A magyar operajátszás régen várt pillanata érkezett el 1884. szeptember 27-én, amikor fényes külsőségek között, I. Ferenc József jelenlétében megnyitotta kapuit a budapesti Operaház.
1869-ben határozat született a dráma és az opera
szétválasztásáról, majd amikor 1870-ben Andrássy Gyula miniszterelnöknek
sikerült az uralkodó anyagi támogatását kieszközölni és Pest városa is
nagyobb pénzösszeget ajánlott fel a létesítendő operaház javára, a terv
egyre kézzelfoghatóbb formát öltött.
Az Operaház 1879. körül
Az önálló dalszínház megteremtésének első átfogóbb tervezetét Orczy
Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója dolgozta ki (1872), ebben több
javaslatot is tett az új színház elhelyezésére. Elképzelése egybevágott
a korszerű nagyvárosi fejlődést szorgalmazó Fővárosi Közmunkatanács
1871-es városrendezési tervpályázatával, amit elsősorban a főforgalmi
utak és a középületek (köztük az operaház) elhelyezésére írtak ki. A
Közmunkatanács a szóba jöhető telkek közül a kiépülőfélben lévő Sugár út
mentén elterülő Hermina teret javasolta. Ez ugyan nem volt túlságosan
előkelő hely (az ócskapiac működött itt) és a városközponttól is kicsit
messze esett, de megközelítése könnyű volt, mellette szólt olcsó ára és
főleg az, hogy beépítetlen lévén, azonnal meg lehetett kezdeni az
építkezést.
A vázlatterv és az előzetes költségvetés
elkészítésével Ybl Miklóst bízták meg, aki a Sugár úti épülettömbök
előzetes tervvázlatait is készítette. Ybl tervezete alapján 1873-ban
meghívásos tervpályázatot írtak ki neves magyar (Ybl Miklós, Steindl
Imre, Skalnitzky Antal, Linczbauer István) és külföldi építészek
(Ferdinand Felmer és Ludwig Bohnstedt) felkérésével, egy mintegy 2000
személyes operaház megtervezésére, kikötve, hogy az építkezés költségei
a 2 millió forintot nem haladhatják meg. A pályázatot csaknem
egyhangúlag Ybl Miklós terve nyerte meg.
Ybl ekkor már jónevű építész volt, híres középületekkel (Bakáts téri
templom, Vámház, Várkert bazár stb.), palotákkal és több meg nem
valósult színháztervvel a háta mögött. Díjnyertes pályaműve azonban az
előirányzott építési összeget messze túllépte, ezért többször is át
kellett dolgoznia. E változtatások főleg az épület pompáját mérsékelték
(lemondott a nézőtéri negyedik emeletről, csökkentette az előcsarnok
méreteit), de a terv külső-belső szépségén, célszerű megoldásain nem
változtattak, sőt összefogottabbá, harmonikusabbá tették az épületet.
Az Operaház főlépcsője
Az Operaház nézőtere
1875 októberében kezdődtek meg a földmunkák, 1878 decemberében megtartották a bokrétaünnepséget. A kezdetben nagy lendülettel folyó építkezés azonban az évtized végére anyagi gondok miatt jelentősen lelassult, így az eredetileg tervezettnél csak jóval később (és így is csak Tisza Kálmán miniszterelnök erőteljes beavatkozására) fejeződhetett be 1884 nyarán.
Az Andrássy út Operaház melletti szakasza,
1890-es évek (kép: Fortepan)
Az Operaház építésén a Podmaniczky Frigyes, a későbbi intendáns vezette
építőbizottság intenciói szerint csak magyar művészek, mesterek és cégek
működhettek közre. Kivételt mindössze a Mainzban csináltatott nagy
nézőtéri bronzcsillár és a bécsi Asphaleia társaság által készített
színpadi gépezet esetében tettek. Ez utóbbi szabadalmát Ybl az 1881-ben
a Ringtheaterben pusztító, több mint 400 halálos áldozatot követelő
tűzvész után vásárolta meg és alkalmazta elsőként a világon. A szigorúbb
biztonsági előírásokat követve, változtatásokat hajtott végre az
épületen is: hármas osztásúvá tette a nézőteret, növelte a vészkijáratok
számát és új, emeletenként függetlenül induló lépcsőházakat építtetett.
