A négyemeletes, késő eklektikus stílusú palotát Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán közreműködésével 1891-1895 között építette a New York Életbiztosítási Társaság számára. Szobordíszeit Senyei Károly készítette.
A New York-palota Budapest VII. kerületében, az
Erzsébet körút 9-11. szám alatt álló volt biztosítótársasági székház, ma
New York Palace Hotel néven luxusszálloda. A Nagykörút egyik
legjellegzetesebb, legimpozánsabb épülete. Egyúttal művelődéstörténeti
jelentőségű épület: a földszintjén berendezett New York kávéház az
1900-as években itt alakult irodalmi és művészi asztaltársaságok,
kávéházi szerkesztőségek révén vonult be a magyar kultúrhistóriába.
A palota felépítésére egy amerikai biztosítótársaság, a New York Life
Insurance Company adott megbízást Hauszmann Alajosnak, aki Korb Flóris
és Giergl Kálmán közreműködésével tervezte meg az 1894. október 23-án
megnyitott négyemeletes, eklektikus stílusú palotát és a földszintjén
helyet foglaló kávéházat. A külső szobrok és szobordíszek, a kávéházi
portált koronázó tizennégy faunalak Senyey Károly műve.
A palota 1896 körül
A rendszerváltást megelőzően hosszú ideig a Pallas
Lap- és Könyvkiadó központja volt az épületben. Az állami tulajdonban
lévő épületet az 1990-es rendszerváltást követően egy évtizeden
keresztül nem tudta értékesíteni az állam. Végül 2001 februárjában az
olaszországi Boscolo csoport vette meg, amely az épület teljes
felújítása után, 2006. május 5-én nyitotta meg 107 szobás
luxusszállodáját, illetve a földszinten az egykori pompát idéző New York
kávéházat. Az épület felújítását 2007-ben Europa Nostra medállal
tüntették ki.
A városképi jelentőségű épület főhomlokzatát két emeletet átfogó
oszlopok és konzolokkal kiugratott balusztrádos erkélyek hangsúlyozzák.
Középrizalitja felett szecessziós rajzú, kősisakos torony magasodik.
Főpárkányán egész alakos szobrok állnak.
Időközben a Boscolo-csoport hatalmas adósságot halmozott fel, ezért a
szálloda eladása mellett döntöttek. A milánói központú, családi
tulajdonban levő Boscolo Hotels-t 2017 áprilisában vásárolta meg 150
millió euróért a Värde Partners amerikai befektetési cég, a felvásárlást
szinte napra pontosan egy évvel követte a névváltás.
2018-ban a szálloda nevet is váltott: a New York-palotában található
luxushotel nem Boscolo, hanem The Dedica Anthology névre
hallgat. A névváltás a lánc mind az öt szállodáját érinti, amelyekkel a
tulajdonos egy új luxusmárkát akar kialakítani Európa-szerte.
2020 nyarán újabb tulajdonosváltás történt: a Värde Partners amerikai befektetési cég egyezségre jutott
a Covivo francia ingatlantársasággal, hogy eladja a portfóliójába
tartozó nyolc európai luxushotelt. Az értékesített csomagban két
budapesti szálloda is van, név szerint a New York-palota és a New York
Residence, amelyek 573 millió euróért cserélnek gazdát.
1903. február 4-én tűzvész pusztított Budapest közepén. Kigyulladt a
főváros impozáns, négyemeletes bérháza, a Hauszmann Alajos által
tervezett New York-palota. A padlástérben keletkezett tűz
megsemmisítette a tetőzetet. A monumentális palota óriási fáklyaként
világította be a környéket az esti szürkületben. A díszes épület kilenc
évvel korábban, 1894-ben épült fel az amerikai New York Életbiztosító
Társaság megbízásából. Ez a bérház volt az életbiztosító magyarországi
székhelye is, ezért nevezték el New York-palotának.
A korabeli lapok részletesen beszámoltak a tűzesetről: "Az este alig
borult a fővárosra, amikor egyszerre bíborpirosság öntötte el az eget,
hatalmas lángnyelvek nyúltak az ég felé, és pár perc alatt riadtan
beszélték az emberek, hogy a New York-palota lángokban áll. Csakhamar a
tűzoltó kocsik robogása, a riasztó kürtölés, rémült emberek futkozása
teljesen kiforgatták a főváros utcáit köznapi képéből” – írta másnap a
Kis Újság.
