Móricz Zsigmond körtér

XI. kerület, Újbuda

A Móricz Zsigmond tér (vagy körtér) Budapest budai oldalának egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. A Villányi út, Bartók Béla út, Karinthy Frigyes út és a Fehérvári út találkozásánál fekszik. Története során szinte minden évtizedben átépítették. Fontos találkozóhely.

Innen a budai oldal szinte valamennyi részére eljuthatunk főútvonalon: Óbudára, a Gellért-hegyre, a Várba, Lágymányosra, Kelenföldre, Gazdagrétre, Őrmezőre, Budafokra és Nagytétényre. Legfontosabb tömegközlekedési járatai a 7-es, 173-as, 40-es és 33-as buszok, valamint a 4-es, 6-os, 19-es, 47-es és 49-es villamosok. A BKV járataival Pest legfontosabb tereit is elérjük.

Története

A tér történelme előtti időkben a mai Fehérvári út vezetett a "déli végekre", vagyis Budafok és Nagytétény felé, azokon túl pedig Fehérvárra. E főútnak 1851-től Weissenburgerstrasse volt az elnevezése, s csak 1872-től hívják Fehérvári útnak. A XIX. század végéig a környéken csupán szőlőskertek, kisebb birtokok, gyümölcsösök és villák voltak.

Miközben 1873-ban Buda, Óbuda és Pest egyesítésével létrejött Budapest, a Közmunkák Tanácsa tervekkel vágott neki a Gellért-hegytől délre eső terület szabályozásának. Két útvonalat � a Promontori (budaörsi) és a Fehérvári utat � jelölték ki a térség fő útjaiként. Ezeket a mai Petőfi híd folyatásaként kialakítandó budai körútnak kellett volna keresztezni. Az érdeklődés csekélysége és a más, fontosabb fővárosi feladatok felé forduló figyelem lassította e tervek megvalósítását. Legelőször a Gellért-hegy déli és délnyugati oldala népesült be. Mint mindenütt a budai hegyvidéken, az utcák itt is a korábbi dűlőkből, szőlőskertekből és vízmosásokból alakultak ki.

A hegytől délebbi terület jóval lassabban épült be. Az Országos Kiállítás idején, 1896-ban még alig találunk itt épületet. Rendezett út itt ekkor csupán a Fehérvári út volt és a Promontori út. Ezen kívül csak a déli vasútvonal töltése mellett épültek ki burkolt utak; lényegében a mai Budaörsi és Hamzsabégi utak helyén.

A mai Feneketlen-tó előtti időkben e területen, az 1880-as években téglagyár létesült. Ettől délre és a Fehérvári úttól keletre a Budai Közvágóhíd telkei helyezkedtek el, kelet felé túl a mai József utca vonalán. A mai bercsényi utca környékén kertes-ligetes terület volt, a Promontori út mellett az Irinyi József utca felé pedig a Kőolaj Finomító gyár kapott helyet.

Már az 1890-es évek elején megállapította az Országos Közegészségügyi Tanács, hogy a fővárosban, Krisztinaváros mellett éppen Lágymányos és Kelenföld levegője a legegészségesebb. Ám míg a belterülethez közelebb fekvő Krisztina gyarapodott, a Gellérthegytől délre eső terület fejlesztéséről a főváros hallani sem akart. Ezért vetették fel Lágymányos hívei a Millenniumi Kiállítás ide helyezésének gondolatát.

A Lágymányosi-tó köré tervezett "Constantinápoly" nevű vígalmi negyed terve az 1890-es évek elejéről Kellner Lipót elképzelései szerint

A téren 1898-ban indult el az első villamos, amely egészen Kelenföldig közlekedett, rá egy évre pedig, 1899-ben megnyílt a Gellért tér - Budafok "villanyos vasút"-vonal is.

A mai tér helyét az 1900-as évekre csupán mint elágazást jelölték, s itt egyetlen épület, a Fehérvári Fogadó állt még csak. A környék fejlődésének történetét alapvetően meghatározta a földrajzi környezet, mindenekelőtt a térséget keletről határoló Duna. Kiépülése szorosan egybeköthető Lágymányos fejlődésével, hiszen a Lágymányosi-tó fokozatos feltöltésével létrejövő új városrész útjai mind ide futottak be (lásd: Lágymányos).