Az Asphaleia (=általános biztonság) rendszer a színpadi gépezeten túl
kiterjedt a tűzbiztonság és színpadtechnika egyéb vonatkozásaira is:
záporszerkezet, vasfüggöny, hidraulikusan működtetett körhorizont,
kulisszák helyett felülről mozgatott díszletelemek alkalmazásával
korának legmodernebb technikai berendezése volt.
A kilencévi munkával elkészült Operaház végül az előirányzottnál mintegy
50%-kal többe, 3 millió 300 ezer forintba került, ám megnyitásakor
Európa legmodernebb operaháza volt, egy olyan épület, ami a legmagasabb
fokon valósította meg a művészi megjelenés és a célszerűség összhangját.
1895 nyarán bevezették a villanyvilágítást.
Az Operaház megnyitóját kisebb felháborodás követte az előadásra
kiválasztott színdarabok miatt, ugyanis mellőzték azon műveket, amelyek
sérthették volna a királyt, így elmaradt Erkel Ferenc "Szent István"
című darabja és egy másik, erre az estére írt mű, a "Király-dal". A
visszautasított szerző így írt Podmaniczky bárónak, a program
felelősének, amely levelet a Petőfi Társaság lapja, a Koszorú 1884. évi
40. száma közölte:
A Hajh! Rákóczy, Bercsényi-féle dal nem volt előttem ismeretlen: igazolja Magyar királydalom-nak Táborszky és Parsch kiadásában megjelent zongorakivonata, melynek címlapján e szavak olvashatók; egy régi magyar dallam után. E dallal legelőször Bartalus István antológiájában ismerkedtem meg s meghatott határozott, kifejező s mesterkéletlen jellegével; azonnal elláttam egy győzelmi végzet-részszel s mit sem törődve tovább egykori forradalmi szövegének jellemével, fölkértem ifj. Ábrányi Kornélt egy uj, kiválóan loyalis szöveg írására, Éljen a király végsorral, hogy aztán magyar király-dalom úgy szövegileg, mint zeneileg teljes kifejezést nyerjen.
Erkel Ferenc
E visszautasított művész maga Liszt Ferenc volt. A rossz ízű kezdés ellenére az Operaház hamarosan Gustav Mahler vezetésével kivívta és azóta is tartja előkelő helyét a világ művészeti életében, míg maga az épület, ez a fényűző, kőbe faragott, modern (hiszen felavatásakor színház-technikailag az egyik legmodernebb volt a világon) csoda ma is áll és lenyűgözi az operakedvelőket, a város lakóit és a turistákat.
Az Operaház 1900 körül (kép: Fortepan)
1912-ben, Medgyaszay István elgondolásai szerint nagyobb belső átalakítást végeztek: a férőhelyek számának növelésére a rivaldát keskenyebbé tették, a zenekari árkot süllyesztették, kicserélték a széksorokat, egy új alsó ruhatárat alakítottak ki a hozzá vezető lépcsőkkel, új szellőző- és fűtőberendezéseket szereltek fel, kettéosztották a felső emeletet festőteremre és házi színpadra.
A második világháború során az épületet szerencsére
csak jelentéktelen károk érték, ezeket gyorsan sikerült kijavítani.
