A főváros legrégebbi református templomát a földben rejtőző középkori épületek anyagából, 1785-1786-ban emelték. Tornya 1788-ban, sisakja 1878-ban készült el. A parókia Kós Károly tervei alapján épült 1905-ben.

AJÁNLÓ

Az 1908-ban megkezdett ásatás a templom és a parókia alatt az óbudai királyi vár maradványait tárta fel. A XIII. század első felében emelt épületegyüttes előképei a korabeli lovagrendi erődítések lehettek, maga pedig mintaként szolgálhatott a szabályos alaprajzú, síkvidéki királyi váraknak. A nagyszabású, díszes, román stílusú épület hasonló értékű volt, mint az esztergomi királyi palota. A vár a XIII. század végén még IV. László és III. András állandó székhelye, sőt Vencel is központjának tartotta. 1343-ban Nagy Lajos édesanyjának ajándékozta, és ettől kezdve királynéi birtok lett. A török kori pusztulás döntötte romba, majd az újkorra szinte nyomtalanul eltűnt.

A fallal körülvett terület körülbelül 60 méteres négyzetet alkotott, és ezt 14-16 méter széles árok övezte. Legkívül egy újabb, mintegy 100 méter oldalhosszúságú fal húzódott, melynek északi oldalán volt a főbejárat, híddal, kapuépítménnyel. A 30 méter oldalhosszúságú, nagyjából négyzetes, központi épülettömb főbejárata is természetesen Óbuda centruma felé tekintett. A homlokzat közepén emelkedő masszív falú torony földszintjén volt az előcsarnok, ahonnan oszlopos díszkapuk vezettek a reprezentatív helyiségekbe és a kápolnába. Az ásatási területet a maradványok megőrzése céljából földdel takarták be.

A reformáció hatása igen korán eljutott erre a területre, írásos bizonyíték szerint már 1566-ban gyülekezet élt Óbudán. 1606-tól 1686-ig kimutatható névsor is van a lelkipásztorokról, amely időben iskolát is működtet az eklézsia. A török hódoltság idejéről keveset tudunk, de a török kiűzése után a Habsburg birodalom előretörésével megváltozik a protestánsok sorsának alakulása. Budára és Pestre idegenből hoznak telepeseket, a bécsi udvar minden erővel a katolikus egyházat támogatja, ebben az időben polgárjogot protestánsok nem is kaphattak. A Zichy család elveszi a református templomot az óbudai reformátusoktól, amely a mostani katolikus templom helyén állt, azt a katolikusoknak adja át, de meghagyja és engedélyezi a vallásgyakorlatot. Ez időben egy jobbágy ház szolgált istentiszteleti helyül.

A türelmi rendelet (1781) után, 1783. december 20-án született meg a kedvező döntés egy új templom építésének engedélyezésére. Az alapkőletételre 1785. május 18-án került sor. A templomot 1786. augusztus 27-én szentelték fel, és ugyanabban az évben készült el a templom belső berendezése. A tornyot 1787. július 29.-én kezdték el építeni, amely a rákövetkezendő évben készült el. 1787-ben veszik az első harangot, majd 1791-ben iskolát építenek.

A felépült templomban az 1838-as árvíz nagy pusztítást végzett. A Duna hullámai április 13-16. között "hallatlan pusztítással elborították az egész várost, Ó-Budát. A víz 14-én a Kis Czell utcai kerteknél tört be, s a parókia udvarából se ki-, se bejárni nem lehetett, a vízmagasság a templomban közel 2 méter volt. Az eklesia ládáját a templom karára vitték fel, mint a legbátorságosabb helyre" - olvashatjuk a gyülekezet akkori lelkészének, Dobos Jánosnak visszaemlékezéseiben. A pusztulás olyan nagy volt, hogy mindössze 75-80 épület maradt meg épségben Óbudán. Ráday Gedeon egyházi gondviselő segítségével gyűjtés indult, s így sikerült majd helyreállítani az épületeket.

A templom a főváros legrégibb református temploma ma is úgy áll, mint akkor. 1908-1909-ben új parókia épül Kós Károly terveivel és felügyeletével, melyet sajnos a két világháború között átépítettek gyülekezeti terem és irodai célokat szolgáló helyiségek létrehozása miatt, megbontva az eredeti épületegyüttes szépségét.

A II. világháború után végbement kisajátításokkal a református egyházat súlyos veszteség érte, a templom és a parokia épületén kívül valamennyi ingatlant kisajátítottak minimális anyagi térítés ellenében.

A templom 1954-ben

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