A környezetéből meredeken kiemelkedő dombon áll az egykori trinitárius templom és kolostor. Az Óbudán birtokos Zichy család temetkezési helyéül szánt együttest özvegy Zichy Péterné építette Johann Entzenhoffer tervei alapján. 1744-ben kezdtek a munkálatokhoz, és a kolostor 1748-ra, a templom 1760-ra készült el.
A kiscelli kastély a Hármashatár-hegy vonulatának
meredek lejtői és a Bécsi úttal határolt sík között kialakult
Kiscelli-fennsíkon, a Mátyás-hegy (289 m) keleti, a Kis-Kecske-hegy (152
m) északi előterében fekszik. A geológiai kutatások szerint a
jégkorszakban itt feltörő, bővizű források által lerakott mészkőből jött
létre az a lapos plató, amely ma a Hármashatár-hegy csoport legdélebbi
tagja, a Mátyás-hegy keleti lábánál terül el, a Duna szintje fölött 50
méteres magasságban. Ezen a hegyteraszon áll a kiscelli kastély
épületegyüttese és terül el a 15 hektáros parkerdő.
A mai épületegyüttes helyén már a XII. században királyi udvarház állt.
Ennek kiváltságait a XIII-XIV. században is megerősítették. I. Lipót
1659-ben Óbudát Zichy István (1616-1693) várkapitánynak adta, aki
1676-ban kapott grófi címet. A Zichy család azonban csak 1686-ban, Buda
visszavívása és a török kiűzése után telepedhetett le birtokán.
1691-ben, a török végleges kiűzését jelentő szalánkeméni csata után
Esterházy Pál nádor 11000 fős zarándokcsapatot vezetett az ausztriai
Mariazellbe (magyaros nevén Máriacell), amelyen részt vettek a Zichy
grófok is.
1702-ben Zichy László és testvére, Zichy Péter lemásoltatta a mariazelli
kegyszobrot, amelyet ezután kastélyuk kápolnájában helyeztek el.
1724-ben gróf Zichy Péter külön kápolnát építtetett az Óbuda fölött
emelkedő hegyteraszon, amelyben elhelyezték a Madonnát. A kápolna,
melyet a környék németajkú lakossága Klein Mariazellnek, azaz
Kismáriacellnek nevezett, a mai kiscelli kastélytól északkeletre
lehetett.
Zichy Péter 1726-os halála után annak özvegye, Bercsényi Zsuzsanna a
kegyszobrot Zsámbékra vitette, majd 1733-ban ünnepélyesen visszahozatta
Óbudára, a kiscelli kápolnába. A Szűz Máriát ábrázoló, festett faszobor,
a Kiscelli Madonna kék köpenyes, ülő nőalak, jobb térdén a gyermek
Jézussal.
A Zichy család két trinitárius kolostort is alapított: a mai Budakeszi
közelében álló makkosmáriait, valamint a kiscellit. A trinitárius
szerzetesrend fő tevékenysége a hadifoglyok kiváltása volt. A
szerzetesek élelmet, pénzt és más értékeket szolgáltattak, de gyakran
személyes szabadságukat ajánlották fel cserébe a foglyok szabadon
bocsátásáért. A magyarországi trinitáriusok tevékenysége főként az
Oszmán Birodalom fogságában sínylődők kiszabadítására összpontosult.
A kiscelli trinitárius kolostor alapításáról szóló okirat máig
fennmaradt. Eszerint 1737-ben kezdtek tárgyalásokat Zichy Péter
özvegyével, aki először az óbudai kastélya közelében levő romtemplomot
akarta a trinitáriusoknak adni. A szerzetesek azonban a nagy tömegeket
vonzó kiscelli kápolnát szerették volna megszerezni, mert a
fogolykiváltáshoz szükséges pénzt könnyebben össze lehetett gyűjteni a
nagy forgalmú és híres zarándokhelyen. Végül 1738-ban aláírták az
alapítási okmányokat, és az özvegy a kiscelli dombon álló kápolnát a
trinitárius szerzetesrendnek adta.
Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei alapján ugyanebben az évben
megindult a templom és a kolostor építése. A munkálatokat először
Mayerhoffer Ádám, majd 1747-es halála után Schaden János Mihály
irányította. A szerzetesek 1748-ban költözhettek be a kolostor nyugati
szárnyába. A templom alapkövét már ezt megelőzően, 1747. augusztus 27-én
letették, de a forrásokból csak 1753-ig követhető az építkezés menete.
Az építkezést valószínűleg 1758-ban fejezték be. A szobrok és
épületfaragványok a híres barokk művész, Bebó Károly alkotásai, míg a
képek festői közül Franz Anton Maulbertsch, Johann Gfall és Schervitz
Mátyás nevét ismerjük.