1950-ben Kaufmann Oszkár és Oláh Gusztáv irányításával kisebb
felújításra került sor, ekkor újra festették a nézőteret és növelték a
helyek számát. Az 1960-as évektől a közönségforgalmi részen folyamatos
felújítás folyt, az üzemi részeken azonban a helyzet tarthatatlanná
vált. 1951-ben ugyanis az Erkel Színház közös üzemeltetés alá került az
Operaházzal, felduzzasztva ezzel az együttes és az adminisztráció
létszámát. Az Erkel Színház épületében viszont sem műhelyek, sem
raktárak, sem próbatermek nem állnak rendelkezésre, így minden produkció
előkészítése az Operaházban folyik. E problémák enyhítésére épült fel
1981-ben a Hajós utcai üzemház. Ide költözött át az adminisztráció és a
próbatermek, műhelyek egy része. A teljes rekonstrukció azonban egyre
elodázhatatlanabbá vált. 1976-ban a színpadgépezet egyik hengere
megrepedt, a hidraulikát le kellett állítani. Átmenetileg álló
díszleteket használtak, majd 1980 júniusában megkezdődött az épület
külső-belső felújítása. A rekonstrukció során elsősorban a
színpadgépezet újult meg: az új elektromechanikus szerkezetet egy
drezdai cég szállította. A nézőtéren restaurálták a freskókat,
felújították a burkolatokat és az aranyozásokat, megnagyobbították a
zenekari árkot, kicserélték a széksorokat, a férőhelyek számát 1289-re
csökkentették, a III. emeleten visszaállították a régi cukrászdát.
Az aprólékos munka nyomán megújult Operaház 1984. szeptember 27-én, a
100 éves évfordulón ismét régi fényében fogadhatta a közönséget. Az
Operaház a Nemzeti Múzeum és a Vigadó mellett Budapest legjelentősebb
XIX. századi műemléke. Alaprajzánál Ybl Miklós - nyilván a telek
adottságait is figyelembe véve - nem az általánosan példaképnek
tekintett Gottfried Semper-féle négyzetes formát (a nézőteret körülölelő
előcsarnok), hanem a párizsi operánál is alkalmazott megoldást (a
nézőtér tengelyében elhelyezett díszlépcső) választotta. Az egyszerű,
világos tagolású épület négy, egymástól élesen elkülöníthető részre
osztható: a fogadótérre (előcsarnok, társalgók, feljáratok), nézőtérre,
színpadtérre és üzemi részre (hátsó színpad és műhelyek). Míg az utóbbi
kettőnél a praktikum, a belső tér lehető leggazdaságosabb kihasználása
volt a fő szempont, s ez érvényesül az alagsori műhelyektől a IV.
emeleten elhelyezett festőteremig, a közönségforgalmi részeknél Ybl
elsősorban a kényelmet és a harmonikus művészi hatást tartotta szem
előtt.
Az Operaház előcsarnokának mennyezete (kép: Fred Romero)
A neoreneszánsz épületen harmonikus egységben
olvadnak össze reneszánsz és barokkos stíluselemek, architektúra és
plasztika, ornamentika, fa- és fémmunkák, Ybl mindenre kiterjedő
figyelmének köszönhetően. Még a legapróbb részletek (csillárok,
falikarok, kilincsek) is őrzik keze nyomát. Gazdag díszítés hangsúlyozza
az épület reprezentatív funkcióját: a márványból készült előcsarnok és
lépcsőház, a márványlapokkal burkolt falak, a szalonok intarziás
padlója, a selyemtapéták, a nézőtér aranyvörös ragyogása, a
mennyezeteket és oldalfalakat díszítő művészi falfestések és freskók. Az
Operaház falfestményeinek zömét a magyar historizmus három nagy mestere,
Lotz Károly, Székely Bertalan és Than Mór készítette, párizsi és bécsi
mintára, egy egységes vezérgondolatra - a Zene hatalmának egyetemessége,
a Zene apoteózisa - fűzve fel a freskóciklus képeit. A dekoráció
tervezésében Ybl Schickedanz Albert, a későbbi nagynevű építész
segítségével tevékenyen részt vett.
