Az egykori rákospalotai posztógyár területén létesült 1840-ben. 1871-ben jött létre belőle az Olajipari Társaság Rt., amely repceolajat és gépzsírt gyártott, valamint illóolajat finomított. A gyár 2006-ig működött.

AJÁNLÓ

A hagyományok szerint 1784-ben alapította meg az első kékfestő műhelyt Goldberger Ferenc aranyműves. Szepességi fehérített vásznat, valamint osztrák és cseh árut festett. Üzemének nagyságáról pontos adatok abból az időből nem maradtak fenn. Azt tudjuk csak, hogy 1817-ben már két háza volt Óbudán, s ezek közül az egyik egy berendezett "kéknyomó vászongyár", amely ebben az időben meglehetősen kisméretű és kisteljesítményű lehetett.

Óbudán 1809-ben hét zsidó kékfestő műhely működött Goldberger Ferenc gyárán kívül. E műhelyek közül Kanitz Löbl Dávidé volt - Goldberger után - a legrégebbi: 1788-ban alakult, amely az 1790-es években már két óbudai házban működött 20-25 munkással.

Grün Jakab és Deutsch Izsák üzeme 1807-ben alakult. 1810-ben már 16 munkást foglalkoztatott. Ez a munkáslétszám egy év alatt 30 főre emelkedett. Félkész és kész áruiknak az értéke 1811-ben 856.500 forint volt, és ebben az esztendőben gyári kiváltságot is kaptak.

Ugyancsak ebben az évben kapott gyári kiváltságot Boskovics Hirschl kékfestő üzeme is, amely még a Grün- és Deutsch-féle üzemnél is nagyobb volt, hiszen munkáslétszáma a napszámosokon kívül 42 volt, és évi vászonszükségletük 20.320 véget tett ki, 1.253.688 forint értékben.

A Goldberger-féle üzem nyilvánvalóan eltörpült ekkor e nagy és tőkeerős vállalkozások mellett. Azonban mind a négy - a kis óbudai kékfestő műhelyek sorából kiemelkedő - kékfestő üzemnek ebben az időben volt egy közös vonása: a vállalkozások kereskedelmi jellege. Szepességi, lengyelországi, csehországi és ausztriai vásznat vásároltak össze nagy mennyiségben, amit megfestve adtak el, főleg vidéki üzleteikben. Grünnek és Deutschnak, valamint Kanitznak Debrecenben, Goldbergernek Pesten és Debrecenben, Boskovicsnak pedig Óbudán, Pesten, Debrecenben, Aradon, Szegeden, Gyulán és Nagyváradon volt üzlete. Goldberger és Kanitz az 1800-as évek elején pesti nagykereskedői jogosítványt is szerzett magának.

Kanitz Joachim nagykereskedő a bécsi haditanács biztatására 1806 után külföldön tanulta a takaró- és posztókészítés mesterségét, majd hazajövetele után társult a pesti Kadisch-Mauthner nagykereskedő cégéhez, akivel több posztóüzemet is működtettek, s a legkorszerűbb gépekkel rendeztek be. Azonban az itt készült posztót kallózás és kikészítés céljából Brünnbe küldték, ami nemcsak több havi időveszteséget okozott, hanem drágábbá is tette az árut. Épp ezért megoldást keresve a problémára, 1815-ben Joachim bérbe vette a Károlyi családtól a palotai Felsőmalmot, amelyben kallóüzemet létesít. A termelés 1818-ban indult be.

A finomposztógyár 1820-ig fokozatosan fejlődött, termékei minősége is kifogástalan volt (ekkor 152 munkást foglalkoztattak 40-50 szövőszéken). A katonai posztószállítás megszűnése után Kanitz vállalkozása 1822-ben csődbe jutott. A palotai gyár ugyan továbbra is működött, de már nem posztót gyártottak, hanem pamutfonalat, a gyár tulajdonosa pedig Mauthner Ádám volt.

1840-ben növényolajgyár lett a posztógyár helyén. Az akkor 15-20 munkással dolgozó gyárat 1871-ben egy osztrák tőkéscsoport vette át, amely megalakította az Olajipari Társaság Rt-t. E gyár repceolajat és gépzsírt gyártott, valamint illóolajat finomított.

Rákospalota területe 1884-ben (18-as számmal az olajgyár)

Rákospalota területe 1896-ban

A gyár fokozatosan terjeszkedett, 1910-ben két hektár területen, hat épülettel, 100 lóerős gőzgépekkel működött és 100 szakmunkást alkalmazott. Termékeivel külföldön is megjelent: Ausztriában és több keleti országban is.

A növényolajgyár területe légifotón

1920-ban egy új üzemrész épült, majd 1925-ben a telepeket átvette a Hutter-féle tőkés társaság, s a gyár a Hutter Szappangyár Olajipari Rt. nevet vette fel.

