A budai királyi kertek egykor az ország kertművészetének talán legsokoldalúbb alkotásai voltak, amelyeket Buda várának sorozatos ostromai pusztítottak el szinte maradéktalanul.

AJÁNLÓ

Reneszánsz kert

Első jelentős időszaka Hunyadi Mátyás nevéhez fűződik, aki megalkotta Buda első (reneszánsz) kertjét; erről sajnos ma már nem alkothatunk hiteles képet, viszont a kortárs leírások alapján viszonylag sok információ tudható róla.

A reneszánsz kertművészetet elsősorban irodalmi forrásokból és képzőművészeti ábrázolásokból, kisebb részben régészeti feltárásokból ismerjük. A korai reneszánsz legjobban ismert kertjei Magyarországon a budai királyi palota belső kertje és a visegrádi palota kertjei – mindkettő Mátyás korából. Mint azt a helyreállított visegrádi példa is mutatja, itáliai mintára („hortus italicus”) jellemzőjük a geometrikus tagolás, fontos elemeik a lugas, a halastó, és a szabályos kiültetésű virágágyás. Sokszor komoly, akár tagoló szerepet kap a filagória, ritkábban a szökőkút és a kapcsolódó dokumentumokban sokat szerepelnek a költséges kerítések is.

Mátyás idején éppúgy a gótikus építészet uralkodott a Magyar Királyság területén, mint Európában másutt. Függőkertjét is csak a XV-XVII. századi metszetek alapján ismerjük, ahol pompás, fényűző reneszánsz kertet alakítottak ki labirintussal, sétálótornácokkal, formára nyírt fákkal és bokrokkal, valamint egy márvány villával. Mindez az őt megelőző, az Anjou-ház idejében kialakult humanista kapcsolatoknak köszönhetjük, amely kialakult a magyar és az itáliai királyságok között. Mátyás király - hatalma megszilárdítása után - óriási építkezésekbe kezdett, hiszen udvara fényt és pompát kívánt: olasz hatásra átalakíttatta és reneszánsz elemekkel díszíttette a már Zsigmond korában is csodálatra méltó budai és visegrádi kerteket, majd újakat építtetett Nyéken és Tatán.

Az első kertészeti leíróink, Antonio Bonfini, Aelius Lampridius Cervinus, Caspar Ursinus Velius, majd Taurinus István, később pedig Oláh Miklós püspök különösen nagyra értékelték olasz építészek (Leone Battista Alberti, Chimenti Camicia, Baccio Cellini) tevékenységét, akik Itáliából érkeztek és a királyi díszkerteket, azaz várkerteket az ő terveik alapján valósították meg.

A korabeli ábrázolások tanúsága szerint kertművészetünk ebben az időszakban lépést tartott az európai kertkultúrával, sőt, Buda kertjei esetenként annak színvonalát is meghaladták. A várfalakon belül tornyok, kerti pavilonok épültek, s megtalálhatók voltak egyéb reneszánsz kerti elemek is: virágos, pázsitos mezők, gyümölcsösök, díszkutak, madárház, útvesztő, lovagi tornapálya.

A királyi kertek elsősorban a felüdülést, pihenést szolgálták, de a gyümölcsök, ehető növények, gyógynövények bizonyára fogyasztásra kerültek. Ezekre csak következtetni lehet, mint ahogyan a középkori kolostorkertekben is így volt, kezdve Hildegard von Bingentől a magyarországi kolostorokig. Rapaics szerint Mátyás király kertje követte a reneszánsz kertekre jellemző felépítést. A xystus sétára, mozgásra, elmélkedésre alkalmas oszlopcsarnok volt. A körülötte elterülő tér kertészeti kiképzése, a virágos lugasok, függőkertek sok, illatozó, piros, sárga és fehér rózsával, majoránnával, liliommal, futó szőlővel hozzájárultak a kellemes közérzet kialakulásához. Erre pedig a harcban és belviszályokban megfáradt Mátyás királynak nagy szüksége volt. Nyáron a nagy meleget a kertben kiépített hűtőző helyiségek tették elviselhetővé. E pinceszerű helyiségeket cryptoporticusnak nevezték. A kert központi helyén szép díszkút helyezkedett el (Mátyás királyi kútja). A kert szerves része volt a vadkert. Ez olyan gyümölcsöskert volt, ahol megfértek a vadak („vadkárról” nem áll rendelkezésre írásbeli forrás), de építettek benne madárházat és kisebb halastavat is. A hagyományos gyümölcsök mellett edényekben, cserepekben mediterrán növényeket is neveltek, pl.: narancs, citrom, babér, mirtusz, gránátalma, füge, datolyapálma, rozmaring. A leírások szerint az utak mentén bukszusok nőttek, ezen kívül szabályos fasorokban ültetett hársfák fokozták a kert hangulatát

Mátyás király humanista műveltségének köszönhetjük, hogy Magyarországon a kertkultúra soha addig el nem ért mértékben felvirágzott. A dísznövények művészi elrendezésű, ún. reneszánsz kertekben való megjelenése teret hódított és meghatározóvá vált az elkövetkezendő időkben.

És bár e kertek a másfél évszázados török uralom alatt is fennmaradtak (lévén, hogy a törökök is szerették a kerteket), sajnos az 1686-os ostrom során a Királyi-palotával együtt végérvényesen megsemmisültek.

 

A kertek újjáéledése

A romok eltakarítása és a Várhegy platójának rendezése után a palota és környezete történetében új korszak kezdődött. Az új, III. Károly által építtetett barokk palotához tartozó díszkert - tehát az újkori Várkert - eddig fellelt első ábrázolását a palota környékét rendező Mikoviny Sámuelnek az 1740-es években készített, Budát ábrázoló térképén találjuk.

Az apró kert a palota Dunára néző homlokzata előtt (a régi palota bővítésének szándékával jelölve)

A Várhegy keleti lejtőjén, a palota keleti homlokzata előtt, a két középkori kortinafal közötti falszorosban látható a kert sematikus ábrázolása, középen a később is meglevő szökőkúttal. Az 1749-ben, François Langer francia hadmérnök által felvett térkép már a déli rondella területén, valamint a palota és a Zeughaus közötti területen is jelöl kertet. E kisméretű, nagyrészt a középkori falak által határolt területeken létesített, egymástól elkülönülő kerteknek nem volt közvetlen kapcsolatuk a palotával. Mivel e kertábrázolások meglehetősen elnagyoltak, további következtetésekre, részletek elemzésére nem adnak módot.

