Az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) 1851 és 1934, majd 1952 és 2000 között, végül 2016. július 1-jétől ismét önálló, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalú állatorvos- és biológusképzést nyújtó felsőoktatási intézmény Budapesten.
II. József 1786. december 12-én kiadott legmagasabb
elhatározásával a Pesti Egyetemen állatgyógyászati tanszék szervezését
rendeli el. A vezetésére Tolnay Sándor orvosjelölt állatorvost nevezi ki
évi 600 forint fizetéssel. Az uralkodói dekrétum alapján a m. kir.
helytartótanács 1787. február 6-án a tanszék megszervezésére
vonatkozólag utasításokat ad. E rendelet kibocsátásának időpontját
tekinthetjük a magyar állatorvosi szakoktatás megindulásának. Bár ezt
megelőzőleg az 1770-es évek derekán Kolozsvárott, a Báthory alapította
tanintézet csonka orvosi karán volt már állatgyógyászati tanszék, de
ennek sorsáról a későbbiekben keveset tudunk.
Az állatorvosi képzésre azért volt égetően szükség, mert Európában nagy
kereslet volt a magyar haszonállatokra, elsősorban lóra és
szarvasmarhára, ráadásul Magyarországról látták el hússal és lovakkal a
Habsburg Birodalom hadseregét is.
A tanszék 1790-től Állatgyógyászati Intézet néven működött. A tanszék feladata ebben a korszakban a kiegészítő
képzés volt, az önálló állatorvosképzés – eleinte nyolc hónapos, majd
egyéves tanulmányi idővel – csak 1799-ben indult meg. A szorgalmi idő
rövidsége mindazonáltal csupán gyógykovácsi képzést tett lehetővé,
illetve a leendő vidéki orvosok szerezték meg az állatorvosi oklevelet
praxisuk kiegészítésére. A tanintézet telephelyei eleinte az akkori
pesti külvárosi majorokban voltak. Központi épülete 1795-től 1828-ig a
mai józsefvárosi Rökk Szilárd (akkor Sár, majd Baromorvos) utcában,
1828-tól 1858-ig a mai Baross utca 4–6. szám alatt állt.
Az állatorvosi közigazgatás XIX. századi kiépülése, a vármegyei és járási
állatorvosi hivatalok felállítása magával hozta a korszerű
állatorvosképzés iránti igényt. A tanintézet 1851-ben, a Pesti Császári
és Királyi Állatgyógyintézet megalapításával önállósodott, s az
alapvetően a humánorvoslás területéről érkező öt-hat tanár 1857 után már
hat féléves tanulmányi időben képezte a leendő állatorvosokat. A képzési
idő meghosszabbítása az elmélyültebb oktatást lehetővé tette ugyan, de a
jelentkezők száma megcsappant, többen ugyanis inkább az azonos
tanulmányi idejű orvos- és sebészképzést részesítették előnyben, így
1859-ben a tanulmányi időt leszállították négy félévesre.
Az intézmény
1861 után Pesti Magyar Királyi Állatgyógyintézet, 1875 után pedig ismét
hároméves képzést nyújtó Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet néven
működött. A ma ismert, a Rottenbiller és a Bethlen utca között
elhelyezkedő erzsébetvárosi épületegyüttes első hét épületét 1881-ben
adták át.
Steindl Imre tervei
1890-ben lett négy évfolyamos felsőoktatási tanintézménnyé, amikor felvette a Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia nevet.
A Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet épületei 1895 körül (Rottenbiller utca
jobbra, balra a Dembinszky utca) (kép: Fortepan)
1899-ben Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola néven a
földművelésügyi minisztérium felügyelete alá került, s az intézetet
vezető nemzetközi hírű tudósok – Hutÿra Ferenc, Marek József és mások –
oktatás- és klinikaszervező tevékenységének köszönhetően európai
színvonalú képzést nyújtó iskola lett.
1934-ben az intézetet
önállóságától megfosztották, s a József Nádor Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági karának állatorvosi osztályaként
működött tovább.
