szerződést kötött közbeszerzési eljárásban az Országgyűlés a Reko Konzult Kft.-vel.
A lovas-szobor leemelése (kép: eclipse chaser)
2013. május 26-án második világháborús,
feltételezhetően magyar és német katonák földi maradványit találták meg
a Kossuth tér átépítésének földmunkálatainál. A tájékoztatás szerint a
kivitelező azonnal értesítette a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi
Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályát, a tárca pedig felvette a
kapcsolatot a német társszervvel. A főosztály szakemberei és a Német
Háborús sírokat Gondozó Népi Szövetség (VDK) magyarországi megbízottja
vasárnap elvégezték az addig feltárt földi maradványok szakszerű
exhumálását.
A közlemény ismerteti, hogy a magyar katonák esetében nem találtak
azonossági jegyeket vagy a személyazonosításra alkalmas egyéb tárgyakat,
az eddigi adatok alapján azonban nagy valószínűséggel meg tudják
állapítani egy német katona kilétét. A földi maradványokat a budaörsi
német-magyar katonai temetőbe szállították.
2013. június 3-án, az elmúlt ötven évben nem volt olyan magas vízszint a
Dunán, mint amilyenre 2013. június első napjaiban számíthatott Budapest.
A dunai árhullám miatt elárasztották a Kossuth téren épülő mélygarázst.
A gödör aljára vezetett csöveken 60 ezer köbméter vizet szivattyúznak át
a folyóból, hogy az árvíz miatt megemelkedett vízszint ne döntse be a
munkagödör falait
Az elárasztott munkagödör (kép: alfahir.hu)
2013. június 6-án beomlott a rámpa a Kossuth tér
munkagödrébe. Az átalakítás alatt álló téren ásott gödröt 8 méter vízzel
árasztották el a Duna áradása miatt, de a földből épített rámpát annyira
alámosta a víz, hogy az a vízbe omlott. A víz a Dunából nem csupán
szivárgott az épülő mélygarázs helyén kialakult tóba, hanem kisebb
vízesések formájában zubogott. Ez a gödör Duna felőli oldalán volt
megfigyelhető.
Az építők állítólag számítottak a rámpa összeomlására, és a víz azért
zubogott a gödörbe, hogy ne poshadjon meg az állóvíz. A földrámpa anyaga
ugyanakkor jó pár köbméternyi sár formájában gyűlt össze a Kossuth téri
építési gödör alján.
2013. június 9-én megtalálták az Országház hűtőrendszerét. Előkerült
Európa első légkondicionált épületének hűtőrendszere. Az Országház volt
ugyanis az első mesterségesen hűtött középület Európában. Az egykori
jéghűtés lényege, hogy az úgynevezett légkutakba elhelyezett jéggel
légkondicionálták az épületet. Ezt megelőzően rövid ideig két, a téren
elhelyezett szökőkút légpermetén át jutott a levegő egy alagútba, azon
keresztül pedig az Országházba, s ezzel nem csak a víz, de a hosszú
folyosó pincehidege is klimatizálta a levegőt.
Amikor 1927-ben átrendezték a teret és felállították Kossuth Lajos
szobrát, a szökőkutak útban voltak, így elbontották. Vízpermet nélkül
nem hűtött többé a berendezés, új megoldás után néztek: ekkor épült meg
az ismert jéghűtő. Az egykori hűtőrendszer sorsáról senki nem tudott
semmit, de a tér rendezésekor felmerült, hogy talán meg van még belőle
valami. A Steindl Imre Programot vezető Wachsler Tamásék próbaképp
kicsit "megkapirgálták" a feltételezett helyet, és kiderült, hogy a
téglával kirakott földalatti építmény ma is megvan, csak feltöltötték
földdel, az Országház alá vezető járatát pedig elfalazták.