Délután fél hatkor egy arra sétáló egyetemi hallgató vette észre a tető
alól felcsapó első lángnyelveket és a felszálló vastag füstgomolyagot, a
fiatalember azonnal szólt a közelben álló rendőrnek, majd együtt siettek
be a palota portájára, ahonnan a rendőr értesítette a központi
tűzőrséget. Közben a ház lakói is értesültek a veszedelemről, egyesek
pánikszerűen menekültek lakásukból, néhányan lerohantak a földszinti New
York kávéházba azzal a felkiáltással, hogy „Ég a palota!”, erre az addig
nyugodtan uzsonnázó vendégek többsége megrémült, és fizetés nélkül
rohant ki az utcára. Később a harmadik és a negyedik emelet lakói a
kávéházban találtak menedéket. A hölgyek és a gyerekek a szeparékban
pihenhették ki az izgalmakat. A kávéházat irányító Harsányi testvérek
megnyugtatták az ijedt lakókat, kávéval és képes újságokkal kedveskedtek
nekik. Sajátos botrány is kitört. Néhány bent rekedt fiatal úr kártyázni
szeretett volna, de nem kaptak kártyát a Harsányi testvérektől, ezért
szóváltásra került sor. Csak a rendőri közeg közbelépése csillapította
le az indulatokat.
A tűzoltók megérkezésekor már elborították a lángok az egész tetőzetet.
A palota párkányzatának részei, a vasrácsos erkélyek darabjai és a
homlokzat díszítőelemei egymásután potyogtak le a járdára. Lezuhant a
földszinti kávéház bejárata fölötti szoboralak is, a New York-i
Szabadság-szobor kicsinyített mása. A kiérkező középponti tűzoltóság és
VI., a VII., a VIII., valamint a IX. kerület tűzőrsége Szcserbovszky
Szaniszló főparancsnok vezetésével hozzáfogott a tűz megfékezéséhez.
Lezárták a palota gázfőcsapját, majd felszerelték a szerkocsikon
magukkal hozott kézi szivattyúkat, és az épület falának támasztva
felállították tolólétráikat. Rövidesen üzembe helyezték a Budapest nevű
gőzfecskendőt is.
Összesen tizenkét fecskendővel oltották a tüzet, elsősorban
lokalizálására törekedtek. Ezzel egy időben nagy számú gyalogos és lovas
rendőr zárta le a palota előtti úttestet. Még javában tombolt a tűz a
tetőn, amikor elfogtak egy lakásfosztogatót, aki kihasználva az
alkalmat, hogy üres a legfelsőbb emelet, elemelt néhány dolgot Beöthy
Zsolt lakásából.
Az Erzsébet körúton és a környező utcákban nagy tömeg verődött össze,
sokan akarták látni a lángoló palotát. A rendőrök csak nehezen tudták
fenntartani a rendet, ezért kivezényelték a 31-es számú háziezred
készenlétét és a 69-es gyalogezred egy századát. A rendőrség a katonaság
segítségével kordont vont az égő palota köré, nem lehetett az épületből
kijönni és oda bemenni, nehogy a lehulló faldarabok, izzó gerendák
sérüléseket okozzanak. A Körúton összegyűlt emberek – köztük a lakók
aggódó hozzátartozói – többször megpróbálták áttörni a kordont, de a
katonák visszaszorították őket, a nagy tülekedésben szuronnyal
megsebesítettek két embert.
A New York-palota égése (Pataky László rajza)
A tűzoltók hősiesen küzdöttek a lángokkal, de a tetőzet már menthetetlen
volt. A Körút felé terjedő tűz már azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy
ledől a palota tizenöt méteres óratornya, de végül sikerült megmenteni.
A hőség miatt levált a Dohány utcai homlokzatot díszítő óriási sasszobor
bal szárnya. A több mázsás, lezuhanó kőszárny nagy robajjal tört
darabokra az utca kövezetén, majdnem maga alá temetve egy tűzoltót.
Közben a szomszédos épületek tetőzetét is vízzel locsolták, nehogy
lángra lobbanjanak. A mentési munkálatokat figyelemmel kísérte a
helyszínre érkező Márkus József főpolgármester, Halmos János
polgármester és Rudnay Béla rendőrfőkapitány. Elővigyázatosságból
elrendelték a negyedik és a harmadik emelet teljes kiürítését, végül is
erre nem került sor, mert a tűzoltók elmagyarázták, hogy a ház
vasgerendázata meggátolja a tűz továbbterjedését. Hét órára elégett a
háztető faanyaga, a lángok elpusztították a padlást, a Miksa utca felőli
ércpárkány félig leszakadva függött, ugyanakkor két emelet magasan
füstölgő romok, pernye és izzó zsarátnok borította az udvart. Nyolc
órakor sikerült a tüzet elfojtani, a mentés során két tűzoltó sebesült
meg, a súlyosabb sérültet, akinek a palota tetején egy gerenda esett a
lábára, mentővel szállították a Rókus kórházba. A tűzőrség egy része
elvonult, a többiek fáklyákkal világítva, még egy óráig folytatták kézi
fecskendőkkel az izzó zsarátnok oltását.