 

Mária Terézia idején

Az új kertek megjelenése Mária Terézia idejére tehetők, amikor az 1760-as években felépült az új Királyi-palota, s köré barokk díszkertet telepítettek. Ezek nagyrészt a palota Dunára néző homlokzata előtti teraszokon jöttek létre. Ezt a helytartó, Albert szász-tescheni herceg és felesége, Mária Krisztina palotába költözése (1765) is indokolta, akik igényt tartottak egy szép kert kialakítására. E kert az újonnan épített északi szárny előtti teraszon, a mai Savoyai-szobor közelében valósult meg, alkotója nagy valószínűséggel a palota építési munkáit az 1760-as évektől felügyelő, részben tervező Franz Anton Hillebrandt volt. Hillebrandtnak a királynőhöz 1767. december 3-án írott feljegyzéséből tudjuk, hogy a terveket Albert főherceg kérésére újból átnézte és ismételten jóváhagyta.

Buda látképe 1777-ben (csupasz hegyoldal, nyers várfalak)

Ugyanitt említ Hillebrandt egy bizonyos schönbrunni holland kertészt, aki nem más, mint a kertet kivitelező Adrian van Steckhoven, a schönbrunni császári kastélykert igazgatója. Steckhoven 1768 januárjában járt Budán a kert építésének ügyében. Minden bizonnyal az új teraszkertről és esetleg a többi kertrész felújításáról, átalakításáról van szó. Az újonnan bővült Várkert első ismert kertészét, Joseph Georg Tillét 1769 áprilisában említik először. Tille évi 300 forint fizetést kapott a magyar kamarától.  Ugyanazon év október 26-án a királynő rendeletére a kamara Klagenfurtba küldte, az ottani főhercegi kastély kertjének megépítésére. Fizetését továbbra is a magyar kamara biztosította. Grassalkovich Antal kamaraelnök 1771. március 11-én kelt jelentésében már a palota és minden tartozékainak, így a kertek elkészültéről is beszámol. Októberben egy Johannes Reich nevű kertészt (hortulanus) is említenek az iratok. Az új teraszkert elkészültét jelzi Hillebrandtnak ugyanebből az évből való palota-alaprajza, „Garten" felirattal, de a részletek feltüntetése nélkül. Mellette, a Zeughaus és az új prépostsági épület által közrefogott területen konyhakertet (Küchel Gartel) jelöl a rajz.

1783-ban II. József elrendelte az egyetem Pestre helyezését, amely 1786-ban történt meg.

A Mária Terézia idejében felépült palota és a Várhegy déli csücske az 1780-as években (a Duna-parti bástyát ekkorra már lebontották)

A Várkert első ismert kerttervei 1789-ből valók, s a palota északi szárnya előtti teraszkert átalakításához készültek; a kertet felosztó vadgesztenye-allék pótlását, egyes fák cseréjét, illetve az allék metszéspontjában álló lécrácsos pavilon bontását írták elő. A bekerített kert díszkapuja a palota középrizalitja felől nyílt. 1790-től Sándor Lipót nádor költözött a palotába. Korai halála miatt mindössze öt évig lakott itt, de ez alatt a kertben lényeges átalakításokat végeztek.

A felső teraszkert lebontott pavilonja (Trilasch Lusthaus) helyén 1792 novemberében márvány medencéjű szökőkút építését határozták el, s bár a medence építésére 2520 forintot szántak, az végül nem készült el. Ugyanekkor a rondella területén gyümölcsfák ültetését és a fák nevelését szolgáló szabadon álló rácsok, valamint primőrágyások kialakítását irányozták elő.

A Királyi-palota és környezete 1789-ben (a teraszkert közepén lévő pavilon már nincs meg)

Szintén 1792-ben határozták el a palota déli homlokzata alatti teraszon az egyszerű kialakítású üvegház, valamint egy szinttel lejjebb, a rondella fölött (a lovaglóiskola mellett) trapéz alaprajzú kertészlak építését. Mindkét épület tervei fennmaradtak. Ekkor nevezték ki a Várkert új kertészét, Mayer Dávidot, akinek elődjéhez hasonlóan 300 forint évi jövedelmet biztosítottak.

A Várhegy déli végében az 1790-es években egy kanyargós utakkal behálózott angolkertet hoztak létre, amely az ezt követő évtizedek alatt folyamatosan fejlődött. Kiteljesedése a botanikában és kertművészetben járatos József nádor idején valósult meg a XIX. század elején. 1793 márciusából maradt fenn a teljes Várkert első részletes ábrázolása, mely a barokk stílusú kert építésének befejező szakaszából való, s annak lényegében a végleges állapotát rögzítette.

A valódi uralkodói kert szerepét csak rövid időszakokban betöltő barokk Várkert csupán a középkori falak közötti kis területeket foglalta el a palota közvetlen környékén, s a dísz- és haszonkertek hasonló súllyal jelentek meg benne. Méretét és díszítőelemeinek összetettségét tekintve a XVIII. század második felének akár a többi udvari, akár a nagyobb hazai főúri kertépítkezéseivel összehasonlítva, nem sorolható a jelentősek közé, stiláris szempontból pedig kissé konzervatívnak mondható. Bővítése, nagyformátumú barokk kertkompozíció kialakítása (a falak bontásával és a meredek hegyoldal teraszosításával) óriási költségekkel járt volna. A barokk Várkert lényegében megőrizte formáját egészen a palota 1849-es ostromáig és szerves részévé vált az új, nagyobb, jelentősebb kertegyüttesnek.

1792-ben Franz Holzinger budai polgár kezdeményezésére, Talherr József kamarai építész tervei szerint megépült a Tabánból a Várhegyre, a palota udvarára felvezető gyalogút, amelyhez a déli várfalon kaput kellett nyitni. Ez a mai Buzogánytorony melletti Ferdinánd-kapu elődje volt. Az út a kapun át az „Újvilág" területére, onnan pedig egy kanyarodó és erősen emelkedő alagúton át a hegytetőn álló palota udvarára érkezett. A kapu és az út építése kapcsán padok, fából készült gloriett és más épületek elhelyezését is tervezték, de ezek megvalósulásáról nem kerültek elő adatok. Az út építésével megkezdődött a Várhegy déli lejtőjének rendezése és használata.

Amikor 1793-ban a palotát körülvevő barokk kertegyüttes építése befejeződött, a déli várlejtőn Sándor Lipót igényei szerint már új szellemű s jóval nagyobb kiterjedésű szentimentális tájkertet létesítenek. Az új, kanyargó utakkal behálózott, facsoportokkal és virágágyakkal díszített kert tervezőjének hagyományosan a jól ismert, zweibrückeni születésű Bernhard Pétrit (1767-1853), korának kiemelkedő tehetségű kertépítőjét tartják, akit állítólag a nádor hívott Magyarországra.

