A tér 1929 előtt névtelen közterület volt, Gödör
néven emlegették, amit az itt lévő agyagbányáról kapott. 1929-ben
nevezték el Széll Kálmán térnek az egykori magyar
miniszterelnökről. 1951-ben a szovjetbarát városvezetés a tér nevét
Moszkva térre változtatta. A rendszerváltás után felmerült a tér
átnevezése Antall József térre, de ez a lépés nem történt meg,
végül 2011. május 12-től a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a teret
ismét Széll Kálmán térnek hívják.
A Széll Kálmán tér Budapest észak-budai városrészeinek (Rózsadomb,
Pasarét, Pesthidegkút, Zugliget, Hűvösvölgy), továbbá néhány környező
település (Nagykovácsi, Budakeszi) és a kedvelt budai kirándulóhelyek
felé közlekedő villamos- és autóbuszjáratok átszállóhelye illetve
végállomása. Itt van a 2-es metróvonal egyik legforgalmasabb állomása,
melyet 1972-ben adtak át a forgalomnak és 2006 nyarán részlegesen
felújítottak. A téren van a 4-es, a 6-os, a 18-as és az 59A villamosok
végállomása, de a téren áthalad az 59-es és a 61-es villamos is. A
villamospályák mai elrendezése 1959-ben alakult ki.
Napjainkban a tér a város egyik legzsúfoltabb tere. A közutakon
folyamatos az autóforgalom, a légszennyezés mértéke a kritikus
időszakokban a megengedett határok körül mozog. Mára a téren alig maradt
hely park vagy pihenőhely számára.
Városképi szempontból az egyetlen meghatározó létesítmény a Magyar Posta
Vezérigazgatóságának korábbi - a tér fölé magasodó - épülete, amely 1923
és 1925 között épült Sándy Gyula tervei alapján.
Története
A középkorban az egykori Logod nevű település kapuja
nyílt erre a területre, melynek határában domborult az ún. Tusman-domb.
Helyének meghatározása bizonytalan. A Marsigli-féle török feliratos
térképen találkozunk hasonló elnevezéssel: a Várhegy északi nyúlványát,
amely az Ördög-árok patakvölgyét választja el ma a Vízivárostól, s amely
dombot az újkori téglabányák félig elhordták a 8-as számmal jelölték,
neve latin betűkkel kiírva, olaszosan Tasmaina.
Nyék és Nándor falvak, valamint a krisztinavárosi zsidó temető közötti
szakaszra eső kisebb domb jól illeszkedik a határjárás sorába, ellenkező
esetben már a Kis-Sváb-hegyen kellene keresnünk a Tusman-dombot, amely
aligha nevezhető monticulusnak.
Az 1290-es leírás szerint a Tusman-domb és a zsidó temető, valamint Buda
város fala közötti terület a felhévízi dézsmakerülethez tartozott, amely
azonosítható a később Logodnak mondott falu területével. Logodról az
irat nem emlékezett meg, feltehetően nem is létezett ekkor. Figyelembe
kell vennünk, hogy a felhévízi keresztesek pápai exemptiot élveztek és
tizedkerületük egybe esett birtokuk határaival. Logod viszont a későbbi
időben a budai plébánoshoz tartozott. Ebből következően a falut a
keresztesektől megszerzett területen hozták létre általunk ismeretlen
időpontban a XIV. század folyamán. Ezek szerint az alapítás idején tehát
Buda városának területe a nyugati oldalon hosszú szakaszon a hegyen
épült erődítmény falánál véget ért, a falon túl már felhévízi szőlők
feküdtek.
