I. kerület, Víziváros, Ybl Miklós tér

A királyi kertek kialakulása

A budai királyi kertek egykor az ország kertművészetének talán legsokoldalúbb alkotásai voltak, amelyeket Buda várának sorozatos ostromai pusztítottak el szinte maradétalanul. Első jelentős időszaka Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik, aki megalkotta Buda első (reneszánsz) kertjét; erről sajnos ma már nem alkothatunk hiteles képet, viszont a kortárs leírások alapján viszonylag sok információ tudható róla.

Mátyás idején éppúgy a gótikus építészet uralkodott a Magyar Királyság területén, mint Európában másutt. Függőkertjét is csak a XV-XVII. századi metszetek alapján ismerjük, ahol pompás, fényűző reneszánsz kertet alakítottak ki labirintussal, sétálótornácokkal, formára nyírt fákkal és bokrokkal, valamint egy márvány villával. Mindez az őt megelőző, az Anjou-ház idejében kialakult humanista kapcsolatoknak köszönhetjük, amely kialakult a magyar és az itáliai királyságok között. Mátyás király - hatalma megszilárdítása után - óriási építkezésekbe kezdett, hiszen udvara fényt és pompát kívánt: olasz hatásra átalakíttatta és reneszánsz elemekkel díszíttette a már Zsigmond korában is csodálatra méltó budai és visegrádi kerteket, majd újakat építtetett Nyéken és Tatán. Ezeket a királyi kerteket Galeotto Marzio, Bonfini és Oláh Miklós leírásaiból, elbeszéléseiből jól ismerjük.

A korabeli ábrázolások tanúsága szerint kertművészetünk ebben az időszakban lépést tartott az európai kertkultúrával, sőt, Buda kertjei esetenként annak színvonalát is meghaladták. A várfalakon belül tornyok, kerti pavilonok épültek, s megtalálhatók voltak egyéb reneszánsz kerti elemek is: virágos, pázsitos mezők, gyümölcsösök, díszkutak, madárház, útvesztő, lovagi tornapálya. A török háborúk idején a Mátyás-kori virágzó kertkultúra számos emléke elpusztult.

És bár e kertek a másfél évszázados török uralom alatt is fennmaradtak (lévén, hogy a törökök is szerették a kerteket), sajnos az 1686-os ostrom során a Királyi-palotával együtt végérvényesen megsemmisültek.

Az új kertek megjelenése Mária Terézia idejére tehetők, amikor uralkodásának idején, az 1760-as években felépült az új Királyi-palota, s köré barokk díszkertet telepítettek. Ezek nagyrészt a palota Dunára néző homlokzata előtti teraszokon jöttek létre.

A Mária Terézia idejében felépült palota és a Várhegy déli csücske az 1780-as években

A Várhegy déli végében az 1790-es évektől kezdődően egy kanyargós utakkal behálózott angolkertet hoztak létre, amely az ezt követő évtizedek alatt folyamatosan fejlődött. Kiteljesedése a botanikában és kertművészetben járatos József nádor idején valósult meg a XIX. század elején. 1807-ben a nádor tovább bővítette a kert műromállományát, amelynek terveit Joseph Tost készítette. Az egész remekművet 1837-ben adták át. A kert ekkor 2440 növényfajjal, köztük 300 rózsafajtával rendelkezett.

1838-ban született meg a polgárság részére az Ellypse-sétány a Várhegy keleti lejtőjén.

Az 1840-es évek derekán határozták el a Királyi-palota felújítását, amit viszont az 1848-as szabadságharc megakasztott egy időre, sőt, a palota az 1849. májusi ostrom során majdhogynem teljesen leégett, a berendezései részben elpusztultak, különösen a középső traktus és a jobb oldali szárny szenvedett súlyos károkat. A kertek gondozására ilyen körülmények között nem adódott megfelelő körülmény. A szabadságharc leverése után a legsürgősebb munka egy szükségtető felhúzása volt, hogy a palota állapota ne romoljon tovább az időjárás viszontagságai során, amelyet már 1851-ben palatetőre cseréltek. A kertek helyreállítása tulajdonképpen ezzel egyidőben zajlott le.

1853-ban kezdik el kialakítani az ún. Várkertet. Újabb nagyobb szabású munka viszont csak jóval később, az 1870-es években következett. Ekkor készült el az első terv a Várkert átalakítására, illetve a Várhegy Duna felőli oldalának rendezésére. Supp Schlossinspektor több jelentésében foglakozott a Várkert alatti építkezéssel, a Várkertbazár kialakításával.

1875-ben Ybl Miklós tervei szerint elkezdik építeni a Várkert-bazár látványos épületegyüttesét, amely 1883-ban készül el. Megépítésével közvetlen és harmonikus kapcsolat jött létre a kert és a Duna-part között. Az Ellypse-sétány Siklótól délre eső részét a Várkerthez csatolják.