A királyi palotához csatlakozó, a hegyoldal adottságait figyelembe vevő, azokat jobban kihasználó tájkert végül a Várhegy déli lejtőjén épült meg 1793 és 1795 között. Az új - úgynevezett „Alsó" vagy „Angol" - kert nyugat felé az új, déli várkapuhoz vezető útig, dél felé a Szarvas térig húzódott. Kelet felől a Várhegy alján épült Duna-parti házsor, észak felől pedig a palotától a Dunáig húzódó kortinafal (az úgynevezett Vízhordó lépcsővel) határolta.

A hegyoldalban létesítendő kertet a XVIII-XIX. század fordulóján hazánkban általánosan elterjedt átmeneti, más néven szentimentális kertstílus jellemzi, melyben a kacskaringós utakkal erős kontrasztot képeztek az említett (a barokk kertek jellegzetességeit őrző) egyenes allék és teraszok; az érzelmekre pedig romok és más hangulatkeltő elemek hatottak.

 

József nádor idején

Sándor Lipót 1795-ben bekövetkezett halála után öccse, József főherceg (előbb helytartó, majd nádor) költözött a palotába. József nádor - a híres margitszigeti és alcsúti park alapítója - budai lakhelye környezetének szépítésére is nagy gondot fordított, s időről időre újabb területekkel bővítette a kertet. A nádor fejlesztési elgondolásairól egy Bécsben őrzött kertterv tanúskodik, amely 1807. augusztusi datálású. Ennek alapján megvalósult a Dunához levezető kerti lépcső, az országút melletti kilátóterasszal. Megépült az a (későbbi terveken „Garten Salettf-nek nevezett) kerti lak is, amely a Vízhordó-lépcső és a déli kortinafal találkozásánál kapott helyet, s amely hátul a kortinafalnak támaszkodott.

A rondella alatt látható az első tervről megismert (ezúttal már szabályos kövekkel szegélyezett), vízinövényekkel beültetett medence, amelyben később teknősbékákat is tartottak. Közelében kerek rózsalugas látható, benne körbefutó paddal. A hegy délkeleti oldalán, a Duna-parti házsor fölött a tervlap szőlőültetvényt ábrázol, s a korabeli látképek is arról tanúskodnak, hogy ezt a területet ekkor még nem foglalta el a tájkert. A terv az ültetvény szélén csőszkunyhót (Hüterhütte) is jelöl. Az új várkapuhoz vezető gyalogút másik (nyugati) oldalán is szőlőt termesztettek, ezt a területet később is Szőlőskert néven emlegették.

A rondellába vezető egykori Zsigmond-kori kaputorony helyén álló, már a korábbi terven is parasztháznak nevezett műromszerű építményt a tervlap "holland parasztházaként" (Hollandisches Bauernhaus) említi. A kertben állt egy másik, középkori kőfaragványok felhasználásával épített műrom (Ruderum samt Grabstein) is, amely a keleti hegyoldal falaihoz csatlakozott. Ez - egy itt elhelyezett római sírkőről - később a hangzatos "Török sír" nevet kapta. A tető nélküli helyiségre emlékeztető műrom a kazamatákat rejtő várfalnak és egy keskenyebb, kelet felé lefutó falnak támaszkodott, s átjárót képezett a vízmű fölötti keskeny kertbe. Ebben a falak közé szorított, zárt, meredek kertrészben kicsiny, két helyiségből álló remetelak kapott helyet. A terven a kerti építmények sorában találjuk a galambházat, amelyet a keleti falszorosban, a kazamaták nyílásában jelöl.

A XIX. század elején a kert területe tovább nőtt kelet felé. A Duna partján, az országút szélén álló házsor egyes telkeit a nádor megvásárolta, s bennük konyhakertet létesített. Hasonlóan haszonkertet hozott létre a keleti hegyoldalban is, a két kortinafal közötti területen, egy korábbi élelmiszerraktár helyén. Ide került az új, nagyobb kertészház is, amely mellett hosszú, egyszerű üvegházak kaptak helyet. Mindkét új kertrészben szabályos, négyszögekre osztott haszonkerteket létesítettek. A rondella fölött 1792-ben épített, trapéz alakú kis kertészházat ekkor magtárnak (Saamenhaus) használták, a mellette álló, korábban istállónak használt L alakú épület pedig a kertészsegédek lakása lett.

A botanikában járatos nádor számos különlegességgel is gazdagította a kert növényállományát. Törekvésének fényes bizonyítéka a kert 1826-ban összeállított növényjegyzéke, amely a melegházi növényekkel és az egynyári virágokkal együtt nem kevesebb, mint 2440 növényfajt és -fajtát tartalmaz. A korabeli leírások több mint 300 rózsafajtát említenek. A kertet József nádor megnyitotta az érdeklődők számára, az ugyanakkor fontos reprezentációs színhellyé is vált.

1814-ben előbb Buda városa rendezett itt ünnepséget Lajos főherceg tiszteletére, majd ugyanebben az évben a nádor adott kerti fogadást a bécsi kongresszust követően Pest-Budára látogató Sándor cár, I. Ferenc és III. Frigyes Vilmos porosz király számára. A kert útjait, lépcsőit mindkét alkalommal kivilágították.

A Várkert kiterjedése a XIX. század elején

Petrich András festménye Buda és Pest panorámájáról, 1818-ban

A Várhegy és kertjei (Richter Antal Fülöp festménye Petrich András után)

Ebből az időszakból már jó néhány helyszínrajzot és látképet ismerünk, melyeken a kisebb változtatások jól nyomon követhetők. Az 1830-as évek végén a kert délkeleti sarkából a rondella felé vezető vadgesztenyesor felső végénél a korábbi szabályos, kissé lekerekített téglalap alakú gyepes térséget átalakították, helyén íves utak kanyarogtak. Hasonlóképpen a vízmű melletti terasz és az onnan induló allé is megszűnt, szintén íves utaknak adva helyet.

A kertet József nádor megnyitotta az érdeklődők számára, amely ugyanakkor fontos reprezentációs színhellyé is vált. 1814-ben előbb Buda városa rendezett itt ünnepséget Lajos főherceg tiszteletére, majd ugyanebben az évben a nádor adott kerti fogadást a bécsi kongresszust követően Pest-Budára látogató Sándor cár, I. Ferenc és III. Frigyes Vilmos porosz király számára. A kert útjait, lépcsőit mindkét alkalommal kivilágították és piramisokkal díszítették, de hangverseny, illetve színielőadás is emelte az ünnepek fényét.

1822-ben Schams Ferenc Buda városát leíró munkájában hosszan és érzékletesen mutatja be a kert szépségeit: "...így vezet az út a vízvezeték egy íve alatt a kert legnagyobb és legbájosabb részéhez, az angolparkhoz. Virágzó és lombos sövények mellett, kisebb és nagyobb dombok között kanyarognak az utak, és minden lépés után újabb meglepetést tárnak a sétáló elé. A növényvilág buja sűrűségétől elfáradt szem csakhamar a művészet válogatott alkotásaira bukkan, itt valamely régiség kelti fel csodálatunkat, ott kerek vagy tojásdad táblákban elhelyezett pompás tavaszi virágok tarka gyűjteménye köti le figyelmünket".