Az előkerült falmaradványok (kép: Wachsler Tamás)
A régi szellőzőalagút tetejét átmenetileg részben el kellett bontani,
mert így lehet a boltíves térbe levezetni a lépcsőt. Itt lesz az '56-os
emlékhely (kép: flickr - Eclipse)
2013. június 19-én egy világháborús,100 kilogrammos szovjet rombolóbombát találtak a budapesti Kossuth téri mélygarázs építése közben. A tűzszerészeket a Készenléti Rendőrség értesítette, ők biztosították a helyszínt, ezután a környéket lezárták és kiürítették. Ez az Országház északi szárnya és a Néprajzi Múzeum mellett érintette a Kossuth tér 15. és 17. szám körüli ingatlanokat, valamint az Alkotmány utcától északra lévő épületeket a Kossuth tér környékéig.
Elbontották a Kossuth Lajos-szobrot
2013. július 5-én helyezték el az új Kossuth Lajos
tér alapkövét. Erre egy kis csúszással került sor, ugyanis a Duna
áradása miatt június 1-jén elkezdték feltölteni a mélygarázs és
látogatóközpont munkagödrét, ezzel teremtve kellő ellennyomást az
emelkedő vízszinttel szemben. A mintegy hatvanezer köbméter vizet végül
az árhullám levonulását követően, június 13-án kezdték meg
kiszivattyúzni, igazodva a Duna vízállásához, hogy a külső és a belső
víznyomás kiegyenlített maradjon. Így a kivitelezőnek összesen 24 napra
ki kellett vonulni a területről.
2013. július 5-én Wachsler Tamás, a Kossuth tér rekonstrukciójára
létrehozott, Steindl Imréről elnevezett program vezetője, Szalados
László, a fővállalkozó KÉSZ Építő Zrt. vezérigazgatója, valamint Bohn
Krisztina, a mélyépítő munkákat végző Bohn Mélyépítő Kft. ügyvezetője
elhelyezte a rekonstrukció alapkövét, amely egy időkapszula is egyben. A
látogatóközpont és mélygarázs alaplemezébe, a felszín alatt mintegy húsz
méter mélyen elhelyezett időkapszula a rekonstrukció dokumentációjának a
résztvevő dolgozók kézjegyével ellátott másolatát, három július 5-i
napilapot, valamint forgalomban lévő pénzérméket tartalmaz. Wachsler
Tamás beszédében kifejezte: szeretné, ha az időkapszula soha nem kerülne
elő, a beruházás évszázadokig szolgálná a látogatókat és a városlakókat.
2013. november 27-én tartották a mélygarázs zöldág-ünnepét, mikor a
Kossuth tér mélygarázsa elérte legmagasabb pontját. Ebből az alkalomból
zöldág-ünneppel köszöntötte a kivitelező KÉSZ Építő Zrt. az építkezésen
dolgozó munkásokat, mérnököket és a projektben résztvevőket.
Mélygarázsról lévén szó, az épületek csúcsát díszítő bokrétát
kivételesen tengerszint alá helyezték.
A rekonstrukciónak köszönhetően a budapesti Kossuth tér minden burkolt
felülete, parkja új létesítményekkel kibővülve teljesen megújul. Az
átalakítás egyik fontos állomása a mélygarázs és látogatóközpont
szerkezetépítési munkálatainak befejezése, ebből az alkalomból tartották
meg az ilyenkor szokásos zöldág-ünnepet. A nemzeti színű szalagokat
Wachsler Tamás a Steindl Imre Program vezetője, Szalados László a KÉSZ
Építő Zrt. vezérigazgatója és a projektben résztvevő szakemberek
kötötték a bokrétára. A zöldág a mélygarázs legmagasabb pontjára került
fel, amelyet - mélygarázsról lévén szó - rendhagyóan a Balti szint alatt
3,52 méteren tűztek fel.
A zöldág-ünnepen Szalados László a kivitelező KÉSZ Építő Zrt.
vezérigazgatója kiemelte: "büszkék vagyunk rá, hogy a mélygarázs a
kitűzött határidőre elérte legmagasabb pontját. A hatalmas dunai árvíz
miatt egy hónapra biztonsági okokból a Kossuth téri mélygarázs gödrét
vízzel kellett felölteni, hogy a Duna felől érkező nyomás ne döntse be
annak falát. Ennek ellenére a beruházás időben készül el, képesek
voltunk gyorsan reagálni a kialakult helyzetre, a természeti
katasztrófából adódó kiesést behoztuk." A lehetséges hasonló problémák
elkerülésére két 8 méter széles árvízvédelmi kaput is beépítenek.