Egy 1902-ben készült térkép részlete: a mai Kosztolányi Dezső tér és a Mogyoró-tó már létezik, s megjelent a környéken néhány házikó is a Műegyetem alatti részeken

Újbuda déli részeinek rendezési terve 1910-ben (a jobboldali kör a mai Kosztolányi Dezső tér helye)

A század elején egyetlen háztömb se állt a földeken, csak gyártelepek, egy vágóhíd, egy téglagyár, és néhány műhely volt található szétszórtan. Ezeket a '10-es évekig lebontják.

Ugyan Budapest határa ekkoriban már Albertfalva előtt volt, de maga a lakóövezet tulajdonképpen itt véget is ért. A Fehérvári út vasúti töltés utáni részét hívták Külső Fehérvári útnak (bár ez egyetlen korabeli térképen sem szerepel), s Albertfalva is csak az út két oldalán sorakozó, mintegy három tucatnyi házból állt.

A Külső Fehérvári út valamikor
(sajnos az évszám és a pontos helyszín ismeretlen)

1904-től már "villanyos vasút", azaz HÉV vezetett Albertfalván keresztül egészen Budafokig, s ezáltal megindulhatott a környék fokozatos benépesedése és kiépülése. A városrendezés ekkoriban csak annyiban volt tendenciózus, hogy a belterületen a lakásépítést engedték meg, innen a gyárakat kitelepítették, illetve a Fehérvári út külső szakaszára koncentrálták. A belterületen csak a Budafoki úti dohánygyár maradt meg.

A körtér észak-keleti oldala az 1910-12-es évekre beépült, csupán a déli oldal jellegzetes negyed-kör alakú házai hiányoztak. A tér közepét ekkor egy kissé elnyújtott kör alakú pázsitos rész jelentette.

Ezen az 1910-es térképen már látszik a tér kör-alakú kialakítása, s látható a tervezett városrész utcáinak nyomvonala és a még létező Lágymányosi-tó is

A Lágymányosi dohánygyár épülete a Budafoki útról
(ma ennek helyén áll a MOL székháza, északi irányban pedig vele szemben a 86-os busz megállója)

1912-ben hurokvágány-rendszert építettek a pázsit-felület köré, így egyre több villamos-viszonylat jöhetett a térig. 1928-ban a Szent Imre herceg út (ma Villányi út) is villamossíneket kapott; ezt 1929-ig egész a Budai Indóházig (ma Déli pályaudvar) építették ki.

Az építkezések követték a rendezett út- víz- és csatornahálózat kiépítését. A főútvonalak mentén házadómentességgel gyorsították az építkezéseket. Sajnos, e házak általában még az 1914. évi Építési Szabályzat szerint készültek el az első világháború előtti szemléletnek megfelelően, belsőudvaros formában. Csak a mai Bocskai úttól délre kezdtek lazább, keretes beépítésű együtteseket emelni, de ezt is csak a harmincas évek végétől.

1928-ban a Szent Imre herceg úton megindult a villamosközlekedés.

A tér 1929-ben a Horthy Miklós tér nevet kapta. Rá egy évre állították fel a téren Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imre herceg című szoborcsoportját. A szobor elkészítésére a szobrászművészt 1929-ben Croy-Dülmen Izabella főhercegasszony kérte fel. A szobrot Rafaell Vignalli öntötte, aki a kor egyik leghíresebb szoboröntője volt.

A szobor leleplezését előkészítő bizottság 1930. július 17-én tartotta alakuló ülését Bitter Illés, a Szent Imre Gimnázium igazgatója vezetésével. A szoborcsoportot augusztus 7-én állították fel a helyszínen, és augusztus 17-én leplezték le Serédi Jusztinián hercegprímás által bemutatott ünnepi szentmise keretében.

A terület 1930-ig az I. kerület része volt, de az 1930. évi XVIII. törvénycikk közigazgatási változtatásai között elrendelte a túl nagy I. kerület felosztását. A XI. kerület adminisztratív okok miatt végül csak 1934-ben jöhetett létre.