A törökök 1686-os kiűzése után megkezdődött a környék újjáépítése,
amelyhez az építőanyagot a terület agyagos talajából szerezték: a
Tusman-domb (más források szerint Csízhalom-domb) épp ezért kitűnő
helyet nyújtott a különféle téglavető vállalkozások beindulásához: olyan
nevek bukkannak fel a téglavetők sorában, mint Kneissel Márton, Renner
Ferenc, Renner Simon, Körber János vagy Christen Antal. Kneissel Márton
ácsmester 1697-ben alapította téglaégető üzemét. Halála után a
hátrahagyott özvegy hozzáment feleségül Körber Jánoshoz, így a
Knessel-üzemet összeépítették a Körber-féle téglaégetővel. Ezeket végül
Christen Antal szerezte meg (ő szállította a téglákat a Lánchíd
építéséhez), akitől a vállalkozás előbb Hofman Ferenchez, majd 1876-ban
Drasche Henrik tulajdonába került (1868-ban a Drasche-gyárak és bányák
egyesüléséből létrejött a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, ami
1950-ig működött).
Ahogy telt az idő, a dombot lassacskán feldolgozták téglává, a helyén
pedig egy hatalmas gödör alakult ki, amely napjainkra a tér jellegzetes
mélyedését adja. Az 1800-as évek második felére már oly mély lett a
gödör, hogy a bánya 1885-ös felhagyása után tavacska keletkezett benne a
felgyüllemlett esővíz által. E tavacska végül a téli fagyok segítségével
korcsolyapályává alakult, amely idevonzotta a téli sportot kedvelő
lakosságot.
A környék 1884-ben
Az 1880-as évekre a környék úthálózata már
hasonlóképpen festett mint napjainkban, hiszen ekkorra már kialakították
a Margit körutat és a Krisztina körutat. A két útvonal találkozásánál
álló Christen-féle téglagyárat bezárták, majd a Tanács 1898-ra
feltöltötte a bányagödröt is. Az így kapott sík területet azonban nem
építették be, hanem a lakosság számára engedték át, akik egyfajta
sportcentrumot létesítettek rajta.
Elsőként a Budapesti-Budai Torna Egylet (BBTE) vette bérbe a Fővárostól:
ők tenisz-, korcsolya- és atlétikai pályát alakítottak ki a téren, majd
klubházat (korcsolyázó csarnokot) is építettek.
Az atlétikai versenyeken kívül már a közösségi közlekedés is kapott némi
szerepet: erre vezetett az 1869-ben átadott zugligeti lóvasút pályája,
amit 1896-ban villamosítottak a megnövekedett igényeknek megfelelően.
Hamarosan már nem csupán Zugligetbe, de a Hűvösvölgybe, a Tabánba és a
Nyugati pályaudvarhoz is el lehetett jutni innen villamossal.
A tér képe 1892-ben, a mai Széna tér felől nézve
(A villamosvágányok nem mindig ugyanott voltak, mint
napjainkban: a Déli pályaudvar felé a Krisztina körúton - a Postapalotát
és a mellette álló lakóházat megkerülve - kanyarodtak ki a villamosok,
hiszen a ma használt alagút akkor még nem létezett. A helyén lévő
árokban voltak ugyan sínek, de azt az Óbuda vasútállomást a Délivel
összekötő jobb parti körvasút mozdonyai és tehervagonjai használták. A
Nyugati irányába haladó villamosok is másfelé közlekedtek, mint
jelenleg: a favázas szerelvények a Bem tér felé haladva érték el a
Margit hidat)
A Herkules című sportújság így ír 1893. januári 15-én a sportpályán
tapasztaltakról: "Ma reggel az idő bár enyhének ígérkezett, de semmi
esetre oly melegnek, hogy a versenyt lehetetlenné tegye és igy nagy
érdeklődéssel néztünk a délutáni viadal elé. Alig múlt 2 óra, már is oly
tömegesen jöttek a verseny iránt érdeklődők, hogy örömmel konstatáltuk,
hogy kezd nálunk is tért szerezni e sport. Kivált szép hölgy közönség
igen szép számmal jelent meg és 3 óra felé az otthonos budai jégpálya
alig volt képes befogadni az érkezőket”.
1895-ben az addig használt jégpályát nagy sétatérré akarták átalakítani,
ami igencsak lehangolta a jégsport budai híveit. Kollár Lajos, a BBTE
elnöke röpiratot adott ki, amelyben síkra szállt amellett, hogy a
Christen-féle telken az ideiglenes állapot megszüntetésével mihamarabb
végleges állapot legyen, és hogy a hely továbbra is a budai közönség
rendelkezésére álljon korcsolyázás és labdázás céljára.