A három szintes 25.000 négyzetméteres mélygarázsban közel 600
parkolóhely lesz. A beruházás nagyságát az is jelzi, hogy az
építkezéshez eddig 1500 tonna acélt és 13.200 köbméter betont használtak
eddig fel, naponta átlagosan 165 munkás dolgozik a területen. A
kivitelező KÉSZ Építő Zrt. képviselői kiemelték, hogy tartani tudják az
ütemtervet és a meghatározott határidőre, 2014 tavaszára befejezik a
nemzet főterét.
2013. december 20-án felavatták az Országház megújult homlokzatát. Az
Országház építéséhez felhasznált kőanyag több különböző helyről
származik. Forrásvízi (kemény) mészkövet csak az időjárásnak
kitettebbnek ítélt helyeken (pl. főpárkány) használtak, a többi rosszabb
minőségű durva (puha) mészkő volt, amelynek legnagyobb része a sóskúti
illetve biai bányából való.
A sóskúti (durva) mészkövek a légszennyezés, víz és az időjárás hatására
alig 25 év elteltével előrehaladott erózió jeleit mutatták, ezért az
1920-as években az Országgyűlés megindította a kőhomlokzatok javítási
munkáit a kialakult és egyre veszélyesebbé váló helyzet miatt. 1924-óta
az Országház épülete jóformán sohasem szabadult meg teljesen az építési
állványoktól.
A két világháború között a munkálatok eleinte kisebb, majd egyre
fokozódó ütemben haladtak. Az épületet Budapest ostroma idején ért károk
helyreállítása nagy feladatot rótt az építőkre a II. világháborút
követően. 1945 és 1988 között a Kossuth térre néző homlokzatok
rendbetétele volt a fontos. Eleinte csak a sérült kövek egyedi
cseréjével javították a homlokzatokat. Az új kövek kezdetben a régi
kövekhez hasonló gyengébb minőségű durva mészkövekből készültek, majd a
későbbiekben a kemény, jóval tartósabb mészkövek használatára álltak át.
Az 1970-es évektől jelentős változás következett be a felújítások
technológiájában, a foltszerű kőcserét egyes homlokzati szakaszoknál a
teljes kőcsere váltotta fel, már csak a süttői keménymészkő
használatával. Az első ilyen homlokzatok közé tartozott az épület
főbejáratának homlokzata is, amelyet a Szent Korona hazahozatalának
idejére fejeztek be.
1988 és 2009 között az Országház dunai oldalán folytak a munkálatok. A
II. világháború óta ekkor volt lehetőség először hozzányúlni az
épületnek ehhez a kb. 300 méter hosszú díszes oldalához. Ebben – a
mintegy 20 évig tartó – felújítási ciklusban a szétmállott kövek
cseréjével együtt a háborús sérülések is végre eltűntek a
homlokzatokról.
Ezt követően, 2009-től a homlokzat-felújítási munkák az épület északi
szárnyán folytatódtak és 2012 tavaszára befejeződtek. Ez az ütemezés
lehetővé tette az ebben az időben megindított Steindl Imre Program által
megvalósuló mélygarázs munkáinak megkezdését.
A Kossuth tér felszíni rendezésének megkezdésével párhuzamosan
folytatódott a homlokzat megújítása. Ennek révén elkészült az épület
déli homlokzatának teljes kőcseréje, valamint – az egységes látvány
érdekében – a Kossuth tér felé néző, az elmúlt hat évtized más-más
technológiával felújított homlokzatainak tisztítása, javítása is. Az
elmúlt 25 évben végzett homlokzati kőmunkák végül körbeértek az
épületen.
