A neogót stílusban épült templom 700 m2-en áll. Hossza 44 m, szélessége 15 m, magassága ugyancsak 15 m, a toronyé pedig 54 m. A templom tervezője Schönner Ferenc. Az építkezést Hauszmann Sándor vezette.

AJÁNLÓ

A török hódoltság alatt a Buda környéki községek java részt elpusztult, ezért az élet újraindítására az idegen betelepítés látszott a legmegfelelőbb megoldásnak. Örökösök nem lévén a Kincstár Hídegkút területét a kamarai adminisztrátor, Kurz Ignác bárónak adományozta. A földesúr megbízottakat küldött a Fekete Erdő falvaiba, hogy telepeseket toborozzon, így Hídegkúton már 1697-ben két német család telepedett le. Ezekkel a telepesekkel jött egy Thalwieser Katalin nevű fiatal lány is, aki Hidegkúton telepedett le, s később itt is ment férjhez egy Linsenbold György nevű földműveshez. Ez a lány hozott magával egy Mária-képet, amely a svájci Einsiedeln búcsújáró hely kegyképének a mása (egy 1816-ban foganatosított egyházhatósági eljárás tanúbizonysága szerint a kegykép 1763-ban kerülhetett Hidegkútra, viszont Esterházy Pál herceg 1696-ban kiadott "Mennyei korona" című könyvében már említést tesz a képről, így ez az azt jelenti, hogy a kegykép az első telepesekkel érkezhetett Magyarországra). A Mária-képet a környékbeli erdőségekben egy kőrisfára függesztette, s ott imádkozott az óhazából hozott Mária-kép előtt.

Egy 1715-ös összeírás már 11 német családot említ Hidegkúton, de a nagyobb betelepedési hullám 1720 után indult mega mai Württembergből és Bajorországból.

Később mások is felfedezték az erdei Mária-képet és egyre többen jártak oda imádkozni, de még látogatottabb lett a hely azon időtől kezdve, amikor egy Forstmár nevű öreg vak asszony ott imádkozván a szemevilágát nyerte vissza. E csodás gyógyulásról Jordánszky Elek "Magyarországban és az ahhoz tar tozó részekben Bold. Szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása" című könyvében emlékezik meg.

Hidegkút 1779-ben

Az erdőszéli Mária-képet látogató buzgó hívek a kőrisfán függő kép fölé egy kis fakápolnát építettek. Amikor egy budai asszony állítólag visszanyerte szeme világát a kegyképnél, nagyobb számú zarándok kezdte látogatni e szent helyet. Mivel a kápolna hamarosan szűknek bizonyult, Terstyánszky Ignác földbirtokos 1783-ban elhatározta, hogy kőkápolnát építtet a Mária-kép fölé. Ekkor Séllyei Nagy Ignác székesfehérvári püspök (1777–1789) rendeletére a kegyképet a hidegkúti plébániatemplomba vitték és ott a szent Kereszt oltáron őrizték. Az új, kőből készült kápolna 1808-ban készült el, amit Jager Antal budakeszi esperes-plébános áldott meg. Ám a kápolna a zarándokok magas száma miatt csakhamar kicsinek bizonyult, így 20 évvel később, 1828-ban bővíteni kellett; ezzel 300 férőhely került kialakításra. A kápolna egyik felére sekrestyét, a másikra oratóriumot építettek, de kórusa és orgonája nem volt, "pedig nagyon szükséges lenne, hogy szentmise alatt az ének a mindenfelől jövő prócessziók különféle éneklése által össze ne keveredjék" - irja 1829-ben Beke Ferenc plébános.

A Mária-kegykép rajza 1836-ból

A kegykép 1829-ben került vissza, a kápolna pedig 1898-ig szolgálta a zarándokokat. A kápolna búcsújául a püspök Kisaszszony-napját (szeptember 8-át) állapították meg.

A Solymár és Hidegkút közötti vitás határ térképe 1824-ben, a kőkápolna jelölésével (részlet)

A búcsújáróhely évről-évre látogatottabb lett. Sokszor egész kocsitábor delelt a körüli erdőben, messze vidékről jötiek oda a búcsúsok, akik ájtatosségukat végezvén, szentképecskékkel teleaggatott borókaágakkal tűz delték körül a kocsijukat és megkönnyebbült lélekkel hajtottak onnan haza. A kápolna egyre szűkebb lett a sok búcsús befogadására.