1838-ban született meg a polgárság részére az Ellypse-sétány a Várhegy keleti lejtőjén. A Pest felé remek kilátást nyújtó területen hosszú szerpentinutakat alakítottak ki, melyeket végig fasorok kísértek. Kialakításával megkezdődött a palota előtti (az északi kortinafaltól északra fekvő) keleti hegyoldal rendezése.

Bár a Várkert terepadottságai - meredek hegyoldal, korlátozott terület, egyes kertrészeket elzáró várfalak - nem kedveztek egy nagyszabású klasszikus tájpark kialakításának, mégis sikerült olyan, a lehetőségeket messzemenően kihasználó, harmonikus kompozíciót létrehozni, amelyet a XVIII. század végétől kezdve lényegében a II. világháborúig csak gazdagítottak és mindig az újabb igényekhez, stílusokhoz igazítottak.

Az 1840-es évek derekán határozták el a Királyi-palota felújítását, amit viszont az 1848-as szabadságharc megakasztott egy időre, sőt, a palota az 1849. májusi ostrom során majdhogynem teljesen leégett, a berendezései részben elpusztultak, különösen a középső traktus és a jobb oldali szárny szenvedett súlyos károkat. A kertek gondozására ilyen körülmények között nem adódott megfelelő körülmény. A vár 1849-es ostroma a kertben is jelentős károkat okozott, de az ostrom előtt az üvegházak növényeit Alcsútra menekítették).

A szabadságharc leverése után a legsürgősebb munka egy szükségtető felhúzása volt, hogy a palota állapota ne romoljon tovább az időjárás viszontagságai során. A kertek helyreállítása tulajdonképpen ezzel egyidőben zajlott le.

 

A klasszikus Várkert születése

A kertbéli új épületeket, valamint a régiek felújítását a palotán dolgozó építészek: Carl Ehrenberger és Carl Neuwirth tervezték; elképzeléseiket Holczer József mérnök-asszisztens, valamint Lerch és Ulrich rajzolók öntötték formába. A munkálatokat előbb Schurer von Waldheim kormánytanácsos, az ő halála után pedig (1854-től) Joseph Weiss építési felügyelő irányította.

A bontások már 1850-ben elkezdődtek, s az átépítés 1857-re lényegében be is fejeződött (1853-ban kezdik el kialakítani a ma is ismert Várkertet). A palotától délre fekvő teraszokon álló két üvegházat lebontották, s a felső helyére nagyobbat, reprezentatívabbat építettek. A hosszúkás, ötszög alaprajzú új üvegház alakját a várfal vonalának megtörése határozta meg. Délre néző főhomlokzatát háromtengelyes, félköríves záródású nyílásokkal ellátott, attikával koronázott középrizalit tette díszesebbé, mely mögött reprezentatív szalon kapott helyet. A kőburkolatú szalon berendezése kárpitozott öntöttvas ülőgarnitúrából állt, ezt Kern József pesti öntöttvas-bútorgyárából rendelték.

A bejárattal szembeni falfülkébe egy Ruth-szobrot terveztek felállítani bronzból vagy márványból. A szobornak több rajzát is ismerjük: Carl Ehrenbergertől és Francischetti szobrásztól. Utóbbi márványból készíttette volna el, de a bécsi Mohrenberg cég katalógusából való bronzszobor rendelése is szóba került. Végül azonban a szobor anyagi okokból nem valósult meg, helyére egy posztamensre kígyókkal és szörnyekkel díszített, ónból öntött nagy vázát helyeztek. A szalon két oldalán - a korábbi két üvegházat kiváltandó - egy-egy hideg, illetve meleg helyiség kapott helyet, a hasonló üvegházak hagyományos felépítésének megfelelően.

1852-ben felmerült az az elképzelés, hogy a bicskei Batthyány-kastély növényházaiból a Nagy Károly csillagász által 1848 előtt gyűjtött értékes növényanyag megmaradt részét a Királyi-palota új üvegházába szállítanák. Hogy ez végül megtörtént-e, nem tudni. A gotizáló parasztház a szabadságharc alatt nem pusztult el, így azt csak felújítják, az 1792-ben épült egykori kertészlakkal ugyanezt teszik. Ebben az időszakban bontották le a palota északi szárnya előtti teraszkert sarkán álló - az ostromot egyébként átvészelő - nyolcszögű barokk pavilont.

A helyreállítás nem sokat változtatott a kert korábbi felépítésén. A korabeli alaprajzok nyomán megállapítható, hogy nyugat felé a Ferdinánd-kapuhoz vezető út túloldalán, a korábbi Szőlőskert területével bővítették a kertet, bár az út továbbra is közcélokat szolgált. A délkeleti hegyoldalon elterülő szőlőültetvény, valamint a korábbi zöldségesek helyén is tájkert jellegű kertrészeket létesítettek. Az úgynevezett Újvilág területen lebontották a korábbi melléképületeket, s gyümölcsöst telepítettek. Ide költöztették a nyári lovaglóiskolát is. A barokk eredetű kertrészek ekkor vesztették el eredeti formájukat.

Bár a keleti homlokzat előtti felső teraszkert egyes fasorai megmaradtak, négyszögű tábláit továbbra is szimmetrikus, de íves mezők váltották fel, virágágyakkal. A rondellabeli gyümölcsös és a Duna melletti kertészet területét is tájkert foglalta el, a Duna-parti házsorba ékelődő kisebb zöldségesek helyén pedig faiskolát létesítettek.

1837-ben az 1792-ben létesített déli kaput és gyalogutat kocsival is járható szélességűvé építették át, majd az Alagút építése kapcsán újból felmerült a várba vezető kocsiutak kiépítésének kérdése, melyre számos terv született. Clark Ádám eddig ismeretlen szerpentinút-tervei az Ellypse-sétány területére készültek, amelyek megépültével a sétány megszűnt volna. Clark e terve kapcsán Széchenyi Istvánra hivatkozik, mint ötletadóra, s ez valószínűsíti, hogy a Várhegy keleti oldalára tervezett, az alagút építésével szorosan összefüggő út ötletét is Széchenyinek köszönhetjük.

E tervek mellett Reitter Ferenctől és Pribék Béla mérnöktől is fennmaradtak hasonló szerpentinút-tervek, továbbá a Ferdinánd-kapuhoz vezető kocsiút kényelmesebbé tételére is készült terv, amely az egyenes utat - a Várkert területét is érintve - szerpentinszerűen kanyargóssá tette volna. Mindezek azonban csak elképzelések maradtak, egyik sem valósult meg. Helyettük a ma is létező, az Ellypse-sétányt észak felől megkerülő Hunyadi János út épült meg, szintén Clark tervei alapján.