Dr. Országh Sándor, a Budai Korcsolyázó Egylet elnöke sürgősen
összehívta a választmányt a további teendők megvitatására. Alkér Jenő a
fővárosi tanács megbízásából mindjárt az ülés elején leszögezte, hogy a
tanács a pénzügyi bizottsági határozat ellenére hajlandó átengedni a
Christen-féle telket a Budai Korcsolyázó Egyletnek, de csakis több évre.
Az egyesület eldöntötte, hogy ha sikerül újra megkapnia a területet,
akkor a következő évtől, 1896-tól fényes és minden kényelemmel
felszerelt jégpálya várhatja majd a sportolni vágyókat.
"Az I. kerületi polgári kör jégpályára kéri a telket, még pedig
harminc évre. Ez ellen a Krisztina-körút és környékének háztulajdonosai
kérvényt nyújtottak be, azt kérve, hogy a telket sétánnyá változtassák
át. A tanács azt javasolja, hogy a telket engedjék át az I. ker. polgári
körnek jégpálya céljára. […] Országh ezután az ügy érdemére tért
át és azt indítványozta, hogy a Christen-féle telek parkírozására nézve
mielőbb tegyenek javaslatot, és a mennyiben ott hely lesz
korcsolyapályára, azt ne az I. kerületi polgári körnek engedjék át,
hanem az újonnan alakult és már több ezer forinttal rendelkező budai
korcsolyázó egyletnek" - írja a Pesti Hírlap, 1895. december 12-én.
Végül a fővárosi közgyűlés 1895-ben elrendelte a nagy kiterjedésű, mély
telep betömését. Ez még abban az évben meg is történt. A feltöltött
területet a Budai Korcsolyázó Egylet kapta meg tizenöt évre, hogy komoly
sport- és jégpályát alakítson ki belőle. A pálya központjául 1897-ben
felállították a BBTE első klubházát, amely korábban a millenniumi
kiállításon vendéglőként, favázas sörkóstoló-pavilonként működött.
"Most már díszes és igen kényelmes csarnok emelkedik ott, Neuschloss
Ödön és Marczel vállalkozók műve, mely az ezredévi kiállításon a
sörgyárosok pavilonja volt s onnan került aztán kellő átalakítás után,
mostani helyére. Nagy melegedő és társalgó helyiségen kívül van benne
ruhatár, orvosi, választmányi és irodai szobák: továbbá büffet s külön
férfi és női Jackson Haines korcsolya-felkötő helyiségek. Azon kívül van
még korcsolya- és szertár, gondnoki lakás, kamrák stb., az emeleten
pedig alkalmas térség s melegedő szobák a katonai zenekar részére. Az
egész csarnok előtt elterülő 320 négyszögöl pódiumon kívül külön
korcsolyakötő terasz is áll a közönség rendelkezésére. A budai
korcsolya-pálya nagyszámú közönsége soraiban gyakran ott látjuk Széll
Kálmán miniszterelnököt is, ki öt éves unokáját kiséri ki a jégre,
nemkülönben Lobkovitz Rudolf hercegné is mindennapos vendége a kies
fekvésű jégpályának” - írja a Vasárnapi Ujság 1901. február 10-én.
A Vasárnapi Újság rajza az újonnan átadott csarnokról
A gyönyörűen kiépített pálya csakhamar a városligeti
jégpálya konkurenciájává vált, hiszen a szélvédett terület miatt sokkal
jobb volt a jege, mint a pesti vetélytársáé.
A favázas pavilon azonban az évek folyamán nemcsak megrokkant, de már
nem is volt képes kielégíteni a fokozott igényeket. Ennek következtében
az egyesület - miután a székesfővárossal kötött használati szerződését
1911-ben további negyven évre meghosszabbította - a pálya jelentős
megnagyobbítását, annak egy modern sporttelep igényeinek megfelelő
felszerelését és állandó jellegű csarnok építését határozta el.
