A Széchenyi István tér turizmus tekintetében a
kötelezően meglátogatandó közterületek között szerepel, hiszen itt nem
csak fontos műemlékek találhatók, hanem innen Buda és Pest számos fontos
részére juthatunk el. A teret kitöltő park északi részén Széchenyi
István, déli részén Deák Ferenc, az MTA épülete előtt pedig Szarvas
Gábor szobra áll. A tér számtalan névváltozáson esett át: A XVIII.
század elején Só tér (Salz Platz), Sóhivatal tér (Salzamt
Platz), Ács tér néven volt ismert, az 1830-as években Felső
Dunasor (Obere Donau Zeile), majd 1847-ben Kirakodó tér vagy
Rakpiac, 1850 körül Lánchíd tér (Kennebrücke Platz),
1858-tól Ferencz József tér volt a neve. 1918-ban Október 29.
tér, 1919 és 1946 között újra Ferenc József tér, majd
1946-tól 2011. május 5-ig Roosevelt tér, Franklin D. Rooseveltre
emlékezve. 2011-től Széchenyi István nevét viseli, ugyanis a téren lévő
Magyar Tudományos Akadémiát ő alapította, valamint a Lánchíd megépítése
is az ő nevéhez fűzódik.
Története
Az északi Duna-parti nagy rondella és a Váci kapu közötti rövid falszakaszon a városfal külső oldalához semmi sem volt hozzáépítve. A Váci kapu a Deák téren állt, de a pontos elhelyezkedését nem ismerjük. A Váci kapu előtt török temető helyezkedett el, míg a Duna-parton a rondella mellet palánkkerítés, az északi oldalán a kikötő és a hajóhíd volt.
Hallart Wenig metszete 1684-ből (az északi rondellától északra pusztaság
és temető húzódik)
A törökök kiűzése után, Buda felszabadításával
rövidesen újjáalakult a pesti városi tanács, majd a romba dőlt Pesten
azonnal elkezdődött a romeltakarítás. A felszín egyenetlenségeit égett
épülettörmelékkel kevert földdel ftöltötték fel, amelybe sok különböző
korú régészeti leletzúzalékot, állat- és emberi csontokat, földi
maradványokat kevertek (magyarán minden háborús nyomot a föld alá
takarítottak el).
A városfaltól északra húzódó sáncárkot a romeltakarítás után meghagyták.
Először a török háború utáni pestisjárvány elleni védekezésre szolgált,
de az 1700-as évek első éveiben, katonai, védelmi szerepe lett, ezért a
városi tanács utasítására kiszélesítették és lemélyítették.
Pest és környéke egy 1760-ban készült térképen; míg Terézváros és
Erzsébetváros már fejlődésnek indult (kertek és vályogházak nyomán),
addig Lipótváros helyén még csak hatalmas pusztaság húzódik északi
irányba
Chim Mihály "telekhivatali segéd” így jelenti a
falakon kívüli állapotokat: "A Váci-kapu mellett lévő Schützenhoffer
háztól az Invalidusok házáig (mai Központi Városháza) a zsidók
vásári bódéi húzódnak meg. Az Invalidusok házától a Hatvani-kapuig 41 öl
falhosszúságot takar négy házacska. A Hatvani-kapu másik oldalán áll a
polgári lövölde, melyhez a városfal mentén 80 ölnyi terület tartozik".
A Pesttől északra eső terület ekkor még mocsaras, fás, a Duna áradásai
miatt igencsak szélsőséges vidéknek számított, amit igyekeztek elkerülni
a pesti polgáros. A korabeli térképek mindezt igencsak jól adják vissza,
hiszen míg a városfalaktól keletre és délre már kialakultak a
vályogházas kis kertecskék, addig északon még nem épült fel semmi. Az
első változást Pest fejlődésnek indulása jelentette, amely magával hozta
a lakosság gyarapodását, majd vele együtt az építési kedvet is.
ajd sorra kezdtek el épülni ahogy mivel Pest a XVIII. század első
harmadában elkezdett fejlődni, e területen pakolták ki az északról
leúsztatott uszályokból az árut, mivel az alacsonyabb és sekélyebb part
alkalmasabb volt a kikötésre.