Hunfalvy János 1856-ban már így ír a Várkertről: "...a várpalota legszebb díszéül a várkert szolgál, melly azt három oldalról környezi. [...] Az ostrom alatt az is sokat szenvedett, de most már helyre van állítva, sőt a hegy nyugati oldalán tett több uj ültetménnyel tetemesen gyarapodott".

Folytatódott tehát a kert bővítése és gazdagítása, a korábbi építmények és a kert szerkezetének lényegében teljes megőrzésével. A palota ellátását szolgáló korábbi haszonkertek helyét is díszkertek foglalták el, növelve a reprezentatív területeket. Az új kerti építmények (például üvegház, sétafolyosó) és a lovaglóiskola elköltöztetése is a kert reprezentatív jellegét fokozták.

Az 1849-es budai kolerajárványban elhunyt Tost Antal főkertész közvetlen utódját - aki talán egyben a helyreállítás kivitelezője is volt - nem ismerjük. 1861-ben Mráz (Mrász) Károlyt nevezték ki e posztra, aki egészen 1903-ig vezette a kertet, s így működése során a kert több építési periódusának lehetett tanúja és aktív részese.

 

Az eklektikus kert születése

Újabb, nagyobb szabású munka csak jóval később, az 1870-es években következett. Ekkor készült el az első terv a Várkert átalakítására, illetve a Várhegy Duna felőli oldalának rendezésére. Supp Schlossinspektor több jelentésében foglakozott a Várkert alatti építkezéssel, a Várkertbazár kialakításával.

1873-ban vetődött fel a szegényes Duna-parti házsor lebontásának gondolata, s területének a Várkerthez csatolása, ugyanis hiányzott a kert egységes és méltó lezárása a Duna irányában, sőt a magánépítkezések veszélyeztették a zavartalan kilátást Pest felé.

Ugyanezen év márciusában az Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökévé nevezték ki Podmaniczky Frigyes bárót, aki kezdeményezte a Várkert teljes átalakítását és korszerűsítését. Ezután ő lett a palota átépítésének a motorja mintegy három évtizeden keresztül. Az átalakítási munkák megkezdése előtt első lépésként a Vízivárosban megakadályozták egy olyan ház felépítését, amely elvette volna a kilátást a Dunára. Ezután 1873 májusában a házi tervező, az Közmunkák Tanácsa mérnöki osztályának vezetője, Reitter Ferenc készített terveket a Várkert Duna felőli, keleti oldalának lezárására. Csak a szükséges engedélyek megszerzése után adták át a feladatot Ybl Miklósnak, az akkori legtekintélyesebb magyar építésznek. A Várkert-bazár építésével párhuzamosan ő emelte a szomszédos Várkert-kioszkot, amely a gépház és a vízmű feladatát is betöltötte.

1879-1881 körülire lehet datálni azt az Ybl-akvarellt, amely a palotakert dunai oldalának északi fele, az úgynevezett Ellipsz-kert új kialakítását ábrázolja kelet felől. A kert két terasza közti közlekedést is megoldó tervezett antikizáló építmény kétségkívül Ybl munkásságának egyik gyöngyszeme lett volna. Az öttengelyes épület főhomlokzata elé négy jón oszlopos, timpanonnal koronázott portikusz került volna, amelyre két oldalról lépcsők vezetnek fel. Két oldalán szoborfülkék, az attikamezőben gazdag reliefek díszítették volna.

A terveken az épület tetején kettős terasz látszik: alul fedett, dór oszlopos, felül nyitott terasz helyezkedett volna el. A késő reneszánsz antik templomelemekkel megoldott villáira emlékeztető építmény nem valósult meg és a tőle északra, a Zeughaus közelében tervezett kör alakú „tempietto" sem (amelynek a helyén egy korábbi barokk épület állt ekkor). Ez utóbbi eredetét viszont nem kell messze keresni: ekkor még állt a kápolna melletti északi zárt udvaron Franz Anton Hillebrandt (1719-1797) centrális kiképzésű Szent Jobb-kápolnája.

1875-ben Ybl Miklós tervei szerint elkezdik építeni a Várkert-bazár látványos épületegyüttesét, amely 1883-ban készül el. Megépítésével közvetlen és harmonikus kapcsolat jött létre a kert és a Duna-part között. Az Ellypse-sétány Siklótól délre eső részét a Várkerthez csatolják.

Az elkészült bazár 1883-ban

A királyi kertek egyik leglátványosabb része a palota előtti, több száz méter hosszú keleti terasz neobarokk kertje volt. A palota középtengelyében, a Hauszmann-féle Habsburg-lépcső előtt elhelyezett Savoyai-szobor körül terültek el a legdíszesebb virágágyak. Az Újvilág-kert területén szökőkúttal díszített neobarokk kertet alakítottak ki. A Ferdinánd-kapuhoz a Szarvas térről felvezető nyilvános kocsiutat lezárták. Az út Szarvas tér felőli végén Hauszmann Alajos reprezentatív támfal-építményt, ún. „gloriett"-tet épített.

A Várkert és a palota kertjeinek rendezési terve 1886-ból

Az 1870-es évek végén a budai várerődítési telkek nagy részét Budapest fővárosnak adták át. A védelmi céllal addig beépítetlenül hagyott glacis területébe esett az 1838-ban fásított Ellipsz sétány is. Ennek kapcsán került napirendre az időközben elhanyagolttá vált Ellipsz kert rendezésének kérdése. A területet az 1870-ben átadott gőzsikló pályája metszette ketté, mely fölött két gyaloghíd vezetett át. Az ettől délre eső részt - amely a Királyi-palota homlokzata előtt terül el - 1879-ben hivatalosan a Várkerthez csatolták. Északi fele továbbra is közpark maradt, de a sikló fölötti hidaknak köszönhetően az egész terület nyilvánosan látogatható lett.

A Közmunkák Tanácsa 1880. július 1-i ülésén fogalmazta meg az uralkodónak felterjesztett felirat szövegét a Királyi-palota bővítéséről. Az itt leírt elképzelés szerint a Zeughaus helyén két újabb szárnyat építenének, s itt helyeznék el az új fogadó-, dísz- és báltermet. A tervek mellé makettot is mellékeltek, de az építész nevéről nem esett szó. Ezeket az elképzeléseket nem ismerjük, Ybl Ervin a tervezést Ybl Miklósnak tulajdonítja. Bár kétségtelen a kontinuitás az 1871-es Linzbauer-rajzzal és Lehmann Mór tervével, ekkor már biztosan Ybl Miklós volt a tervező. A nagy mester életének utolsó évtizedét a palotára vonatkozó tervek és koncepciók készítése jellemezte, a megvalósulás azonban egyre halasztódott.