Ebben az egy emberöltőt kitevő időben mintegy 35.000 darab követ
faragtak meg és cseréltek ki. Ez mintegy 6.500 m3 süttői keménymészkő
megdolgozását jelentette. A kőbányákban 20-25 fő termelte ki azt a
mintegy 15.000 m3 válogatott „országházi” minőségű kőtömböt, amelyből
40-50 kőfaragó és kőszobrász faragta ki az eredeti kövek hű másaként a
beépítésre váró elemeket. A nehéz kövek elhelyezéséhez – amelyek között
a dunai kőtornyokon volt öt tonnát meghaladó súlyú kő is – összesen
84.000 légköbméter fa nehézállvány épült meg. A helyszíni munkákon
eleinte átlagban naponta 40-50 fő, míg az utóbbi időkben 70-80 szakember
is dolgozott. A kőfaragókon és a helyezőkön kívül ácsok, asztalosok,
restaurátorok és felülettisztítók közös, megfeszített munkája kellett
ahhoz, hogy ez a program teljesülhessen.
Az avatási ünnepségen Kövér László az Országgyűlés elnöke és Balogh
Miklós, a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. vezérigazgatója vágta át a nemzeti
szín szalagot az épület déli oldalán, az egyes kapunál. Az Országgyűlés
elnöke elmondta, ott vágták át a nemzeti szalagot és avatták fel ezzel a
homlokzatot, ahol majd’ 120 évvel korábban az Országház
bokrétaünnepségét tartották. Mint mondta, 1894-ben "született" meg az
Országház, ez a nap pedig az Országgyűlés épülete újjászületésének
napja.
Kövér László szerint az épület a magyar történelmi sors jelképe is. A
Duna partján lévő országházi falak tanúi voltak a 20. század magyar
történelmének: "láttak országvesztő diktatúrákat és országépítő
erőfeszítéseket, láttak bombázást, gyilkos sortüzet, látták magyar
emberek kiontott vérét és láttak sok százezer magyar polgárt, aki hisz a
demokráciában". Megjegyezte: ezek a falak tanúskodni fognak a jövőbeni
magyar századokról is.
Kövér László elmondta, hogy a Reneszánsz Zrt. és jogelődje, az Állami
Kőfaragó Vállalat hosszú évtizedek alatt kicserélte az épület
kőelemeinek 75 százalékát, gyakorlatilag újjáépítették az Országház
épületét a 2014 tavaszára vállalt határidő előtt. Köszönetet mondott a
cég dolgozóinak és a magyar adófizetőknek, akiknek adóforintjai nélkül
nem születhetett volna újjá az épület.
2013. november 17-én, a korábbi helyétől mintegy 10 méterre, a pesti
alsó rakpartra helyezték át József Attila szobrát. A szobor tervezett
helyén korábban egy kocsifelhajtó volt, amelyet a tér rekonstrukciója
során elbontottak. Itt egy lépcsőt alakítottak ki, ahol a szobor
elfoglalhatta új helyét. Az átalakítással egy egybefüggő Duna-parti
korzót hoztak létre a Margit híd és az Erzsébet híd között.
József Attila szobrának áthelyezése (kép: Wachsler Tamás)
2013. december 20-án felavatták a megújult
Országházat. Az Országház építéséhez Steindl Imre tervei alapján 1885.
október 12-én fogtak hozzá, a két évig tartó alapozási és földmunkák
után mintegy nyolc év alatt készült el Országház. E munkák idején
mintegy 35 ezer köbméter követ faragtak meg és építettek be a
homlokzatokba. E munkálatok során használt könnyen és gyorsan faragható
kőfajták azonban a későbbiekben nagy terhet jelentettek, s már az
1920-as években országgyűlési határozattal kellett megindítani a
kőhomlokzatok javítási munkáit, amely kisebb szünetekkel azóta tartott.
