A Nagytétényi Kastélymúzeum az Iparművészeti Múzeum 1949-ben létesített bútormúzeuma. A volt Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk műemlék, amelyet Rudnyánszky József építtetett az itt állott római alapok, (I-II. században épült római "villa rustica") és a korábbi kastély felhasználásával 1743 és 1751 között, Mayerhoffer András tervei alapján.

AJÁNLÓ

A középkorban virágzó Tétényről nem sok emlék tanúskodik, csak a kastélyban és a templomban meglévő középkori falmaradványok. A mai kastélyba beépült néhány építészeti részlet. A mai barokk kastély helyén a XV. században gótikus épület: egy megerősített udvarház állt, melyet Hédervári Lőrinc épített. A törökök ezt megszállták, s a visszafoglalás során erősen megrongálódott.

A falu földesura, Száraz György 1711-től kezdte újratelepíteni a lakosságot. Németeket, majd Száraz utódai korában magyar jobbágyokat hívtak be. Az uraságot a Savoyai-birtok virágzása ösztönözhette a birtokközpont kiépítésére. A meglévő épület maradványainak felhasználásával 1720 és 1731 között kastélyt emeltetett. Az egyemeletes korabarokk kastély a mai épület díszudvar körüli szárnyait foglalta magába, szabálytalan négyszög alaprajzú udvart zárt körbe. A bejárata azonban a maival ellentétesen, a nyugati oldalon volt.

1742-ben Száraz György leánya, Julianna örökölte a birtokot, majd egy év múlva nagyszabású kastély- és parképítési munkába fogott. Valószínű, hogy döntését a gödöllői Grassalkovich-kastély munkálatai befolyásolták, hiszen férje, Rudnyánszky József gróf Grassalkovich Antal rokona volt. Az építész pedig nagy valószínűséggel Mayerhoffer András, esetleg Oraschek Ignác volt. A régi szűk, zártudvaros, egyetlen szobasoros épület már nem felelt meg a barokk reprezentációnak.

Az északi szárny elbontásával kelet felé megnyittatta az épületet és court d'honneurt alakított ki, a bejárat azonban maradt a régi oldalon. Kéttraktusos szobasort épített ki és a középső szárny emeletén dísztermet hozott létre. 1751-ben elkészültek az átalakítások. A díszudvar felöl az épületre irányuló sugárutakkal nagyméretű francia kert csatlakozott a kastélyhoz.

A kőfallal kerített kertet kutak, szobrok, kerti építmények díszítették, melyek közül egyedül a kastély tengelyében álló Nepomuki Szent János szobrát magába foglaló Gloriette, valamint Flora és Pomona sérült kőszobra maradt fenn.

A kertet a következő évtizedben megkurtították és a jelenleg is létező kőfallal vették körül. 1751 és 1766 között tovább folyt az építés. A kastélyt és a nyugati, korabeli bejárat előtt elterülő gazdasági épületet összekötötték először kerítéssel, majd földszintes gazdasági szárnyakkal.

Az épület ezáltal zártudvarossá vált. A főbejáratot ekkor helyezték át a court d1honneur felé, e szárnyon át kocsiáthajtót nyitottak. Az új bejáratot reprezentatív módon, erkéllyel képezték ki. Ezzel az épületszárny elnyerte mai alakját. A kert felől nyíló díszkapuzat feltehetően nem ide készült.

Az 1766-1796 közti időszakban a kastélyt családi pereskedés folytán több részre osztották fel a Rudnyánszky, a Nedeczky és a Mondspach családok között. A három önálló lakrész kialakítása következtében átalakítások történtek, új bejáró, lépcsőház és kocsibehajtó készült. Az emeletes keleti részben például az 1790-es években új lépcsőház készült, amely ma a múzeum főlépcsője.

A kastély mai alakját az 1796-1810 közötti időben nyerte el. Ekkor épült az északi és déli földszintes szárny emelete, a két déli saroktorony. Nem sokkal később a nyugati szárny is emeletet kapott, ezáltal a teljes épület emeletesé vált. Az egytraktusos északi és déli szárny elé függőfolyosó került.

A későbbiekben több tulajdonos váltotta egymást. A XIX. század végétől az épület nagy része a Lőwy családhoz került, majd részben a Keller famíliához. Ekkor kisebb beavatkozások történtek, például a déli és keleti homlokzat elé oszlopokra állított terasz építése, a déli szárny függőfolyosójának átépítése, a középrizalit manzárdkupolája. A déli szárny tetőzetét egy tűzvész után átépítették.

A kastély 1939-ben

A II. világháborúban szenvedett nagy sérülések után pár évig mezőgazdasági szakiskola működött itt. 1950 óta a kastély északi szárnya gyermekotthonként szolgál. A kastély nagyobb része a Magyar Nemzeti Múzeumhoz és az Iparművészeti Múzeumhoz került, s kialakították a Nagytétényi Kastélymúzeumot. A háborúban elpusztult Szent Anna kápolna formáit beton felfalazással részben rekonstruálták. A kastélyt rossz állapota miatt 1990-ben bezárták, majd a felújítás után 2000-től újra megnyitotta kapuit. Ma újra igen színvonalas bútorkiállításnak ad otthont.

Forrás: Nagytétényi.hu

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