Az Állatorvosi Főiskola 1934-ben (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Schwott
rajza)
Központi épület az egyetem Rottenbiller utcai főbejáratánál 1941-ben
1945-ben az akkor szervezett
Magyar Agrártudományi Egyetem állatorvosi kara lett, majd 1952-től ismét
önálló, ötéves képzést nyújtó felsőoktatási intézményként működött. Neve
ekkortól Állatorvostudományi Főiskola, 1962-től Állatorvostudományi
Egyetem lett.
1967 és 1976 között modern, háromemeletes
épületkomplexummal bővült a kampusz. Az 1980-as évek végén hallgatóinak
száma meghaladta az ötszázat.
2016. július 1-től kivált a Szent István Egyetemből és ismét
Állatorvostudományi Egyetem lett.
Könyvtára az állatorvos-tudomány legnagyobb magyarországi, országos
gyűjtőkörű szakkönyvtára. A könyvtár alapjait szintén 1787-ben rakták
le, 1874-ben önálló szervezeti egység lett, és 1882 óta működhet saját,
Steindl Imre által tervezett épületében. A könyvtáron belüli
állatorvos-történeti gyűjteményt Daday András alapította 1937-ben,
amelynek folyamatosan bővülő anyagát az 1984-ben alapított múzeum tárja
a látogatók elé. Az egykori egyetem szaklevéltára, az állatgyógyászati
tanszék 1787-es alapítása óta szinte hiánytalan iratállománya a hazai
állatorvoslás-történet felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye.
A Kormány 2018-ban az intézmény fejlesztéséről döntött. A 2022. február
közepén megjelenő Közbeszerzési Értesítő szerint kiírták a pályázatot az
Állatorvosi Egyetem épületegyüttesének felújítására. A nyertes
kivitelező feladata lesz a ház energetikai és műemlékvédelmi
előírásoknak megfelelő felújítása.
Ennek részeként a történelmi épületeket felújítják, az utólagos
toldalékokat elbontják, majd új épületeket emelnek a campuson. Az épület
összes lépcsőjét felújítják és korlátot építenek hozzá. Felújítják vagy
cserélik a meglévő fa tokszerkezetű nyílászárókat a hő- és
hangszigetelési előírásoknak megfelelő nyílászárókra. A külső szárnyakat
a kor hangulatát megidéző módon kell majd javítania a nyertes
pályázónak. A XX. században beépített, nem értékes elemeket a kor
hangulatát megidéző hőszigetelő ablakokra cserélik.
A tervek szerint megtartják a meglévő magastetők szerkezetét, miközben a
tető héjazatának, bádogozásának, vízelvezetésének, szigetelésének
cseréjét tervezik. A lépcsőházban és a lépcsőházból nyíló közlekedőkben
az egyetem több épületénél is használt, tardosi mészkövet fektetnek le,
a többi közlekedőben, vizesblokkokban greslap, az irodákban, előadókban
PVC- vagy parkettaburkolat lesz.
A tervek szerint 2025. március 17-re kell elkészülniük a munkálatokkal.
Épületek és szobrok
A Steindl Imre által tervezett, 1881-ben,
neoreneszánsz stílusban épült pavilonrendszerű épületegyüttest Zsolnay
kerámiákkal és Róth Miksa üvegablakokkal díszítették. Az építő Medek
Vince volt. A különböző korszakokban beépített nyílászárók kissé eltérő
szerkezetűek, de az ablakok jellemzően kapcsolt gerébtokosak, az ajtók
gerébtokosak.
Az István út – Bethlen Gábor utca – Dembinszky utca – Rottenbiller utca
által határolta területet vaskerítés veszi körül, melynek oszlopai is
illesz- kednek az épületek stílusához. Az oszlopok közül 37 öntvény
állatfejjel (szarvasmarha, kutya, ló) van díszítve, bár akad egy-egy,
mely mára már hiányos.