A tér látványa 1911 körül - jobb szélen a csarnok, bal szélen a Szent
János Kórház, amely előtt piac működött
(kép: Hungaricana / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
Piac a Széna téren (a kép valószínűleg a Szent János Kórházból készült)
1912-ben a Krisztina körúti és a Margit körúti vonalak közé összekötőszakasz épült. Ekkoriban csupán a tér nyugati csücskén voltak sínek, a többi részt tenisz- és korcsolyapálya töltötte ki
A Széna tér 1918 körül, korabeli képeslapon (a kép valószínűleg régebbi,
mint a dátumot jelölő felirat)
(jobb szélen a Szent János Kórház épülete; a sorház helyén később
börtön, majd a rendszerváltás után a Mammut üzletközpont épült fel)
1913. decemberében készült el a Sándy Gyula által tervezett második csarnok, amellyel szemben 15.000 m2 felületű jégpálya terült el. Az egyesület a Drasche-féle téglagyár telkén létesített öntözött jegű pályát ezen évben is üzembe helyezte. A nagyközönség igényeit szem előtt tartva, az egyesület választmánya elhatározta, hogy helyenkint nem 3, hanem 4 zenenap lesz és a korcsolyapályát az eddigi szokástól eltérően nem este 8, hanem este fél 9 óráig használhatja a közönség.
A második korcsolyacsarnok
A tér és a jégpálya egy 1918-as térképen
Ezek után még jobban megnőtt a budaiak korcsolyázás
iránti vágya. 1925. október 30-án így írt a Budai Napló: "Talán sehol
a világon oly kedves, harmonikusan a zajos fővárosi életbe illeszkedő
sporttelep nincsen, mint itt Budán a – gödör, közismert nevén a budai
jégpálya. Nagy költséggel, sok munkával a legideálisabb versenypályát
létesítette ott a B.B.T.E. Nyugodtan mondhatjuk, hogy alig akad párja a
világon”.
A hegyvidéki polgárok között is népszerű sportközpont telente Buda egyik
legkedveltebb sportolási helyévé vált. A tér, amin maga Széll Kálmán is
többször korcsolyázott, 1929-ben kapta meg hivatalosan a Széll Kálmán
tér nevet.
A tér villamosvonalainak alakulása: háttérben 1910 előtt, balra 1915
körül, jobbra 1918 után
1924-1926 között a Krisztina körút 6. szám alatt épült fel Sándy Gyula tervei szerint eklektikus–szecessziós stílusban az ún. Postapalota, amely mindmáig meghatározza a tér látványát. A palota a Magyar Királyi Posta igazgatósági épületeként szolgált.
A Postapalota 1926 után
A tér nyugati csücske és fordulója 1929-ben (jobbra van a Szilágyi
Erzsébet fasor (akkor Olasz fasor), a hátunk mögött pedig a Széll Kálmán
tér)
Az átépítés alatt álló tér 1937-ben, korabeli térkép részleteként
(a térképen jól kivehetőek a villamosok nyomvonalainak kuszasága,
valamint a sportpálya és a csarnoképület)
A sportpálya végét az jelentette, amikor 1938-ban elkezdett kiépülni a villamos-végállomás, amellyel a tér amolyan forgalmi csomóponttá alakult. A BBTE-nek ezzel el kellett költöznie Óbudára. A környéken a Városmajorban volt még korcsolyapálya, ám nem olyan jól kiépített, mint ez.
1938-ban a tér közepén, miután eltakarították a csarnokot és a
sportpályát a hurok kiépítése miatt (a fák mögött jobbra folytatódik a
Margit körút)
Az 1940-es évek első éveiben fektették le azt a pályát a Vérmező utcában, amelynek nyomvonalát ma is használjuk. Ekkor épült meg a felüljáró vasbeton-felüljárója is.