Az elkészült bazár 1883-ban

A Várhegy és a palota kertrendezési terve 1886-ból

Az 1890-es években hangsúlyos szerephez jutott a termelő és az udvart kiszolgáló kertészet fejlesztése. A Királyi Várkertészet az udvartartáson belül önálló intézménnyé fejlődött, a kert délnyugati sarkában egy sor új üvegházat emeltek. A palota 1896-os átépítése során Ilselmann Keresztély és ifjabb Pecz ármin főkertészek ismét átalakították a növényzetet: a hatalmas Várkertbe Hauszmann Alajos egy fedett folyosón megközelíthető 1220 m2-es télikertet adott át, majd pedig 1906-ban átadták Budapest legnagyobb pálmaházát is, mellette egy narancsházzal és egy díszes oromzatú kertészlakkal (ekkor már a Királyi-palota Hauszmann-féle kibővítése is zajlott).

A bazár 1892-ben (háttérben a Gellért-hegyi Citadella) (kép: Fortepan)

A bazár 1894-ben, korabeli metszeten - jobb szélen a kioszk épülete (kép: Szabó Ervin Könyvtár)

A bazár 1896-ban - szemben a mai Ybl Miklós tér, háttérben a kioszk tornyával

A bazár, a Várkert és a palota 1909-ben

A kert ezt követően lényegében változatlan formában állt fenn közel fél évszázadon keresztül. Ez idő alatt az ország egyik legszebb, leggazdagabban kialakított és mintaszerűen fenntartott kertje volt, méltó a kiegyezés után megerősödő Magyarország uralkodói rezidenciájához.

A Várkert-bazár felújítása, 1960.

1944-45 telén, a vár ostromával a XVIII. század vége óta szervesen fejlődő, egyre bővülő és gazdagodó királyi Várkert története véget ért. A bombázások során komoly károk keletkeztek az építményekben és a növényzetben egyaránt. Helyreállításuk helyett a kommunista rezsim ideológiai alapon mindent elbontott, ami a Habsburgokra emlékeztetett, illetve ami újabb volt a középkorinál.

A palotához a keleti Várhegy-oldalban - Rákosi Mátyás utasítására - felvezető szerpentin út épült az 1950-es évek elején.

Ekkor a régészeti szemlélet az építészek fölé kerekedett: az "őszinte, romlatlan" középkorhoz akartak visszanyúlni a Vár helyreállításánál, amellyel - az akkori történelemfelfogásnak megfelelően - a legtöbb német és Habsburg-kötődésű épületrész "értéktelenné" vált. Az Ybl-átjárót befalazták, a Várbazár Lépcsőpavilon centrális terében leverték a konzolos lépcsőket, az Ágyúöntő udvar a Budapest Történeti Múzeum raktára lett, s mindenhol a várfalakat, a bástyákat és a köveket akarták megmutatni. Emellett a pártközpontot a Királyi-palotába akarták felköltöztetni (amelyből szerencsére nem lett semmi).

A neoreneszánsz kertet egyáltalán nem állították helyre, s bár történt füvesítés / parkosítás a területén, végül párthatározatra megálmodták az Ifjúsági Parkot:

Végül a Várkerthez és az azt határoló bazársorhoz a háború vége után 15 évvel - az Ifjúsági Park megvalósítása kapcsán -, 1960-ban nyúltak hozzá, amikor is teljes körű felújítást végeztek rajta.

A bazár felújítása 1960-ban

A 60-as években középkori hangulatot idéző kerteket építettek a Vármúzeum körüli udvarokban. A déli oldalon - az egykori angolkert helyén - modern közparkot hoztak létre. A keleti palotahomlokzat előtti hatalmas teraszt szinte teljes egészében lekövezték.

Ifjúsági Park (1961-1984)

Az Ifjúsági Park 1961-es alapítása óta megfordult itt az egész magyar könnyűzenei élet. Aki itt nem mérette meg magát a zsűri (a közönség) előtt, az nem számított a szakmában. Mindenki fellépett itt, sőt sokak innen indultak az országos hírnév felé. Kezdetben csak szolid táncos hely volt, annak is tervezték, de a beatélet beindulásával ez lett a magyar rock legfontosabb központja. Voltak kifejezetten Parkos zenekarok, melyeknek hetente, kéthetente volt itt koncertjük, és stabil 1-2000 fős törzsközönségük.

Első korszakának (kb. '65-ig) tánczenekarai közül kiemelkedett a Bergendy és a Scampolo, majd a 60-as évek végének underground robbanásával itt lett a legnépszerűbb a Sakk Matt és a Mini, de megfordultak itt a nagyok is (Illés, Metró, Omega).
A Park mindig teret engedett az amatőrizmusnak és az alternatívabb dolgoknak is, így például az 1971-es Szép lányok ne sírjatok című film koncertjeleneteit is itt forgatták a Kex és a Syrius közreműködésével.