Az István utcai főbejárattal szemben áll Domonkos Béla Magyar szilaj
című bronzszobra, amely egy őshonos magyar szürkemarhát ábrázol. Az
élettani és biokémiai előadóterem bejárata felett két kerámia arcmás
tekint le ránk, Claude Bernard (1813–1878) francia fiziológus és orvosé,
valamint Hermann Ludwig Ferdinand von Helmholtz (1821–1894) német orvos
és fizikusé. Itt, az előadóteremmel szemben áll egy zöld üvegplasztika,
melyen napszaktól függően játszik a fény, az alkotás egy ló méhét és
benne a magzatot ábrázolja, alkotója Bogus Zoltán.
A D épülettel szemben áll Madarassy Walter alkotása, Zlamál Vilmos
(1803–1886) állatorvos bronz mellszobra, melyet 1971-ben állítottak fel
az egyetem kertjében. Szintén a D épülettel szemben található Tolnay
Sándor (1747–1818) kő emlékkútja. A kút felirata: "Dr. Tolnay Sándor
egyetemi tanár, a magyar állatorvos képzés megszervezőjének emlékére
emelte hálás kegyelettel 1937-ben a Magyar Állatorvosi Kar”.
A D épület falával szemben látható Tormay Béla (1839–1906) állatorvos
bronz mellszobra, amely Grantner Jenő 1966-ban készült alkotása. Az
anatómia tanszék falán olvasható Thanhoffer Lajos anatómus (1843–1909)
fejdomborműves emléktáblája, Garami László műve, melyet 1968-ban
helyeztek itt el.
Az anatómia tanszék épülete mellett Zimmermann Ágoston állatorvos
(1875–1963) és Nádaskay Béla orvos (1848–1933) bronz mellszobrai
fogadják a hallgatókat. A Zimmermann-szobor Madarassy Walter, Nádaskay
szobra pedig Telcs Ede alkotása.
A gyógyszertani és méregtani tanszék épülete előtt található Kovács
Jenőnek, az Állatorvostudományi Egyetem volt rektorának (1910–1990) és
Magyary-Kossa Gyula farmakológusnak (1865–1944) mellszobra.
Az egyetem hangulatos belső parkjának körútján egymást érik a különféle
mellszobrok. Itt áll a Kossuth-díjas Sályi Gyula állatorvosnak
(1903–1982), Jármai Károlynak, a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar
dékánjának (1887–1941), a kétszeres Kossuth
díjas Manninger Rezső állatorvosnak (1890–1970), az Országos
Állategészségügyi Intézet első igazgatójának, a Kossuth-díjas Marek
József állatorvos, akadémikusnak (1868–1952), a Belgyógyászati Tanszék
és Klinika megalapítójának, valamint Hutyra Ferencnek (1860–1934), a
Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia igazgatójának, később a Magyar
Királyi Állatorvosi Főiskola rektorának mellszobra.
Hutyra Ferenc szobra
Marek József szobra
Ahogyan továbbsétálunk, a magyar állatorvosképzés újabb nagyjainak szobrai tűnnek elő a fák közül. Itt van a Kossuth-díjas Kotlán Sándornak (1887–1967), az általános állattani és parazitológiai tanszék szervezőjének és első vezetőjének fejszobra, Aujeszky Aladárnak (1869–1933), a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola Bakteriológiai Intézetének vezetőjének mellszobra, aki egy betegség névadója is lett. De megtalálhatóak a Kossuth-díjas Mócsy János állatorvosnak (1895–1976), Wellmann Oszkár állatorvos, rektornak (1876–1943) és Azary Ákos (1850–1888), a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet belgyógyászati tanszéke vezető tanárának mellszobrai is.
