Buda város tanácsa 1847. június 11-i ülésén határozza el Döbrentey Gábor királyi tanácsos javaslatára kb. 100 dűlő nevének megváltoztatását. 1847. június 16-án a Tündér-hegyen ünnepélyesen dűlő keresztelőt rendeztek. Ekkor kapta az egykori Disznó-rét és a Zsír-domb a Pasarét nevet. A Pasaréti téri templom, hivatalos nevén Páduai Szt. Antal plébániatemplom, a modern magyar építészet egyik jelentős alkotása, Budapest II. kerületében, a Pasaréti téren található.
Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa már
1880 körül felvetette a mai Pasaréti út kiépítésének szükségességét, és
javaslatot tett annak nyomvonalára. Pasarétnek nevezték az akkor teljes
hosszában nyílt vízfolyású Ördög-árok menti, a Lipótmező és a Városmajor
között húzódó zsombékos területet, valamint a Törökvészig terjedő
hegyoldali lejtőt.
A korabeli Trombitás útnak a mai Vasas pálya területén hajdan áthaladó
szakasza - a „Kőszénbánya és Téglagyár Pesten” cég itteni agyagbányája
művelésének során - megcsúszott és beszakadt. A helyreállítás a
társulatot kötelezte. 1889-ben jött létre a megegyezés a főváros és a
cég között. Az ebben foglaltak szerint a hat öl széles utat a cég építi
és tíz évig karbantartja. így alakult ki a Pasaréti út.
Már 1896-ban egy bankhivatalnokokból álló társulás családiházas telep
létesítése céljából kérte, hogy a korábban 1000 öles minimális területet
tovább csökkentve csak nyaralószerű legyen az építkezés. Ezt követően
többnyire téli-nyári lakásra szánt villák sora épült föl, kialakítva a
Pasaréti útra merőleges mellékutcák rendszerét.
Az Ördög-árok és környéke egy 1902-es térképen
(a téglagyár fel van ugyan tüntetve, de a Pasarét elnevezést a térkép
még nem jelöli)
A Budai hegyek által közrefogott völgyhajlat erősödő
vonzása, a kertes házak igénye tágította a beépíthető területek határát.
A település fölhúzódott a mai Kapy és Gábor Áron út közötti Törökvész
dűlő lejtőjére is.
A felduzzadt lélekszámú főváros egyre inkább túlnőtte a kialakult
kereteket, így a budai oldalon Óbuda, Országút, Újlak, Tabán, Víziváros
plébániái mellett újabbak kezdtek szerveződni, többek között a
városmajori plébánia is. Érthető, hogy a budai ferencesek 1925-ben
megindított pasaréti megtelepedését nemcsak a rend, hanem az új
városrész lakóinak igénye is szorgalmazta.
P. Schrotty Pál budai ferences házfőnök indította el a rend
letelepedését, s csakhamar egy 1400 öles telket vásárolt a Pasarét és a
Szilfa utca sarkán. A telken lévő villa szobáinak egybenyitásából
kápolnát alakítottak ki, amelyet 1925. december 24-én éjfélkor
szenteltek föl.
A régi és az „új építészet”, a történeti formákat alkalmazó historizmus
és a konstrukciót, a formát egyaránt befolyásoló új anyag, a vasbeton
alkalmazása megosztotta az építészeket és a megrendelőket egyaránt.
Kiterjedt ez az építészet minden ágára, de különösen a
templomépítészetre. Annak ellenére, hogy XI. Pius pápa az
egyházművészetre vonatkozó 1925-ös enciklikájában megerősítette, hogy a
modern egyházművészet befogadása az egyház hagyománya, mégis, az új
szellemben alkotó fiatal építészek nehezen jutottak jelentős munkákhoz.
Ebben az időszakban nem csak külföldön, hanem a magyar egyházi
építészetben is figyelemre méltó modern templomok épültek. Később
kiderült, a vasbeton szerkezet nem tűri a klasszikus elemeket, az új
konstrukció új formák alkalmazását hozza magával. Ez ugyancsak Árkay
Aladár és Bertalan művében, a Budapest-városmajori Jézus Szíve
templomnál teljesedett ki.
Rimanóczy Gyula fölkérése a pasaréti templom tervezésére korábbi
pályázati munkái ismeretében történt. A megbízó felismerte a ferences
szegénység és a modern architektúra egyszerűségében rejlő gondolati
azonosságot, és - nem utolsósorban - a modern forma olcsóbb voltát is.