1776-ban, a városfaltól messze északon üzembe áll a Valero Selyemgyár,
így megélénkül a forgalom Pesttől északra is, amely ösztönzőleg hat
további vállalkozásokra, valamint a város területének északra történő
terjeszkedéséhez. Ekkor az egyik legfőbb építőanyagnak még mindig a fa
számított, amit a Felvidékről hozattak az építtetők, viszont az egész
farönköket csak igen nehezen lehetett volna eljuttatni közúton az északi
erdőkből Pestre, így maradt a fa „leúsztatása” a Dunán. A fás, mocsaras
rész remek kikötőhelynek bizonyult, így az évek előrehaladtával egyre
civilizáltabb külsőt kezdett el felvenni a terület, ahol már nem csak a
farönköket pakolták ki, hanem különböző kereskedők is elkezdték
árusítani a portékáikat.
1786-ban felépül az Újépület.
1789-ben létrejön az Újvásártér (a mai Erzsébet tér elődje).
1790-ben megkezdődnek az első telekkiosztások a városfaltól északra.
Lipótváros térképe 1790 körül, immáron az új Újépülettel és
Újvásártérrel jelölve - a kép bal szélén látható sáv a Fakereskedők
tere (Holzhändlers Platz), ahonnan a faáru érkezett
(a domborzati viszonyok ábrázolásából jól kivehető, hogy mely részek
kerültek víz alá a Duna áradásakor)
A közéletre enged következtetni, hogy 1790-ben már
magyar nyelvű színi előadásokat tartanak a Duna-parti rondellában, amit
viszont egy évvel később a rondella tulajdonosa beszüntet, s kiebrudalja
a társulatot. Reischl ácsmester ekkor bérbe adja a társulatnak egy évre
- kétszáz rénes forintért - a Duna-parti, fából tákolt épületét. A
Magyar Híradó 1792-ben ezt jelenti róla: "A magyar játékok, a híd
előtt, a budai részen már sok éven át fennálló nyári Theatrumban fognak
tartatni, s április 20-án lesz az első jádzás. A jádzók száma eddig 13
férfiú és 5 asszony személyzetből áll. A már valahára mozgásba jött
magyar Theátrum társaság, május 5-én remekelt egy vígjátékkal”.
A városkapuk lebontásával az ősi városmag szabaddá vált a külvárosok
irányába, amelyek a beépített Belvárossal szemben teret és módot adtak a
szabályozásra. Különösen nagy lehetőségeket hordott magában az 1780-as
évektől fokozatosan beépülő Lipótváros, amely mágnesként vonzotta a
kereskedőket, elsősorban a "göröget”, a tehetős iparosokat, majd a
nemeseket. A már álló középületek mellett – Újépület, sóhivatal,
harmincad-hivatal – egyre több lakóház épül ezen a területen.
A Pesttől északra lévő terület 1793-ban, amikor már kivehető a mai
Széchenyi István tér körvonala
1806. szeptember 22-én földrengés rázza meg Pestet és
Budát: "Pesten este három fertály kilenc után földindulást
tapasztaltunk. Két ízben egymásután volt a rendülés, az első sokkal
erősebb, mint a második, de mégis az épületekben szembetűnő károkat nem
okozott. A rendülés kezdődött napkelet felől, kevéssel előbb kétszer
villámlást vettünk észre, különben szép holdvilág és csillagos este
volt. Legnagyobb zűrzavart okozott a Theátrumban, ahol a megrémültek
közt valaki azt kiáltotta, hogy a Theátrum ég! Ily zavarodásban nagy
volt a tolongás, sokan különféle holmit elvesztettek. Aki vagy vesztett,
vagy talált valamit, Dollovicsini várostanácsosnál jelentse magát” -
írja a Hazai Tudósítások. Három nap múlva a tudósítás azzal bővül, hogy
a földindulás a budai vízivárosi plébániatemplomot erősen megrázta, a
baloldali tornyáról a négymázsás kereszt leesett, s áttörte a templom
fedelét. Az apácák templomában, a Sanctuarium boltozatát a templom
derekától elválasztó boltot egészen elszakította a földindulás, de a
Várban szembetűnő kár nem történt, ott "a rendülést sem igen érezték".
József nádor kezdeményezésére, több éves előkészítő munka után 1808-ban
indult útjára Pest város Szépítő Bizottmánya. A nádori előterjesztés a
Belvárostól kiindulva foglalkozott a város egyes területeivel –
hangsúlyosan a tervezett városrésszel a Lipótvárossal – de kitért
a külvárosokra, valamint a városhatáron túli területekre is.