A 70-es évek elején a rockélet ellaposodásával megint egy táncos hely lett, ahol a 60-as évek őrült csápolásai, galerizései, hajhossz - és farmerkérdései után újra a konszolidált, jólfésült közönség zenekarai lettek a "sztárok", rájuk jött be az ezren felüli látogató. (Ex-Vér, Gemini, Kék Csillag stb. mára már dicstelenül elfelejtett nevek) Kivételes alkalmakkor azonban azért még mindig ez volt a legnagyobb szabadtéri koncerthelyszín a Kisstadion mellett. Így lett például nézőszám rekord a Taurusz 1972. V. 1-es bemutatkozó fellépése is.

Az Ifjúsági Park 1963-ban

Az Ifipark több volt mint táncos szórakozóhely: az állampárti kultúrpolitika stratégiai bázisaként működött, ahol a kiszámíthatatlan fiatal generáció tagjai szem előtt voltak és ellenőrzött körülmények között találkozhattak a "veszélyes" nyugati áramlatokkal.

Látható, hogy a Várkert-bazár fölött ekkor még tart a palota felújítása, de ekkor épült az új Erzsébet híd is

A korszak jellegzetes figurája volt Rajnák László, aki a kezdetektől a Park legendás igazgatója volt, ahol megjelent, ott a rendbontók óriási pofonokra számíthattak. Képes volt leállítani a koncertet a legkisebb rendbontásra is, és a zenészeket is hazazavarta, ha nem viselkedtek megfelelően. A magyar rock második nagy hullámának 1977-től 1980-ig terjedő időszakában megint felértékelődött a hely szerepe, a Piramis, a Mini és a P. Mobil legnagyobb koncertjeinek adott helyt a Park.

A Piramis IV. (élő) albumát itt vette fel, és azóta sem készült ilyen erős élő magyar rockalbum. Sikk lett nyitni (május 1.) és zárni (szeptember vége) a Parki idényt. Aki a fontosabb dátumokon (pl. augusztus 20.) tudott magának fellépési lehetőséget kiharcolni, arról tudni lehetett, hogy az élvonalban van. Bár ekkorra a nagy magyar rockszauruszok (Omega, LGT) már csak nagyon kivételes alkalmakkor léptek itt fel. Innen, ebben az időszakban indult a Beatrice (melyet hamarosan ki is tiltottak innen), az Edda és Hobóék is. A Park, és annak közönsége nélkül nem tudtak volna olyan gyorsan bekerülni a köztudatba.

A bazár felső részének lépcsősorai 1970-ben

A bazár 1975-ben

A rockzene válságba került idehaza a '80-as évek elején, és mintegy allegórikusan is értelmezhető volt az a szerencsétlen baleset is, mely az Edda 1980. V. 27-i koncertjén következett be, tudniillik, hogy az évek óta halogatott karbantartási munkák elmaradása miatt néhány fiatalra rászakadt a bejárati kőkorlát, és a Parkot 1981 tavaszáig nem is nyitották már ki. Az újranyitást követő időszak már csak a lassú haldoklás ideje volt. A nagy népünnepélyszerű bulik már ritkaságszámba mentek ekkorra. 1984 végére bezárták a Parkot. Szerepét a Városligetben a következő évre megépült Petőfi Csarnoknak kellett volna átvennie.

A '70-es években sorra nyíltak az ország megyeszékhelyein is a hasonló Ifjúsági Parkok, amelyek hasonló sikerrel működtek, mint például a Balokány Pécsett, vagy a Nyíregyházi Ifipark. Aztán a rendszerváltás betett ezeknek a helyeknek is, mára kivétel nélkül lepusztultak, eltűntek ezek az egykor oly fontos helyek, ahol fiatalok milliói adták át magukat a zene szirénhangjainak.

1984. szeptember. 23-án a P. Mobil "Elektromos temetés" című koncertjével bezárták Az IFIPARKOT. Pedig a legjobb helyen lévő magyar rockaréna volt. Budán a Dunára néző kilátással, a Vár alatt. Azóta sincs ilyen hely.

Utolsó koncert az Ifjúsági Park bezárásának napján, 1984-ben

Ezt követően - bár számos elképzelés született hasznosításáról - a Várkert-bazár közel harminc éven át kihasználatlanul állt.

A bazár alatti ciszterna feltárása, 2005.

2005-ben, egy csatornaépítés közben találtak rá a Várkert alatt 4 méter mélyen lévő ciszternára, ami az 1870-es években épült, és gazdagon díszített. A reneszánsz palotákat idéző boltíves helyiség feltárását követően a szakemberek több hasonló ciszternát és az azokat összekötő alagutat is megtalálták. Ma már biztos, hogy a királyi palota, valamint a környéken található, a második világháború környékén lerombolt lakóházak innen nyerték a vizet.

A ciszternáról tartott sajtótájékoztató (kép: MTI)

Tervrajzokat nem, csak leírásokat találtak a ciszternarendszerről, amely a Duna vizét megszűrte, majd hatalmas termeiben tárolta. A tiszta vizet egy gőzmotor segítségével jutatták el a rendeltetési helyére. A műveletet abból a szivattyúházból irányították, amely ma a Várkert Kaszinónak ad otthont. Elhelyezkedése eleve védettséget ad a ciszternarendszernek, de még gondolkodnak, hogy kérjenek-e rá külön védettséget. Az sem dőlt el, hogy a jövőben az objektum látogatható lesz-e.