Az avatási ünnepségen Kövér László és a Reneszánsz Kőfaragó Zrt.
vezérigazgatója, Balogh Miklós vágta át a nemzeti szín szalagot az
épület déli oldalán, az egyes kapunál. Ezzel több mint kilencven éve
tartó felújítás zárult le. Kövér László úgy fogalmazott, "ami tegnap még
remény, terv volt, az mára valóság, ezért alappal bízhatunk abban is,
hogy a magyar állam 2010 óta tartó teljes átépítése munkálata nem ért
véget. A képzeletbeli munkaállványok még a helyükön vannak, de a
közeljövőben maga a magyar állam intézménye, szervezete és a működése az
Országház épületéhez hasonlóan újjászületik a magyar emberek javára,
akaratából, hitéből és erőfeszítéseiből". Utalt arra is, hogy néhány
hónapon belül a Kossuth téren is befejeződnek az építési munkálatok.
Az Országgyűlés elnöke elmondta, ott vágták át a nemzeti szalagot és
avatták fel ezzel a homlokzatot, ahol majd 120 évvel korábban az
Országház bokrétaünnepségét tartották. Mint mondta, 1894-ben "született"
meg az Országház, ez a nap pedig az Országgyűlés épülete
újjászületésének napja. A Duna partján lévő országházi falak tanúi
voltak a XX. század magyar történelmének: "láttak országvesztő
diktatúrákat és országépítő erőfeszítéseket, láttak bombázást, gyilkos
sortüzet, látták magyar emberek kiontott vérét és láttak sok százezer
magyar polgárt, aki hisz a demokráciában. Ezek a falak tanúskodni fognak
a jövőbeni magyar századokról is".
Az Állami Kőfaragó Vállalat hosszú évtizedek alatt kicserélte az épület
kőelemeinek 75 százalékát, gyakorlatilag újjáépítették az Országház
épületét a 2014 tavaszára vállalt határidő előtt. Az épület
felújításával a Reneszánsz Zrt. egy új minőséget, az országházi
minőséget teremtette meg, és megerősítette a létező legnagyobb hazai
hozzáadott értéket, a magyar önbecsülést és önbizalmat.
Balogh Miklós közölte, a Reneszánsz Zrt. és jogelődje 65 évvel ezelőtt
kezdte a felújítást. A cég nagyon sokat köszönhet az Országháznak,
ugyanis az elmúlt években összegyűlt tapasztalat nagy mértékben
hozzásegítette a társaságot ahhoz, hogy mára a nemzetközi szakma a világ
egyik legjobb kőfaragó és -feldolgozó cégének tartsa - tette hozzá.
Szénási József kőfaragó, a cég kőfaragó igazgatója azt mondta: a
kőfaragók istene áldja meg Steindl Imre szellemét, hogy ezt a gyönyörű
épületet megálmodta, de átok Steindl Imrére, hogy ilyen kicsit
tervezett.
A szalagátvágás után tartott ünnepségen lejátszottak egy részletet az
MTVA által, az épület felújításáról készített, az Állvány mögött című
dokumentumfilmből, amely az elhangzottak szerint februárban vetítenek
majd.
Az ünnepségen az elvégzett munka iránti megbecsülésként az Országgyűlés
elnöke erre az alkalomra készült emlékérmeket adott át a Reneszánsz Zrt.
és annak alvállalkozói, valamint az Országgyűlés Hivatala munkatársainak
is, köztük Bakos Emil gazdasági és működtetési főigazgató-helyettesnek.
2014. január 12-én az Országház épülete előtti terület átépítési
munkálatai közben az ott dolgozó munkások egy 10,5 centiméteres német
repeszgránátot, valamint egy 50 kilogrammos szovjet rombolóbombát és
annak egy töredékét találták meg. A gránát nem kilőtt állapotban volt, a
bombamaradvány pedig tartalmazta a gyújtószerkezetet. A
gyújtószerkezetet a helyszínen kiszerelték és megsemmisítették a
tűzszerészek, a bombatest-maradványt, illetve a gránátot pedig a Magyar
Honvédség központi gyűjtőjébe szállították. A tűzszerész munkálatok
idejére a munkásoknak el kellett hagyniuk az építési területet, de más,
állampolgárokat érintő korlátozást nem kellett bevezetni.
2014. január 17-én került vissza eredeti helyére Rákóczi Ferenc
felújított lovas-szobra. A szobor a matt (fényezetlen) bronz nyers
színét mutatta eleinte, majd az összeállítás után lehetett az
illesztések nyomait eltüntetni, cizellálni. Csak ezt követően jöhetett a
patinázás, ami a végleges színét megadta.
A Rákóczi Ferenc szobor helyére emelése 2013-ban (kép: Wachsler Tamás)
2014. március 10-én felhúzták azt a 28 m2-es szürke
színű zászlót, amellyel az elkövetkezendő napokban tesztelik a tér
közepén álló 33 méter magas zászlórudat.
2014. március 13-án szállították jelenlegi helyére Kossuth Lajos
miniszterelnök szobrát.
Kossuth Lajos szobrának leleplezése (kép: Wachsler Tamás)
2014. május 31-én állították helyre a néhai
miniszterelnöknek, Tisza Istvánnak emléket állító szoborcsoportot, Zala
György szobrászművész eredetijének másolatát. 2014 februárjában
szállították el restaurálásra Hatvanba, ahonnan május 30-án vitték
Budapestre. A közel ötméteres bronz alkotás és az azt övező
szoborcsoport eredeti helyére, az Országház északi oldalán lévő parkba
került, ahol korábban Károlyi Mihály emlékműve állt.
Az uniós közbeszerzési hirdetményeket megjelentető TED (Tenders
Electronic Daily) című kiadvány onilne változatában 2012. december
elején megjelent kiírás szerint a pályázóknak a Tisza Istvánt ábrázoló
főalak kicsinyített gipsz másolatát kellett elkészíteniük 2013. március
1-jéig. A pályaművekről a Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész
vezette bizottság döntött.
A Kossuth téri rekonstrukciót célzó Steindl Imre Program honlapja
szerint az eredetileg Zala György és Orbán Antal tervei alapján 1934-ben
elkészült szoborcsoport 17 méter magas volt, talapzata süttői mészkőből
készült. A Tisza tragédiáját szimbolizáló oroszlánt 36 köbméter kőből
faragták ki, és 12 darabból állították össze. Az emlékmű hátoldalán
található gyászkoszorú átmérője 3 méter volt.
Az emlékmű a II. világháború folyamán megsérült, majd 1945 tavaszán
ismeretlenek ledöntötték talapzatáról a szobor főalakját és a 18
mázsányi töredéket később beolvasztották. Az emlékmű többi darabja
azonban kalandos utat járt be: így a földművelőket ábrázoló
szoborcsoport Esztergomba került, "A katona búcsúja" című
mellékcsoportot a Hűvösvölgyi úti laktanya udvarára, majd a keceli
Pintér Művek haditechnikai gyűjteményébe vitték, míg a posztamens
tetejét díszítő kőoroszlánt 1948-ban a Hegyalja út végében, a hajdani
tabáni temető helyén állították fel, majd a hatvanas években
nyersanyagként fiatal művészeknek osztották ki. Így került az oroszlán
feje egy fiatal szobrászművészhez, aki érintetlenül megőrizte, és ma is
szentendrei háza kertjében tartja.
A szoborcsoport 2014. június elején (kép: Varga Máté)
Andrássy Gyula 1906-ban leleplezett bronz szobrának
mása 2014 tavaszára készült el és eredeti helyén, az Országház déli
oldalán állították fel. Az eredetileg Zala György szobrászművész által
készített, több mint kétszeres életnagyságú bronz lovas-szobor másának
megalkotására első körben nyilvános pályázatot írtak ki, amelyen két
mintadarabbal lehetett részt venni: egy életnagyságú lófejet kell
megmintázni gipszből, illetve grafikát kell készíteni a szoborról egy
olyan nézőpontból, amely nem azonos a fennmaradt, korabeli fényképekkel.
A beérkezett munkák alapján, a Melocco Miklós Kossuth-díjas
szobrászművész vezette bíráló bizottság három alkotót választott ki,
akikkel tárgyalásos eljárást kezdtek a szobor megvalósításának
költségéről, a határidőről és a szerződéses konstrukcióról, majd a három
művésznek el kellett készítenie a lovas-szobor kicsinyített -
életnagyságú - változatát. A bizottság végül ennek alapján döntötte el,
hogy ki lesz az, aki megmintázza és egy bronzöntő mester bevonásával
kiönteti Gróf Andrássy Gyulának, a kiegyezés utáni első magyar kormány
miniszterelnökének, az Osztrák-Magyar Monarchia volt közös
külügyminiszterének lovas-szobrát, illetve az emlékmű két domborművét. A
szobor kőből készült posztamensére külön pályázatot írtak ki. A
lovas-szobor azon a helyen áll, ahol korábban József Attila emlékműve
állt.
Az eredetileg Zala György szobrászművész által készített, több mint
kétszeres életnagyságú bronz lovasszobor másának megalkotására első
körben nyilvános pályázatot írtak ki, amelyen két mintadarabbal lehetett
részt venni: egy életnagyságú lófejet kellett megmintázni gipszből,
illetve grafikát kellett készíteni a szoborról egy olyan nézőpontból,
amely nem azonos a fennmaradt, korabeli fényképekkel.
A beérkezett munkák alapján - a tavaly októberi bejelentés szerint - a
Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész által vezetett bíráló
bizottság három alkotót választott ki, akikkel tárgyalásos eljárást
kezdtek a szobor megvalósításának költségéről, a határidőről és a
szerződéses konstrukcióról, majd a három művésznek el kellett készítenie
a lovasszobor kicsinyített - életnagyságú - változatát.
A bizottság végül ennek alapján döntötte el, ki mintázza meg, és egy
bronzöntő mester bevonásával ki öntheti ki Gróf Andrássy Gyulának, a
kiegyezés utáni első magyar kormány miniszterelnökének, az
Osztrák-Magyar Monarchia volt közös külügyminiszterének lovas-szobrát. A
pályázatot - az eredetileg becsült nettó 300 millió forint helyett nettó
440 millió forinttal - a Bencsik Alkotóközösség Művészeti Kft. nyerte
meg.
Az Andrássy Gyula-szobor alapjának építése 2014. június 6-án (kép: Varga
Máté)
Folytatjuk!
Műemlékek és szobrok
Országház (Parlament)
Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek a székhelye. A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). Az Országházat a világ egyik legszebb épületeként tartják számon.Igazságügyi-palota (Kúria)
Az egykori Igazságügyi palotát Hauszmann Alajos tervei szerint építették 1893-1896 között. Stílusa még részben neoreneszánsz, erőteljes barokk formákkal, amelyek a belső tér látványosan mozgalmas architektúrájában válnak dominánssá.Vidékfejlesztési Minisztérium
A négy utca által határolt, háromemeletes, eklektikus stílusú épületet Bukovics Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium négyhomlokzatos, eklektikus stílusú műemlék épülettömb, földszintjén 6-9-6 nyílású, széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi oszlopokkal.Wellisch-palota
ElőkészületbenMTESZ-székház
ElőkészületbenKossuth Lajos szobra
Az Országház előtti tér 1927 óta viseli Kossuth Lajos nevét, attól az időponttól kezdve, hogy Horthy Miklós kormányzó felavatta a Kossuth Lajos-emlékművet, Horvay János munkáját. Eredetivel megegyező másolata 2014. óta áll a tér északi végében.Tisza István szobra
ElőkészületbenRákóczi Ferenc szobra
II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára készült Pásztor János (szobrász) és Györgyi Dénes (építész) 1937-ben felállított munkája: a 4,7 méteres svéd gránit talapzaton 6 méter magas bronz lovas szobor áll. A szobrot 2013-ban elbontották, majd 2014-ben - az új Kossuth Lajos tér átadásakor - felújítva eredeti helyén állították fel.Andrássy Gyula szobra
ElőkészületbenJózsef Attila szobra
ElőkészületbenAz 1956-os sortűz áldozatainak emlékműve
Az 1956-os forradalom során az Országháznál történt sortűzben máig sem tudni pontosan hány civil tüntető vesztette életét. A Vidékfejlesztési Minisztérium oldalában lévő golyónyomokat ábrázoló emlékmű a "Véres csütörtök" áldozatainak állít emléket.Képek