"Csak Amerika új világának tündéri kézzel épülő
városai között találunk
hasonló gyors emelkedésre példákat, minőt az 1825–1848-i újabb
alkotmányos korszakban Pest városában láttunk. A nemzeti szellem
felébredtével, tudomány, ipar és kereskedés áldásaival együtt járó
értelmiség
és vagyonosság terjedtével, az elhanyagolt Pest mindinkább elérte azon
közös
célunkat, hogy a polgárisult világnak méltó pontjává, valóságos európai
várossá legyen” – írja a Vasárnapi Ujság 1861 tavaszán a korszakról
Hild
József építészt köszöntő írásában.
A város legfestőibb pontjaként számon tartott rakodó
partot, a mai Széchenyi teret övező épületeket 1822 és 1834 között
építette a klasszicizmus meghatározó építésze.
"Szóval ott lakott Hild János az Újépületben, s ott készítette el
városszépítési tervét, melyben lefektette a jövő feladatait. A külső
városrészeket a terv egyelőre figyelmen kívül hagyta. Csaka Régi városra
(Belváros) és az Új városra (Lipótváros) vonatkozott. Mit akart Hild
János? Uccaszabályozást, csatornázást, a szerviták templomának
lebontását, a Dunapart befásítását a mai Vámházig - a Régi városban. Az
Új városban dunaparti fásítást, a parti épületek egyvonalba
sorakoztatását, új templom építését és a szerviták kihelyezését a régi
Hetz amphitheatrum (ma Szent István bazilika) területére, továbbá a
Tischler Markt kihelyezését és sétateret a Dunánál, a hídig" - írja
Lestyán Sándor a Pest-Budai regélőben, 1940-ben.
Lipótváros utcái és épületei egy 1828-as térképen, amelyen jól kivehető
a hajóhíd pesti főjénél a Theátrum épülete "K"-val jelölve
A terület fejlődésével a rakodásra alkalmas dunai
rész fokozatosan vált a köznyelvben Kirakodó térré (Ausladungs Platz). A
tér első épületei közé tartozott a Sóhivatal (a sókereskedelemből
származó adókkal foglalkozott), amely nem állhatott sokáig: 1820-ban
lebontották, mivel a városfejlesztési tervek útjában állt. A következő
másfél évtizedben pedig sorra épültek azok a paloták és középületek a
téren, amelyeknek köszönhetően a korban Pest legszebb helyének is
nevezték a Kirakodó teret.
A Diana fürdő
Az egykori Sóhivatal helyén több telket is kialakítottak, amelyek közül
az egyiket Pfeffer Ignác vásárolt meg 1820-ban, hogy végül Hild József
tervei alapján felépítsék, majd átadják a Dunafürdő nevű fürdőt
1823-ban. A fürdő egy ún. "kádfürdő" volt, ugyanis a Duna vizét emelték
át egy szerkezettel a fürdőbe, ahol aztán vezetékeken át és felmelegítve
csorgattak bele a lakosztályok kádjaiba. Egy ilyen lakosztályban élt
Széchenyi István is 1827-től 1832-ig. A fürdőt 1833-ban átnevezték Diana
fürdővé, valószínűleg a fürdő folyosóján található Diana-szobor után.
A Diana-fürdő 1837-ben
A Diana-fürdő a század közepén
Több találatot kapott a fürdő is, amelynek
következtében az kiégett. Egészen 1850-ig kellett várni, hogy Pfeffer
Ignác felújítsa a fürdőjét. A következő években tulajdonosváltás
következett be: az új tulajdonod ifj. Pfeffer Ignác lett, aki 1854-ben a
fürdő második szintjén gőzfürdőt hozott létre.
Többek között ennek is köszönhető, hogy a Diana fürdő igen nagy
népszerűségnek örvendett és nem kevés hasznot hozott a Pfeffer
családnak. Viszont eljött az 1873-as esztendő. Ekkor egyesült Pest, Buda
és Óbuda és jött létre Budapest. Innentől kezdve a pestiek inkább
átmentek a patinásabb budai fürdőkbe (ahol termálvíz volt), így hamar
megcsappant a Diana fürdő látogatóinak száma. Ezért a Pfeffer család a
következő években eladta az egykor híres fürdőt a Pesti Magyar
Kereskedelmi Banknak, amely a későbbiekben lebonttatta azt, hogy a
helyén felépíttesse az új székházát, amely mind a mai napig áll.