1881-ben az Ellypse-kert parkosítása az ismert pesti műkertész, Weber Károly terve szerint valósult meg. Az egyszerűbb kialakítású, mégis látványos és harmonikus összhatású kert kivitelezését, sőt fenntartását is Weber, illetve cége végezte több éven át. A kert látképét, valamint néhány itteni szőnyegágy alaprajzát eddig ismeretlen prospektusában is közölte. A gyors kivitelezés miatt a meredek hegyoldalon keletkező vízelvezetési problémákat Zellerin Mátyás, a teljes Várkert vízvezeték-rendszerének tervezője orvosolta.

Ybl Miklós skicce a palota és a kioszk pest felőli látványáról 1883-ban

1883. május 11-én terjesztette Podmaniczky a Várkert Építési Bizottsága nevében Tisza Kálmán miniszterelnök elé a palota bővítésére vonatkozó, Ybl által készített négy továbbfejlesztési változatot:
A) a palota hosszmegoldása a dunai fronton,
B) négyszögű kiépítés a krisztinavárosi szárnnyal,
C) az ünnepi nagyterem bővítése és a nagyudvar szélesbítése,
D) az „Újvilág" felépítése és a fegyvertár helyén kert és őrségi épület vázlata.

Tisza a B és D változatot javasolta, melynek alapján Schönbrunnban I. Ferenc József 1883. június 1-jén elfogadta az előterjesztést. A B és D koncepció elfogadásával egyidejűleg megszűnt a Várkert Építési Bizottsága és helyette létrejött a Magyar Királyi
Vár Építési Bizottság. A két változat egyszerre készült: mindegyikre 1885. április 29-i dátumot írtak. A testőrségi épület északi homlokzatvonalában két manierista jellegű kapu zárja le a Várkertet: a keleti a megvalósulthoz hasonlóan lépcsős, a nyugati pedig a Szent György tér felőli magasabb térszintről levezető lejtős úton nyílik. A testőrségi épület és az átalakított palota tervezett épületegyüttesének látképét Györgyi Géza festette meg.

A palota bővítési munkálatait végül 1890. június 2-án kezdték meg, amikor Yblnek már csak néhány hónapja volt hátra életéből.

Ybl Miklós várkertbeli munkásságának következő lépése a Várkert-bazárral összefüggésben, annak északi pavilonjától (a lebontott régi vízmű helyétől) induló Vízhordó lépcső falának tetején az úgynevezett Óriáslépcső építése volt neoreneszánsz kőbábos korlátokkal. Ennek felső végénél egy régebbi kerti lakot (a már említett Garten Saletth) alakított át hasonló stílusú tornyos építménnyé. Az északi kortinafalhoz Ybl téglaburkolatú, bástyaszerű gloriettet és egy kicsiny, a Duna felé néző, edikulával keretezett pihenőt csatolt.

Az 1890-es években a Várkertben hangsúlyos szerephez jutott a termelő és az udvart kiszolgáló kertészet fejlesztése. A Királyi Várkertészet az udvartartáson belül önálló intézménnyé fejlődött, a kert délnyugati sarkában egy sor új üvegházat emeltek. A palota 1896-os átépítése során Ilselmann Keresztély és ifjabb Pecz ármin főkertészek ismét átalakították a növényzetet: a hatalmas Várkertbe Hauszmann Alajos egy fedett folyosón megközelíthető 1220 m2-es télikertet adott át, majd pedig 1906-ban átadták Budapest legnagyobb pálmaházát is, mellette egy narancsházzal és egy díszes oromzatú kertészlakkal (ekkor már a Királyi-palota Hauszmann-féle kibővítése is zajlott).

Az észak felé, az egykori fegyvertár (Zeughaus) lebontásával kibővített palota előtti keleti teraszon díszes neobarokk kert készült, amelyet a korban szokásos szőnyegágyak és pálmák díszítettek. Ekkor tűntek el erről a területről az eredeti barokk kertből addig megmaradt vadgesztenye-allék.

Savoyai szobra a Habsburg-lépcső előtt

A palota középtengelyében, a Hauszmann-féle Habsburg-lépcső előtt Ferenc József szobrát kívánták felállítani, de Róna József alkotása, a Zenta városától átvett és "ideiglenesen" itt elhelyezett Savoyai-szobor végül itt maradt. A felső teraszkert reprezentatív jellegét Senyéi Károly Halászó gyermekek című szoborcsoportja is fokozta.

 

Újvilágkert

A palota krisztinavárosi szárnyának építése jelentős változást hozott a kert egyes részeiben is. Az új épületszárny az egykori Újvilág és Nyúlkert területén épült fel, a középkori falak bontásával. Előtte megépült a Palota út, amely a Krisztinavárosból a Fehérvári-kapu felé és egy leágazással az új palotaszárnyhoz vezetett. Az utóbbi útszakasz nagy része az Újvilág kert északi részén haladt végig, amelyet Karakas pasa tornyának lebontásával jelentősen ki is szélesítettek és parkosítottak. A palotától délre eső, szabadon hagyott területen is díszkertet létesítettek, de ennek eredeti szélessége a várfallal együtt megmaradt. Az Újvilág kert e megmaradt részének szintjét megemelték, s a Palota út építése miatt feleslegessé vált Ferdinánd-kaput a hozzá felvezető nyilvános kocsiúttal együtt lezárták. Ez utóbbi érintette leginkább a korábbi kertrészek struktúráját. Az egykori út alsó végét a Szarvas tér közelében Hauszmann reprezentatív támfal-építménnyel zárta le, amelynek fülkéjébe Senyéi Károly Gyermekei itató nő című szobra került. Az új támfal végighaladt a Logodi utca hegy felőli oldalán. A kert efölött új bejáratot kapott, mely a Palota útról nyílt.

Az újkeletű Buzogánytorony

Az új kapu a Buzogánytorony alatt

A Királyi Kert kapuja (balra fent az új Buzogánytorony)

1896. október 31-én nevezték ki az udvari kert gondnokának az 1863-ban, Siklóson született, majd Schönbrunnban tanult Witzel Nándort. Witzel először Gödöllőre került, majd 1904-1927 között Mráz Károly főkertész utódaként a Budai Királyi Kertek vezetője lett. Nem csak a budai, de a gödöllői királyi kert is az ő felügyelete alá tartozott.

1896 körül a palota alatti teraszon a négy évtizeddel korábban épített üvegház helyett Hauszmann egy korszerűbb, a palotából fedett folyosón megközelíthető télikertet tervezett, közepén a palota összképéhez jól illeszkedő, díszes lépcsőpavilonnal. Építése kapcsán lebontották az üvegház fölött az 50-es években emelt favázas sétafolyosót, helyette növényekkel befuttatott pergola haladt végig a felső terasz szélén.