1937-ben a Verpeléti úton (ma Karinthy Frigyes út) is megindult a villamosközlekedés.

Térkép részlete 1938-ból
(a Horthy Miklós tértől délre már kezd benépesülni a terület)

1942-ben építették fel Schall József tervei szerint a Beszkárt kör alakú forgalmi épületét, a Gombát. Díszkútját Szomor László készítette.

A tér a második világháborúban szerencsére kevés sérülést kapott. Ennek is köszönhető, hogy a körülötte lévő épületek gyakorlatilag eredeti állapotukban állnak.

A mai Október 23-a út 1946-ban, amikor az még csak egy keskeny, jelentéktelen utcácska volt
(a kép jobb szélén látható a környék jellegzetes épülete, a Magyar Advent temploma)

1956-ban a magyar szabadságharc egyik fontos ellenállási központja működik a téren. A legnagyobb harcok e fontos csomópontban és környékén október 24. és október 26. között, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat.

A téren harcoló szabadságharcosok létszáma 300 körülire volt tehető, akik eleinte csupán gyalogsági fegyverekkel rendelkeztek és civilekből, valamint katonákból álltak. Lőszerraktáruk a Gomba épülete volt. Október 27-én a felkelőket kiszorították a körtérről, illetve a Szabadság híd környékéről, de később visszatértek. November 4-étől a felkelők Oláh Jenő (1933�2001) volt hadnagy és Kiss Amadé vezetésével vették fel a harcot a támadó szovjet tankokkal. Bázisuk a 10. számú ház volt és a Népbüfé tetejéről kelepelt a géppuska. A mintegy 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai rohamlöveg-zászlóalj egy egysége, lövegeikkel együtt. November 5-én legalább három harckocsit sebesítettek meg és visszavonulásra késztették a támadókat. Egyes források szerint másnapra bekerítették őket, de van olyan visszaemlékezés, amely szerint a körtériek számára csak 7-én következett el a vég. Oláh és Kiss távoztak az országból. Egyes források szerint a körtéri ellenállókat a megtorlások során nem érte retorzió, mert nem tudták azonosítani őket.

A Móricz Zsigmond körtér az 1950-es évek vége felé
(mikor a Gomba körül még megfordult a törökbálinti HÉV)

A tér a háború befejezésétől kezdődően gyakorlatilag folyamatos átalakítások alatt állt a villamos-vonalak változtatásai és az egyre növekvő tömeg- és közúti közlekedés fokozódó igényei miatt (erről bővebben a Hampage.hu oldalon olvashatnak!).

A Gomba körüli hurkot 1972-ben a forgalomból kivonták, minek következtében a 41-es villamos Kamaraerdő felől jövet csak a budafoki forgalmi telepig közlekedett. Onnan a 47-es villamossal lehetett továbbjutni a központ felé. Az 1990-es évek elején sokáig úgy volt, hogy a Gomba körüli síneket felszedik, aztán végül 1993. május 30-án a 41-est ismét elvezették odáig. A Gomba körüli hurkot végül a Bartók Béla út felújítása során, 2002-ben szüntették meg (erről bővebben a Hampage.hu oldalon olvashat).

2001-ben a Fővárosi Közgyűlés döntött a 4-es metró építéséhez kapcsolódó felszíni rendezések előrehozataláról. Ennek keretében 2002. június 22-én megkezdődött a belső Bartók Béla út teljes átépítése (Tétényi út-Szt. Gellért tér között), beleértve olyan nagy csomópontokat is, mint a Szt. Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér. Ekkor szűnt meg az 1942-ben kiépített Móricz Zsigmond körtéri hurokvágány-rendszer maradványa is. A Karinthy Frigyes út - Bartók Béla út közötti villamossíneket 2000. júniusában szedték fel, 2006. május 20-án a hurkot is megszűntették (Siroki utca - Váli utca - Móricz Zs. körtér), majd kiépítették a fejvégállomást.