A Lloyd-palota
1820-ban vásárolt telket a Kirakodó téren Stankovits István kereskedő
is, hogy felépítse rá a Pesti Kereskedő Testület székházát. A költségek
előteremtésére részvényeket bocsátottak ki, a tervek elkészítésével
pedig 1826-ban megbízták Hild Józsefet. A tervek azonban nem voltak
tökéletesek, ugyanis Hild egy árkádot is tervezett az épülethez, ami már
közterületre lógott, ezt viszont nem engedélyezte volna sem a Szépítő
Bizottmány, sem pedig a városi tanács. Valószínűleg ezzel maga Hild is
tusztában volt, ugyanis a tervek elfogadása érdekében, kikerülve mindkét
hivatalt, egyből a Bizottmány elnökéhez, József nádorhoz fordult a
tervek elfogadása végett.
A terv bevált, ugyanis a tervek annyira tetszettek a nádornak, hogy engedélyt adott a kivitelezésre. Az építkezés 1827-ben kezdődtek, majd 1830-ban fejeztek be. A székház éke volt az első emeleten a nagyterem, amelynek erkélye a Kirakodó térre nézett. Itt hangversenyeket és a Nemzeti Kaszinó évenkénti bálját tartották meg. Az alsó szinten volt a gabonacsarnok, ahol a kereskedők és a termelők találkoztak. A felső emeleten nem csak a nagyterem volt, hanem 22 lakás, illetve irodák. Az újonnan megnyilt klasszicista palotából irányították az egész országos kereskedelmet.
A Hild által tervezett székház (későbbi nevén - 1854-től - Lloyd-palota)
(A dualizmus alatt itt volt a Szabadelvű Párt székhelye, illetve egy
ideig a tőzsde is itt működött)
Később a palota földszintjén nyilt egy kávéház, valamint a Pester Lloyd nevű napilap nyomdája. Az 1854. január 1-jével indult Pester Lloydot főleg a németül is olvasó pesti polgárság olvasta. Első szerkesztője Weisz János volt. A magyar társadalom termelő köreinek érdekét képviselte, szabadelvű eszmeiséget terjesztett, s a német nyelvterület számára a magyar államiságot, kultúrát közvetítette azoknak az olvasóknak, akik Magyarországról a nem mindig elfogulatlan, sokszor magyarellenes bécsi lapok híradásaiból tájékozódtak.
A Diana-fürdő és a Lloyd-palota 1880 körül
A Coburg-palota
1825-ben vett telket egy árverésen a Duna fürdő mellett Libasinszky
Vince szabómester és felesége. Mivel hamar megkapták az építési
engedélyt, így a Lloyd-palotával együtt indult meg rajta az építkezés.
Az ezen telken emelkedő épületet is Hild József tervezte, de az
engedélyt azzal a feltétellel adták, hogy annak harmonizálnia kell a
Duna fürdő épületével. E házat 1836-ban vásárolta meg a
Libasinszky-házaspártól Ferdinánd herceg, aki a szász-coburg-gothai ház
leszármazottjaként szerepelt, így az épület megkapta a Coburg-palota
elnevezést.
A Kirakodó tér 1850-ben - szemben a Lloyd-palota, majd balra a Diana
fürdő, a Coburg-palota, a Nákó-ház (még a bővítése előtt), az Ullmann-
és a Vieser-paloták
(kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
A legjelentősebb változás a ház életében 1874-1875 folyamán következett be. Ugyanis az akkori tulajdonos, Coburg Fülöp felújíttatta a palotáját Hauszmann Alajos tervei alapján. Ennek köszönhetően a klasszicizáló ház könnyed neobarokk homlokzatot kapott.
A Coburg-palota 1877-ben
A szomszédos Diana fürdőhöz hasonlóan a
Coburg-palotát is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vásárolta meg, hogy
lebontsák, majd a felszabaduló helyen és a szomszédos telken
felépíthessék új székházukat. A bank palotáját Alpár Ignác tervezte. Az
új székház 1909-re készült el és 1945-ig szolgálta a Pesti Magyar
Kereskedelmi Bankot. Ezután a Belügyminisztérium költözött a falai közé,
amely mind a mai napig itt található.