A korábbi, parasztháznak nevezett gotizáló műromszerű épületet lebontották, majd helyén 1898-ban új, magyaros motívumokkal díszített parasztházat építettek Erzsébet királyné számára.

A déli lejtők kertje

A Várkert fejlesztésében az egyik legfontosabb lépés a télikerttől a parasztházig, majd onnan az alsó kertbe vezető díszlépcsősor megépítése volt. A lépcső a kert négy, addig csak hosszú úton megközelíthető szintjét kötötte össze, s így új tengelyt képezett. A lépcsősor két helyen is kétkarúvá vált. A rondella mellett egy vaddisznószoborral díszített nimfeumot fogott közre, melynek felületét mesterséges cseppkövek borították.

1897-ben Erzsébet királyné számára alpesi sziklakertet is építettek, amely a rondella déli oldalához csatlakozott. A Witzel Nándor főkertész elképzelései szerint megépített sziklakert köveit az Alpokból szállították Budára, s különleges havasi növényekkel telepítették be. A sziklakert alatt grottaszerű alagút vezetett át, tetején keskeny ösvény haladt végig, amely az alsó kertet és a rondellát kötötte össze.

A 90-es évek végén a kőből épült középkori várfalak nagy részét - Hauszmann tervei szerint - téglaburkolattal látták el. A Buzogány-torony tetején kilátóteraszt alakítottak ki. A torony mellett díszes lépcső vezetett fel. Hasonlóan díszesebb külsőt kapott a kertészsegédek régebbi eredetű, L alakú lakóépülete, valamint az egykor kertészházként létesített, trapéz alakú kerti épület is. A Szarvas tér közelében, a Váralja utca 20. szám alatti telken épült fel Hauszmann tervei szerint az egyemeletes kertészház, amelyben később a Királyi Kertek Igazgatósága működött.

A Várkert részlete, kilátással a Dunára és Pestre

A 90-es években lezajlott építkezések során ismét hangsúlyos szerephez jutott a termelő és az udvart kiszolgáló kertészet fejlesztése. A reprezentatív kerti építmények (díszlépcsők, télikert) mellett a palota és a kert ideiglenes díszítését szolgáló növények előállítása, szaporítása is előtérbe került. A budai Várkertészet a királyi udvartartáson belül lényegében önálló intézménnyé fejlődött. Az uralkodópár tartózkodására szolgáló télikerten kívül a kert délnyugati sarkában egy sor új üvegházat emeltek. Közülük méretében és jelentőségében kiemelkedett a nagy pálmaház, mely az Állatkert új pálmaházának megépítéséig Budapestlegnagyobb ilyen épülete volt. Hasonlóan jelentős volt a Hauszmann által tervezett nyolcszögű narancsház, mely csak 1896 után épült fel az egykori Szőlőskert területén. Ezeken kívül még az orchideaházak, azáleaházak, a kis pálmaház és a kaktuszház volt említésre méltó, és számos kisebb szaporítóház, melegágyi ablak tette teljessé a kertészetet.

A már említetteken kívül "a fejedelmi parkot négy szobor-csoport is fogja disziteni, a melyek szimbolikusan dévaj angyalkákkal ábrázolják a király kedvencz virágait: az orchideát, rózsát, orgonát és ibolyát. A szobrokat Ligeti Miklós szobrászunk készíti, a Várbazárban levő műtermében" - írják az ismertetők.

E szobrok erdélyi kőből készültek. Jankovits Gyula Vízözön című alkotását is említi a korabeli sajtó, a kertet ezenkívül több kisebb szobor díszítette.

Hauszmann kerti díszkutat készített a lebontott Zeughaus kapuja és az épület egykori oromzatát díszítő Herkules-, Fortitudo- és Constitutia-szobor felhasználásával, amelyet a déli kortinafalba épített. A Várkert külső és belső kovácsoltvas kapuit Jungfer Gyula készítette. A legreprezentatívabb, a felső teraszkertet északról lezáró, Hauszmann által tervezett díszkerítés és -kapu, melynek Pest felőli végére turulszobor került.

A Királyi Várkert ezt követően lényegében változatlan formában állt fenn közel fél évszázadon keresztül. Ez idő alatt az ország egyik legszebb, leggazdagabban kialakított és mintaszerűen fenntartott kertje volt, méltó a Kiegyezés után megerősödő Magyarország uralkodói rezidenciájához.

 

A Várkert sorsa a XX. században

1918-ban, a kommunista hatalomátvételkor felvetődött a budai és a gödöllői királyi kertek államosításának gondolata, valamint ezzel egy időben annak felismerése is, hogy "művészeti kivitelükön változtatni nem szabad".

1919. május 1-én a diktatúra képviselői megnyitották a Várkertet a kétkezi dolgozók, a játszani vágyó gyermekek és a nagyközönség előtt. Ahogy Szerb Antal emlékezett: "Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király lát vendégül bennünket, gyermekeit. Azután, az ország hét szörnyű, apokaliptikus hónapjában, kiírták a kapura: minden a miénk. Vagyis, hogy semmi senkié. Nagy harmincad volt a város, ebek számára. De ez ma már mindegy. Az egyetlen jó az volt, hogy be lehetett menni a Várkertbe, a nap bármely szakában. Be is mentünk, ott is voltunk egész nap. Itt nem volt szociális termelés, a fák termeltek szigorúan individualista
alapon, nádori emlékű jóillatokat".

A rezsim bukása után Horthy Miklós kormányzó költözött a palotába (a nyolcszáztizennégy szobából mindössze kilencet foglalva el). Ha volt rá ideje, a Várkert gyalogútjain sétált. Szörényi Mihály visszaemlékezése szerint "május végéig a kiültetésnek rendben kellett lenniök, mert ez idő tájt volt a garden party és 4-5000 vendégnek megnyílott a várkert, és kiváltképpen a palota körül pompáznia kellett".

A diplomáciai fogadások és más ünnepségek alkalmával a várkertészet üvegházaiban nevelt növényekkel díszítették fel a palota reprezentatív termeit is. Az itt termesztett orchideákkal és azáleákkal a várkertészet hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert, s ez elsősorban Witzel Nándor főkertésznek, majd utódjának, az 1918-ban udvari főkertésznek, 1927-ben kertészeti főfelügyelőnek, 1931-ben pedig kertészeti igazgatónak kinevezett Szörényi (Strnad) Mihály (1881-1963) nemesítő munkájának köszönhető.