A Móricz Zsigmond körtér fentről, még a metróépítés előtti időkben
(a tér óriási nagy hibája, hogy a villamosforgalmat és a főutakat nem vitték be a föld alá - így a tér darabokra van szabdalva)

2002-ben, a Bartók Béla út felújításához kapcsolódóan sor került a Móricz Zsigmond körtér felújítására is. Átépítették az elöregedett közműveket, az elhasználódott villamospályát és az útpálya burkolatát is. A téren aluljárót építettek - a teret és az új aluljárót úgy alakították ki, hogy az igazodjon a majdani 4-es metró létesítményeihez. A rekonstrukció során lényegesen megváltozott a tér arculata. A zöldfelület nagysága közel négyszeresére nőtt. Csökkent a közúti funkció, ugyanakkor nőtt a gyalogosok rendelkezésére álló hely. A korábbinál áttekinthetőbb, barátságosabb teret kaptak a könyék lakói (2002. szeptember 23-án átadták a Bartók Béla úti villamospályát, a Fehérvári úti járatok ismét áthaladhattak a Móricz Zsigmond körtéren. Mivel itt megszűnt a 41-es villamos korábbi hurokvágánya, ezért részére az SZTK előtt új, csonkavágányos végállomást létesítettek)..

2002-ben, amikor a Bartók Béla úttal együtt nagyszabású rekonstrukción esett át, a tervezők már kalkuláltak a jövőbeni metrócsatlakozással, mivel a projekt épp akkor próbált pihenőpályájáról igen nagy késések és többletköltségek árán újraéledni. Végül a tér akkori átalakítása Turányi Gábor ígéretes építészeti beavatkozásainak ellenére felemásra sikeredett. Bár a teljes közműfelújítást követően a felszín hálózatai is erőteljesen átrajzolódtak, a villamosvágányok valamelyest racionalizálódtak, valamivel több lett a zöldfelület is, de nagyarányban még mindig a közlekedés dominált. Kimaradni látszott a felhasználó, maga az utas, a városlakó. Kialakult egy akkor szinte teljesen kihasználatlan és előnytelenül hangsúlyozott aluljárórendszer, ami az elmúlt bő évtizedben meglehetősen amortizálódott is. Hosszú éveken át a metróállomás építkezése és a pusztuló Gomba-épület (Schall József, 1942) uralta a teret.

2003. március 31. és szeptember 7. között a 18-as, 41-es és 47-es villamosok kettévágva közlekedtek a Bocskai úti aluljáró építése miatt.

Ebbe a nem túl szerencsés helyzetbe épült bele a 4-es metró új állomása. Ez, az említett okok miatt a tér masszív közlekedési szerepén még csak alig érezhetően tudott enyhíteni, de a felszín alatt létrejött egy minőségi építészeti tér. A felszínen sok minden megváltozott, hiszen elbontásra kerültek a kihasználatlan korábbi budafoki HÉV-, majd a villamos hurokvágányai, a tér déli és keleti oldalán megszűnt az autóforgalom, kialakultak új zöldfelületek.

A metróállomás üveg-acél főbejárata a Budafok felől érkező villamosmegállóval párhuzamosan, a tér nyugati sávjában terül el. Az utasfogadó épület, amelyből a mozgólépcsők és liftek indulnak a mélybe, jól idomul a metróvonal arculatához, egyfajta ellenpontja a Gomba-épület kerek tárcsájának. A tér képe mindezzel együtt nem egységes, s jól kirajzolódnak az átalakítások különböző korszakainak rétegei.

2006. május 20-án megszűnt a 6-os villamos Móricz Zsigmond körtéri hurokvágánya. Ugyanebben az évben a négyes metró építése miatt közel egy éves vágányzárat kellett elrendelni a Fehérvári úton. Ennek előkészítéseként augusztus 21-27. között a Kanizsai utcánál ideiglenes végállomást alakítottak ki. A Körtér és a Kanizsai utca közt augusztus 28-tól szünetelt a villamosforgalom. Délről a 18A, 41-es és 47-es viszonylatok csak a Kanizsai utcáig közlekedtek, a 19-est és 49-est sürítették, a 18-as és a 118-as északi ágát pedig a Körtértől az Etele tér irányába vitték tovább (a végállomás túlterhelése miatt csak a Csóka utcáig).