A Nákó-ház
A Nákó-ház építése előtt e helyen két üres telek volt, amelyeket
Frühwirth József és Kietreiber Ferenc birtokoltak. Ők elcserélték ezeket
Mayerffy Ferenc telkeivel, aki a két telket összevonva, építési
engedélyért folyamodott 1812-ben. Az általa megálmodott épületet Pollack
Mihály tervezte. Mivel a tervezett épület egy szinttel magasabbra nyúlt
a szomszédaitól, ezért a Szépítő Bizottmány nem adta meg az építési
engedélyt. 1827-ben így Mayerffy eladta a telket Deron Antal
nagykereskedőnek, aki még ugyanebben az évben építési engedélyért
folyamodott. Eközben már állt a Duna fürdő épülete és a Llyod-palota is
épülőfélben volt, s az ide állítandó épületet is Hild József tervezhette
meg. Mivel ez összhangban állt a környező épületekkel, ezért a Szépítő
Bizottmány megadta az engedélyt, így 1828-ban itt is megindulhatott az
építkezés.
Deron Antal palotája
1833-ban Deron Antal eladta a házat Nákó Jánosnak,
amely ezután hosszú évtizedekig a Nákó-család tulajdonát képezte. Miután
a Magyar Tudományos Akadémia 1827. augusztus 18-án megalakult, épületük
nem lévén, az ekkor már Nákó-palota néven ismert épület első emeletén
találtak otthonra. Épp ezért a palota csakhamar benépesült.
1869. június elején Pucher József építőmester Nákó János megbízásából
harmadik emelet ráépítésére kért engedélyt a Bizottmánytól. A jól
értesült Fővárosi Lapok már előtte, április közepén hangot ad az
átépítést ellenző véleményének, amelyben félti a tér megszokott képét a
tervezett változtatástól: "A Lánchíd tér arányosságát csakugyan
megrontják azzal, hogy a Nákó-házra még egy emeletet építenek”.
A városi tanács azonban bízott a kivitelező mögött meghúzódó Ybl
Miklósban, ezért 1869. július 1-jei ülésén a kétemeletes épület
megfelelő teherbíró képességét feltételezve megadta az építési
engedélyt. Az építési hatóság dokumentumai között lévő tervek mellett az
Ybl-hagyatékban még két újabb homlokzati változat is fennmaradt erre az
épületre: az építész tervváltozatai egyikén klasszicista középületet
képzelt el középrészén timpanonnal, a harmadik emeleten pedig
kariatidákkal, míg másik elgondolása szerint neoreneszánsz köntösbe
burkolta volna a bérházat. Ybl végső megoldásában tiszteletben tartotta
elődje munkáját; megemelte a koronázó-párkányt és a meglévő két
emelethez hasonló kialakítással egy újabb szintet illesztett.
A Nákó-ház a bővítése után (előtérben a
Koronázási-domb)
A kivitelre került változatot Weinwurm Antal felvétele őrizte meg számunkra, amely nem felel meg egy az egyben egyik variánsnak sem. Nemcsak a homlokzat képe változott az átalakítás során, hanem az igényeknek megfelelően belül is korszerűsítették a bérházat. Bár ekkor még Nákó János tulajdonában volt az épület, annak modernizálása már az 1872-ben birtokba került új tulajdonos, az építési engedély kiadásának évében – 1869-ben – alakult Franco-Magyar Bank érdekeit szolgálta.
A Kirakodó tér 1870 körül (balra a Koronázó-domb)
1872-ben új tulajdonosa lett a palotának: az 1869-ben megalakult Franco-Magyar Bank, amely az 1873-as tőzsdekrachot követően 1876-ban csődbe ment. 1880-ban került a Nákó-ház a Gresham Életbiztosító Társaság kezébe, amely az 1900-as évek legelején lebonttatta az épületet, hogy 1905 és 1907 között felépíttesse új palotáját Quittner Zsigmond tervei alapján.
A Magyar Tudományos Akadémia
A Kirakodó tér északi lezárását többen többféleképpen gondolták el.
József nádor ún. mérlegházat és harmincadhivatalt szeretett volna erre a
területre, ezzel erősíteni a környéken folyó kereskedelmet. Viszont
többen előálltak azzal az ötlettel, hogy az építendő állandó magyar
színházat kellene erre a telekre felépíteni. A nádor lemondott a
tervéről és támogatásáról biztosította a színházpártiakat. Ugyanakkor a
kereskedelmi társulat ragaszkodott a vámhivatalhoz és a mérlegházhoz.
