Csillaghegy Óbuda és Békásmegyer között leginkább a XIX. század végén kezdett igazán fejlődésnek indulni és kiépülni. Nevét is 1910-ben kapta (melyre több magyarázat is van). A 20-as években egyre többen költöztek ki a belvárosból a megszépülő Csillaghegyre, így a református lakosság is megnőtt. A hívek 1925-ig a Pomázi Református Egyházközséghez tartoztak, majd 1925-tő a közelebb levő Óbudai Református Egyházközség fiókegyházává szerveződött. Ám a gyarapodó település saját templomra áhítozott.
Kontra Aladár óbudai lelkipásztor és Szántay Endre
építész-egyházgondok (a templom tervezője) 1926-ban tették le a
csillaghegyi templom alapkövét. 1931-re elkészült az alagsor és 1933-ra
ideiglenes fémállványon elhelyezett harangot is felszentelték. Ekkor
Tóth Ernő óbudai vallástanár és lelkész lett a gyülekezet pásztora. Az
építkezések 1/3-át holland adományokból fedezték (s nem keveset lehetett
köszönni Tóth Ernő holland származású feleségének: Johanna de Boernek).
Rövid ideig 1932-től 1941-ig Csillaghegy az Újpesti Református
Egyházközség leányegyháza lett. Önálló Egyházközséggé 1941-ben alakult
és még ebben az évben, június 29-én Ravasz László püspök felszentelte a
15 év után elkészült templomot.
Szántay Endre műve elkészülte után egy évre hunyt el. A háború 1944
nyarán Magyarországot is elérte, de a templom sértetlen maradt (lévén,
hogy a tornyot csak 1949-ben emelték, ami így nem adott okot a
bombázásra). Budapest ostromakor 1945. február 9-én árvíz öntötte el
Csillaghegy nagyobbik területet, ezért többen menekültek a magasabban
fekvő, ekkor mentsvárrá váló templomba.
Belső elrendezése a templomnak jellegzetesen protestáns puritanizmusról
árulkodik. 286 férőhelyes padsorok mellett a szószéket és a lelkészi
padokat magyar népi tulipános díszítés teszi jellegzetessé. A szószék
fölött ál-orgona mennyezet takarja el a betűző-zavaró napsugarakat,
melyen mind magyarul és hollandul jól olvasható: "Minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr" (Fil. 2:11.)
Képek