Erzsébet-kilátó

XII. kerület, János-hegy

Írta: Varga Máté 2021. április

Az Erzsébet-kilátó mintegy száz éve közismert kirándulóhely, amely Budapest legmagasabb pontján, a Budai-hegységbe tartozó kupola formájú János-hegy tetején, 529 méteres tengerszint feletti magasságon áll. A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy alacsony, fából készült emelvény állt, amit 1908-ban bontottak le.

A János-hegy, a Normafa és a Sváb-hegy régóta közkedvelt kirándulóhelye a pesti, budai polgárságnak. Már Jókai Mór hatalmas népmulatságokat rendezett itt, s a későbbi időkben is gyakran tárgyaltak, kirándultak, szórakoztak itt neves politikusok, színészek. A János-hegyről tiszta időben igen messzire ellátni. Erről sok legenda keringett a múltban. Egyesek szerint a Bükk, mások szerint a Tátra is feltűnhet olykor a látóhatár szélén.

Valamikor a csúcson Szent János szobra állt. Rupp Imre helytörténész a XIX. század derekán még innen származtatja a hegy nevét. Valójában a János-hegy név Henck János budai bírótól és óvári várnagytól származik, aki valamikor ennek a területnek a birtokosa volt. Henck János 1335-ben földeket adományozott a közelben kolostort alapító pálosoknak.

Egy díszesebb kilátó emelésének javaslata 1885-ben merült fel először az akkor működő és életveszélyessé váló, lebontásra ítélt fa kilátó helyére. A tervek összekapcsolása Erzsébet királyné személyével 1896-ban a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya javaslatában öltött testet. Elképzelésükben egy olyan emlékmű terve bontakozott ki, mely megörökíti a királyné kirándulásainak emlékét és kilátóként is működik. A kezdeményezés Erzsébet halála után került ismét napirendre: 1898. október 27-én a fővárosi közgyűlés hozzájárulását kérték a megvalósításához. Az emlék kultikus szerepének erősítésére Mérő János a Svábhegy Egyesület nevében javaslatot tett a királyné szobrának elhelyezésére is.

1902. december 5-én jelent meg a hír a Vendéglősök Lapjában: "Ipartársulatunk 1902. évi október 16 án választmányi ülést tartott Gundel János elnöklete alatt, melyen bejelentetett, hogy a kongresszus rendezésére gyűjtött pénzből fölösleg maradt. Ezen fölösleg hovaforditása iránt Glück Frigyes a következő javaslatot tette: Az ipartársulat eddig is sok üdvöset alkotott. Ámde nemes alkotásait most ismét gyarapíthatja az ipartársulat, ha a 9000 korona fölösleget a Jánoshegyen felállítandó és néhai Erzsébet királyné emlékének szentelt kilátó-torony építésére szánná. E czélra a nemzetközi egyesület egy tagja már küldött 1000 koronát a polgármesternek s igy jelenleg 10000 korona áll rendelkezésre. Mármost szükséges volna, hogy az ipartársuiat is nagyobb összeget szavazzon meg e célra. A választmány ezen indítvány nyomán elhatározta, hogy 20000 korona engedélyezése iránt rendkiviili közgyűlést hiv egybe. A november hó 4-én megtartott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta a választmány indítványát, hogy az ipartársulat vagyonából az Erzsébet-kilátó torony építéséhez 20000 koronával járul hozzá. Megjegyzendő, hogy a torony építése 130000 korona költséget igényel, s igy a még fedezendő 100000 korona törlesztéses bank-kölcsön által lesz biztosítva. E szerint tehát a toronyalaphoz csatoltatik a 9000 k. fölösleg, egy ismeretlen idegen adománya 1000 K , a megszavazott 20000 korona, továbbá Müller Antal kar társunk nemes adománya 2000 korona és a pinczérek részétől felajánlott 400 korona. Immár tehát mi sem áll a szép terv megvalósításának útjában".

A Glück Frigyes felhívására megindult és a kilátó megépítését szolgáló gyűjtésre 1904. áprilisában a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete 50000 koronát ajánlott fel. Glück Frigyes és Gundel János beadványában, az egyesület határozatát ismertetve, megfogalmazta a királyné kultuszában a létesítendő építménynek szánt szerepet: "...e szent helyen, s melyet a kései utódok hálatelt kegyelete a magyar nemzet búcsújáró helyévé fog avatni s felépítetik a megdicsőült védő szentünk nevét viselő Erzsébet királyné kilátótornyot, hogy [...] bizonyítéka legyen, nemcsak a hagyományos magyar királyhűségnek, a magyar hazaszeretetnek, hanem hangos hirdetője annak az ideális kegyeletnek is mellyel ezen évezred megpróbáltatásain átment nemzet annak az angyaljóságú fejedelemasszonynak megszentelt emlékét ápolja, ki népünket igaz szeretettel fogadta nagy szivébe!"