A jelenlévő szakértők nem értettek egyet abban, hogy a ciszternarendszer meddig látta el feladatát és mikor váltotta fel a modernebb vízvezeték. Azt biztosan tudják, hogy az 1900-as évek első éveiben már egy egységes budapesti csatornarendszer biztosította a főváros vízellátását, véleményük szerint ezért is feledkeztek meg a ciszternáról, amelynek megtalálása meglepetésként érte a szakembereket.

A viszonylag jó állapotban maradt, a szakértők által építéstörténeti kuriózumként emlegetett ciszternarendszert szombat délután először, és egyelőre utoljára nyitották meg az érdeklődők előtt, akik kisebb csoportokban egy létrán mászhattak le a 4 méteres mélységben található ciszternákba. A kékfalú, boltíves helyiségekre sokan voltak kíváncsiak, vállalkozóbb szellemű szülők gyerekeikkel együtt tettek egy rövidke föld alatti kirándulást.

A Várkert-bazár felújítása és hasznosítása körüli viták

Az 1980-as évek közepére a bazár olyannyira elhanyagolttá vált, hogy emiatt nemcsak az Ifjúsági Parkot kellett bezárni, de az 1989-es Rendszerváltás után, 1998-ban felkerült az UNESCO Világörökség veszélyeztetett műemlékek listájára is (a bizottság feladatai között szerepel, hogy ellenőrzi a Világörökségi Listára felvett helyszínek állapotát, adott esetben dönt a veszélyeztetett helyszínek felvételéről a Veszélyeztetett Helyszínek Listájára).

2005. nyarán felreppent a hír, miszerint három emberöltőnyi időre – 90 évre – bérbe kívánja adni a Gyurcsány-kormány külföldi befektetőknek a Világörökség részét képező, a magyar történelmi múlt felbecsülhetetlen emlékét jelentő Ybl Miklós tervezte épületegyüttest. Bár nem lehetett tudni pontosan, hogy vajon milyen funkciót szántak volna a "befektetők" az általuk terveztetett új beépítésnek, de a munkálatok megkezdéséhez szükséges műemléki és építési engedély ekkorra már a birtokukba került. Az úgynevezett első ütem többek között 450 föld alatti parkolóhely megépítését tette lehetővé 3 szint mélységben (az utcaszint alatt 10 méterre), amelynek kivitelezése miatt átmenetileg le kellett volna bontani a bazár egy részét. Az engedélyezett munkálatok – a középkori palota és a várfal alatti hegyoldal megbontásával – beláthatatlan veszélyeket hordoztak - és előre nem látható károkat okozhatnak - volna. Egyéb szervezetek nyomására a bérbeadás végül meghiúsult.

Ennek ellenére azonban az Országházban nem csitultak a Várbazár felújítása és hasznosítása körüli viták.

2006. júliusában Katona Kálmán MDF-es politikus az oktatási és kulturális miniszterhez “Mit kíván tenni, hogy a várbazár ne legyen pláza?” címmel felszólalást intézett:

"Tisztelt Államtitkár Úr! Ybl Miklós tervei alapján 1878-ban kezdődött meg a várbazár építése. Ez azóta kiemelt műemlékünkké vált, a világörökség része. Ugyanakkor néhány éve rákerült a száz legveszélyeztetettebb műemlék listájára. Nagyon rossz, elhanyagolt állapotban van. Emlékszünk még rá, amikor Ifjúsági Park volt, azóta gyakorlatilag ehhez nem nyúlt senki. Kulturális törmelékkel borított területről van szó, ezért nem mindegy, milyen hasznosítással és ki végzi ezeket a munkálatokat. Riasztó sajtóhíreket olvashattunk az elmúlt hetekben, hallottunk arról, hogy a Várkert-bazár pláza jellegű hasznosítását tervezik. Hallottunk egy hasznosítási szerződésről, ahol mellőzték a nyilvános versenytárgyalást. Hallunk arról, hogy erőfeszítések folynak arra, hogy a jelenlegi 18 ezer négyzetméteres beépíthetőséget 40 ezerre növeljék. Ez a terület a NKÖM 85 százalékos tulajdonában - tehát az állam tulajdonában - van, 15 százalékban a budavári önkormányzaté. Tehát az állam és a polgármester úr közös terveiről van szó, csak százszázalékos, együttes szavazással tudnak dönteni. Azt szeretném megkérdezni, hogy mit kíván tenni a kormány annak érdekében - és először az önök minisztériuma -, hogy ez a kulturális kincsünk ne jusson arra a sorsra, amiről a hírek szólnak".