Az Operaház felújítása
2012 augusztus 31-től általános kormányzati átszervezés miatt
megszüntették Ókovács Szilveszter kormánybiztosi pozícióját, amely 2012
szeptember 1-től "megbízott", majd 2013. január 28-tól "rendes"
főigazgatói kinevezésbe fordult át. Az Operaház megnyitójának 130.
évfordulóját 2014. szeptember 27-én rendhagyó gálaesttel,
filmbemutatóval és az Operaház történetét bemutató könyv
megjelentetésével ünnepelték. Az évad végén bejelentették az Operaház
halaszthatatlan felújítását, amit 2017-ben kezdenek meg.
2018 decemberben a felújítási munkálatokat a kormány kiszervezte az
Operaház hatásköre alól és a Liget Projekt-et kezelő Városliget
Ingatlanfejlesztő Zrt.-hez került. A tervezett felújítás azért csúszik,
mert előre nem látható munkálatok indokoltak: az eddigi rekonstrukció
során ugyanis előkerültek olyan, a szocializmus időszakában lefestett,
elhanyagolt épületelemek, freskók, amelyeket mindenképpen helyre akarnak
állítani.
2019 februárjának első hetében megkezdődött a Dalszínház utcai
karzatlépcsőház lépcsőmagjának bontása, ahová az akadálymentesítés
jegyében új felvonót építettek be a közönségforgalom céljaira. Emellett
a 4. emeleti egykori festőműteremben, az új balett-próbaterem és a
fölötte létrejövő házi színpad közötti födém megerősítésének előkészítő
munkái folytak. A 3. emeleti kis balett-terem növelése miatti új
bejáratot nyitottak a folyosón, míg a színpadtechnika már a negyedik
utcát építi be. Ezzel együtt folytatódott a zenekari árok süllyedőjének
kivitelezése is.
2019 májusában kiderült, hogy a felújításra szánt 21 milliárd forint nem lesz elegendő a projekt befejezéséhez, s további állami támogatásokra lesz szükség. Az operaházi "számháború" közel három évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a rekonstrukcióra vállalkozó W-É-L Opera konzorcium 32 milliárd forintos ajánlatot tett. Ezt "nyomta le" az Opera vezetése bruttó 14,2 milliárdra, de már 2018 tavaszán is nyilvánvalóvá vált, hogy ennyiből nem jön ki az építkezés. A Kormány ezért 2018 nyarán 7 milliárddal toldotta meg a költségvetést - így kerekedett ki az a 21 milliárd forintos, provizórikus végszámla, amely viszont nem tartalmazta az Operaház színpadtechnikájának költségét - ami bruttó 8 milliárd forint lett. Ezzel jött ki a teljes operaház/műhelyházi beruházás 30 milliárd forintos végszámlája, ami a teljes műemléki rekonstrukció megvalósításával tovább emelkedhet.
Restaurátorok az Operaház homlokzatán
Az ekkor másfél éve folyó rekonstrukciós munkák egyébként jól haladtak:
a műemlék épület homlokzata már majdnem elkészült és az állványzatok így
elméletileg ősszel lekerülhetnek. A tetőszerkezet palával burkolása is
ekkor folyt, ami szintúgy hamarosan befejeződött. A színpadtechnika
felújításával szinte teljes egészében végzett a Bosch Rexroth cég. Az
igazán munka- és költségigényes munkálatok az épület belsejében
kezdődnek illetve folytatódtak tovább.
A freskók restaurálása, a díszek aranyozása, a nézőtér és a kiszolgáló
helységek korszerűsítése igazi "pepecsmunka", ráadásul erre sincs
szakképzett munkaerő, hiszen a 2019-es általános munkaerőhiány ide is
elért.