Magyar szürkemarha szobra
Az összes épület vörös téglából épült, amely akkoriban jellemző volt az
oktatási intézményekre. Valamennyi épület reneszánsz stílusú Zsolnay
kerámiacsíkokkal van díszítve az ereszek alatt. A régi központi épület
eredetileg a nagyteremnek és a rektor magánlakosztályának adott helyet,
az épületet az anatómiai és kórbonctani, valamint az élettani és kémiai
blokk fogja közre. A négyszöget, amely a park legszebb része, a
belgyógyászati épület határolja a negyedik oldalon.
Az épületeket idővel új szárnyakkal vagy emeletekkel bővítették. Minden
átalakítás a Műemlékvédelmi Felügyelet ellenőrzésével történt, hogy az
egységes stílus megőrződjék. A könyvtár és a belgyógyászat épületei
eredeti formájukban látható.
Képek
Képek: Tamás Gabarits
Tudósok
Tormay Károly
1839. október 10-én Szekszárdon született, apja
Tormay Károly dr., Tolna vármegye tiszti főorvosa és a Ferencz Kórház
igazgató főorvosa volt 1848-ig. Iskoláit Szekszárdon kezdte, majd Pesten
szerezte meg állatorvosi oklevelét. Munkásságának állomásai Pest,
Keszthely, Debrecen. Debrecenben a gazdasági felsőbb tanintézet
igazgatója, emellett állattenyésztéstant, anatómiát és élettant tanít,
gyakorlatias, szemléltető módon. Egymás után jelennek meg az
állattenyésztéstan tárgykörébe tartozó kisebb-nagyobb munkái.
Majd újból Pest következik. Mint a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet
igazgatója. előmozdította, hogy 1880 végén a Rottenbiller utcában
elkészült, az új, modem tanintézet, amely már akkor megvalósította azt
az azóta általánosan helyesnek ítélt elvet, hogy az egyes tanszékek
helyiségeit külön pavilonban kell elhelyezni. Ekkor indult fejlődésnek
ez az iskola, amely 1889-ben akadémia majd 1899-ben főiskola lett.
Tormay szorgalmazta az akkori hazai állattenyésztés fellendítése
érdekében a mi éghajlatunkhoz aránylag jól alkalmazkodó berni,
szimentáli és pinzgaui szarvasmarha-fajták meghonosítását. Egy
negyedszázadra terjed ez a folytonos és következetes munkássága, melyet
az állattenyésztés szervezése és javítása érdekében kifejtett. Nemcsak
tanári, hanem közigazgatási szolgálata közben is mindent megtett ennek
az ágazatnak fejlesztése és a helyes tenyésztési elveknek a gyakorlati
életbe történő átvitele érdekében.
Tormay Károly
Legjelentősebb irodalmi munkája "A szarvasmarha és
tenyésztése”, amelynek első kiadása 1877-ben jelent meg. Népszerű
munkáival is hasznos szolgálatot tett. Ezek igen széles körben
elterjedtek, műveivel annak idején senki nem tudott olyan jól a
földműveléssel foglalkozó nép nyelvén, mezőgazdasági kérdésekről írni,
mint ő. Az életnek írt, az életből verte példáit, melyekkel tanításait
magyarázta. A "Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései” címen
ismert munkái közül egyesek négy kiadást is megértek.
Hazánkban Tormay volt az első és sokáig az egyetlen szakember, aki a
biológiai kutatások eredményeit, főképpen az örökléstan tételeit az
állattenyésztés terén is hasznosítani igyekezett, azokban az időkben,
amikor annak jelentőségét - legalábbis nálunk - még egyáltalában nem
ismerték fel.
Munkássága számunkra, mai emberek számára is példamutató. 1908. december
30-án halt meg Budapesten. Szobra, melyet 1965-ben lepleztek le a
Budapesti Állatorvostudományi Egyetem parkjában áll.
Az építészetben is jártas volt, Szekszárd több, jelentős épülete az ő
munkája. Fontosabb művei: a Városháza tervezése, a kórház bővítése, a
Tormay-ház tervezése.
Fia, Tormay Béla (1839–1906) állatorvos professzor, számos
állatgyógyászati alapmű szerzője.