A tűzveszedelem másnapján, február 5-én reggel megtartották a hivatalos
tűzvizsgálatot, megállapították, hogy a tűz Beöthy Zsolt és Alexander
Bernát negyedik emeleti lakása között, a padláson, a kémény mellett
keletkezett. Érdekes módon az egyik tűzoltó az üszkös gerendák között
nagy kulcsot talált, amely a szárító padlásának vasajtaját nyitotta. Az
eredeti kulcs a helyén volt, ezért valószínűnek vélték, hogy ezzel a
másolattal esténként valaki feljárt a padlásra. Rögtön felvetődött a
gyanú, hogy ez a titokzatos illető lehet a tűzeset okozója.
Végül a bizottság csak egy negyedik emeleti lakást nyilvánított
lakhatatlanná, ahol a vakolat hullott, majd kimondta, le kell bontani a
megrongálódott kéményeket és a homlokzat néhány díszítőelemét. A kár
meghaladta a kétszázezer koronát, de a palota biztosítva volt. A tűzvész
után rövidesen elkezdték a javítási munkálatokat, 1903 nyarán fejezték
be a tetőzet újjáépítését.
A palota tetőszerkezete (rajz Erdélyi Mór fényképe után)
1918-ban a New York Életbiztosító Társaság a székházat eladta az Est Lapok
cégnek. Az épület az 1950-ben végrehajtott államosításig több alkalommal is
tulajdonost váltott.
A kávéházat 1921-tól 1936-ig Tarján Vilmos (1881-1947) újságíró vezette, aki az
arisztokrata vendégkör igényeinek is meg akart felelni, ezért - az éttermi
szolgáltatás mellett - zenés műsorokkal nyújtott szórakozási lehetőséget.
A II. világháború éveiben a kávéházi vendégkör megcsappant, a front közeledtével
a kávéházat bezárták. Az épület a főváros ostroma során megsérült, nagyméretű
ablakai betörtek, a berendezését kifosztották.
Az Erzsébet körút és a New York-palota 1948-ban
Új korszakot jelentett a vendéglátóhely életében, hogy 1954-re az épületet felújították és az egykori New York Kávéház Hungária néven nyílt újra.
A palota látványa 1957-ben
A
A
New York-palota égése
Vasárnapi Újság, 1903. február 8.
"A főváros egyik legnagyobb és legdíszesebb bérháza, a New-York nevű
amerikai biztosító-társaság hatalmas palotája február 4-ikén az esti
órákban kigyúlt és tetejének legnagyobb része le is égett. A
négyemeletes bérház a főváros kellő közepén, az Erzsébet-kőrútnak a
kerepesi-útra eső torkolatában emelkedik s még két utczára, a Dohány- és
Miksautczára tekint. Kőtornya, melyet órával láttak el, magasan
kiemelkedik a nagy város háztengeréből.
Az épület 1894-ben készült el Haussmann Alajos tanár, az új királyi
palota építőjének tervei szerint. A fővárost látogató vidékiek is
rendesen fölkeresik, hogy meglássák nagy pompával berendezett kávéházát.
A tűz a padláson tört ki, s mikor észrevették, csakhamar nagy lánggal
kezdett égni a tető. A palota magasságánál fogva az égés messzire
bevilágított a város utczáiba, s a népes utczákból, a nagy körútakról a
vesz helyére özönlött az ezernyi ezer sokaság. A legnagyobb tüzek egyike
volt, de a tűzoltók megérkeztével veszedelmessége mindjárt csökkent. A
nagy kőházak közt a tűz nem okoz oly rémületet, mint vidéken. A New-York
palotának sok száz lakója közül legjobban a negyedik emeleten lakók
ijedtek meg, kiknek közvetlen fejők fölött pusztítottak a lángok; a
többi emeleten az ablakokból ép oly kíváncsin néztek le az alant
összesereglett tömegre és a gőz szivattyúkkal dolgozó tűzoltókra, mint
innen az égő palotára, A tűz híre a Kisfaludy-Társaság tagválasztó
gyűlésén is riadalmat okozott, mert a kigyúlt palotában lakik Beöthy
Zsolt elnök, Berzeviczy Albert alelnök, és Alexander Bernát. A lakókkal
nem történt semmi szerencsétlenség. A tüzet a tűzoltók másfél óra alatt
elnyomták. Másnap csak egy negyedik emeleti lakásból kellett kiköltözni,
mert a mennyezet átázott. A többi lakók nyugodtan folytatták napi
dolgukat. A szilárd kőépület falai nem igen szenvedtek.
A sarkot legfelül diszítő szabadság kő-géniusa azonban elvesztette bal
szárnyát. A torony lépcsőzete felső részében belül kiégett, de a torony
maga épen maradt. A fedelet borító horgany-lemezek szikrázó fehér
fénynyel lángoltak. A tetőzetből magasan merednek föl a csupasz
kémények, a párkányzat obeliszkjei. Az utcza felé sértetlenek a kőből
faragott párkányok, egyetlen ablak sem tört be, s a nyúlánk tolony
óralapján a mutatók is megmaradtak. De az udvarban ott a pusztítás képe.
