A Gellérthegyen emelkedő, 36 méter magas szoborcsoportot Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette 1947-ben. Középen a szabadságot jelképező, a győzelem és a béke pálmaágát magasra tartó, 14 méteres nőalak áll, amelynek sziluettjét a főváros csaknem minden pontjáról jól láthatjuk. A látványos szobor a budapesti látkép része, sőt, a főváros egyik jelképe.
Felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság
rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért.
Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov
szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, de a
rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam fizette.
Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű
felállítását (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál
elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről).
A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és
Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is
figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására
változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt
helyszínét, a Horváth-kertről a Gellért-hegyre, a méretét pedig 8-10
méterről csaknem 35 méterre.
A fő nőalak előtt eredetileg egy hat méter magas, bronzból készült
géppisztolyos szovjet katona állt, bal oldalán fáklyás, jobb oldalán
sárkányölő bronz alakok, mögötte még egy, három méter magas katona
kőből. Utóbbit az 1956-os forradalom folyamán ledöntötték és elpusztult,
de később újra kifaragták.
Az eredeti felirat szerint "a felszabadító szovjet hősök emlékére a
hálás magyar nép" emelte az emlékművet, amelyet "Magyarország
felszabadításának napja" második évfordulóján, 1947. április 4-én
avattak fel. Az emlékművön az elesett szovjet katonák nevei is
olvashatóak voltak.
A "Felszabadítási Emlékmű" 1947-ben (előtérben az Erzsébet híd romjai)
A szobor és a Citadella 1947-ben
A szobor 1947-ben (kép: Dr. Somlói Miklós)
A Gellért-hegy 1949-ben (kép: Fortepan)
A "Felszabadítási Emlékmű" 1950-ben
Az 1989-es rendszerváltás után több párt- és
civilszervezet kezdeményezte a szoborcsoport eltávolítását, ezért a
szovjet katona szobra a Szoborparkba került, de vita bontakozott ki
arról, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság
nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről
jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és
kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és
a turisták szívesen látogattak.
A szoborcsoport talapzatáról a cirill betűs feliratokat levésték,
eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot,
a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit a budatétényi
Szoborparkban helyezték el. A szobor új eszmei tartalma méltóan fejezi
ki a magyar nemzet 1100 éves - és más népek történelmi hőseinek
megbecsülését és tiszteletét, amely szöveg a talapzaton ma is olvasható:
"Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország
függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért".
Egy másik történet szerint a Szabadság-szobor eredetileg a fronton
repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének
készült; elhangzott például Szentjóby Tamás a ?Szabadság lelkének szobra
projektről? készült dokumentumfilmjében is.
Ugyan Kisfaludy Strobl valóban megbízást kapott ifjabb Horthy Budapestre
szánt szobrának elkészítésére, ez a szobor azonban nem készült el, és
tervei sem mutattak hasonlóságot a későbbi Szabadság-szoborral. A
legendának a szobrász maga is tudatában volt, és tiltakozott ellene.
Bár a Horthy-emlékművel való párhuzam nem igaz, a fasizmust jelképező
sárkányt megölő mellékalak kompozíciója azonos Kisfaludi Stróbl 1928-ban
Nyíregyházán felállított huszáremlékművével, amelyen a magyaros ruhájú
férfialak a bolsevizmus sárkányával végez.
A szoborcsoport látványa a Rákóczi Ferenc hídról 2012 tavaszán
A Szabadság-szobor és a Gellért Szálloda