A kolostorban néhány ágyas „kóroda” is működött, valószínűsíthetően csak
afféle elsősegélynyújtó hely lehetett, főleg zarándokok számára. A
kegytemplomban őrizték az ausztriai Mariazelli Madonna mását. Évente
több ezer ember zarándokolt el a Madonnához, akik különböző adományokkal
segítették a kolostor fenntartását és a trinitárius szerzetesek
fogolykiváltó tevékenységét.
A kolostor épülete 1830 körül
II. József 1783-ban más egyéb szerzetesrendek mellett
feloszlatta a trinitáriusokét is, akik elhagyták a kolostort, így a
virágzó búcsúhely elveszítette vallási jelentőségét. A templom pompás
barokk berendezési tárgyait 1785 áprilisában potom pénzért elárverezték.
A Kiscelli Madonna ekkor az óbudai Szent Péter és Pál-plébániatemplomba
került. A Szent József halála című Maulbertsch-kép a Magyar Nemzeti
Galéria tulajdonában van, a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény
pedig a budaörsi Nepomuki Szent János-templomba vitték át. A szószéket
Solymárra, az orgonát Jászárokszállásra, a padok egy részét Jászberénybe
szállították. Mindezek a műtárgyak ma is megtalálhatóak ezeken a
helyeken, de sok berendezési tárgy sorsa ma már ismeretlen. A jogászok
és pereskedők védőszentjét, Szent Ivót ábrázoló képet az óbudai Szent
Péter és Pál-plébániatemplomnak ajándékozta a vevő, Lachner Gáspár
kántor. Ezt a szép barokk festményt 2004-ben, a kiscelli zarándokhely
emlékkiállítása alkalmából visszavitték a mai kiscelli romtemplomba,
ahol csaknem 220 év után újra eredeti helyén lehetett megtekinteni.
Az épületben hamarosan katonai ruharaktár, majd hadirokkant-laktanya
(Invalidenhaus) létesült. 1786-ban már sebesült katonák ellátása folyt
az eredetileg 400 ágyasra tervezett, de végül csupán másfél száz ágyas
hadi kórházban. A házba került, többnyire hadirokkant férfiak magukkal
hozhatták feleségüket és kiskorú gyermekeiket, akik a közeli földeken
dolgoztak vagy tanulhattak. Itt szolgált tábori lelkészként 1786-ban a
volt pálos rendi szerzetes, költő és író Verseghy Ferenc. A
melléképületekben emellett katonai szerszámraktár is működött. A katonai
kórház közel egy évszázadon keresztül működött, és csak az 1890-es
években szűnt meg.
A Schmidt-kastély látványa Óbudáról az 1838-as árvíz idején (Klette Károly rajza)
Az ún. Kiscelli-laktanya 1885-ben
Az épület közel két évtizeden át üresen állt
mindaddig, míg Schmidt Miksa bútorgyáros 1910-ben meg nem vásárolta a
környező területekkel együtt. Az új tulajdonos az épület kastéllyá
alakításába és a környező erdő rendezésébe fogott. Nagy gondot fordított
a barokk épület megmaradt művészi értékeinek megőrzésére: vállalta, hogy
az egykori szentély kupoláját díszítő, Johann Gfall festette freskót
„kegyelettel fenn fogja tartani”. Ugyanakkor esztétikai jellegű
átalakításokat is végzett: a régi, lebontott bécsi hadügyminisztérium
copf stílusú kapuját beépítette az egykori kolostorépület déli oldalába.
Ma ez a kapu vezet az udvarról az épületbe. A termeket szépmívű
bútorokkal rendezte be, az udvart szobrokkal díszítette. 1915-ben az
egykori templomtorony földszinti részén kápolnát rendezett be
meggyilkolt kedvese, Turcsányi „Mágnás” Elza emlékére.
Schmidt Miksa a környéken szép ősparkot alakított ki (a mai kiscelli
parkerdő), amelyet szobrokkal, sétautakkal, balusztrádos teraszokkal
népesített be. A korábbi kolostori kertről nem sok emlék maradt fenn. A
Bécsi útról a domboldalra felvezető Kiscelli utca jobb oldalán sokáig
állt az angyalkás szobrok sora. Ezek mára eltűntek, pedig a fennmaradt
fényképek tanúsága szerint sajátos hangulatot kölcsönöztek az utcának.
Az épület 1920-ban
A kastély 1929-ben
Schmidt 1935. április 1-jei halála után – végrendelete értelmében – a kastély és kertjének tulajdonjoga, valamint hatalmas műgyűjteménye a fővárosra szállt. Az elhunyt örökhagyó akarata az volt, hogy az épületben iparművészeti múzeumot rendezzenek be.