1930-ban újabb tőkeösszevonás eredményeként Hutter és Level Rt. Lett a neve. 1932-ben újabb üzemrészekkel bővült a gyár, majd 1942-ben margaringyár is létesült. A gyár vezette be elsőként hazánkban a szappanalapú mosóporok, majd a súrolóporok gyártását. 1945-ben, a háború befejezésével az Olajgyár termelése szinte azonnal beindult. Első megrendelő a Vörös Hadsereg volt, aki fizetségként a dolgozókat élelmiszerrel és fűtőanyaggal látta el.

1946-ban fejeződött be a 13 emeletes, cellás rendszerű olajosmag-tároló siló, 500 vagon befogadóképességgel. Ekkor már az ország olaj és margarinszükségletének 63%-át a gyár állította elő. A margarin mellett keményítőt, gyertya alapanyagot, mosóport, étolajat gyártottak. 1948-ban államosították a gyárat, az első munkásigazgató Szente Ferenc volt, a dolgozók száma pedig 850 fő.

1947. november 25-én hajnalban az úgynevezett extrakciós üzemben hatalmas robbanás történt, kilométerekkel odébb is lehetett hallani a detonáció hangját. A szalagcsöveken átpréselt olajosmagvak ugyanis különböző gőzöket és gázokat bocsátanak ki, melyek különösen robbanásveszélyessé teszik a gyártási folyamatot. A munkások már régóta szorgalmazták, hogy erős hajtású ventilátorokat beszerelve próbálják meg a gőzöket és gázokat kihajtani a csövekből - a ventilátorokat épp azon a héten akarták beszerelni. Aznap valószínűleg valamilyen elektromos szikra lobbanthatta be a zárt térben felgyülemlett gázokat. A robbanásnak egy halálos áldozata volt, és öten súlyosan megégtek - ők egy szemtanú szerint "mint égő fáklya repültek ki az üzemből".

1958-tól új termékekkel álltak elő: Liga margarin, Lucullus étolaj, Rapid gyorsmosópor, Ideál finommosópor, Tip tisztítószer.

1962 és 1964 között a népgazdaság számos vállalatát érintő összevonási-átszervezési hullám zajlott. Ennek keretében jött létre 1964-ben a Növényolajipari és Mosószergyártó Országos Vállalat.

1992-ben a gyár olajmagfeldolgozó, étolajfinomító és palackozó üzeme korrupció útján az olasz Cereol Rt.-hez került, a margarin- és mosószergyártás pedig az Unileveré lett.

1994-ben a holland Unilever megalapította hazai leányvállalatát, az Unilever Magyarország Kft.-t, amely gyors ütemben kezdte el felvásárolni a hazai élelmiszer alapanyaggyárakat, illetve feldolgozóüzemeket, hogy megszüntesse a holland cég termékeinek magyar konkurenciáit. Ezután az Unilever hazai érdekeltségeit egyesítette, majd 1996-ban vásárolta ki a Cereolból az Unilever a palotai termelés maradékát. Ettől kezdve az egyes termékek, üzletágak, márkák ki- és beszervezése, költöztetése történt az Unilever-tulajdonban lévő hazai élelmiszeripari gyárak között.

2006-ra az Unilevernek négy magyarországi gyára maradt: Veszprémben jégkrémgyár, Nyírbátorban mosószer- és kozmetikai cikket gyártó üzem, Röszkén pedig ételízesítő- és levesporgyár működött, a negyedik a rákospalotai üzem, ahol margarin- és dresszinggyártás folytatódott. Ezeket a tevékenységeket vitte ki külföldre az Unilever, ami a Rákospalotai Növényolajgyár végleges bezárását is jelentette, egyúttal egy teljes iparágat vont ki a forgalomból Magyarország területén, amely a holland termékek beözönlését jelentette (a megvesztegetett politikusok így járultak hozzá a magyar ipar leépítéséhez, s az ország nyugati tőkések általi uralmához. Mindez tökéletes indok - többek között - az Unilever termékek bolykottjára).

A Rákospalota múltjához tartozó, helyi védettséggel rendelkező Növényolajgyár a városképet meghatározó, építészetileg is különleges, ipartörténetileg is egyedülálló épületekből áll. A messziről, Rákospalota szinte minden pontjáról jól látható 13 emeletes siló Rákospalota jelképének tekinthető a templomtornyok mellett. Külön érdekességet jelentettek a fa hűtőtornyok és az extrakciós üzem. Utóbbi timpanonjában található a régi szarvasos Schicht-embléma.

A terület jelenlegi tulajdonosa az Indotek Zrt., mely "Szilas Városközpont" néven hatalmas lakópark építését tervezi.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