Erre Arató Gergely oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár válaszolt:

"Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, az a fajta aggodalom a várbazárért, amelyet a képviselő úr megfogalmazott, nemcsak önt, hanem sok budapestit, mondhatom, hogy talán az ország sok lakóját is jellemzi. A jelenlegi helyzet kialakulásához egy hosszú folyamat vezetett. A Várkert-bazár eredeti funkciójában a palota kiegészítő épületegyüttese volt, azonban a palota funkcióváltása - tudniillik kormányzati székhelyként való megszűnte - után a további hasznosítás már nem találta meg az igazán jó funkciót. Az ifiparkhoz engem személyesen is nagyon kellemes emlékek fűznek, de azt kell mondanunk, hogy az a hasznosítás sem felelt meg egyébként az eredeti építészeti örökségnek és építészeti funkciónak. Egy nagyon hosszú folyamat indult el, hiszen mint bizonyára a képviselő úr is tudja, valóban van egy vegyes tulajdoni szerkezet, ugyanakkor sokfajta érdeknek kell megfelelni, hiszen van egy ingatlanfejlesztéssel kapcsolatos cél, valamilyen módon funkciót kell adni az épületegyüttesnek, hiszen a műemlék épületek csak akkor tudnak jó állapotban megmaradni, ha megfelelő, de ugyanakkor az épületnek megfelelő funkciót, feladatot lehet találni. Ugyanakkor természetesen az is egy nagyon lényeges szempont, talán a legfontosabb szempont, hogy ez a fajta funkció ne menjen az eredeti épület műemléki értékeinek rovására. A képviselő úr bizonyára ismeri - hiszen ebben a témában tájékozott - azt a nagyon hosszú folyamatot, amely 1998 óta kormányzati döntések és a tulajdonosok, tehát a mindenkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a várbeli önkormányzat közös tevékenységeként zajlik. Legutoljára 2004-ben sikerült eljutni egy beruházási tervhez és egy építési engedélyhez, ami egyébként nem valamifajta plázabeépítést tartalmazott, hanem egy többfunkciós, többek közt konferencia-központot és más funkciókat is tartalmazó felhasználást, azonban éppen azért nem tud az építkezés elkezdődni, mert további vizsgálatokat tartottak a tulajdonosok szükségesnek".

Katona Kálmán erre elmondta, hogy "Nem vagyok megnyugodva, azt hiszem, ezt az államtitkár úr is sejtette a válaszból. Abban a hasznosítási előszerződésben, amit mi ismerünk, ténylegesen szerepel a plázajellegű hasznosítás, ami félelmetes ebben a körben. Arra szeretném az államtitkár úr figyelmét felhívni - az önök minisztériuma a kulturális örökség védelmének a feladatát is ellátja -, hogy tegyen annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő az a megvalósítás, amely a jelenlegi hasznosítási szerződésben van, hanem gondoljunk arra, hogy a Várhoz méltó, turisták által látogatható, világörökség részét képező megvalósítás jöjjön létre".

Arató Gergely elmondta, hogy "Tisztelt Képviselő Úr! Kénytelen vagyok önnel vitatkozni, hiszen a hasznosítási szerződés nem tartalmaz plázatípusú beépítést, erről nincs szó. Sajátos módon erről újabban az I. kerületi önkormányzat vezetője beszél, annak az I. kerületi önkormányzatnak a vezetője, aki egyébként részese annak a társaságnak, amelyik erről a hasznosításról döntött. Azonban a leglényegesebb pontban a képviselő úrral egyetértek: tarthatatlan az, hogy funkció nélkül, üresen álló ingatlanként pusztuljon tovább ez a terület, és ugyanakkor csak olyan hasznosítás, olyanfajta felhasználás, funkció képzelhető el, amelyik a műemléki jelleget, a világörökség-jelleget nem sérti. Azt kérem a képviselő úrtól, hogy ebben legyen a szövetségesünk, segítsen nekünk abban, hogy közösen találjunk egy jó megoldást".

2007. áprilisában a Fideszes Nagy Gábor Tamás is felszólalt az oktatási és kulturális miniszterhez "Megoldásra vár a Várbazár” címmel:

"Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, hogy miniszter úr nincs itt, államtitkár úrhoz intézhetem akkor a kérdést. Tisztelt Államtitkár Úr! Felújítás helyett továbbra is bizonytalanság övezi a Várbazár sorsát - röviden így összegezhetjük a Várkert Bazár jelenét. A sajtóból értesülhettünk róla, hogy a magyar állam nem köt 90 évre hasznosítási szerződést a befektetővel, de a kiemelten fontos műemlék átfogó, jelentőségéhez méltó megoldása még nem látszik. A turisták messze elkerülik Ybl Miklós felbecsülhetetlen értékű épületét, pedig ez a hely, Erzsébet királyné hajdani pihenőkertje lehetne az idelátogatók egyik célpontja, a főváros és az ország büszkesége, kirakata. A kerület polgármestereként már tíz éve foglalkozom a Várbazár sorsával, amelyet éppen az I. kerület kezdeményezésére vettek fel 1997-ben a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára, később azonban üzleti célú hasznosítást készítettek elő, és a tervek bemutatásakor vált világossá, hogy a plazatípusú hasznosítás idegen a hely szellemétől, adottságaitól, túlzott mértékű, ezért a budavári önkormányzat az építési szabályok lazítását nem támogatta. A másfél éve kifejtett és máig változatlan álláspontom szerint a Várkert Bazár hasznosítása csak állami irányítással és felelősségvállalással képzelhető el, és most megnyílt egy történelmi lehetőség: a felújítás 80 százaléka finanszírozható vissza nem térítendő uniós forrásból. A kormánynak végre bizonyítania kellene, hogy nemcsak kampányfogás a sokmilliárd eurós támogatások ígérete, hanem olyan lehetőség, amely segítségével fontos közérdekű programok valósulhatnak meg. Ezért kérdezem államtitkár úrtól: mit tett a kormány eddig azért, hogy a Várbazár helyreállításához uniós forrásokat biztosítson? Mikor áll elő a kormány egy olyan helyreállítási programmal, amely az érdekeltek bevonásával készül, és amelyet társadalmi konszenzus övez? Kérem, válaszoljon: milyen konkrét lépéseket tervez a minisztérium a Várkert Bazár felújításához szükséges állami és uniós források előteremtéséhez?".