A Főváros - elfogadva elképzeléseiket és erre irányuló adományukat - 180000 koronát szavazott meg a kilátó megépítésére, továbbá döntést hoztak a torony Erzsébet királynéról való elnevezéséről is.

A sok bírálatot kapott terveket Klutzinger Pál készítette, mivel a város vezetése és a szállodások egy monumentális emlékművet szerettek volna, míg a hivatal elképzelései egy turisták igényeinek is megfelelő, a királyné emlékére épített kilátó szándékát tükrözték. A rajzokat Schulck Frigyes elképzelései nyomán átdolgozva, egy kápolna mintájára megépülő tornyot terveztek, bejáróban Erzsébet királyné mellszobrával.

A főváros közgyűlése 1907-ben elfogadta az építkezés tervét, majd 1908 tavaszán indult be az építkezés. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet puttonyos kocsikon szállították fel a Svábhegyről. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak fel.

Az építkezést Kluzinger Pál építészmester vezette Schulek Frigyes tervei alapján. Az épület kivitelezése végül 240 ezer koronába került. A csaknem 26 méter magas kilátó neoromán stílusú, akár a Halászbástya, amely szintén Schulek műve. A kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek, amelyet Erzsébet királynéról neveztek el. Az építmény az akkori Európa egyik leghatalmasabb ilyen jellegű építménye volt.

Az ünnepélyen dr. Bárczy István polgármester vette a kilátót a Főváros gondozásába. Az építmény szerepét Erzsébet királyné emlékezetének megőrzésében határozta meg: "...áldozunk egyúttal a magyarok által annyira szeretett Erzsébet királynénk emlékének. [...] bármilyen jól legyen ez a kilátó torony megalkotva, bármennyire dacoljon is az évszázadok viharaival, egy dologban mégsem fog versenyezhetni: állandóságában, állhatatosságában, törhetetlenségben azzal a rajongó szeretettel és kegyelettel, amellyel Erzsébet királynénk el nem múló emleikét őrizzük".

"Szép, derűs szeptember havában ünnepnapjaink voltak. Glück Frigyes ur és a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának kezdeményezése és áldozatkészsége folytán létesített jánoshegyi »Erzsébet kilátót«, megdicsőült királynénknak ezt a hatalmas, művészi emlékét akkor leplezték le hazafias beszédek s a lelkeket fölemelő ünnepség keretében. Szállodás és vendéglős iparosaink kiválóságain kívül képviseltették magukat a felavatáson J a király, a kormány és budapest székesfő- j város hatósága. Ezzel kapcsolatban zajlott le a Vendéglősök Országos Szövetségének ez évi kongresszusa, melyen tömegesen jelentek meg nemcsak Budapest, hanem az ország szállodásai, vendéglősei és korcsmá- rosai is. Elmondhatjuk, hogy jelen volt ezen az országos gyűlésen majd minden kiváló magyar szállodás és vendéglős, de a kongresszusnak jelentőségét emelte a^z a körülmény is, hogy azon szintén képviseltette magát a kormány és Budapest törvényhatósága is s ott olyan beszédek hangzottak el, melyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nincs messze az az idő, mikor jobb napok virradnak majd Magyarország szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosságára" - írja a Vendéglősök Lapja 1910. szeptember 20-án.

A falakat borosjenői homokkőből, illetve budakalászi mészkőből emelték, hogy az építők akarata szerint az "épület tartóssága századokra biztosíttassék”. A torony tetejéig száz lépcsőfok vezet, s ahogyan haladunk felfelé, a kő csipkézete egyre kifinomultabb. Felérve északon a Pilis csúcsait, a Kopasz-hegyet a Nagyszénást láthatjuk. Nyugat felől az Öregszirt, a Pilistől keletre a Hosszú-hegy, a Csikóhegy látszik, és a Dunáig ereszkednek a dombok. Előtte ott a Kis- és Nagykevély, még közelebb a hidegkúti hegycsoport a Kálvária- és Csúcs-heggyel. A pesti lapály mögött tiszta időben tényleg kivehetőek a Cserhát kontúrjai, a Hűvösvölgy túloldalán pedig a János-hegynél alacsonyabb Hármashatár-hegyre és Látó-hegyre láthatunk rá.

1928-ban a kilátó - több más műemlékkel együtt - díszkivilágítást kapott. A többi műemléktúl azonban kivitelében eltér a kilátó díszvilágítása, amelynél szegélyvilágítást alkalmaztak. Itt a torony építészeti kiképzésének megfelelően a főbb szegélyvonalak kiemelésére apró lámpákból álló lámpasorok szereltettek fel, amelyek távolról szemlélve a torony teljes képét juttatják érvényre.

Óhatatlanul felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért kapott szobrot a pihenőteremben Erzsébet királyné, és miért viseli a torony máig az ő nevét?