Szörényi volt korának egyetlen jelentős magyar orchideanemesítője. A várkertészetben nemesített orchideák közül számos hibridet megörökített Csapody Vera (1890-1985) 1939-40-ben. Az itt szaporított azáleák eladásából a várkertészet jelentős jövedelemre is szert tett.

1921. május 22-én a várkápolnában volt a törzskapitányok eskütétele, ugyanezen esztendő augusztus 21-én pedig a Várkertben került sor az első ünnepélyes avatásra (ezt követően ennek helyszíne a Margitsziget lett, 1930 tavaszán azonban még egy zártkörű vitézi pótavatás volt a vár udvarán). Az avatás utáni kerti buliról így emlékeztek: "A királyi várkert gyönyörű természeti miliőjében adódott a legközvetlenebb alkalom ahhoz, hogy a fenséges vendégek előtt a magyar úri középosztály is egyformán hódolhasson. Az idei garden-partynak kitűnő idő kedvezett és ezt még fokozta az, hogy összeesett az olasz király budapesti tartózkodásával. Minden pesti szokás ellenére már 5 óra előtt gyülekeztek a Szentgyörgy-téri kerti kapu előtt a meghívottak s kapunyitás után megindult az áradat a kert centruma felé, hol a nagylépcsőn a királyi és kormányzói pár, valamint József főhercegek karonfogva vonultak le a terített asztalokhoz [...]".

Az őrök posztolási helyét a szolgálati szabályzat írta elő. Az Udvarlaki-őrség a palota nehezebben megközelíthető részeiben, többek között az alagsori Ezüstkamra előtt, illetve külső helyszíneken (például a Várkert különböző pontjain) teljesített szolgálatot.
 

A második világháború során, számítva a fegyveres harcra, a vár védelmére az előkészületeket már korábban megszervezték. Eszerint a legbelső védelmi góc a vár és a Várkert területe, ahol a lövészzászlóalj puskás százada és a gyalogos testőrség helyezkedett el. A második védelmi vonal külső öve a főhercegi palota, a Honvédelmi Minisztérium épülete és a Színház utca Dísz téri torkolata. Ennek védői a testőr lövészzászlóalj katonái voltak. A lovas testőrség - felnyergelt lovakkal az istállóban - a védelem tartalékát képviselte. A Várhegy északi részét, a Bécsi kapu és a Kapisztrán tér, illetve Bástyasétány vonalat a budapesti Őrzászlóalj katonái védték. A felvezető utakat elaknásították. A csatában többen megsebesültek, stucatnyi német katona esett el.
 

1945. január 31-én Pesten egész nap látni lehetett, amint a szovjet nehéz és vadászbombázók szünet nélküli mélyrepülésben támadják a Várat. E napon a Várkertet olyan bombatámadás érte, hogy gyakorlatilag teljesen elpusztult. Zolnay László szerint  - aki február 15-én vágott neki barátjával a még akkor is égő Budának - a vár, a palota és a Várkert "siralmas, szívet szorító látvány" volt: a déli szárny jó része leomlott, a krisztinavárosi szárnynak pedig nemcsak nyugati, de déli része is füstölgött még.

"Az 1686-os - török ellen vívott - budai ostrom emléke szorította el a szívemet. Akkoron, 1686-ban azt írta a szemtanú Zsigmond és Mátyás hajdani palotája végső pusztulásáról, tüzéről: Olyan a kiégett budai palota, mint egy üres koponya, amelybe gyertyát dugtak"

A Királyi Várkert története a háború befejeztével gyakorlatilag véget ért. A bombázások során komoly károk keletkeztek az építményekben és a növényzetben egyaránt, de - akárcsak egy évszázaddal korábban - egyes építmények, valamint a sziklakert, a szabadföldi növények és a kerti utak jelentős része most is viszonylag épen vagy helyreállítható állapotban vészelte át a pusztítást.

Az ostromot követő időszakban azonban másként alakult a kert sorsa, mint az 1850-es években. A romok eltakarítása után a kert területén ásatásokat végeztek, amelynek során a középkori palotaegyüttes számos addig ismeretlen, értékes részlete került elő. E munka során - valamint annak befejezését követően - az újkori építményeket egytől egyig lebontották. A háború után történtekre így emlékezett vissza az egykori kertészeti igazgató, Szörényi Mihály: "...azokhoz a megbeszélésekhez az ostrom után, [hogy] mit csináljanak a romos várkerttel, elfelejtették meghívni a kertészeket, a régészek megelőzték őket, és az egykori kertkultúra helyén a középkori várfalak kultusza támadt".

Az ásatásokat követően a palota új rendeltetéséhez, építészeti kiképzéséhez és eszmei koncepciójához idomuló kertek létesítéséhez fogtak. A várba vezető, a kert története során többször napirendre kerülő szerpentinút építése - Rákosi Mátyás kívánságára - az 1950-es években valósult meg a keleti hegyoldalban, a középkori falak áttörésével, új támfalak építésével és az egykori keleti falszoros kertjének lekövezésével. A Hauszmann-féle parasztház helyén felépítették a Zsigmond-kori kaputornyot, a várfalak által körbezárt udvarokban pedig - a palota helyreállítását vezető Gerő László által meghatározott koncepció alapján - középkori hangulatot idéző kerteket építettek Gombos Zoltán és Ormos Imre tervei szerint. Az alsó kertrészek terveit Kiss E. Gusztáv, a KÖZTI munkatársa készítette.

Újkori kitaláció: a rondella és a kaputorony 1964-ben (körülötte gaz, por és csövestanya)

Turisták özöne az egykori Királyi Várkert helyén 1968-ban (a palotában még ekkor is folytak a "felújítási" munkálatok)

A keleti palotahomlokzat előtti, szinte teljes egészében lekövezett felső teraszon, valamint a cour d'honneuné bontott-bővített nyugati udvaron barokkos formákat idéző, kőszegéllyel erősen kiemelt, nyírott borbolyával szegélyezett gyepes táblákat képeztek ki.

1970-re az egykori kert helyén csak füves domboldal volt látható

A környezet bár ápolt és rendezett, ez már egyáltalán nem emlékeztet az egykori eklektikus kertre

A Rendszerváltás utáni két évtizedig jószerivel csak Senyéi hangulatos alkotása, a Halászó gyermekek, a rondella déli oldalán álló kétszáz éves japánakác és az Újvilágkert helyén ottfelejtett romos szökőkút-medence tanúskodott az egykori Királyi Várkert létezéséről. Az egymást követő kormányok tanácstalanságát, pénzhiányát és akaratlanságát végül az Orbán-kormány 2010-ben bekövetekezett választási győzelme törte meg: a Nemzeti Hauszmann Program keretén belül nemcsak a Várkert-bazár újult meg, hanem kellő figyelmet fordítottak a bazárhoz csatlakozó egykori kert rendezésére is.

AJÁNLÓ