Pesthidegkút községet az 1720-as években német katolikus telepesek alapították, míg a református hívek a XIX. század végén költöztek a település kertvárosi részébe. 1931-ben már felmerül a templomépítés gondolata is.
Az 1920-as évektől fokozatosan újra növekszik a
református közösség létszáma. 1927-től Horváthné hitoktató nőnek
köszönhetően a Széphalom-telepi Általános Iskolában már
istentiszteleteket tartanak, amire 1929 januárjától hivatalosan is
engedélyt kapnak.
1928-ban 49 egyháztag aláírásával kérvényt írtak Ravasz László püspök
úrnak, melyben kérik, hogy az egyházat csatolják el a pomázi egyháztól
és kapcsolják a Budapesti Szilágyi Dezső téri egyházhoz. Egyúttal kérik,
hogy Mircse Árpád urat rendelje ki az egyházhoz, akadályoztatása esetén
pedig Kurucz Gyula, ref. hitoktató urat küldje ki.
1930. szeptember 14-én volt az első egyházközségi közgyűlés Mircse Árpád
vezetésével, amin 38-an vettek részt. Tekintettel arra, hogy a
fiókegyházzá alakulást várhatóan rövid időn belül jóváhagyja az
egyházmegyei közgyűlés, az esperes engedélyezte a presbiterválasztást.
Az elnök javaslatára 8 presbitert és 4 pót-presbitert választottak.
Október 15-én az egyházmegyei közgyűlés örömmel tudomásul vette a
pesthidegkúti fiókegyház megalakulását, és pártolólag felterjesztette az
egyházkerülethez.
A Dunamelléki Egyházkerület közgyűlése 1930. november 22-én jóváhagyta a
fiókegyházzá alakulást és a gyülekezetet ideiglenesen a pesti
anyaegyházhoz csatolta.
A gyülekezet létszáma gyarapodik, és 1930-ban elhatározták egy harmónium
vásárlását, amit 1931-ben sikerült is megvenni, illetve 1931-ben már
felmerül a templomépítés gondolata is. Szeptember 2-án a presbitérium
felkéri a lelkészt és a gondnokot, hogy a templom felépítéséhez
szükséges telek iránti kérvényt szerkesszék meg, és juttassák el a
Pesthidegkúti Elöljárósághoz. Az ügyben gróf Klebelsberg Kunó is fogadta
a gyülekezet küldöttségét, és ígéretet tett a kedvező elintézés
előmozdítására. 1932. július 26-án a község képviselő testülete
rendkívüli közgyűlést tartott a templomtelek adományozása tárgyában,
ahol nagy szótöbbséggel a következő határozat született:
A pesthidegkúti fiókegyház azon kérelméhez, mely szerint templomépítés
céljára egy telek adományoztassék, elvben hozzájárulnak, s amennyiben
erre alkalmas telek lesz, úgy érdemileg is hozzájárulnak az
ajándékozáshoz.
1934 júniusában a presbitérium hozzájárul, hogy Nagykovácsi
reformátusaival együttesen alkossanak fiók-egyházközséget. Közben folyik
a megfelelő telek keresése és az építkezés előkészítése is.
1937. május 31-én a gyülekezet határozatot hoz a gyülekezeti ház
építéséről, amihez 5000 pengős kölcsönt igényelnek az Országos
Református Közalaptól, majd 1938. január 9-én a lelkész javasolja, hogy
vegyék meg részletfizetésre Kellner Márton bíró telkét, és ismerteti a
kifizetés módozatait. Hatan szavaztak a javaslat mellett, ketten ellene,
így az elnök kimondja, hogy a Klebelsberg Kunó út 66. sz. telket az
ismertetett feltételekkel megvásárolják.
Végül 1939-ben, óriási összefogással felépült Kárpáthy Zoltán tervei
alapján a pesthidegkúti református templom, egyelőre torony nélkül,
különálló haranglábbal. Az épület Hidegkúti útra néző homlokzatára három
félköríves lezárású ablak került, az oromzat háromszög formájú
lezárásával.
A templom 1939-ben
A templom ünnepélyes felszentelésére 1939. május
18-án került sor, ekkor Kolumbán Gábor volt a gyülekezet lelkipásztora.
A templomszentelést Ravasz László püspök tartotta.
1946-ban volt a gyülekezet első önálló lelkipásztorának, Hegyaljai
Györgynek a beiktatása. 1949-től a Nagykovácsiban élő református híveket
is a pesthidegkúti lelkészek és missziós munkások pásztorolták, egészen
2004-ig, amikor létrejött a Nagykovácsi Missziói Egyházközség. 1959-ben
elkészült a harangtorony, így az épület igazi templom kinézetet nyert,
később pedig aláépítéssel parókiát és gyülekezeti termet is
kialakítottak a templom alagsorában.
Érdekesség, hogy a Baár-Madas Református Gimnáziumban használt szószék
az államosítás után az utcára került. A szószéket egyszerűen az utcára
vetették, de a teljes pusztulástól a pesthidegkúti gyülekezet egyik
presbitere mentette meg. A még lepusztult állapotában is gyönyörű
szószéket lovas kocsival vitte el a hidegkúti templomba, ahol Hegyaljai
György lelkész befogadta. A gyülekezet 35 évig használta is a szószéket,
majd 1993-ban visszaadta a Baár–Madasnak, a templomot pedig azóta a
szószék másolata díszíti.
Képek