Erzsébet királyné azért lett a János-hegy patrónája, mert ez volt az egyik kedves kirándulóhelye. A királyné egykor Ebner János fővárosi erdész kíséretében járta be a vidéket. Egy ilyen alkalommal vihar támadt és ezért a királyné kénytelen volt egy rozoga rőzsésszekérrel Disznófőig vitetni magát. Más alkalommal az úton kéregető cigánygyerekek a Szép Juhászné vendéglőig kísérték őfelségét zeneszóval. Később Ebner János elnyerte szolgálatai jutalmát, az ő leszármazottai vezették évtizedeken át a csúcson működő vendéglőt.

A kilátó mögött egykor egy kisebb emlékmű őrizte Erzsébet királyné emlékezetesebb látogatásainak dátumát. 1882. április 30-án, május 16-án, október 9-én, illetve 1897. október 20-án járt itt őfelsége.

A hagyomány szerint Erzsébet a következő szavak kíséretében gyönyörködött az elétáruló csodálatos látványban első látogatása alkalmával: "e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel". E kirándulás emlékét Gömöri Havas Sándor javaslatára emlékkő elhelyezésével örökítették meg 1883-ban, továbbá a János-hegy csúcsát is a királynéról nevezték el Erzsébet oromnak.

Tiszteletére később Szász Károly sorait vésték a márványtáblára:

"Itt állt s nézett szét Erzsébet, drága királynénk,
Hol koronát viselő fő soha nem vala még.
S míg elragadó látványon lelke merengett
Érzé, országunk szíve feléje dobog.
Hódolatunk e helyet nevezé Erzsébet oromnak,
Fogják míg magyar él, áldani lába nyomát!"

A táblát ma hasztalan keresnénk.

A királyné személyére további utalás volt a Stróbl Alajos által készített carrarai márvány mellszobrának felállítása, mely Erzsébetet a megszokott módon, a róla kialakított sematikus képet közvetítve, királynéi attribútumaival ábrázolta fiatalasszonyként. Szobrát a kilátótorony központi termének egyik oszlopfülkéjében helyezték el, hátterében Róth Miksa által Tardos-Krenner Viktor és Körber tervei alapján megvalósított, Erzsébet életét megjelenítő üvegmozaikkal. A felállításához szükséges anyagi megteremtésére a Svábhegyi Turista Egyesület indított gyűjtést, amelyet a főváros is támogatott.

A János-hegyen már a kilátó megépítése előtt működött vendégfogadó. 1885-ben építettek a csúcson először vendéglőt, amely tulajdonképpen egy fából készült pavilon volt. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakran mulatott itt, s az egykori leírások szerint Beckerhammer Wastl budakeszi sváb harmonikással állandóan a "megy a gőzös, megy a gőzös” kezdetű dalt játszatta magának. A vendégkönyvben illusztris társaság hagyta ott a kézjegyét. Megfordult itt Károly király és Zita királyné, Wekerle Sándor, Apponyi Albert gróf és Bethlen István gróf is.

A szocializmus éveiben a kilátó tetejét messzire világító vörös csillag díszítette, melyet azóta eltávolítottak.

Az 1990-es évekre a kilátó állaga leromlott. Életveszélyes állapota miatt a első szinteket a látogatók elől lezárták. 2001 és 2005 között újították fel teljesen.

Az Erzsébet-kilátó nemrégiben azzal szerepelt a hírekben, hogy innen készítették el a világ legnagyobb felbontású, 71,3 milliárd pixeles körpanorámás fotóját Budapestről.

Külön élmény a Libegő, amely több évtizede üzemzavar- és balesetmentesen szállítja a kirándulókat Zugliget és a János-hegy között. A Libegőhöz a Moszkva térről induló 158-as busszal lehet eljutni. Kb. 15 perces az út a hegytetőre, miközben kényelmesen élvezhetjük a feltárulkozó panorámát és a természet szépségeit. A Libegő felső állomásától kb. 5 perc sétával juthatunk el a kilátóig. A város ezen része szigorúan védett tájvédelmi körzet része, így az esetleges szemetelés igen sokba kerül - óvjuk a természetet és a pénztárcánkat! A kilátó meglátogatása után a Libegővel térjünk vissza a Zugligeti buszmegállóhoz, ahonnan szintén a 158-as busz visz minket vissza a Széll Kálmán térre.

A torony kedvelt kirándulóhellyé vált, azonban a neki szánt nemzeti zarándokhely szerepét nem töltötte be. Erzsébet emlékezethelyei között egyedi helyet foglalt el, annak ellenére, hogy kultuszának fenntartásában nem játszott jelentős szerepet. Azonban Erzsébet királyné emlékének ily módon való megörökítése az emlékhelyek egy speciális formáját jelentik, minthogy a kilátótornyokban az emlékezet megőrző funkciók turisztikai célokkal fonódnak össze.

Erzsébet-kilátó

XII. kerület, János-hegy

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek