1904-ben állították fel a hittérítő püspök szobrát nagyjából azon a helyen, ahol a hagyomány szerint vértanúhalált halt. Az Erzsébet híd tengelyében, körülbelül 40 méter magasan a hegy oldalában felállított emlékmű az alázúduló vízeséssel esti kivilágításban lenyűgöző. A monumentális bronzalak bal kezét szívén, felemelt jobbjában keresztet tartva szónokol. Lábainál egy megtérített magyar vitézt faragott kőbe az emlékmű alkotója, Jankovics Gyula szobrászművész. A hátteret adó félköríves, oszlopos építményt Francsek Imre tervezte.
AJÁNLÓ
Az eredetileg 3 méteres magasságúra tervezett szobor
nagyságát azért növelték meg, hogy látványa jobban érvényesüljön a Duna
partján, a Szent Gellértről elnevezett Gellért-hegyen, és ne vesszen el
a hegy tömegében.
Szent Gellért püspök (eredeti nevén Gerardo Sagredo vagy Giorgio Sagredo),
valószínűleg lombardiai származású szerzetes, Magyarország egyik első
püspöke 980. április 23-án született és 1046. szeptember 24-én halt meg.
Atyja, Gerardo velencei patrícius volt és rokonságban állt a Centranigo
családdal, amelyből Péter (1026-31) dózse lett.
Öt évig tanult az Isola de san Giorgio maggiore Benedek-rendi
kolostorában, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott, s már korán
felébredt benne az a vágy, hogy szent Jeromos iratait magában a
betlehemi monostorban olvasgassa. Atyja, Gellért, valamikor 990-995 közt
részt is vett abban a népes zarándoklatban, melyet a velenceiek
Jeruzsálemben rendeztek; az arabok azonban megölték, mire fia, György,
az ő Gellért nevét vette föl.
1015 táján szerzetestársai már valami kisebb tisztségre (ha nem is
perjelségre) választották meg a mintegy 25 éves ifjút, kit ekkortájban
szenteltek pappá; apátja, Vilmos, a monostor iskolájának tanítójává
szemelvén őt ki, a quadrivium elvégzésére Bolognába küldte. Onnan 5 év
múlva hazatérvén, Vilmos apát halála után rendtársai apáttá
választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, s nemsokára le is
mondott róla, hogy régi vágya szerint a Szentföldön telepedjék le.
A zárai kereskedők egyik hajóján többedmagával 1015. február közepe
táján szállt tengerre. Parenzo mellett nagy vihar érte utol, mire Szent
András szigetén (Póla mellett) keresett menedéket. Itt találkozott
Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I.
István magyar királyt, kinek segítségével a Dunán folytathatja útját
Konstantinápolyba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe. Több időt
töltött Anasztáz pécsváradi apátnál, aki Mór pécsi püspökkel együtt azon
volt, hogy Magyarország számára nyerje meg őt.
Augusztus 15-én Székesfehérvárott be is mutatták István királynak, ki
vonakodása dacára rábízta fiának, Imre hercegnek nevelését, s időnként
diplomáciai küldetésekre is használta; Franciaországban kétségtelenül az
ő küldetéséből járt.
Amikor azonban mintegy 16 éves lett Imre herceg, barátjának (szent)
Günthernek példájára Gellért 1023-ban remeteéletre szánta magát, s
Bakonybélbe vonult vissza, ahol szent életet folytatott.
1030-ban azonban István király őt marosvári (csanádi) püspökké nevezte
ki, s tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt tisza-maros-duna-közi
terület megtérítését.
Csanád ispán tíz (közte 7 magyarul tudó) szerzetessel vitte őt
püspöksége székhelyére, Csanádra, hol az Oroszlámosra áthelyezett
ortodox szerzetesek monostorába telepedtek le. A nép ezrével tódult oda,
hogy fölvegye a keresztséget, s ajándékaival árasztotta el a püspököt,
aki a vidékre is gyakran kirándult, hogy templomok építésére helyet
jelöljön ki, s hogy megkeresztelje a népet.
Egyházmegyéjét 7 főesperességre osztotta. Valtert tanítóvá tette a
magyar urak kérelmére Csanádon állított iskolában, s gondoskodott magyar
ifjaknak papokká való neveléséről, székesegyházat épített, templomaiban
meghonosította a menedékjogot. Amellett ő maga aszkétaéletet élt,
egyúttal azonban a tudományokkal meg csillagászattal is foglalkozott,
magyarul azonban sohasem tanult meg annyira, hogy a nép nyelvén
szónokolhatott volna.
Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő az első és leghatásosabb
terjesztője.
AJÁNLÓ
Szent Istvánnak 1038. augusztus 15-én történt halála
után a politika zivatarai őt is kizavarták apostoli csöndes
munkásságából. 1041-ben a székesegyházában előre elkészíttetett sírjánál
bánatosan siratta a magyar nemzet sorsát, 1043-ban pedig Aba Sámuel
királytól megtagadta a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt
politikai gyilkosságai miatt.
Péter másodszor való uralkodása idejében éppen az ő székvárosában
határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahivatását, s
1046-ban Beszteréd, Bőd és Beneta püspökük társaságában ő is útra kelt,
hogy Endre herceget már a határon üdvözölje.
Szeptember 24-én azonban a pesti révnél (a mai budapest-belvárosi
templom és a Rudas fürdő közt) megtámadta őket a felháborodott néptömeg,
mely elfogta, és kétkerekű talyigán a Kelen-hegyre vonva onnan a
mélységbe lökte.
Vértanúságának helyét utóbb Szent Gellért-hegyének nevezték, a nép
pedig, mely Csanádon temette el a püspököt, azonnal szentként kezdte
tisztelni, 1083-ban pedig István királlyal és Imre herceggel együtt az
egyház is a szentek közé iktatta.
Szent Gellért (San Gerardo) megmaradt ereklyéit - bebalzsamozott testét,
piros miseruhában és piros infulában - most Velencében, egy muranói
templom oltára alatt őrzik. Művei Bolognában, Prágában és Győrött,
valamint Szegeden a Fogadalmi Templomban (a Dómban) (s onnan még 3
helyen) vannak szétszórva. Fennmaradt életművét (Deliberatio Gerardi
Morosanae Ecclesiae Episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum
liberalem) először 1790-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök adta ki;
ez a hazai tudományos irodalom legrégibb emléke. Szent Gellért a
Szeged?Csanádi Egyházmegye védőszentje.
A szobor és a Tabán látványa 1910-ben
A Gellért-szobor 1919-ben
AJÁNLÓ
A Gellért-szobor 2012-ben
