A Szent György Fogadót (korábban Fortuna Étterem) magába foglaló egyemeletes ház számtalan átépítés során nyerte el mai alakját. Helyén három XIV. századi épület állt, ezeknek több értékes maradványa látható ma is.

AJÁNLÓ

A jelenlegi épület három kisebb középkori ház összeépítésével jött létre. Első ismert tulajdonosai:

- I. Lackfi István erdélyi vajda (1305-1353) (aki 1323-ban már az ország főurai közt szerepelt, 1329-ben székely ispán lett, 1339-ben egyszerre csanádi, besztercei és medgyesi főispán, később nápolyi helytartó volt),

- Cillei Hermann (1360-1435) (aki horvát-szlavón bán, a Boszniai Királyság trónörököse, Cillei Borbála királyné apja, Zsigmond magyar király apósa, tanácsadója és legfőbb bizalmasa volt),

- majd a budaszentlőrinci pálosok voltak.

A déli házhely Kanizsai Miklós tárnokmester tulajdona volt, aki 1367-től 1404-ig élt a házban. Ő testvérével, Kanizsai Jánossal együtt Zsigmond király híve volt, a Dunántúlon hatalmas birtokokhoz jutott. Zsigmond király kegyeit azonban János nevű testvérével együtt már 1398-ban elvesztette, mivel mindketten Nápolyi Lászlóhoz csatlakoztak. Bár kegyelmet kapott, birtokait is megtarthatta, de a közéletből eltünt. Kanizsai Miklós alapította az örményesi pálos kolostort.

Az északi házhely egy István nevű asztalos tulajdonában állt 1438-tól 1488-ig.

Az 1686-os ostrom alatt a házak megsérültek és csupán két ház maradt használható állapotban. Ezeket Bischof János kovács, Greischer Anna és Seelich János kereskedők kapták meg a Katonai Adminisztrációtól. Ezen ingatlanokat ezer forintért vette meg tőlük 1702-ben az esztergomi káptalan, aki bár az épületeket teljeskörűen felújíttatta, azok az 1723-as tűzvészkor porig égtek. A házakat újjáépítették, de azok a Budára költözött nagyszombati egyetem tulajdonába kerültek 1773-ban, majd tőlük 1784-ben került át a városi tanács kezébe. A tanács a házat Hammon Mihály kőművesmester és Niedermayer Ferenc ács segítségével építtette át copf stílusban.

1787-ben az épületben Lessner Jakab cukrászmester és kávéfőző kávéházat, míg Wittmann György fogadót működtetett. A kávéház két nagy, biliárd-asztallal ellátott nagyobb és két kisebb helyiségből állt, amelyhez konyha, kamra, fáskamra és pince tartozott.

A fogadó ezután Buda egyik fő társasági helyévé vált, ahol kocka és kártyajátékokat űztek, billiárdoztak, de nagyteremben alkalmanként színielőadásokat is tartottak. Schöfft József és Serovics József festette meg a falakon látható igen ritka, gyarmati stílusú, kínai-indiai jellegű motívumokat. Az emeletes fogadót a szerencse istennőjéről, Fortunáról neveztek el, és később erről kapta nevét az utca is.

A kormányszékek 1784-es Budára költöztetése kapcsán fokozott igény merült fel a várhatóan megnövekedő vendégforgalom ellátására, ezért a városi tanács egy saját tulajdonú vendégfogadó létesítését határozta el. Ők végül a fogadó céljára a helytartótanács által felkínált szóban forgó ingatlant vette meg, s ennek átalakítását már 1784 októberére be is fejezte. A fogadót és a földszinten kialakított kávéházat a város ezután különböző bérlőknek adta ki.

1788 novemberében II. József (1741-1790) osztrák császár próbálta ki a fogadó nyugalmát, akin kívül még sok más híresség is megszállt a falak között, s néhányan meg is örökítették útleírásukban a fogadót, úgymint 1790-ben Robert Townson angol természettudós, az ausztrál szőlőtermesztés úttörője, vagy 1793-ban a német gróf J. C. Hofmannsegg természetbúvár.

