A budai görög katolikus egyházközség plébániatemplomát a hajdan volt kórház mellé Christ Antal pékmester építtette 1759-1760-ban, Nepauer Máté tervei szerint. Homlokzati fülkéiben Szent Balázs, Flórián és Miklós szobra áll.

AJÁNLÓ

A templom belsejét többször átalakították, de a fő- és a jobb oldali mellékoltár, továbbá a szószék még eredeti barokk kori. A főoltár képét Franz Wagenschön festette 1769-ben. A szószék mellvédjét díszítő aranyozott dombormű Eberhardt Antal munkája.

Amikor a kápolna 1920-ban a görög katolikus egyház tulajdonába került, berendezését a görög szertartáshoz igazították. A szobrászati díszeket teljesen eltávolították, a Szent József mellékoltárral és az orgonával együtt. Szinte csak a főoltár és a szószék maradt meg. Az eltávolítások után a tárgyak kis része végleg eltűnt, nagyobb hányada azonban a budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában ma is fellelhető.

A kápolnát 1924-ben restaurálták. Ekkor készült Tury Gyula Szentháromság oromképe a főoltárhoz. A falfestésnél három periódus különböztethető meg. Az első a XIX. sz. végén születhetett, a második Lohr Ferenc nevéhez fűződik. Ami a mai napig is látható, azt Medveczky Jenő készítette. Új harangot csak 1927-ben kapott a kápolna.

A Szent Flórián kápolna az 1920-as években, még a megemelése előtt (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

A kápolna és a környező házak képe pár évvel később
(a mellette lévő ház tetejéről már hiányzik a "SÍRKŐ" felirat)

Amikor a kápolna épült, a Fő utca szintje még jóval alacsonyabb volt a mainál. A Duna szabályozási munkálatai során az utca szintjét nagyjából egy méterrel megemelték, minek során a kápolna bejáratának alsó fele a járdaszint alá került (lásd a fenti képen). A legfőbb problémát ebben a vizesedés okozta, ráadásul az utcafronthoz viszonyított szintkülönbség eltüntetése érdekében a templom belsejét feltöltötték, elrontva ezzel az egykor patinás épület arányait. Az egykori szomszédos kórházhoz vezető átjáró ajtaját például le is kellett falazni, mert alig látszott ki a talajszintből.

Idővel szükségessé vált az egész épület megemelése. E munkálatokra Fridrich Lajos alosztályvezető - műszaki főtanácsos, Borsos László építészmérnök, és Balogh György mérnökök vállalkoztak 1936-ban, amely Friedrich Lajos tervei és saját hidraulikus eljárása szerint történt.

A megemelés első fázisának 1936 novemberében láttak neki: ekkor a kápolna teljes kerületén vasgerendákat raktak a falba. Ezekkel a később összeillesztett vasgerendákkal olyan koszorút képeztek, amely összefogta a fölötte húzódó falakat. Ezután a koszorú alatt a falakat átvágták, majd 92 darab emelőgépet helyeztek a kialakult résbe, a gerendák alá. Mivel lassacskán beállt a hideg őszi idő, így a megemelést a következő évre halasztották.

A föld alól kiszabadított bejárati kapu (balra) és az alátámasztott falak

A második fázisra 1837 február 8-án került sor, amikor a nagyjából 1700 tonna súlyú épület falait megemelték. A 92 víznyomásos (!) emelőt 92 ember működtette, s naponta 15 centimétert emeltek a kápolnán. Amikor a kápolna megemelkedett, a keletkezett 15 centiméteres résbe új falszakaszt készítettek, amelynek száradása után az emelőket feljebb helyezve ismét emeltek 15 centit. A templomot végül 11 nap alatt, összesen 1 méterrel és 40 centivel emelték meg.

Az épület megemelése

A munkát vezető Fridrich Lajos leírása szerint nagy gondot fordítottak a torony alatti falrész emelésére, és arra is, hogy az emelőberendezések milliméternyi pontossággal egyszerre dolgozzanak.

A speciális eljárásról és a templom felemeléséről maga Fridrich Lajos is írt a Technika című lap 1937. márciusi számában. A műszaki ismertetésben megemlítette, hogy más-más épületet már korábban is meg tudtak emelni, de a fal mellé állított bakokra helyezett, emelőgépes megoldásban az egyenlőtlen talajsüllyedés miatt nem bízott, és költséges is lett volna. Fridrich Lajos megoldása nyolcvan évvel ezelőtt ezzel szemben világújdonság volt: az egész templomot vízszintesen elvágták az alapok felett, majd vasgerenda-koszorút építettek be kívül és belül egyaránt. A falban számos ponton fülkéket vágtak az emelőgépek számára, így az épület saját, erős alapfalairól indulhatott az emelés olcsóbb és biztonságosabb kivitelezéssel. A munka összköltsége húszezer pengő volt.

A munkálatok elvégzése után következett az épület teljes külső és belső helyreállítása. A külső Borsos László, a belső Wälder Gyula vezetésével történt, ez utóbbi neobarokk stukkókkal díszítette a boltozatokat. Medveczky Jenő a keretekbe ekkor festette a római iskola stílusában készült faliképeket. Érdekesség, hogy a főképek mellékalakjai között a felújítás elősegítőinek arcképei is megtalálhatóak. Az egyiken Farkas Ákos tanácsnok, Balogh Bálint esperes plébános, Vaszkó Endre, az egyházközség világi elnöke, a másikon pedig Terbócz Imre székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag és Fridrich Lajos műszaki tanácsos, a felemelés mérnöke látható. A bútorzat, az új neobarokk berendezési tárgyak - padok, gyóntatószékek, előkészületi oltár, imazsámolyok - tervezése Brestyánszky Tibor építész nevéhez fűződik, ő váltotta fel Wäldert a restaurálás vezetői posztján.

A kápolna és környezete az 1940-es években

1940-es évek

A II. világháború szerencsére nem hagyott nyomot az épületen, illetve kisebb külső sérülései voltak: a főhomlokzat Szt. Balázs szobra szorult restaurálásra.

Időközben a sekrestye bővítése merült fel hittanterem létesítése céljából, de ezt csak hosszas huzavona után engedélyezte az építési hatóság. A sekrestye három méterrel történő meghosszabbítása, tetejének megemelése 1986-1987-ben valósult meg, összekötve később a templomkülső 1989-90-es renoválásával, az új tetőszerkezet és fedés készítésével. Ezt követően került sor 1992-ben a villamoshálózat kicserélésére és a fűtés korszerűsítésére. Az idő vasfoga a 30-as évek végére teljesen megújult belső festést és faliképeket is kikezdte, így a restaurálás 1993-ban elengedhetetlenné vált. A szentélyt 1994-ben, a templomhajó padlózatát 1995-ben rakták le kelheimi kővel.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