1879-ben megalakult a Mária Remete Boldogasszony Kápolna Egyletet, amely célul tűzte ki megfelelő kegytemplom építését. Az egylet főleg német ajkú óbudai és vízivárosi kisiparosok és szatócsok kezdeményezése volt, Eberling Antal, Szentkuti Antal és Gallauner Károly vezetése alatt.

Alighanem ez volt az első templom Magyarországon, amit nem püspök vagy kegyúr, hanem a hívő nép építtetett.

1899. október 1. volt a nagy nap, amikor Steiner Fülöp székesfehérvári püspök, Wolafka Nándor és Bogisich Mihály püspökök, nagyszámú papság és mintegy közel 10000 hívő jelenlétében ünnepélyesen felszentelte az új kegytemplomot.

A templom 1905 körül

A neogót stílusban épült templom 700 m2-en áll. Hossza 44 m, szélessége 15 m, magassága ugyancsak 15 m, a toronyé pedig 54 m. A templom tervezője Schönner Ferenc. Az építkezést Hauszmann Sándor vezette. A templomépítés összesen 100000 forintba került. Külön is meg kell említeni Gebhardt Jozefa adományát, aki 33000 forintot áldozott a templom építésére.

Máriaremete és a templom 1909-ben

A templomszentelés végeztével a püspök karjára vette a kegyképet, és elhelyezte annak a kőrisfának az ágain, amelyen eredetileg is függött az erdőszélen. A fa ma is ugyanazon a helyen áll, bár az idők folyamán annyira tönkrement, hogy műanyaggal kellett pótolni. A kőrisfa maradványait elégették, és a hamut belekeverték a műanyagba, amiből a ma látható fa készült.

Máriaremetén kifejezetten csoda nem történt, hanem imameghallgatások következményeként történtek gyógyulások, melyek ékes latin nyelven vannak feljegyezve és őrzik a székesfehérvári püspöki levéltárban.

A templom és a zarándokokat fogadó italcsarnok 1913-ban

Az első világháborúban a kegytemplom harangjait elvitték beönteni, így később újakat kellett öntetni, melyeket Prohászka Ottokár áldott meg 1924. augusztus 31-én.

A szervita rendet Shvoy Lajos megyéspüspök hívta be Máriaremetére 1928-ban a kegyhely gondozására, akiknek rendháza 1930-ra épült fel (ma a rendházban pedagógus nyugdíjas otthon működik).

A szervita rendház és kegytemplom 1939-ben

A kegytemplom orgonáját a budai király várkápolnából kapta Ferencz József császár és Erzsébet királyné adományaként. Ezt az orgonát Gergely Ferenc tervei szerint Gonda Nándor építette át.

A templomkertben látható Szent István-kút 1939-ben, amelyet egy évvel korábban készített Krasznai Lajos.

A templom és környéke 1940 körül

Körmenet 1940-ben (kép: Fortepan)

Ünnepi szertartás, 1956.

1959-ben épült a Mária év alkalmából a szabadtéri oltár, amely fölött a szobor fülkében lévő Mária-szobrot Péter Théas püspök adományozott. A szobor felett pedig van egy vastag lánc, amelyet a Magyar katolikus Püspöki Kar kapott és hozott 1991-ben a lourdesi eucharisztikus kongresszus alkalmával - ez jelképezte a szabadságától megfosztott magyar népet. Ugyanekkor kapott a kegyhely egy kelyhet, amely ugyancsak itt nyert elhelyezést és mind a mai napig féltve őrzik. Ugyanezen évben II. János Pál pápa a "basilica minor" címet adományozta kegytemplomnak. 1993-tól az Esztergom – Budapesti Főegyházmegye területére került át a kegyhely.

A kegyhely fő célja az ősi Mária-tisztelet ápolása és megőrzése. Ezt erősítik meg a búcsúk alapos előkészítésével és megszervezésével.

Máriaremete egyben plébánia is. Így annak ellenére, hogy nem a nagy plébániák közé tartozik, mégis szép számmal vannak hittanosok minden korosztályból. Ezt a munkát kiváló hitoktatók végzik.

A templom és környéke madártávlatból (kép: Google)

1986. május 27-én Teréz anya, a Nobel-békedíjas calcuttai apáca egy rendtársával a máriaremetei templomban a pap üdvözlő szavait hallgatják. A szegényeket segítő "Szeretet misszionáriusai" rend vezetője Lékai László bíboros, esztergomi érsek meghívására egynapos látogatásra érkezett Magyarországra.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