Hosszas huzavona után végül úgy oldódott meg a helyzet, hogy nem épült
oda semmi.
Mindeközben az 1825–1827. évi pozsonyi országgyűlésen (többek között
gróf Széchenyi István anyagi támogatásával) létrejött a Magyar Tudós
Társaság, a későbbi Akadémia. Viszont nem igazán tudtak munkálkodni
azokért célokért, amelyeket megfogalmaztak, mivel nem volt saját
székházuk. Így „vándorolniuk” kellett.
A legismertebb ideiglenes központjuk a Nákó-palota első emeletén volt.
Végül megelégelték a helyzetet az 1850-es évek második felében és
pénzgyűjtésbe kezdtek, hogy saját székházat építhessenek fel. Igen hamar
igen nagy összeget tudtak összekalapozni. Ezt követően 1860-ban
rendeztek egy meghívásos (zártkörű) tervpályázatot, amelyen többek
között részt vett Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós is. Végül Friedrich
August Stüler berlini építész pályaművének sikerült győzedelmeskednie. A
pazar, neoreneszánsz palotát 1862 és 1865 között építették fel és mind a
mai napig a tér egyik ékköve.
Ullmann-palota és Vieser-palota
A két épület két telekre épült, bár a képeken olyannak hat, mintha
egyetlen épületről lenne szó. Az északi, sarkon lévő telket Feszl János
vette meg 1791-ben, hogy ácstelepet nyithasson rajta. Csakhogy ő ideje
korán meghalt, az örökösei pedig eladták Ullmann Móric bankárnak, aki
Hild József tervei szerint, 1834-ben építette fel rá kétemeletes,
klasszicista palotáját. A palota 1847-ig volt az Ullmann család otthona,
majd mikor Móric elhunyt, az épületet bérbe adták. 1850-ben végül a
palotát kávézó és szálloda céljából átalakították, hogy Európa néven
Pest leghíresebb szállodája működjön benne. Nevét a homlokzatán lévő
szobrok után kapta: az egyik Zeusz volt, míg a másik Európé. Az Európa
Szálló ékének számított a fényűző nagyterem, ahol számtalan bált és
gyűlést tartottak, így nem csoda, hogy olyan jelentős vendégekkel
büszkélkedhettek, mint a walesi herceg, a későbbi VII. Edward brit
uralkodó.
A Nákó-ház, a Viser-palota és az Ullmann-palota 1873-ban
A mellette lévő telket Vieser Ferenc vette meg egy
árverésen 1822-ben. 1837-ben folyamodott építési engedélyért, amit csak
úgy kapott meg, ha a homlokzat az Ullmann-palotához idomul. A terveket
Hild József testvére, Hild Károly készítette, ám mivel ő váratlanul
elhunyt, József fejezte be a munkát. Ennek köszönhetően a Vieser-palota
és az Ullmann-palota úgy néz ki, mintha egyetlen épület volna.
1887-ben a két palotát megvásárolta az Államkincstár, hogy kiebb
átalakítás után a Magyar Királyi Rendőrség Budapesti Főkapitánysága
költözzön beléjük 1903-ban. A Kincstár 1914-ben megvette a szomszédos
két épületet is a Vigyázó Ferenc és a Zrínyi utcákban, majd azok kisebb
átalakítása és felújítása után szintén a Főkapitányság tömbjéhez
csatolták.
Széchenyi István szobra
A tér nevét adó politikus szobrát Engel József és Weber Antal tervei
alapján állították fel az Akadémia előtt, 1880. május 23-án.
Széchenyi szobra a Magyar Tudományos Akadémia előtt
7 méter magas, vörösmárvány talapzaton áll Széchenyinek hatalmas alakja, magyar díszruhában, mentével a vállán. Balját kardján nyugtatja, jobb kezében papirtekercset tart. A talapzat négy szögletén ülő mythologiai alakok: Neptunus, Vulcanus, Ceres és Minerva, Széchenyi munkálkodásának irányait, a hajózást, ipart, földmivelést és a művészeteket jelképezik. A szobor 120.000 forintba került
Deák Ferenc szobra
Már 1876-os halálakor döntöttek egy róla mintázott szobor
felállításáról, ami 1887-ben meg is történt. A kiírt pályázatra 16
pályamű érkezett be, amelyből hármat választottak ki, az elsőként
díjazott Huszár Adolf terve volt. 1885-ben azonban Huszár Adolf meghalt.