Az elkészült hurok egy 1940-es térképen, az alagút jelőlésével
A megújúlt tér képei 1940 után:
Téli kép 1941-ben
Téli kép az 1940-es évek elejéről, immáron ostorlámpákkal
A háború alatt a villamosközlekedésbe minden létező
kocsit bevontak, így a téren megfordultak a 30-as években beszerzett
benzinmotoros kocsik ("a sinautók"), amelyek pótkocsivá alakítva
közlekedtek. Ezek a kocsik később Szombathelyre kerültek, az ottani 1000
mm nyomtávú villamosra.
A II. világháborúban a tér súlyosan megsérült, amikor Budapest
ostromakor a szovjet csapatok a Vár felé közeledtek. 1945. február 10.
körül a Budapestet védő, szovjet csapatok által körülzárt német és
magyar védősereg egészen szűk területre szorult vissza: az ellenőrzésük
alatt állt egyrészt a Víziváros és a Vár, a legsúlyosabb harcok pedig a
Hegyalja út, Mészáros utca, Déli pályaudvar, Krisztina körút és a Széll
Kálmán tér térségében folytak, ahonnan a frontvonal a Margit körút
vonalában a Margit hídig folytatódott. Az utolsó napokban a kialakult
káoszban a fő védelmi vonal már nem is volt azonosítható. A Széll Kálmán
téren például a Postapalota földszintjén szovjetek voltak, míg az
emeleten még a védősereg folytatott elkeseredett harcot.
A főparancsnok, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS obergruppenführer
17:50-kor rádión jelentette, hogy kifogytak az élelemből, utolsó
töltényüket töltötték csőre és a sötétség beálltával megkísérlik a
kitörést. Majd választ sem várva megsemmisítették a kommunikációs
berendezéseket.
1945. február 11-én, este 8 órakor kezdődött a német–magyar csapatok
kitörése a Budapestet körülzáró szovjet gyűrűből. Az első hullám
megindulása után az egész hadmozdulat teljes anarchiába fordult. A
kitörő csoportokat erőteljes szovjet össztűz fogadta a nehéztüzérségtől
kezdve a gránátokon át a géppuskákig, a Széll Kálmán tér szinte nappali
fényben úszott a fényjelző lövedékektől és robbanásoktól. Az első
hullámoknak még megállni sem volt lehetőségük, az utánuk érkezők idő
előtt megindultak, és átnyomták őket a szovjet zárótűzön.
Az eredmény katasztrofális volt: 43 ezer emberből 700 ért célba és
körülbelül ennyinek sikerült megbújnia a városban. A többiek, 19250
ember vagy az első órák mészárszékén, vagy az azt követő
hajtóvadászatban halt hősi halált. Sajnálatos módon a mai napig nincs
nyilvános köztéri emlékművük a városban.
A szétlőtt Szent János Kórház és környéke az ostrom után
A rommá lőtt Széll kálmán tér
A tér látványa 1945 február közepén az Olasz fasorrol nézve (az ostrom
utáni állapot még annyira friss, hogy a ló tetemét se szállították még
el a sinek mellől)
A tér keleti oldala
A Postapalota kiégett falai
A tér képe romos házakkal 1945 végén, romeltakarítás közben
A harcok elmúltával egy ideig csak a Dorog felől érkező szénszállító tehervonatok haladtak át a téren, majd miután helyrehozták a vágányhálózatot, 1945 nyarától indult el újra a villamosközlekedés. A teherforgalom sokáig megmaradt, de 1947-től már nem a környéken lakók nyugalmát zavaró hangos gőzmozdonyok, hanem a BSZKRT villanymozdonyai húzták a vagonokat. A tér fölé magasodó Postapalota Budapest ostroma során teljesen kiégett, de szerkezete nem esett szét, ezért 1947-ben helyreállították a háborús károkat.