A nézőtér felújítása 2019 május 20-án (kép: magyarepitok.hu)
A projektben nagy szerepet kap a teljeskörű gépészeti és elektromos
felújítás– ezen a területen a teljes bontás után korszerű
technológiákkal történik az újjáépítés. Építészeti munkák tekintetben a
teljes üzemi terület, részleges műemlékfelújítási feladatok – amelyek
közül a homlokzati munkák vannak folyamatban, pl. a homlokzati elemek
restaurálása- a közönségforgalmi mosdók felújítása, a tetőhéjazat
komplett cseréje képezik a munkák részét.
Az Operaházban a Dalszínház és a Hajós utca felőli karzatlépcsőház is
felújításra kerül, az előbbi orsóterébe liftet helyeznek, ezáltal
részben akadálymentessé válik az épület. Az 5. emeleti jelmeztár helyén
létrejön egy multifunkciós terem, amely különböző előadásoknak,
rendezvényeknek, kiállításoknak adhat helyet. Átalakítják a zenekari
árkot is akusztikai és ergonómiai okokból: a nézőtér első két sorának
visszabontásával egyszerre bővült az árok mérete, másrészt visszaálltak
a tér eredeti, Ybl által megtervezett arányai.
Ókovács Szilveszter főigazgató 2019 őszén elmondta, hogy nehéz
helyzetben van a Magyar Állami Operaház, ugyanis az Operaház bezárásakor
kilenc hónapra tervezték a felújítást, most azonban már a 27-28.
hónapnál tart a beruházás és lehet, hogy még ugyanennyi hátravan.
Hozzátette, hogy a beruházások elhúzódása miatt nagyon sok előadást
törölniük kellett, az Eiffel Műhelyház elkészültével azonban várhatóan
javulni fog a társulat helyzete. A művészek érdekében minden lehetséges
módon próbálják szinten tartani az előadásszámokat, 2020 januártól pedig
mindenképpen béremelésbe kezdenek. Ókovács Szilveszter úgy vélte, ha
ebben a törékeny helyzetben az Operaház alkalmazottjainak "megbicsaklik
a hite" és sztrájkba kezdenek, akkor "nagyon sok minden elveszhet".
2019 decemberében kiderült, hogy az épület felújítása oly mértékben
csúszik, hogy az átadás csupán 2021 szeptemberében lesz lehetséges.
A Kormány részéről egyelőre "passzivitás" tapasztalható kívülről nézve:
egyelőre annyi bizonyos, hogy az Andrássy úti épület felújításának
befejezéséhez egyelőre nem rendeltek hozzá új forrást, az Eiffel-épület
befejezésére viszont átcsoportosításokkal teremtettek pénzt. Az eredeti
tervek szerint ugyan mindkettőnek már működnie kellene.
A már befejeződött bontások során rengeteg váratlan problémára derült
fény. Ezek közül csak egy a híres Lotz-freskó kritikus állapota,
amellyel csak a közelmúltban szembesültek a szakemberek. Ennek
restaurálása újabb sok százmilliós netán milliárdos pluszköltséget is
jelenthet. A Királyi lépcsőház helyreállításának ügye is egyelőre
kétesélyes: vagy elvégzik a 2021 őszi átadásig, vagy későbbre halasztják
ezt.
"A kormány a Magyar Állami Operaház felújításához szükséges valamennyi
döntését már korábban meghozta. A munkálatok mind az Andrássy úti
főépületben, mind a Műhelyházban ütemezetten haladnak. Az opera rajongók
és a szakma számára is izgalmas lesz 2020 tavasza, amikor az egykori
vasúti járműjavító egyik legszebb épülete, az Eiffel Csarnok a
nagyközönség számára is megnyitja a kapuit, hogy az Erkel Színház
mellett itt is nagyszerű premierekkel és előadásokkal szórakoztassa a
nagyközönséget, az Ybl palota történetének legnagyobb és legátfogóbb
megújítása alatt is" - nyilatkozta Bárfai-Máger Andrea, a nemzeti vagyon
kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter sajtófelelőse.