A Várkert-bazár felújításának előkészítése

Hosszú évek múltán bebizonyosodott, hogy a Gyurcsány-kormány képtelen bármit is kezdeni a magyar nemzet történelmi emlékeivel, amire a 2008-as gazdasági válság is rájátszott, így az országgyűlési választások az Orbán-kormány elsöprő győzelmével zárultak. Az új  kormány 2011. október 19-én döntött a Várkert Bazár teljes rekonstrukciójának megkezdéséről.

"Egy tervezés anatómiája" címmel Potzner Ferenc építész, művészettörténész tett közzé pár gondolatot a Várbazár helyreállításáról 2014. márciusában:

"A Várkert bazáron való beavatkozás: újjáépítés-régivé építés, újraépítés - egyfajta reinkarnáció - vagy csak felújítás? Hogy a felvetett kérdésre válaszoljunk, először még kell ismerni az együttest és kontextusát, majd megvizsgálni a Várkert bazár építése és építése utáni tervezési előzményeit, a mostani helyreállítás tervezői törekvéseit.

Az együttes a Döbrentei tér és a Clark Ádám tér között helyezkedik el, két végén lépcsőkkel határolva, a dunai rakpart feletti teraszon. Északon a Lánchíd utcai lakóépület melletti Öntőház utcai lépcső, délen a Magyar Orvostörténeti Múzeum melletti Sándor Móricz lépcső határolja. Eredeti célja a budai Duna-part rendezése, a Várkert méltó szegélyezése, a városra való kilátás biztosításával. Az együttes, amely több tervváltozat és módosítás után nyerte el a végső megépített formáját, szögtöréssel követi a várdomb ívelését. Az együttes északi végét a Királyi Testőrség tagjainak szállásépülete, a délit két bérpalota zárja. A palotákhoz bazársor csatlakozik észak és dél felől, melyet a közép felé oldalterekkel bővített nyitott fülkéjű pavilon zár. A pavilonok között ünnepélyes lépcsős rámpák vezetnek a kertbe, középütt az évszakokat megszemélyesítő nőalakokkal díszített kettős kupolás középépítmény, a Gloriette koronázza meg a kompozíciót, a tengely folytatásában medencés Triton kútszoborral, Grottával.

Az építéskori, valamint azt közvetlen követő időszakra - tehát Ybl és Hauszmann korára - jellemző, hogy a Királyi-palotát övező várlejtőkön lévő erődrendszert, kerteket integrálták a várba való feljutás gyalogos útvonalaiba. Ez a szerves egység fennállt 1945-ig, a második világháború végéig.

A világháborús pusztítást követő - már a két háború között is meglévő - szemlélet elsőséget biztosított a Királyi-palotát övező középkori erődrendszer rekonstrukciójának. Az erődrendszer prioritása, a városképben megjelenő dominanciája új helyzetet teremtett. Az eddigi szerves közlekedési kapcsolatok megszűntek, mivel ezek lépcsőműveit elbontották, és a palotát izolálták környezetétől. Ez a szemlélet találkozott az akkori politikai akarattal, ugyanis az MDP a Királyi-palotában kívánta berendezni központját.

A KÖZTI által, a Várkert-bazárra az 1950-es években készített helyreállítási tervek adottságként fogadták el a Gerő László által készített erődrendszeri rekonstrukciós terveket. Ennek esett áldozatul a többek között a Déli Cortina-falat, és a Vízhordó folyosót keresztben átszelő ún. Ybl-átjáró, a Lépcsőpavilon hegy felőli tömege, a geometrikus neoreneszánsz kert, és ékítményei, a Grotta, és a Triton-kút. A déli paloták visszanyerték eredeti funkciójukat, de a nagypolgári lakásokat újraosztották. Az északi Testőrségi-palota cellás struktúráját teljesen megváltoztatva lakásokká alakították. A bazársorok boltszakaszait képzőművészeknek utalták ki műteremül.

Az 1960-as évek eleji konszolidáció jegyében az Ybl-féle kert helyén megkezdte működését a Budai Ifjúsági Park, amely működéséhez új építmények társultak. Ekkor épültek Kéry Zoltán és Pázmándy Margit épületei a kerti terasz hegy felőli peremén.