A Fogház épülete 1947-ben
(1895-ben kezdte meg működését Budapesten a Királyi Büntetőtörvényszéki
Fogház, amelynek 1919-ben adták kezelésébe a Margit körúti Országúti
(szekerész) laktanyát. Többek között itt végezték ki 1919-ben a
Tanácsköztársaság Vörös Őrségének büntető és megfélemlítő különítményét,
a Lenin-fiúknak is nevezett halálbrigád tagjait)
A Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon-
és Hajógyár Rt. államosítására 1946-ban került sor. Ekkor leválasztották
(többek között) a villamos részleget, amely Ganz Villamossági Gyár néven
önálló lett. 1953 áprilisában az „üzem dolgozóinak kívánságára” Klement
Gottwald Villamossági Gyár. 1964-ben felvette a Ganz Villamossági Művek
nevet. Kevesen tudják, de a Margit körúton működő Ganz-gyár működésének
végéig tehervagonok is jártak a téren: a mai Millenáris Park területén
működő Ganz Villamossági Művek egészen 1996-ig komoly tehervonati
forgalomat bonyolított le. A transzformátor-szállítmányok, illetve
teher- és tartálykocsik a Déli pályaudvartól / Déli pályaudvarra a
villamosvágányon tették meg az utat.
A budapesti metróhálózat építését az 1950. szeptember 17-i
minisztertanácsi határozattal rendelték el - a tervek szerint a metró a
Népstadion (a mai Puskás Ferenc Stadion) és a Déli pályaudvar állomás
között közlekedett volna. 1954–55-re kellett volna elkészülnie a teljes
vonalnak, de az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és
féléves munka után más nagy beruházásokkal együtt le kellett állítani.
1954 februárjától egészen 1962-ig a metró építése szünetelt, s csak az
állagmegőrző munkákat végezték el. Az 1963. november 14-én hozott
kormányhatározat rendelte el a továbbépítést, a határidőket 1970.
december 31-ben, a teljes vonalra 1973. december 31-ben jelölve ki.
1951-ben a szovjetbarát városvezetés a tér nevét Moszkva térre
változtatta. Az ötvenes években igyekeztek a romokat eltakarítani, amely
során a nagyfokú sérülést szenvedett épületeket is lebontották. Az
évtized végére eltűnt a régi Szent János kórház és megszületett a Széna
téri távolsági buszvégállomás. Ugyanebben az évben két éjszakai
villamosjárat is elindult (6É, 61É), a 6-os villamos pedig már a Petőfi
híd budai hídfőjéig közlekedett (a Móricz Zsigmond körtérig 1959-ben
vezették el). 1964-től, az új Erzsébet híd átadásától Zuglót is
közvetlen villamosjárat kötötte össze a Moszkva térrel.
A tér 1953-ban
Az 1956-os szabadságharc idején a Moszkva tér és a Széna tér a második legjelentősebb fegyveres ellenálló központ volt a Corvin köz után. Az ellenállás kezdetben a Margit híd budai hídfőjére koncentrálódott, ahol október 24-én és 25-én hídőrséget szerveztek. Részben ez a csoport hozta létre 26-án és 27-én a Széna téri ellenállást, vér nélkül elfoglalva a metróépítkezés munkásszállóját, a korábbi Margit körúti fogházat és a környező épületeket. A forradalom elfojtása után sok Széna téri szabadságharcos elhagyta Magyarországot, az itthon maradottak közül pedig tizennégyet a megtorlás idején kivégeztek (egyedül Fónay Jenő kapott kegyelmet), sokakat börtönbe zártak.
A tér 1957-ben
A 2-es metróvonal budai szakaszának megnyitásakor, 1972-ben a tér forgalmát teljesen átszervezték. A régi kis épület, a "gomba” helyére ekkor emelik a metróbejárat legyező alakú betoncsarnokát, amely a tér arculatát jelenleg is meghatározza.
Az elbontott gomba helyett legyezőt kapott a tér
Ekkoriban már javában zajlott a hidegháború: kommunista tábor elszántan készült az elkerülhetetlennek vélt összecsapásra a "hanyatló nyugattal” szemben, tehát a metróállomások tervezésekor is elsődleges szempontként szerepelt azok hadrafoghatósága: az állomásokat elsősorban potenciális óvóhelynek építették. Ezért a Moszkva téri metróállomás eredetileg tervezett kijárati épülete gyakorlatilag egy bunkerre hasonlított. Az állomást a két méter széles betonfalak tetején lévő 2,5 méter vastag vasbeton kupola védte volna, amely – a tervezők szándéka szerint – ellenállt volna egy 500 kg-os betonromboló bombának is. A metróépítés felfüggesztése ezt a tervet szerencsére felülírta, így a betontető egy szerényebb változata valósult csak meg.