A korabeli leírásokból tudjuk, hogy mind az ebéd, mind a vacsora bőséges volt, azonban a borokat sokszor vizezték.

1807-ben a budai tanács két kategóriába sorolta a városi szállodákat és megszabta az árakat: a Fortuna a jobbik kategóriába került, ahol a szobaárak 45 krajcártól 1 forint 15 krajcárig terjedtek.

1835-ben Nuri Effendi londoni török követ és 32 fős kísérete, 1837-ben pedig Ferdinárd főherceg és kísérete voltak a Fortuna illusztris vendégei.

A Várnegyed házai egy 1838-as térképen (a Fortuna-ház három épülete pirossal jelölve)

1849-ben Hentzi tábornok is itt szállt meg, emiatt a szabadságharcosok ágyúval lőtték az épületet. Egy golyó be is csapódott az udvar egyik falába, amelyet bár látványosságként meghagytak és az udvaron ma is látható, később kicsivel odébbra helyezték.

1850-51 között az épület néhány helyiségét Kimnach Lajos építőmester tervei szerint átalakították a budai Rajziskola és a polgármester, Házmán Ferenc számára (a mester munkáját dícséri a Dísz téri evangélikus templom is).

A földszinten továbbra is üzemelt a kávéház, viszont néhány helyiségét az Egyetemi Nyomda bérelte, majd 1868-ban az emeleti szobákat lakásokká alakították át.

1872-ben a Budai Királyi Törvényszék költözött az épületbe, amelynek igényei szerint ismét átalakították a helyiségeket Máltás Hugó tervei alapján.

1875-től 1890-ig a házat a Királyi Ügyészség és a Budapesti Királyi Törvényszék Bűnfelderítő Osztálya használta, amelyek miatt egy börtönt is kialakítottak az épületben (1876-ban a Fortuna köz felett fedett folyosóval kötötték össze a Fortuna utca 2. alatt álló - azóta elbontott - házzal).

A Várnegyed egy 1884-es térképen (a Fortuna-ház előtti teret eddigre már beépítették házakkal)

A Fortuna-ház 1890 után (kép: Weinwurm Antal / BTM Kiscelli Múzeum)

1890-től egy időre a Pénzügyminisztérium bérelte az épületet, majd 1897-től 1945-ig a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság működött itt.

A ház 1941-ben (kép: Kozelka Tivadar)

A II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett épületet - Barátosi Szabó Kálmán és Gerő Győző 1951-es régészeti feltárása után - 1959-ben állították helyre, Nagy Emese tervei szerint. 1966-ban a Magyar Vendéglátóipari Múzeum kapta meg az épületet, akik 1970-ig használták a sarokházat-, onnantól ismét szállodaként üzemel.

AJÁNLÓ

2019-2020 között ismét feltárásokat, majd teljes körű felújítást végeztek az épületen. Ennek folyományaként fokozatosan váltak láthatóvá a korábbi beavatkozások, amelyekből azt a következtetést vonták le a szakemberek, hogy jórészt szakszerűtlen, elsősorban a látszattal törődő beavatkozások történtek a házon. A háború utáni átépítések során a kőelemek rögzítésére használt fémcsapok a korrózió hatására elvékonyodtak, ami már néhány éven belül balesetveszélyt jelenthetett volna. Viszont sok eredeti párkányelem megmaradt a Fellner-féle épületből, némelyiken az eredeti kőfaragó jelölés is olvasható. A jókora faragott köveket először – restaurátori felügyelet mellett – a téren kialakított ideiglenes tárolóba daruzták, majd a még felhasználható, javítható darabokat a kőfaragók műhelyébe szállították. A díszes homlokzat rehabilitációja sok időt vett igénybe, de végül olyan épület született újjá, amit generációk óta nem ismertek az emberek.

Folytatjuk!

AJÁNLÓ