Égett gerendák omlottak alá, fekete, vizes törmelék halmozódott össze, a
falakon alácsurgott a kormos víz, s az esőt levezető bádog-csatornák
leszakadtak, elgörbültek; a kopasz kéményekből sokkal több látszik, mint
az utczáról. Az oltás munkája még másnap is foglalkoztatta a tűzoltókat.
A kár kétszázezer korona lehet, de a palota ötödfél millió koronára van
biztosítva".
Képek
Senyei Károly és Köllő Miklós készítette a palota figurális szobrait, míg az ornamentális díszítés Szabó Antal munkája. Ezen szobrok nagy része 1956-ban elpusztult. 1957-ben Boldogfai F. Sándor, Metky Ödön és Sóváry János újrafaragták Amerika és Hungária allegorikus szobrait, de a négy különböző kort ábrázoló Atlasz-szobrok közül is csak kettő Senyei Károly munkája, a másik kettőt újrafaragták.
A New York Kávéház
Az épület átadásával egy időben nyílt meg a földszinten a historizáló
berendezésű New York kávéház. Pazar belső tere szintekre és több,
egymástól csavart oszlopokkal elkülönített térre tagozódik. A bejáratnál
szökőkút várta a vendégeket, a termekben velencei csillárok függtek. A
karzatra vezető lépcsőt bronzszobrok díszítették, a mennyezetfreskók
pedig Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc munkáját dicsérték. Volt
külön női Hölgyterem, ezenkívül egy-egy játék- és biliárdterem is.
"A pazar New York Kávéházban kitisztították a cipődet, kivasalták a
ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat,
megigazították a körmödet (...) a kávéház műhely és íróasztal volt,
balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem
kellett belőle kimozdulni. Mindig akadt benne egy-egy megüresedett
játékszoba, amelyben két újságpapirossal letakart nádszéken egy-két órát
alhatott az ember” - írja Heltai.
A kávéház egy terme (kép: Klösz György, 1895. - Szabó Ervin Könyvtár)
Steuer Sándor tulajdonos elvileg az előkelő, tehetős vendégek számára
nyitotta a vendéglőt, de csakhamar a főváros egyik legnépszerűbb
találkozóhelyévé vált. Irodalmi kávéházi rangját azonban csak azután
nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York
vezetését. Reisz Gyula főpincér a kávé mellé hosszúkás jegyzetpapírt
(kutyanyelvet) és itatót is felszolgált a betérő irodalmároknak, a
tulajdonosok pedig lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba,
előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezenfelül pedig a
pincében hordószámra állt az antracéntinta.
Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészeti asztaltársaságok, ahol
bizonyos érdek- vagy baráti csoportosulások beszélhették meg a napi
politikát és egyéb történéseket. A Pesti Napló asztalánál ült Bródy
Sándor, Nagy Endre és Kemény Simon, a karzatnál foglaltak helyet a
nyugatosok, Osvát Ernő, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus és Ady
Endre vezetésével, akik 1908-tól néhány évig itt szerkeszthették a
folyóiratot is. Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Kosztolányi
Dezső és Karinthy Frigyes itt írták meg első zsengéiket. A képzőművészek
által „Nyehó”-nak hívott kávéházban járt össze 1907 után a Magyar
Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) Szinyei Merse Pál
vezetésével, sőt, Herman Lipót vagy Szigethy István a New Yorkban is
állították ki műveiket.
Krúdy Gyula úgy látta, hogy „a legtöbb pesti kávéháznak megvolt a maga
írója, aki éjfélkor a kapuciner mellé tintát és tollat rendelt és
hajnalig gyilkos szemmel nézegette azokat is, akik a szomszédos asztal
mellé merészeltek letelepedni”.
Heltai Jenő így írt: „Rettenetesen sokat tanultam a kávéháztól, amíg
ültem, nézelődtem és hallgattam benne, régi jó barátokkal vagy új
ellenségekkel találkoztam, beszélgettem vagy sakkoztam, kártyáztam,
vártam, hogy az eső elálljon, a vonat induljon vagy érkezzen. Vártam a
dicsőséget, a pénzt, a nőt, a jószerencsét, a boldogító sorsfordulást,
nem egyszer a halált is. És mindenekelőtt az ihletet, a késlekedő Múzsa
csókját, azt leginkább...”.
Alig volt a napnak olyan időszaka, amikor ne lehetett volna ott találni
a híres írókat és látni, mondjuk, a fiatal Krúdy impozánsan férfias
alakját a hű cimborával, az újságírás „tiszteletbeli lovagjá”-vá avatott
Báttaszéky Lajossal együtt. A New York leggyakoribb íróvendége azonban
az ifjú Molnár Ferenc volt, aki A doktor úr és a Józsi feltűnő sikerei
után ott, a kávéházban írta meg az Ördög és a Liliom jó részét is.
A Pesti Napló asztala körül sok, még névtelen ifjú sorakozott, várva a
jó szerencsét. Egy vidéki újságíró, ha akkoriban feljött Budapestre
állást keresni, egyenesen a New York kávéházba ment. Jól tudták ezt a
vidéki kiadók és főszerkesztők is, ezért még a vidéki szerződések nagy
része is a New Yorkban köttetett, sőt, itt fizették ki az előlegeket is.
A félelmetes hírű kritikusok viszont az Erzsébet körúti fronton lévő,
ellipszis alakú, óriási, ún. „veseasztal” körül tanyáztak. Minden
művészeti és irodalmi eseményt megtárgyaltak. Jelszavuk „Az élőkről vagy
rosszat, vagy semmit!” volt.
A New Yorkba járt Korda Sándor és Kertész Mihály is, akik később
világhírre tettek szert a filmes szakmán belül. Itt komponált Kacsóh
Pongrác és Huszka Jenő is, és innen indította el Korda Sándor az első
mozis témájú újságot, a Pesti Mozit, amelynek lapjain Karinthy,
Kosztolányi, Gábor Andor és Somlyó Zoltán is jelentetett meg cikkeket. A
közeli színházak olykor olykor itt tartották meg bankettjeiket, de itt
volt a Színész-asztaltársaság is Újházi Ede és Beöthy László
elnökletével.
Az egykori artista főpincér a vendégek minden szokását és kívánságát
elleste, és kérés nélkül is teljesítette: Krúdy úr söre ne legyen hideg,
Bródy Sándornak sötét tejeskávé, zsemlye és parádi víz. Langyos kávé sok
habbal Karinthynak, Szini úrnak két négyperces tojás pohárban, Molnár
Ferencnek francia konyak.
A Harsányi fivérek 1913-ban megváltak a kávéháztól, amit a Bánó és Szabó
cég vett át, törzsasztalaival, a publikumával, szokásaival együtt, de az
új bérlők is hamar túladtak rajta.
Ahogy kitört az első világháború, a New York élete is gyökeresen
átalakult: nemcsak a kávé, de a hangulat is keserédes lett. A fiatalok
bevonultak katonának, a törzsasztalok mellett megritkultak a vendégek,
és egy újfajta közönség kezdett beszivárogni a kávéházba: a
hadiszállítók. Az étlap jóval szegényebb lett, a dús tálakat és az
ínyenc falatokat a cikória és a korpakenyér váltotta fel. Ráadásul
bevezették a jegyrendszert, s még a kenyeres lány is ollóval járkált az
asztalok között. Azért persze a rengeteg sajtótermék be-be csalogatta a
vendégeket, abban a reményben, hogy némi tájékozódást nyújtanak ebben a
politikailag zűrzavaros időszakban.
A háború alaposan szétszórta a baráti társaságokat is. A kávéház régi
reklámmondatát: "Színház után találkozunk a Newyorkban!” sajátos
humorral és a túlélés reményében így alakították át: "Háború után
találkozunk a Newyorkban!”.
1918-ban ismét gazdát cserélt a kávéház, mert a bérleti jogot Bánó
eladta Aczélnak, aki rögvest áttervezte a helyiségeket. A szuterénből
éttermet szeretett volna csinálni, sőt, még bár és cukrászda is
szerepelt a tervekben. A sajtó azonban rosszallta a dolgot. A tervek
nagy része csak terv maradt, nem a sajtóvisszhang, hanem elsősorban a
körülmények miatt. 1918-ban kitört a spanyoljárvány. Áldozata lett sokak
között Kaffka Margit egész családjával és Karinthy felesége, Judik Etel
is. A vesztes háború után különben sem volt kedve senkinek kávéházba
járni.
Az írók szétszóródtak, a Nyugat is visszaköltözött a Centrál Kávéházba.
A művészkávéház-jelleg megmaradt ugyan, néhány íróvendég is megfordult
olykor, de a régi hangulat örökre a múlté lett. A kávéház egyszerű
szórakozóhellyé vált, még a hamutartókon is ez volt olvasható: "Ne
politizálj, szórakozz!”. A klasszikus értelemben vett kávéházak
virágkora mindenütt leáldozott.
A háború utáni kommunista terror, a gazdasági válság, a munkanélküliség
és az éhezés rányomta bélyegét a kávéházi szokásokra is. Lassanként
szinte minden üzletnek melegkonyhája lett, mert elsősorban a jó ételek
vonzották a vendéget, később az előkelő társaság, majd végül a jó műsor.
A román megszállás után, 1920-ban Tarján Vilmos vette át az
üzemeltetést, akinek vezetése alatt a játéktermek helyén az
arisztokráciát vonzó étterem-bárt alakítottak ki, és a kávéház a
fővárosi éjszakai élet egyik központjává vált. Tarján széles ismeretségi
körrel, ügyes szervezőkészséggel rendelkezett, bátran bele mert vágni az
újításokba és persze némi tőkéje is volt.
Tarján korábban rendőrségi fotóriporter volt, majd állástalan csavargóvá
lett, aki kártyázásból véletlenül félmilliós vagyonra tett szert. Pont
akkor, mikor a Haas család kezelésében lévő New York Kávéház eladásra
lett ajánlva. Tarján társakat szerzett maga mellé: a dúsgazdag Magyar
Miklóst, illetve Zoltán Bélát, a csepeli Weiss Manfréd művek volt
főpénztárosát és Rónai (Herskovits) Olgát, egy zombori
vendéglős-dinasztia sarját. Ők négyen vették meg a kávézó bérleti jogát
három és félmillió koronáért. Olga később Tarján felesége lett.
Másfél hónapos takarítás és rendezkedés után, melegkonyhával kibővülve
újranyitott a New York, de a melegkonyhás bárba csak estélyiben volt
szabad belépni. A régi kapcsolatok révén a Nemzeti Kaszinó legelőkelőbb
vendégei lassacskán elkezdtek átszivárogni a New Yorkba, s a Mélyvíz -
ahogy ekkor a szuterénban kialakított éttermet nevezték - a legelőkelőbb
körök találkozóhelyévé vált.
Néhány év múlva a kávéház felújításon és bővítésen esett át. Drága
szőnyegek és plüssel bevont székek, mahagóni bútorok érkeztek, és egy
bár is kialakításra került, amelynek pultja egy alulról megvilágított,
vékonyra csiszolt márványlap volt. A műsort ekkor Brodszky Miklós
zeneszerző zongorajátéka nyújtotta. Brodszky a Szökik az asszony című
operettjével hangos sikereket ért el, a források szerint amúgy roppan
szerénynek jellemzett komponista volt. Az 1930-as évek vége felé
Londonban él, itt több filmhez is szerzett zenét, majd Amerikában
telepedett le.
Egy-egy nagyobb színházi esemény után a kávézóban megjelentek a direkt
erre célra felöltözött hölgyek és a divatszalonok tulajdonosai is, ahol
amolyan divatbemutatós hangulat kelt életre.
Tarján különleges reklámfogásokat is bevetett: egy ideig a korszak egyik
híres mulatóhelyét, a Royal Orfeumot is kibérelték, s az ott fellépő
artisták szerződésében különféle pontokat is szerepeltettek. Például
azt, hogy a fókaidomár köteles a reggelijét a New Yorkban elkölteni,
mégpedig idomított fókája társaságában!
A magamutogató arisztokrácia feltűnési vágyát ekkoriban többnyire a
pazar vendéglátók pörgős élete elégítette ki. Reggel 6-tól délig a mozis
szakma, újságírók és színészek fogyasztották el reggelijeiket, s este
8-kor kezdődött a vacsora időszaka. Mozi vagy színház után megjelent az
estélyis nagyvilági közönség, majd késő éjszakától hajnalig a lump
elemek, artistanők, zenészek és egyéb figurák birodalma lett a kávéház.
Mózer István, az akkori konyhafőnök itt készítette a kedvelt korhely- és
bableveseket, a kitűnő színész, Pethes Imre emlékére a Pethes-levest, a
báró úrnak a Csekonics-salátát, a híres ügyvéd (Bedő Móric) kedvencét, a
Bedő-imbiszt, no meg a többi finomságot. Egy szilveszteri buli a New
Yorkban mindig rekordbevételeket produkált: egy éjszaka volt, hogy
24ezer pengős árbevételt értek el, s csak levesből háromezer adag
fogyott. Csortos Gyula, aki mindig a Mélyvíz valamelyik asztalánál ült -
közel a bejárati lépcsőhöz - itt fogyasztotta el legendásan gazdag
menüit. Páger Antal főként römizni járt ide, Uray Tivadar pedig
biliárdozni.
A kávézó márványtermében Berkes Béla zenekara szolgáltatta ekkor a
zenét, de 1928-ban egy hónapra az afro-amerikai Eddie South jazz-zeneka
is szerződést kapott, aki épp európai turnéján vett részt. A soha nem
látott néger ember olyan érdeklődést keltett a pestiek körében, hogy a
rendőrséget kellett kivezényelni a bejáratokhoz a rend fenntartása
érdekében. A New York népszerű énekesnői - Sólyom Janka, Fellegi Teri,
Mezey Mária - mellett külföldi dizőzök is felléptek a bárban, köztük
Annia Suly, Miss Dolly és Anita Best.
Herman Lipót és Pólya Tibor mellett olyan művészvendégekkel
dicsekedhetett ekkor a kávéház, mint például Fényes Adolf vagy Pátzay
Pál. A híres mester, Molnár C. Pál pedig még egy étlap-sorozatot is
készített a New York számára.