A Várkert bazár először 1990-91-ben került a látókörömbe, amikor a KÖZTI-ben, Mányi István műtermében térszín alatti hasznosítási tanulmánytervet készítettünk. Ennek a törekvésnek nem lett folytatása. 1998-ban a KVI közbeszerzési-tervezési pályázatot írt ki a Lépcsőpavilon helyreállítására. A tervezési munkát elnyerve engedélyezési tervet készítettem a Lépcsőpavilonra és oldaltereire, valamint a palota irányában hajdan volt közlekedési kapcsolatoknak a Déli Cortina-fal vonala menti újraépítésére, valamint a Lépcsőpavilon teljes rekonstrukciójára kiviteli tervet. A tervezés kezdetekor rendelkezésemre állt a Hild-Ybl Alapítványnak Bor Ferenc művészettörténész által 1997-ben készített igényes és teljes áttekintést adó Tudományos Dokumentációja. A tervezéssel párhuzamos adatgyűjtés-kutatás során a BTM Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyűjteményében rábukkantam az Ybl-féle Rechnungsplan tervsorozat két eredet tervlapjára, a 12. és a 13. számúra, amely a Lépcsőpavilon megépült állapotát dokumentálja. A tervlapok ún. elszámolási tervek - mai terminológiával megvalósulási tervek, amelyek az építőmesterekkel történő elszámolást (egyúttal a megvalósult állapotot) dokumentálják. Az előkerült tervlapok jelentősége, hogy hűen dokumentálják a pavilont, egyetlen forrásaként a helyreállításnak, ugyanis az elbontás előtt nem dokumentálták, enteriőrjéről nem ismert fotográfia sem.

A helyreállítási tervet nem követte építés, mégis mintául szolgált egy évekkel későbbi 2004-es hasznosítási törekvés műemléki helyreállításához, amelynek minden erénye mellett hiányossága, hogy nem kívánta rekonstruálni az Ybl Miklós által az együttes szerves részét képező neoreneszánsz geometrikus kertet. Tervezői tapasztalat azonban, hogy minden törekvésnek értelme van, semmi nem vész kárba - mivel nincsenek véletlenek - így semmilyen befektetett munka nem felesleges.

2008-ban a Várgondnokságtól meghívást kaptam - öt másik tervező mellett - az ún. Palota Projektben való részvételre, amelyben a Duna felőli közlekedési kapcsolatok revitalizációja volt a feladatom az Ybl Miklós tér és a volt Királyi-palota között. Ez feltételezte a Lépcsőpavilon rekonstrukcióját, ehhez kapcsolódóan a Déli Cortina-fal vonalában egy intenzív közlekedési vonal kiépítését, a Vízhordó folyosó megnyitását, a tetején mozgólépcső kialakítását valamint a Cortina-fal tetején lévő lépcső bekapcsolását célozta a feljutás közlekedési rendszerébe. Ezzel újra kezdetét vette - az Ybl korszak után először - a Királyi-palotát övező keleti erődrendszer integrálása és felhasználása a feljutás rendszerébe. A tervtartalmi elemeiben a feljutás biztosításán túl feltárta a Királyi-palota körüli zárt udvarok megközelítésének lehetőségeit, bemutatva és nyilvánvalóvá téve olyan rejtekező - a városképben is megjeleníthető - értékek hasznosítását, mint amilyen a Lőportár. A terv építési engedélyt kapott, és alapjává vált a Várkert-bazár meghatározó elemei rekonstrukciójának mostani tervezéséhez.

2010-ben megadatott az első lehetőség, hogy a Várkert-bazárt tágabb összefüggéseiben szemléljük. A Budavári önkormányzattól megbízást kaptunk a Vár és a várlejtők fejlesztési lehetőségeinek megfogalmazására. A tanulmányterv három kötetben manifesztálódott: a történelmi előzmények rögzítését követte a jelen állapot vizsgálata, majd a kettőt követte a fejlesztési javaslatok kötete, amelynek első fejlesztési területeként a Várkert bazárt és körzetét jelöltük meg.

A „nagyítás" folyamatában 2011-ben megvizsgáltuk a királyi kertek - amelynek a Várkert-bazár az egyik eleme - revitalizációs lehetőségeit. Az elkészült tanulmányterv alapja lett egy kormányhatározatnak, amely távlatban előirányozza ezen történelmi kertelemek helyreállítását.

A 2010-ben készített budavári fejlesztési tanulmány közéleti és szakmai publicitása folytán a szakmai szervezetek felkérést kaptak a koncepció véleményezésére. A társadalmi-közéleti és a szakmai érdeklődésre válaszul 2011 decemberében közbeszerzési pályázatot írtak ki a budai vár és várszoknyáinak fejlesztési tervére. Ezzel párhuzamosan közbeszerzési pályázati kiírás jelent meg a Várkert-bazár rekonstrukciójának tervezésére.