2007. augusztus 21-én a Fővám téri metróállomás építése és felújítási munkák miatt lezárták a Szabadság hidat, a budai oldal villamosközlekedését pedig teljesen átszervezték: a 47-es és 49-es viszonylatok szüneteltek, a 118-as pedig megszűnt. A külső Bartók Béla úton a 7,5 percesre sürített 19-es, illetve villamospótló buszok biztosították a szükséges kapacitást.

A tér 2007. májusában
Halad a metróállomás építése (kép: Görög András)

2008 nyarán megszűntették a Villányi út - Fehérvári út villamossinei közötti kapcsolatot, őszére befedték a leendő állomást, a tetején pedig elkezdték a végleges villamosvágányokat fektetni. Október végére lefektették az új Villányi úti sineket, majd átadták az új csatlakozást a Fehérvári útra. December 20-án átadták a felújított Szabadság hidat, innentől pedig ismét jártak a kiskörúti vonalak, illetve értelemszerűen eltűnt a dél-budai 56-os és a Hűvösvölgyig járó 18-as.

2009 májusában a kerületi önkormányzat országos, nyilvános ötletpályázatot írt ki "A Móricz Zsigmond körtéri műemléki védettségű Gomba épületének építészeti és hasznosítási ötletpályázata” címmel. A Gomba fejlesztése az Újbuda Kulturális Városközpont program keretei közt valósult meg. A kezdeményezés magában foglalta a kerület városszerkezeti, építészeti és közlekedési szempontból kiemelt történelmi városrészeinek kulturális, közösségi és kereskedelmi funkcióbővítése mellett a közterületek felújítását, új pihenőhelyek és közművelődési, szabadidő-eltöltési lehetőségek kialakítását. A Gomba rekonstrukciójára kiírt ötletpályázattal Újbudai Önkormányzatának legfontosabb célja az épület felújításán kívül az volt, hogy egy új közösségi tér, egy emblematikus építmény megalkotása mellett is sikerüljön megőrizni a Gomba jelenlegi, műemlékileg védett, markáns, stiláris építészeti karakterét.

A bíráló bizottság döntése értelmében a Hetedik Műterem Kft., valamint a Gyüre Építésziroda Kft. valósíthatja meg terveit, melynek felelős tervezői Szabó Levente DLA és Gyüre Zsolt. A díjnyertes tervezők olyan transzparens, az eredeti Gomba különleges szerkezeti elemeit megtartó és az eredeti forgalomirányító funkciókat közösségi funkciókkal felcserélő tervet készítettek, amely nem csak magát az épületet érinti, de a Móricz Zsigmond körtér térértékét is növeli, annak közösségi és szabadidős lehetőségeinek bővítésével.

2013-ban megújult a tér burkolata, valamint elkezdték a Gomba felújítását is (kép: Hampage.hu)
(ezen év decemberében új helyére került Móricz Zsigmond szobra, amely eredetileg a Villányi út torkolatában állt)

A Gomba megújult épülete 2014-ben készült el. A tervezés során a legfőbb alapvetés a körszimmetria tökéletes megvalósítása volt, vállalva ezzel a klasszikus műemlékvédelmi szempontok átértelmezését. Az eredeti épületkontúrokat rekonstruálták, majd keret nélküli, alaprajzilag íves hőszigetelő üvegezés, íves finombeton panelek és kortárs részletképzés valósult meg az épületen. Teljes szerkezeti rekonstrukciót során javították ki, illetve erősítettük meg a pilléreket, gerendákat és a konzolos tetőlemezeket.

A téren 1963-ben alakították át villamosvonalakká a HÉV-vonalakat és 1972-ig a helyükbe lépett 41-es és 43-as villamos is a Gomba körül fordult vissza. Ekkor a két járat végállomását áthelyezték, az épület kiszolgáló funkciója megváltozott: megszűnt a várakozó, az üzlethelyiségek és a BKV bérletpénztára mellett műszaki berendezések tárolására használták. 1993-tól 2002-ig újra az épület körül fordult vissza a 41-es villamos. Habár a Gombát a 2000-es évek elején ipari műemlékké nyilvánították, műszaki állapota az évek során jelentősen leromlott. Az épület 2008 őszén került a Fővárosi Önkormányzattól a XI. kerületi önkormányzat tulajdonába.

Móricz Zsigmond körtér

XI. kerület, Újbuda

Története

Képek

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek