1781-ben Jung József irányításával kezdték el építeni, de Kardetter Tamás módosított tervei alapján fejezték be 1798-ban a Gyulai Pál utcai főépületet. Rákóczi út felöli oldalszárnya csak 1839-1841 között készült el Pollack Mihály tervei szerint. Hajdan itt álltak az 1711-es pestisjárvány ideiglenes kórházbarakkjai.
A Szent Rókus Kórház Európa egyik legrégebbi, nagy
múltú egészségügyi intézménye. Egyike azoknak a kórházaknak, amely
megélve két évszázad történelmi viharait máig megmaradt és ma is az
ápolás és gyógyítás szolgálatában tevékenykedik és fog tevékenykedni
továbbra is az új elvárásoknak megfelelően.
A Szent Rókus Kórház mindig fogalom volt és a gyógyítás hazai
fellegvára, ezen belül is a kórház fül-orr-gége osztályai kimagasló
teljesítményt nyújtottak a mindennapi gyógyító és tudományos munkában.
Ezen osztályok vezetői neves egyéniségek voltak, többek neve napjainkban
is ismert az ország határain túl is.
A kórház főbejáratával szemben áll a világhírű magyar orvos, Semmelweis
Ignác (1818-1865) szobra, aki a gyermekágyi láz kórokozójának
felfedezője, s aki 1851-től 1857-ig vezette a kórház szülőosztályát.
A Szent Rókus Kórház története
Az 1710-es és az azt követő, országszerte pusztító
pestisjárványok szükségessé tették Pest városfalain kívül egy valamiféle
barakkszerű járványkórház létesítését, amely végül a pestis elmúltával
is fennmaradt és évről évre bővült.
A következő nagyobb járvány idején (1739–40) a város tanácsa fogadalmat
tett, hogy Szent Rókus és Rozália tiszteletére kápolnát építtet. Ez
Pollack Mihály tervei alapján 1741-re épült meg. A homlokzat és torony
végső kialakítása 1765-ra valósult meg. A templom szentélye mögötti
barakkban élt a Rókus-kápolna és egyben Pest utolsó remetéje, András,
aki 1806-ban hunyt el.
Az osztrák császár ajánlotta a magyar rendeknek, hogy mielőbb
létesítsenek kórházakat; ennek hatására a Helytartótanács 1724-ben
elrendelte, hogy a településeknek kell gondoskodniuk a szegény
betegekről. Pest város egyetlen, 72 ágyas kórháza ebben az időben a
belvárosban, a Zöldfa és a Borz utca (a mai Kossuth Lajos és Semmelweis
utca) sarkán volt, egy zsúfolt, szellőzetlen épületben, amely ráadásul
kétszer is tűz áldozata lett.
A Helytartótanács (Magyar Királyi Helytartótanács) egy, a bécsi központi szervek irányítása alatt működő magyar kormányszerv volt, amelyet az 1722/1723. évi országgyűlés iktatta törvénybe, mint Magyarország országos kormányzati szervét. |
A Betegápoló Irgalmasok először 1752-ben, majd húsz
évvel később ismét javasolták, hogy egy szegényház épüljön a Szent
Rókus-kápolna melletti területen, amely földnyelven a pestisjárványok
idején barakkok álltak. A városi tanács helyükre kórház építését
irányozta elő.
Az épület engedélyezése és a költségek összegyűjtése évtizedekig
tartott; az építkezés 1795. augusztus 30-án indult meg, a főhomlokzat
1796-ban, a teljes épületegyüttes 1798. május 28-án nyílt meg
ünnepélyesen, mintegy 207 ággyal. A Szent Rókus Kórház elnevezést az
intézmény csak később kapta, amikor a kórház összeépült a kápolnával.