A szobor befejezésére Stóbl Alajos felügyelete alatt Keszler Adolfot és
Mayer Edét kérték fel. A talapzat Schickedanz Albert terve.
Deák Ferenc szobra 1896-ban, a Lloyd-palota előterében
A talpazat sötétszürke cseh szienit 900 cm magas 550
cm széles, közel 100 mázsás kockákból épült. A négy sarkon dór oszlop
van tiroli porfirból. A feliratok számára zöldes szerpentin van
behelyezve. Az ülő Deák Ferenc főalakja 470 cm bronz, a 4 mellékalak
méretei 315, 340, 356 cm. Elöl Justitia álló alakja, jobbról a Nevelés
és a Nemzeti Haladás, balról a Kiegyezés csoportja, hátul a Honszeretet
álló alakja látható. A szobrok öntése a Schlick-féle öntődében történt.
Történelmi események a téren
Az 1838. márciusi árvízkor a fedél nélkül maradtakat a magasabban épült
házakba, palotákba, középületekbe, laktanyákba és templomokba vitték.
Tele volt árvízsújtott hajléktalannal az Újépület, a Károly kaszárnya.
József nádor a királyi Várban 66 szobát nyittatott meg a fedél nélkül
maradtak számára, s naponta tizenötezer kenyeret süttetett az éhezőknek.
A tér házai ugyan nem sérültek meg, viszont teljesen víz alá került a
környék.
A köz- és magánépületek három évtizeden át szépen gyarapodó sorát
megakasztotta, majd hihetetlen építészeti konjunktúrát idézett elő az
árvíz pusztítása. A bizottságnak is újra kellett gondolni feladatát és
magába szállva levonni a következtetéseket. A jelentős közcélú épületek;
Vigadó és Német Színház emelését követően a figyelem a partszabályozás
felé fordult. A tragédia 1839-ben, mint kagylóban a szennyeződés a
gyöngyöt, megszülte a város építési szabályzatát. Az általános
irányelvek a Bel- és a Lipótvárosra vonatkoztak. A külvárosokat –
Teréz-, Ferenc- és Józsefváros – két részre osztották. A határvonal a
Váci töltéstől21 a Nagymező utcán át az egykori Kismező utcával érte el
a mai Rákóczi utat, majd a jelenlegi Nagykörút ívével a Dunába
torkollott. Az ettől beljebb fekvő területre az általános előírásokat
alkalmazták, míg a külsőre lazább rendelkezéseket érvényesítettek.
Az új épületek esetében előírták a földszint boltozását, a padozatnak az
árvíz- és a járdaszint fölé helyezését. A regula meghatározta, hogy a
főfal vastagsága felső szintektől lefelé fokozatosan növekedjen. A
továbbiakban építőanyagként kizárólag jó követ, vagy kellően kiégetett
téglát és jó habarcsot használhattak. Sem a föld szintje alatt, sem a
padláson nem engedélyezték lakások kialakítását.
Az 1848-49-es szabadságharc során Heinrich Hentzi osztrák vezérörnagy a
Várból lövette Pestet (terrorbombázást tartott a lakosság
megfélemlítésére), minek során több találat is érte a teret. Ennek során
sérült meg a Lloyd-palota és a Coburg-palota is.
A Lloyd-palota sérülései
1867-ben a tér közepén emelt Koronázási-dombon tartották Ferenc József magyar királlyá történő koronázását.
A Koronázási-domb körüli téren a megyék, városok és kerületek bandériumai voltak felállítva. A főméltóságok, a zászlós urak, a tartományok lobogóit magasan hordozó lovagok, valamint a papság színes csoportjai mind lóhátról tekintettek a Koronázási-domb felé. A Duna felé és a tér körül ezután mindenhol a nép tömege lepett el minden talpalatnyi földet.