Tarján tudatosan építette ki vendégkörét. A gazdaság visszaesése,
Trianon traumája még sokáig éreztette hatását az országban, ezért
leginkább a nagypolgári rétegre számított, és a pénzügyi, gazdasági, sőt
az intellektuális előkelőségek közös intézményévé akarta kifejleszteni
üzletét. Az alig 30 éves filmes-mozis szakma képviselői vagyonban,
eleganciában és modorban ugyan még kispolgári volt, de tekintélyes
részük már ekkor is a New Yorkba járt. A karzat asztalainál most a
nagypénzű, előkelő vendégek ültek, mert onnan lehetett jó rálátással
bírni a legkiváltságosabb réteg, az ismert notabilitások asztalait lenn,
a Mélyvízben. A régi nagy nevű vendégek ekkorra már nem jelentettek
különösebb reklámot az üzletnek, így a tulajdonos általában hűvös
fölényességgel tekintett rájuk. E mellőzöttséget érezték a filmes szakma
tagjai is, akik legfeljebb csak éjfél tájban foglalhatták el régi
helyüket, amikor az ügyvédi, orvosi, nagykereskedői, gyár- és
bankigazgatói társaságok már visszavonultak rózsadombi és Stefánia úti
villáikba. Tekintélyük csak akkor emelkedett meg, amikor a bankárvilág
minél több pénzt fektetett bele a mozis szakmába, egyre több sikerfilm
született, amely által egyre több színész vagy rendező emelkedett ki az
előkelőségek csoportjába.
1935-re már számos olcsó és népszerű söröző nyílik a városban, amely
egyre több vendéget csábít el a New Yorkból. A Nagykörút sokat veszít
vonzerejéből, s az éjszakai élet központja lassan az Andrássy útra és a
Belvárosba tolódott át. Itt sok kabaré és mozi is működött, s Tarján
hiába próbálkozott színes műsorokkal, egyéb szenzációval és olcsó
menüvel, a New York Kávéház süllyedését már nem tudta megmenteni.
1936-ra a kávézó 15ezer pengős bérleti díj tartozást halmozott fel az
Adria Biztosító Társaságnál, aki felmondással fenyegetett. Tarján hiába
ajánlotta, hogy a bérleti díjon felül havi 100 pengővel törleszti az
adósságát, a bankot ez sehogyan sem hatotta meg. Végül a konkurencia, a
Japán Kávézó tulajdonosa, Kraszner Menyhért vette át a New York Kávézó
feletti jogot.
Valószínűleg az történt, hogy mivel Tarján nem tartozott egyik gazdasági
érdekcsoporthoz sem, a konkurencia megpróbálta őt kifúrni a piacról,
ezzel lehetetlenítve el egyik fő vetélytársukat. Tarján egy
szerencsejátékon véletlenül gazdaggá lett és felkapaszkodott ember volt,
akinek se gazdasági háttere, se politikai kapcsolatai nem voltak, s
mellesleg a főváros egyik legnagyobb hírű és legszínvonalasabb
vendéglátóhelyét működtette, amelyet a pénzügyi elit szeretett volna
visszaszerezni. Először csak bérleti díjat emeltek, majd egyre több
olcsó lebujt nyitottak a környezetében, hogy a megnövekedett terhek
mellé egyre kevesebb bevétele legyen. Erre jött még a gazdaság
bukdácsolása, az egyre több munkanélküli és a generációváltás is.
Alig egy év múlva Kraszner is megvált a kávézótól, amit Patai Lajosné
vett át. Ő a lillafüredi Palota Szálló és a Nemzeti Kaszinó
étteremvezetője volt. 1943-ra ismét gazdát cserélt a hely.
"A New-York jelenlegi tulajdonosa, nemes Spolarich Károly
kormányfőtanácsos, a kávéházat minden részében restauráltatta, úgy, hogy
az ma ismét alapítási évének nemes ízlésével és páratlan művészi
kiképzésével gyönyörködteti látogatóit. Jelenlegi tulajdonosa a New-York
palota udvari helyiségét is hozzácsatolta a kávéházhoz és díszes
kerthelyiséggé képeztette ki, úgy, hogy a New-York ma kávéházat, téli
éttermet, nyári éttermet, és bárt foglal magában...” - szól a tudósítás.
Ennek ellenére a gyönyörű nagytermek üresen kongtak, betérő vendég alig
akadt. A háborús hírek, a közelgő ellenség réme rányomta bélyegét a
kávézó hangulatára is. Budapest ostroma idején a kávéházat már bezárták,
tornyába lövedék csapódott. 1938 óta - amikor még 167 kávéháza volt a
fővárosnak - olyannyira megcsappantak a kávéházak, hogy 1947-re csupán
90 üzemelt. Egy éven belül további 20 szűnt meg. A New York ablakai az
ostrom alatt mind betörtek, a falakat golyónyomok borították, a
berendezést elhordták, elvittek, elpusztítottak szinte mindent, még az
evőeszközöket is. A háború után helyiségeiben cipőt és krumplit árultak,
majd 1947-ben felújítás miatt az épületet lezárták.