A Pesti Polgári Köz Ispotály 1830 körül (Lehnhardt Sámuel metszete)
A sebészet csak az 1830-as években jelent meg a kórházakban, addig
elsősorban fertőző betegek kerültek be. A rosszul berendezett kórházakat
az ápolás szakszerűtlensége, a higiéné és a gyógyeszközök hiánya, az
élelmezési nehézségek és túlzsúfoltság miatt nyomorúságos állapotok
jellemezték. A sebfertőző betegségek mindennaposak voltak. A személyzet
is gyakran esett áldozatul a fertőzéseknek. A kórház mint valami
borzalom élt a nép tudatában, odakerülni nagyobb csapásnak tartották,
mint magát a betegséget.
A Rókus Kórház történetében 1832-ben történt jelentős változás, amikor
azt Pollack Mihály tervei szerint kibővítették; a kivitelező az építész
fia, Pollack Ágoston volt. Nevezetes eseménynek számít a kórház
történetében, hogy 1851-ben a Bécsből áttelepült Semmelweis Ignác vette
át a szülészeti osztály vezetését. Városrendezési indokokkal többször is
elhatározták a kórház lebontását, de erre szerencsére nem került sor.
Akkori főbejárata a mai Rókus-plébánia copf stílusú, kőkeretű bejárata
volt, fölötte a ma is olvasható szöveg: "Pestanum Calamitosorum
Domicilium". Az új kórház neve "Pesti Polgári köz Ispotály" volt.
Részlet a Tudományos Gyűjtemény 1817-es kiadásából
Az első évben felvett betegek száma 1200, de 1805-től már 2000 körül
mozgott. Itt vezette be 1847-ben dietil-éterrel és kloroformmal
altatásos módszerét Flór Ferenc sebész főorvos, akit 1848-ban Pest város
tiszti főorvosává és a Szent Rókus Kórház igazgatójává választottak.
1851. május 20-án, a 33 éves Semmelweis Ignác átvette az önállósult
szülészeti osztály vezetését, aki itt is bevezette a klórvizes kézmosást
és a rendszeres takarítást, tiszta ágyneműhúzást, ezzel a gyermekágyi
lázat 1% alá csökkentette.
1857-ben a kórház hivatalosan is közkórház lett, majd 1860–1862 között a
kórházi ágyak száma 678-ra emelkedett. 1875-ben a kórház átvette a régi
dologházi épületet és megkezdték a fertőző betegek elkülönítését. 1876.
január 19-én I. Ferenc József magyar király személyesen is megelégedését
fejezte ki a rend és tisztaság miatt. 1877-ben új orvosi pályázati rend,
új kórházi alapszabály és házirend készült, megszüntették a
különszobákat, így lehetővé téve az egyre több elmebeteg elhelyezését. A
toloncosztályt felszámolták, a rabok betegségüknek megfelelő elhelyezést
kaptak.
A Szent Rókus-kápolna és kórház, valamint a Mária-oszlop 1867-ben
Egyes betegségek állandó
jelleggel, a járványok pedig rendszeresen
visszatérve folyamatosan sújtották a
népességet, főleg az ínséges években. Az
ország területének jelentékeny részét
elfoglaló mocsarak és árterek tenyésztőhelyei
voltak a maláriának (váltóláz), amely még az
1840-es években is országosan elterjedt
népbetegségnek számított, különösen a
Bánátban. Hasonlóképpen állandó veszélyforrást
képezett az állatok által terjesztett
veszettség, illetve a hiányos vagy egyoldalú
táplálkozás következtében fellépő
hiánybetegségek, mint a skorbut és a pellagra.
A táplálkozási szokások - kenyérgabonaként
főleg kukoricát fogyasztottak-, illetve az
ortodox egyház által híveitől megkövetelt sok
böjt miatt mindkettő a románok között fordult
elő leggyakrabban. |
A Szent Rókus kórház madártávlatból (kép: Google)
Képek
A kórház és a kápolna 1834-ben
1838-ban, a nagy pesti árvíz idején
A Szent Rókus kórház és kápolna 1890-ben
A Szent Rókus kórház és kápolna 1897-ben
A Szent Rókus kórház és kápolna 1902-ben (jobbra a
Nemzeti Színház)
(előtérben a későbbi Corvi Áruház telke)
A Szent Rókus kórház és kápolna 1902-ben
A Szent Rókus kórház 1941-ben