Rimanóczy Gyula első elképzelése a pasaréti templomra
Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén - a bejárat fölötti teljes felületet kitöltő - szoborral. A templomot a domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű árkádsor kötötte volna össze. A másik, modernebb felfogású változatnál a főhomlokzat tengelyében és a torony hasábját koronázó hengeres harangemeleten üvegpikkelyes felület jelenik meg, mely a holland Jacobus J. P. Oud által alkalmazott geometrikus kompozíció, illetve az építész korábbi tanulmány útjának hatását tükrözi. Szembetűnő a kolostor „Bauhaus-stílusban” formált homlokzatán a megnövekedett üvegfelületek aránya és osztásrendje.
Az építész második elképzelése
Ennek programja már reálisabb épületméreteket mutat,
figyelembe veszi a telek adottságait. A szentély még egyenes záródású,
de a torony tudatos tervezői megfontolás alapján - a ferences
hagyományokat követve - a főbejárat mellől hátrább, csaknem a szentély
mellé, átkerült a templom másik oldalára. Négyzetes hasábjának
középvonala így a Pasaréti út tengelyének egyenes meghosszabbításába
esik. Dr. Szőnyi Ottó bírálata szerint az oltár helyére vonatkozott,
amellyel az építész megelőzte korát. Rimanóczy ezt - köralaprajzú
lépcsőzetre állítva - a félköríves szentély centrumába helyezte, amely
Szőnyi véleménye szerint az egyházi előírásokkal ellentétes (a II.
Vatikáni zsinat liturgikus reformja csak 30 év múlva következett be).
Szőnyi a korrigálást követően a tervet megvalósításra alkalmasnak
találta. Minősítése szerint a mértani tömegek arányos felépítésűek
„...hogy mondanivalóját a kor őszinte nyelvén és ferences egyszerűséggel
mondja el, csak értékéül tudom be a tervnek” - írta összegzésül.
A Rend képviselőinek 1933. április 16-i véleményezése kellő alapot adott
ahhoz, hogy Rimanóczy Gyula elkészítse a végleges megoldást, melyben
messze elkerülte az építészettörténeti formavilág kelléktárából válogató
építészeti felfogást, s a szegénységet és engedelmességet őrző
szerzetesek igényeit követte. Az újabb tervváltozatra 1933. július 21-én
adtak építési engedélyt.
A templom ellenzőinek képviseletében Petrovácz Gyula építész,
országgyűlési képviselő és törvényhatósági tanácstag intrikája miután a
székesfővárosnál kudarcot vallott, megkísérelte az építkezés
leállítását. A pasaréti Historia Domus 1933. október 6-i bejegyzése
szerint: „…építkezésünkre rossz és irigy szemmel néző egyén befolyására
letiltja az építkezést. A már sajtó és rádió útján hirdetett
alapkőszentelés bizonytalan időre el lett halasztva.” Erre csak a tiltás
megszüntetése után, november 5-én került sor. Hat nappal később a már
teljes magasságban álló falakra kitűzhették a bokrétát. Az építés
zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor került a templom
fölszentelésére.
A pasaréti templom 1938-ban
2019. december 10-én, a 10 órai szentmise végén Varga
Mihály pénzügyminiszter bejelentette, hogy a Pasaréti Ferences Plébánia
kormányzati támogatásban részesül a rendház felújítására, új közösségi
ház építésére és a meglévő óvoda bővítésére, felújítására.
Buda modern stílusban felépített műemlékét restaurálják egy vasárnap
nyilvánosságra hozott döntés szerint: a pasaréti Pasaréti Páduai Szent
Antal Ferences Templom, a hozzá tartozó rendház és a könyvtár is méltó
állapotba kerül. A számos szociális célt ellátó komplexumban több
fejlesztést is végre fognak hajtani. A beruházásra 1,6 milliárd forintot
különítettek el állami forrásból, amiről a Pénzügyminisztérium adott ki
közleményt.
A tervek szerint a templomot és a rendházat is felújítják,
korszerűsítik, továbbá méltó környezetbe kerülhet a ferences rend
történetét is magába foglaló könyvtár. A templomhoz tartozó közösségi
házban egy olyan 180 főt befogadó nagytermet alakítanak ki, amely a
környék teljes lakosságát kiszolgálhatja majd – a minisztérium jelezte
közleményében, hogy nem csupán a katolikusok vehetik majd igénybe a
helyszínt.
A fejlesztés során a szintén ebben az épületben működő óvoda férőhelyei
számát megkétszerezik, illetve az ugyanitt üzemelő idősek otthonának is
jobb lehetőségeket teremtenek.
Képek