Az építészek lapjában, a Tér és forma 1947-es évfolyamában olvashatunk
az újjáépített kávéházról. A ruhatárból „modern” eszpresszó, egy másik
helyiségből pedig büfé-söröző létesült, mindez óriási költséggel. A
durva átalakítást és stílusrombolást így próbálta mentegetni a lap
tudósítója: „A nagyközönségnek a vendéglátó iparral szemben támasztott
igényeiben és ízlésében beállott változás, mely annyi nagymultú pesti
kávéház megszűnését okozta, nem kímélte a New-Yorkot se, mely egy ideig
küzdött az árral, azután rátért a kitaposott útra...” - vagyis az akkor
még nem vagy alig létező eszpresszók vegyék át a kávézók korábbi
szerepét.
Mivel az átalakítás okán született rideg és csupasz termek látványa nem
hozott sikert, így a forgalom tulajdonképp a nullára csökkent. Ekkor a
Gazdasági Főtanács a kávéházi részt a Sportszerkereskedelmi Nemzeti
Vállalatnak ajánlotta fel, az eszpresszót pedig a házban amúgy is irodát
bérlő, de terjeszkedni akaró utazási irodának, az IBUSZ-nak utalta ki.
A New York Kávéház ablakai, mint ruházati és sportszer bolt kirakata
(kép: Fortepan.hu)
1954-re megnyílt a Hungária Étterem, amely valamelyest az eredeti
pompájában elevenítette fel a New Yorkot. Többek között Heltai Jenő is
örömmel vegyes nosztalgiával üdvözölte a megnyitást: „A régi New York
meghalt, elmúlt. Helyén ma szép, új kávéház nyílik meg: a Hungária. Élni
és virulni akar új világunkban. Sok szerencsét kívánok hozzá. Itt-ott
megőrzött valamit a régi New York díszeiből, ezeket talán
kiegészíthetnénk a múltra emlékeztető egy-két képpel vagy szobrocskával
is a magamfajta elaggott törzsvendégek számára”.
Az éttermet kulturáltan terített asztalaival, előzékeny pincéreivel
hamarosan újra megkedvelte és birtokba vette a közönség. Délben menüt
szolgáltak fel, este a'la carte étkezés folyt. Az IBUSZ is ide hozta
külföldi csoportjait. Bár a Hungária nem lett irodalmi kávéházzá a régi
értelemben, falai között érződött az irodalmi atmoszféra. Ez jórészt az
írók és szerkesztők egy újabb nemzedéke jelenlétének volt köszönhető,
akik a megmaradt régiekkel együtt kedvvel és kitartóan ragaszkodtak a
helyhez.
A New York-palota 1957-ben, a szabadságharc alatti sérülésekkel tarkítva
(kép: Fortepan.hu)
Az 1980-as évekre a házban működő lapkiadók lassacskán megszűntek, de az
étteremnek még jó ideig megmaradt a vonzereje. 1989-re a Hungária
Étterem is bezárt, majd az épület üresen állt hosszú évekig. Az omladozó
homlokzat kísérteties látványt nyújtott a Nagykörút mentén, s egyre több
vita keletkezett az épület hasznosításáról. Az állami tulajdon
elkótyavetyélése során az Állam ezt is eladta egy befektetői csoportnak,
aki felújítva a New York-palotát, szállodát nyitottak meg benne.
Az Épülettár.hu cikke szerint "2001. februárjában az olasz
Boscolo-csoport vállalta fel a legendás épület újjáépítését, így
elkezdődhetett a műemlék épület felmérése, majd tervezése. A műemléki
terveket az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ
szakemberei készítették a Boscolo-csoport saját project menedzsment
cége, a Hotels Engineering irányítása alatt. A tervezést kísérő
restaurátori kutatás során korábban nem ismert műemléki értékek kerültek
elő. Ennek következtében, valamint az üzemeltetés nyugalma érdekében a
tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a Kávéházat a megújuló palotával együtt
nyitják meg. A New York kávéház 2006. tavaszától régi pompájával várja
vendégeit, megidézve a XX. század eleji miliőt mai design elemekkel.
A szálloda 107 szobával nyitja meg kapuit a luxusra és nagyvilági
miliőre vágyó nagyközönség előtt. 24 Classic szoba, 34 Superior szoba,
22 Deluxe szoba, 21 Junior Suite, 4 Suite és 2 Royal Suite fogadja a
látogatókat. A vendégek rendelkezésére áll: 24 órás szoba szerviz,
limuzin-szolgálat sofőrrel, baby-sitter szolgálat, autóbérlés, internet
hozzáférés, titkári szolgálat, business center".
Homlokzati díszek a Nagykörút felőli oldalon
A "Szabadság Géniusza" című szobor az épület tetején