Az angyalkás szobrok sora az épület felé az 1930-as években
A város vezetése azonban a hagyaték nagy részét elárvereztette, és csak 1941-ben került sor a végakarat részleges megvalósítására. Ekkor helyezték el az épületben a Székesfővárosi Történeti Múzeum várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményének egy részét.
A kastély 1935-ben
A második világháború során a park műtárgyainak nagy része elpusztult, a
megmaradt szobrokat, padokat a környék lakói széthordták. A múzeumépület és az
egykori templomrész is súlyos károkat szenvedett. A több méter vastag falak
állva maradtak ugyan, azonban a tetőszerkezet teljesen megsemmisült. Vele együtt
pusztult el az egyetlen, eredeti helyén maradt műalkotás, a Gfall-féle
kupolafreskó is.
A háború és a helyreállítások után a múzeum a régi kolostorépület falai
között 1949-ben újra működni kezdett, mint Budapesti Történeti Múzeum, a
romtemplomon azonban évtizedekig csak állagmegóvó munkákat végeztek. A
beszakadt tető helyén besütött a nap, a párkányokat felverte a gyom, az
üres ablakszemeken át látni lehetett a szétrombolt belső részeket.
Mindemellett a parkba betelepített növények is kipusztultak.
A kastély 1945-ben
Az épület állapota 1955-ben
A kastélyt 1956 viharos napjaiban is erődként
használták a szovjetek ellen. A Vörösvári útról orosz harckocsi lőtte az
épületet. A helyi legenda szerint egy hadnagy tartott ki itt egy
szakasznyi katonával, akik közül háromnak sikerült megmenekülnie és
nyugat felé átlépnie a határt. 1956 őszén a kastélyba szabadságharcos
felkelők egy csoportja „fészkelte be magát” és közel tíz napon át
sikeres rajtaütéseket hajtottak végre a Bécsi úton beáramló szovjet
katonákon. A tűzszerészek még az 1960-as években is találtak lőszereket
a környéken. Az 1956-os eseményeket megörökítő emléktábla a kastélyudvar
kapuja mellett látható, a következő felirattal: „Az 1956 november 4. és
8.-a között a kastély környékén harcolt és elesett hősök emlékére
állíttatta az 56-os Emlékbizottság”.
1976-ban átfogó felújítási munkálatokba fogott az épületegyüttest kezelő
főváros. A templom tetőszerkezetét felépítették, tátongó ablaknyílásait
befalazták. A templom belső részeit nem építették újjá, de rendbe hozták
annyira, hogy kiállítások és koncertek megtartására alkalmas legyen. Ez
a mai kiscelli romtemplom. 1997-ben a környező bozótot megritkították, a
gyommal felvert utakat megtisztították. A kastély udvarán ma juharfák
láthatóak.
A múzeum bejárata
A bejáratot őrző sárkány
A múzeum Budapest várostörténeti emlékeit gyűjti a
török hódoltság végétől, 1686-tól napjainkig. A képző- és iparművészeti
tárgyak, ipari-technikai emlékek, könyvek stb. felölelik Pest, Buda és
Óbuda újkori történetének, művészetének, ipari, kereskedelmi és
kulturális életének csaknem minden mozzanatát. A földszint néhány
termében elsősorban barokk és klasszicista szobrokat láthatunk, melyek
egykor a főváros tereit, utcáit, épületeit díszítették.
Ma az intézmény több kiállításnak is helyt ad, ezek önmagukban is akár
többórás programok a látogatók számára. Állandó tárlatok a főváros
régisége 1780-1873, a Közterek és magánterek 1873-1940, a barokk
szoborcsarnok, a pesti Arany Oroszlán patika, a Pest-budai cégérek,
valamint a nyomdák és újságok Buda-Pesten.
A 2017-es felújítás mindezt kibővítette, de nem az épület drasztikus
átalakításával, hanem a földalatti elrendezés újragondolásával és a
kiállítóterek bővítésével. A háromszintes mélyépítmény az épületegyüttes
félig nyitott, déli udvara alá került. Helyreállították a sziklapincét,
amivel használatba is veszik, bekapcsolják a múzeumi közlekedésbe. A
pincéhez kapcsolódó déli udvart aláépítették, valamint a keresztszárny
földszintjén a látogatót fogadó tereket korszerűsítették. A projekt
liftek beépítését és a környezet rendezését is megjelölte, az
önkormányzati fejlesztéseket, többek között ezt az Orbán-kormány is
támogatta.
A kastély látványa madártávlatból (kép: Google Maps)
Képek
Hamarosan!