Mindkét tervezési pályázatot megnyertük, így elkészítettem Varga-Ötvös Bélával és sokan másokkal a „VÁR 25” fejlesztési tanulmánytervet, amelybe tanácsadó konzulensként részt vett a másik induló, a Zoboki és Demeter Építésziroda.

A Várkert bazár versenytervét három induló-befutó tervező team vitte végig: a Bánáti és Hartvig Építésziroda, a Mányi Építésziroda és a KÖZTI teamje. A közbeszerzés eredményét - amely a KÖZTI csapatát hirdette nyertesnek - a versenytársak megtámadták, így a feszes tervezési idő tovább rövidült.

A versenyterv sarokpontjai a következők voltak: Az épületegyüttes elemei és a mögötte lévő geometrikus kert összetartozik, egyenértékű a helyreállítás szempontjából, tehát kötelező a kert visszaépítése. Az épületegyüttes rentabilitását biztosító kert alatti építmény logisztikai ellátása, valamint a 300 férőhelyes parkoló megközelítése ne az Ybl Miklós tér felől történjen. Ebben nagy segítségünkre volt a Budavári önkormányzat polgármestere, aki felajánlotta az együttes déli végéhez közeli önkormányzati telket. Ezúton is köszönet érte. Ezzel az épületegyüttes előtti tér mentesült egy lehajtó „szájtól".

Az új térszín alatti beépítés bejáratául az Ybl kompozícióban jelentős helyet elfoglaló Fülke-pavilont választottuk, amely így az északi párjához - a Lépcső-pavilonhoz - mérhető jelentős funkcionális szerepet kapott.

A történelmi épületegyüttes helyreállításakor arra törekedtünk, hogy többet mutassunk meg, mint ami látható volt az együttes elkészültekor. Ennek szellemében javasoltuk, hogy a középső tartományában lévő lépcsős rámpamű alatt vegyük ki a földvisszatöltést és új térként mutassuk be a tégla támívekkel tagolt emelkedő, változó belmagasságú teret. Törekvésünk volt, hogy a kiírási program által meghatározott - az épület rentabilitását biztosító - új funkciók és azok felépítményei a lehető legdiszkrétebben jelenjenek meg a városképben, a történelmi miliőben. Ami új - soha nem volt elem - az csakis kortárs megjelenésű lehet! Az új elemeknél historizálni tilos! A historizálás ez esetben hamisítás!

A tervezés időszaka: A pályázaton a tervezést elnyerve építész tervezőtársul hívtam Pottyondy Péter építészkollégámat, belsőépítésznek Dévényi Tamást a Budapesti Műhely vezető építészét valamint a királyi kertekben és a Vár 25-ben résztvevő Steffler István tájépítészt a Garten Súdió vezető tervezőjét. Fontos szereplői lettek a tervezési folyamatnak a statikus kollégák Váczi Péter, valamint Szabó András, a mélyépítést és a közműveket tervező FÖMTERV-es kollégák, és nem utolsósorban a gépészetet tervező Oltvai András és Tamás az OGS vezető tervezői.

A 2008-ban a déli Cortina-fal vonalára készített engedélyezési terv tartalmi elemeit külön közbeszerzési eljárás keretében nyertük el. Ennek építészeti terveit Potzner Ádámmal és Szabó Orsolyával készítettem. Ez a Királyi-palota szintjére való akadálymentes feljutás elemeit tartalmazta, főként középkori erődrendszeri környezetben.

A tervezési idő rövidsége, az előkészítés hiányosságai következtében a folyamatok egymásra csúsztak. A tervezés időszakában állítottuk elő a műemléki helyreállítás alapját képező felmérési tervet az Ybl-féle Rechnungsplan-t felhasználva.

Sok, az évtizedek során ráépült provizórium és átépítés akadályozta a tisztánlátást. Ez rávilágít az ún. 0-ik ütem hiányára, amely még nem honosodott meg nálunk, de nagy szükség lenne rá. Ez a tudományos előkészítésből egyértelműsíthető, nem az eredetihez tartozó provizóriumok elbontása lenne, ezt alapos felmérés követné, amely megalapozott kiinduló bázisa lenne a tervezésnek. De sajnos nem volt a területen átfogó régészeti feltárás, korábban csak szondázó feltárások történtek. A régészeti feltárás a kivitelezés időszakára esett, így az újonnan előkerülő fragmentumok és leletek folyamatosan módosították a már kiadott kiviteli terveket. A tervezési idő rövidsége a tervek kidolgozottságát is befolyásolta, ennek következtében a teljes kivitelezés időtartama alatt folyt a tervek aktualizálása, részletezése, az újabb restaurátori kutatásokhoz való igazítása. A nehézségeken úrrá lettünk, végül is sikerült a beruházás folyamatosságát biztosítani.

A tervezett állapot ismertetése előtt célszerű röviden bemutatni az együttes beavatkozás előtti állapotát a tervezés szempontjait. Erre és a továbbiak ismertetésére a helyhiány miatt nem most kerül sor (folytatás az Építész Közlöny 2014. júniusi számban)".