A betonozási munkák nagy pontosságot igényeltek, hogy
az élek valóban összetartsanak, ezenkívül igen nagy méretű és
teherbírású állványzatot kellett összeszerelni. A héjazatot alumíniummal
burkolt acéloszlopok tartották, köztük termoplán (hőszigetelt) üveg
burkolta az építmény oldalát. Belül pénztárak és üzemi helyiségek kaptak
helyet. Szintén betonból készült egy oldalszárny is, ahol presszó
üzemelt.
Az épület kijáratát úgy helyezték el, hogy az a Postapalota és a budai
hegyek irányába nézzen. Feltételezhetően azért történt így, mert
eredetileg az ellenkező irányban, a Széna téren is terveztek egy
kijáratot, amely azonban sosem készült el. A gyalogosforgalom
biztonságos, a villamosvágányokat nem keresztező elvezetését sajnos nem
tudták megoldani. Ezek miatt a tér áttervezése már a metró megépítése
utáni években felmerült, sőt évtizedekig napirenden volt. A fővárosiakat
eléggé megosztó legyező elbontása is több alkalommal felvetődött.
A Moszkva tér az 1980-as években a Postapalota felé
A Moszkva tér állapota a kommunizmus hosszú évtizedei
alatt fokozatosan romlott. A 80-as években megjelentek a hajléktalanok
és a tolvajok, de kialakult a téren egyfajta emberpiac is, ahol keletről
idevándorolt vendégmunkásokat lehetett találni a budai hegyekben zajló
magánerős építkezésekhez.
A tér nevét 2011-ben ismét Széll Kálmán térre változtatták.
2012-ban a BKK elhatározta a tér felújítását, ezért a lepusztult
állapotú tér felújítására pályázatot hirdetett. Az egyhangúlag, 28
támogató szavazattal elfogadott határozat szerint a beruházás
költségvetése 4,8 milliárd forint, ebből egyebek mellett a tér mentén
lévő közutak és közlekedési csomópontok újulnak meg a közösségi
közlekedés előnyben részesítésével, szélesítik a gyalogos felületeket,
kerékpárutat, B+R-parkolót építenek, növelik a zöldfelületek nagyságát,
fejlesztik a közműveket.
A felújítás látványterve
A tér és a metrókijáró 2014-ben (kép: BKK)
Felújítása 2015-ben kezdődött meg, s 2016 júniusában
fejeződött be. 403 nap munka eredményeként Budán létrejött egy egységes
arculatú, kortárs építészeti megoldásokat alkalmazó, akadálymentes,
könnyű átszállási lehetőségeket biztosító közlekedési csomópont, ahol
sokkal egyszerűbb tájékozódni, jobb körülmények között lehet jegyet,
bérletet vásárolni.
A leromlott állapotú, évtizedek óta elhanyagolt terület újjáépítésével
elbontottak 100 tonna acélszerkezetet, 3000 m3 szegélykövet, valamint
2900 m2 járdát és aszfaltfelületet. Utóbbiak egy részét speciális
gépekkel összezúzták és később újra felhasználták. Felszedték a régi
síneket, talpfákat, eltávolították a régi oszlopokat, lebontották a
metró kijárati épületéhez toldott presszóépületet, valamint a téren álló
árusítóbódékat. A tér közepén álló Sellő kutat restaurálták.
Felújították a metró kijárati épületét, felhúztak két újabb, hasonló
stílusú és formájú épületet, melyekben a BKK Ügyfélközpont, több
üzlethelyiség, valamint nyilvános illemhely kapott helyet.