2020. január 7-én Almási Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti
igazgatója elmondta, hogy a hivatalos ígéret szerint az Operaházat 2021
őszén vagy telén nyitják meg, így a tervek szerint a 2021-22-es évadban
már használhatják az Andrássy úti épületet, Magyarország egyik
legfontosabb színházi és zenés intézményét. A felújítás ideje alatt az
Operaház az Erkel Színházban működik, nemsokára pedig megnyílik az
Operaház új létesítménye, az Eiffel Műhelyház is.
2022. február 15-én jelentették be, hogy az Operaház öt évadnyi szünet
után március 12-én nyitja meg újra kapuit. "A régi fényében tündöklő,
de a legkorszerűbb technikával felszerelt Operaházban régen látott és
nélkülözni kényszerült produkciók mellett az elmúlt évek sikeres
előadásai is elfoglalják méltó helyüket az Ybl-palota repertoárján"
– írja közleményében az Operaház.
Az állami beruházás része volt a homlokzat helyreállítása, a
színpadtechnika korszerűsítése, az akusztika és a nézők kényelmi
szintjének javítása, a zenekari árok átalakítása, a műemléki díszítések
restaurálása, továbbá az Operaház közműhálózatának cseréje, gyengeáramú
rendszereinek telepítése, az épületen belül szükséges funkcióváltások
lebonyolítása, valamint az üzemház és a műhelyek felújítása. A beruházás
legfontosabb eleme a színpadgépezet cseréje volt, ugyanis az 1984-ben
beépített rendszer már nem tett eleget a kor elvárásainak, vagyis a
gyorsabb mozgathatóságnak, az alacsony zajszintnek, a variabilitásnak és
a pontos illeszthetőségnek. Ugyancsak nagyon lényeges elem a zenekari
árok átalakítása és mozgathatóvá tétele, ami a nézőtéri akusztika
javítását szolgálja.
Az Operaház ünnepi hangversennyel indítja hivatalos működését Plácido
Domingo, Medveczky Ádám, Kesselyák Gergely és Kocsár Balázs főigazgató
vezényletével. Március 14-én a Magyar Nemzeti Balett is visszatér a
dalszínházba Sir Kenneth MacMillan pazar kiállítású Mayerling
című darabjában. Az évad további részében a Wagner-rajongók naptára is
két új bemutatóval gazdagodik: Almási-Tóth András színre viszi a
Parsifalt, és Az istenek alkonyával végre M. Tóth Géza 2015-ben útjára
indított Rıng-produkciójára is felkerül a pont.
A repertoárprodukciók: Az árnyék nélküli asszony, Mefistofele, a Simon
Boccanegra, a Porgy és Bess, a Don Carlos, a Figaro lakodalma, az Andrea
Chénier, A Nyugat lánya, Az álarcosbál, A varázsfuvola mellett 2022
márciusa és júniusa között a Rómeó és Júlia, valamint az Anyegin című
balettprodukciók láthatók az Operaház színpadán.
"Az épületben már az 1884-es megnyitásakor falazott kürtők és légaknák
alkotta szellőzőrendszer működött, mely a mostani felújítás során 21
darab légkezelővel egészült ki. A vasfüggönyök és színpadi locsoló
hálózat alkotta tűzivíz rendszer korszerűsítése során az épületben
sprinkler – rendszert építettek ki, valamint a két kupolába bekerült két
nagyfordulatú ventilátor, amivel tűz esetén ki lehet szívni a füstöt az
auditórium és a színpad területéről. 1884-ben már volt a színpad előtt
két vasfüggöny, ami egy tűzszakasz határt is jelentett. Egyes
feltételezések szerint ennek szükségességére a bécsi Ringtheaterben
1881-ben kitört tűz esete hívta fel az építész Ybl figyelmét, pedig az
eredeti tervekben nem szerepelt. A vasfüggönyt és a színpadot tűz esetén
négy esővíztartály hivatott hűteni, ezek mellé bekerült még a pincébe
két darab 200 literes tározó" - Sutka Péter, főépítésvezető
Képek