A Corvin tér déli oldalán álló egytornyú templom romantikus homlokzata mögött a kövek a távoli múltról tanúskodnak. A szentély északi falában talált részletek még valószínűleg annak a karmelita templomnak a maradványai, amelyek Erzsébet, Nagy Lajos király édesanyja alapított 1372-ben. Ennek felhasználásával építették a XVI. század derekán Tojgun pasa dzsámiját, amely szerencsésen átvészelte az 1686. évi felszabadító harcokat.

AJÁNLÓ

A mai templom és a hozzá csatlakozó kolostorépület helyén már a középkorban is hasonló funkciót betöltő épület, valószínűleg az Ágoston-rendiek kolostora állt. A török hódoltság idején ugyanitt Tojgun pasa dzsámija, illetve egy törökfürdő helyezkedett el, az előbbinek és utóbbiaknak is több falmaradványa került elő az 1972-73-ban itt végzett ásatások során. A dzsámi két homlokzati fala átalakítva ugyan, de fennmaradt, a mai templom északi és déli falában; az épület déli oldalán egy bemutatott török falrészlet is látható, két szamárhátíves nyíláskerettel, az épületen belül pedig faragott mihráb került elő.

Buda 1686-os felszabadítása után a dzsámi már a következő évtől jezsuiták birtokába került, akik miután nagyjából eltüntették a falakon látható török jeleket, plébániatemplomnak használták az épületet, míg a szomszédos török fürdő katonai kórház lett, ugyancsak jezsuita vezetés alatt.

1687-ben Széchényi György esztergomi érsek, hercegprímás megalapította a budai kapucinus kolostort és erre a célra a szerzetesrendnek pénzadományt is felajánlott. A rend főnöke 1688-ban kérte - és királyi leirat alapján meg is kapta - a katonai kórházat és az egykori dzsámit kolostor is templom céljaira, de az épületet ténylegesen csak 1692-ben vehették használatba.

1697-tôl kezdve az ideiglenes jellegű templomot folyamatosan átépítették, új funkcióihoz igazították. Az átalakítást Linzi Ottó kapucinus atya irányításával végezték. A munkálatok során a bejáratot áttették a keleti oldalra, ahová lépcsőket helyeztek. Az elkészült templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, 1716. szeptember 20-án szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök.

1756-ban a mai Corvin teret és a Várhegy lejtőjén is egy jó darab területet magában foglaló birtokot fallal vették körül. Az 1760-as években a templom új, nagyszabású oltárokat kapott. 1776-77-ben kelet felé meghosszabbították a templomot és új, volutás oromzatú, barokk homlokzatot kapott.

A kapucinusok vízivárosi kolostora 1760 körül

Víziváros térképe 1850-ből (ekkor még egy házsor hiányzott a Duna felé)

1849 tavaszán, a magyar szabadságharc idején az épületegyüttes - főként a kolostor - súlyosan megrongálódott, így teljes újjáépítése vált szükségessé. A munkálatok elvégzésére 1854. június 20-án versenytárgyalást írtak ki, melyet Gerster Károly pesti építési vállalkozó nyert meg. Gerster 1856. január 9-én csődöt jelentett, így a kivitelezést egy másik vállalkozó, Becker Károly fejezte be. A kiviteli terveket - Reitter Ferenc irányítása mellett - Glaser Rudolf és Szumrák Emil készítette; Reitter irányította felsőbb szinten a kivitelezést is.

A felújítás során a templom korábbi főhomlokzatát lebontották, és az újat némileg hátrébb építették fel; tornyát (a kapucinus hagyománytól eltérően) hegyesre képezték ki, bizonyára a plébániatemplomi rendeltetésre való tekintettel. A tetőszerkezet cseréjével egyidejűleg a szentély fölötti kis tornyot megszüntették, a szentélyt pedig a főhajó teljes szélességére bővítették. A templombelsőt Hils müncheni festő díszítette új festményekkel, a főhomlokzat hármas ablakába pedig – idehaza akkor még szokatlan módon – színes üvegfestmény került, amely Friedrich Baudri kölni üzemében készült. Az újjáépített templomot 1856. november 22-én szentelték fel.

A homlokzatra a kapucinus hagyománytól eltérően hegyes torony került, nyilván az épület plébániatemplomi rendeltetésére való tekintettel. Az immár feleslegessé vált kis tornyot és a hosszházhoz kétoldalt csatlakozó földszintes toldalékokat lebontották, a templom szentélyét kívülről a főhajó teljes szélességére bővítették. A templombelsőt Hils müncheni festő díszítette új falfestményekkel.

Az újjáépített templomot 1856. november 22-én szentelték fel.

A templom és rendház rajza 1865-ben (kép: H. Lüders)

Az 1870-ben készült térképen látszik, hogy ekkor már jelentős mérettel rendelkezett az újjáépített templom

A templom következő jelentős felújítása 1926-27-ben történt Schömer Ferenc építész irányítása alatt, ekkor többek között márványmozaik került a padlóra, sárga és zöld műmárvány burkolat a pillérekre, valamint új ornamentális festés és számos új freskó a falakra.

A templom és a Corvin tér 1913-ban

A második világháború alatt azonban a templom bombatalálatot kapott, így a belső berendezés és díszítés jelentős része megsemmisült, beleértve a XVIII. századi oltárképeket, a neobarokk szószéket és az üvegablakokat is. A templom belsejét a háború után állították helyre, az oltárépítményekbe új képeket helyezve; külsejét 1968-69-ben renoválták.

A templom 1967-ben

Az egykori rendházat a kommunista diktatúra államosította, amelynek épületegyüttesében irodákat alakítottak ki.

1994-ben bencés öregdiákok kezdeményezésére megalakult a Szent Benedek Bencés Általános Iskola és Gimnázium (későbbi nevén Szent Benedek Általános Iskola és Kéttannyelvű Gimnázium, majd Szent Benedek Iskolaközpont), amely a korábbi kapucinus rendház, a Fő utca 30. szám alatt nyitotta meg kapuit és 2010-ig működött az épületben.

A plébániát jelenleg ismét a kapucinus rend látja el. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15157. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt műemlék.

A kapucinus templom látványa a magasból

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