Átépítették a támfalakat, a Várfok utcára vezető oldalon a partfal
megerősítése után új lépcsőt, mozgólépcsőt és felvonót építettek. A
felújított megállókban a peron magassága egységesen 26 centiméter lett,
ez teszi lehetővé az alacsonypadlós járművekbe az akadálymentes
beszállást. A villamosmegállókban modern vonalvezetésű látszóbeton
szerkezetű utasvárókat építettek. A járművek indulási időpontjait FUTÁR
kijelzők mutatják. Az akadálymentes közlekedés elősegítése érdekében a
gyalogosútvonalakon süllyesztett járdaszegélyeket alakítottak ki.
A felújított Sellő szobrot másik helyen, a tér Krisztina körúti végén
állították fel. A terület közepén is elhelyeztek egy szökőkutat. Ez
esténként fényjátékkal egészül ki, mely a gyalogosokat segítő világító
LED-sávokkal együtt varázslatos hangulatot kölcsönöz a térnek. Új órát
építettek a régi helyére, a metrókijárat elé, így megmaradt a
budapestiek kedvelt találkozási pontja is. A gyalogosok számára kedvező
változás, hogy a Csaba utca tér felőli szakaszát sétálóutcává
alakították, a Széll Kálmán északi oldalán kiszélesítették a járdát.
Átépültek a járdák, a gyalogos-átkelőhelyek, új lámpa- és
felsővezeték-tartó oszlopokat helyeztek el. MOL Bubi gyűjtőállomást
telepítettek, és új kerékpárutat is kialakítottak. Mivel megszűnt a tér
Szilágyi Erzsébet fasori végénél az autóbusz parkoló, ezért az autóval
közlekedők új forgalmi rend szerint haladhatnak, az utak
aszfaltburkolata is megújult.
Mindezen munkálatok közben lefektettek 2954 méter csővezetéket, 1130 m2
falat építettek, az épületek 8570 m2 szigetelést kaptak. A munkások a
Széll Kálmán téren 16 ezer m2 burkolatot raktak le.
A Postapalotát a 2000-es évek elejéig, eredeti céljának megfelelően a
Magyar Posta használta. Azután évekig üresen állt, amikor 2016-ban a
Pallas Athéné Alapítványok vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt.
vásárolta meg 22,3 millió euróért (azaz közel hétmilliárd forintért) és
kezdte el a műemléki felújításokat. Irodaházként tervezték hasznosítani,
alsóbb szintjein pedig kereskedelmi egységeket fogadtak volna. Ám az
épület 2018 nyarán 14 milliárdért átkerült a Magyar Nemzeti Bank
tulajdonába.
A felújítás látványterve
A legújabb tervek szerint az MNB pénzügyi szervezetek
felügyeletéért és fogyasztóvédelemért felelős alelnöksége költözik át
ide, s a tervezett Buda Palota modern irodaház helyett mint a Nemzeti
Bank pénz- és banktörténeti múzeuma is itt nyílhat meg 2020-ban. Az
interaktív látogatóközpont a gazdasági folyamatok, fogalmak bemutatását
és megértését tűzte ki fő céljául. Ezek mellett érmebolt és könyvsarok
is lesz az épületben a látogatók számára. A saroktorony tetejére
tervezett kilátót alkalmasint megnyitják a nagyközönség előtt.
2020. augusztus közepén elkezdődött a Széll Kálmán teret a Városmajorral
szintben összekötő átjáró építése. Már a Széll Kálmán tér felújításakor
is tervezték a térről egy lépcsők nélkül a Városmajor felé vezető átjáró
építését a Várfok utca alatt a gyalogosok és kerékpárosok számára, ám a
tér felújításának 6 évvel ezelőtti programjából forráshiány miatt
törötlék a beruházásnak ezt az elemét. A terv 2018-ban újra életre kelt,
aminek megvalósítását két évvel később kezdték meg: ennek alapján
viszont nem csak szintbeli és akadálymentes átjárást teremtene a
Városmajor felé a térről, de új bejáratot nyitna a Buda Palota
épületébe, valamint az itt létesítendő Pénz- és Banktörténeti Múzeumba
is.
Az átjáró Széll Kálmán téri oldala
Az átjáró Krisztinaváros felőli oldala
Forrás:
- Földváry Gergely (hegyvidek.hu)
- Kalef Blog
Képek
Hamarosan!