A Libegő felső állomásától vagy a Gyermekvasút
„János-hegy” vagy Virágvölgy vasútállomásától könnyen elérhető. A 21A
jelzésű busz „Normafa” nevű felső végállomásától gyalogosan közelíthető
meg.
A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy
alacsony, fából készült emelvény állt, melyet 1908-ban bontottak le. A
kőből készített kilátótorony építését Glück Frigyes[1] javasolta, majd
gyűjtés indult az építkezéshez szükséges pénz előteremtésére, aminek
során 51 000 korona gyűlt össze. A főváros közgyűlése 1907-ben elfogadta
az építkezés tervét, és Schulek Frigyest bízták meg a tényleges tervek
elkészítésével.
1908 tavaszán indult be az építkezés. Az építés vezetője Kluczinger Pál
volt. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos
tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet
puttonyos kocsikon szállították fel a Svábhegyről. Az építkezéshez
haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel.
A felépült kilátótornyot 1910. szeptember 8-án adták át a közönségnek,
és Erzsébet királynéról nevezték el, aki 1882-ben járt a hegyen. Az
építmény az akkori Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű építménye volt.
Neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100
lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53
méter, majd a felére csökken.
A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka
tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők.[2]
A szocializmus éveiben a kilátó tetején messzire világító vörös csillag
volt. A rendszerváltás után ezt eltávolították.
Az 1990-es évekre az egész kilátó állaga leromlott, életveszélyes
állapota miatt a felső szinteket a látogatók elől lezárták, teljes
felújítására 2001 és 2005 között került sor.