Az alkalomra pompás díszbe borították a Lloyd-palotát, amelynek erkélyéről tekintett le a királyné kíséretével együtt. Midőn a kardcsapások megtörténtek, a király ismét a nép közé lovagolt, majd egy keskeny folyosó nyitásával, elindult bandériumai élén a Lánchíd felé. A tömeg éljenzése közepette előre-hátra, körbe-körbe nyargalt a kétfelé nyíló embersor között. A bandériumok után következtek az ország főméltóságai, majd a főpapság s végül a király. Ezennel az országos ünnepek befejeződtek.
A Ferenc József téren, Vilmos császár tiszteletére emelt, koszorút
nyújtó Hungária szobor 1897. szeptember 20-án (kép: Fortepan)
1945-ben, Budapest ostromakor olyannyira megsérült a
tér, hogy számos épületet le kellett bontani. Az Ullmann-palotát és a
Vieser-palotát le kellett bontani, ahonnan a Rendőrség átköltözött a
Deák Ferenc térre. A helyén épült fel 1972 és 1980 között az úgynevezett
Spenótház
Hofer Miklós tervei alapján. Falai közt működött az Országos
Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag- és
Árhivatal. A Spenótházat 2003-ban részben elbontották, majd 2006-ban új
homlokzattal egy új irodaházat építettel helyébe.
A Lloyd-palota sem járt szerencsésebben: a háborúban jelentős
sérüléseket szenvedett, s bár még megmenthető lehetett volna, a
kommunista városvezetés inkább lebontatta, minthogy egy torzó magasodjon
a tér fölé. A háború utáni újjáépítési lendületet hamar lelassította a
pénzhiány, így sok helyen maradtak üresen a telkek.
A Lloyd-palota 1945-ben
A Hotel Atrium Hyatt
A Lloyd-palota helyére végül 1979 és 1982 között építették fel a Hotel
Atrium Hyatt-ot. A 365 szobás, eredetileg 711 ágyas ötcsillagos
szállodát Zalaváry Lajos (KÖZTI) tervezte, a megbízók a MALÉV és a
Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat voltak. Ennek megfelelően
kerültek ide a MALÉV irodái. A szállodát 1982 június 19-én nyitották
meg. Az épület érdekessége, hogy még készen se voltak a végleges tervek,
amikor már elkezdték építeni, tehát úgy kellett előrelátóan megtervezni
az alsó szintek tartószerkezeteit, hogy még nem voltak végleges,
elfogadott kiviteli tervek a felsőbb szintekre. A szálloda az osztrák
hitelprogram keretében épült fel, így osztrák cég, az Universale-Porr AG
volt a generálkivitelező.
A szálloda építése 1981-ben
Az átadott szálloda 1982-ben
A szálloda 2019-ben került annak az Indotek
csoportonak a tulajdonába, amelyik a Gellért Szállót is megvásárolta és
nemrégiben hatalmas sajtótornádót kavart azzal, hogy bejelentkezett a
Ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér megvételére is.
Az erajtolt Budapest Szíve Program szerint a Széchenyi István teret az
alábbiak szerint újítanák fel: reprezentatív teret hoznának létre a
Lánchíd és a Gresham palota között, amellyel a turisták akadálymentesen,
kerülők nélkül sétálhatnának a Bazilikától a Budai várig. Emellett a
Duna-korzót továbbvezetnék az Országház irányába, valamint az Akadémia
előtere méltó teret kaphatna.
Látványterv a tér felújításáról
A tervnek a gyalogoskapcsolatok javításán túl célja,
hogy egy forgalmilag működőképes sávkialakítás mellett az autók által
elfoglalt terület csökkenjen, így a Buda felé tartó forgalom is a tér
déli oldalán és nem az Akadémia előtt hajtana fel a hídra. A rakparti
felhajtás lehetősége egy kis-körforgalom létesítésével válik
biztosítottá, a körforgalom által az összes jelenlegi kapcsolat megmarad
a téren a rakparti lehajtás kivételével, mely északi irányban az
Országháznál, déli irányban a Március 15. téren biztosított. Az Akadémia
utcában a József Attila utca és a Mérleg utca között kétirányú
kerékpárutat, a Mérleg utca és a Vigyázó Ferenc utca között önálló
kerékpársávot, míg a Vigyázó Ferenc utca és az Arany János utca között
nyitott kerékpársávot építenének.
Az európai uniós támogatással megvalósítani tervezett projekt
finanszírozása a 2007-2013-as időszakban nagymértékben bizonytalan volt,
majd a kormányváltást követően a projekt elhalt.
Folytatjuk!
Képek
Hamarosan!